2012. dec. 29.

Kilencedik rész. A hír csak terjed és terjed..



9. Rész

A hír csak terjed és terjed..
Ezt nem hiszem el. Harry.. Niall kipirulva leszállt rólam, majd segített felállni. Ha ő elpirult akkor nekem milyen lehet az arcom?
-Jaj, ne haragudjatok hogy ha megzavartam valamit, de Zaynnel versenyeztünk és.. azt hiszem ő nyert. -olvastam le szájáról amint éppen mentegetőzni próbál. Niall csak rosszallóan megrázta a fejét, nekem pedig egy halovány mosolyra görbült a szám. Ő is elmosolyodott, majd meg fordult és elment. Szégyenlősen Niallre pillantottam, aki rajtam pihentette szép kék szemeit.
-Megyünk? -kérdezte miközben még mindig engem bámult. Bólintottam, aztán elkezdtünk a pályán körözni.
Nem sokkal később a lányokhoz csapódtam, míg Niall a fiukhoz.
-Na és mizujs veled meg a szőke herceggel? -kérdezte Perrie vigyorogva, amikor megálltunk egy kicsit pihenni. Erre a kérdésére kicsit elpirulhattam, ugyanis még nagyobb vigyorba borult az arca.
-Ezt hogy érted? -tátogtam neki vissza a kérdésem ( ha dőlt betűvel fogok írni és Winnie része lesz és azt vegyétek tátogásnak ).
-Hát hogy hogy. Úgy. Láttuk ám azt a bizonyos forró jelenetet. -kacsintott rám.
-Nem történt semmi. -
-De történhetett volna, ha Harry óvatosabb lenne. -mondta egy sejtelmes mosollyal. Erre nem mondtam semmit, mert igaza volt. Majdnem csókolóztunk. Jézusom! Én még soha nem csókolóztam senkivel és nagyon furcsa, hogy így foglalkoznak velem. A családomon kívül senkit nem engedtem még ennyire közel magamhoz mint őt. -Tetszik neked? -tett fel egy egyszerű kérdést. Vagyis egyszerűnek tűnik, de válaszolni rá már nem ilyen kis dolog. Bízok bennük annyira, hogy talán a legféltettebb titkom elmondjam nekik? Talán. De nem akarom elmondani, mert mi van ha elmondják Neki? Azt viszont nagyon nem akarom! De csak nem mondjál el neki, hiszen jól tudják hogy ez ilyen titokféle. Egye fene, elmondom nekik.
-Igen. Kicsit. Nagyon. -
Éreztem amint arcom piros színűre változik, a lányok pedig hatalmas nagy ujjongásban törnek ki amit nem értettem.

~Perrie~

Hú, ez a nap eszméletlen jó volt. Nagyon élveztem minden egyes pillanatát, hiszen azokkal lehettem akiket szeretek. Winnie káprázatosan gyönyörű és jó fej csaj, imádom őt!
-Jaj képzeld azt még nem is mondtam hogy mit tudtam meg Winnietől. -kezdtem bele izgatottan a mesélésbe, már a nappalinkban ülve.
-Na mit? -kérdezte Zayn és elmosolyodott. Derekam kezdte el simogatni, amitől jóleső érzés töltött el.
-Tetszik neki Niall. -ecseteltem boldogan. -Niallön pedig teljesen látszik hogy totálisan belezúgott. Majdnem csókolóztak is. -
-Komolyan? Mikor? -nyitotta nagyra szemeit.
-Akkor amikor te éppen versenyeztél Harryvel. Csak az a hülye nem tudott megállni és átesett rajtuk. -kacagtam fel a történtek felidézésekor.
-De balfasz. -nevetett fel. -De így szeretjük. -mosolyodott el, majd ajkait finoman enyéimre helyezte.

~Zayn~

Ezek szerint mindketten tetszenek a másiknak, csak még ők nem tudják ezt. Muszáj elmondanom Niallnek. Így talán végre összejönnének. Perrie éppen pizzat csinál nekem mert megkívántam. Rendelhettünk is volna, de jobban szeretem azt ahogyan ő csinálja, mert valahogy ennek más az íze és sokkal finomabb. A szerelmem pedig felajánlotta hogy megcsinálja ő nekem.
Elővettem a telefonom és tárcsáztam is Niall számát.

~Niall~

Most végeztem pont a fürdéssel és amikor a szobámba értem, telefonom akkor szólalt meg. Gyorsan megnéztem hogy ki keres, majd miután megbizonyosodtam arról hogy ez Zayn, felvettem.
-Hello haver. Mizujs? -szóltam bele, majd elterültem az ágyon.
-Csá. Van egy remek hírem. -kezdett bele izgatottan.
-Akkor mondd. -mondtam neki.
-Meg se próbáld letagadni, mert tudjuk hogy bejön neked Winnie. -kezdett el mesélni, mire nekem arcom pírban kezdett úszni. Ennyire látszana? -Na és az van hogy a lányok ma ki faggatták őt rólad és azt mondta hogy tetszel neki. Pezz mondta. -
-Komolyan? -kerekedtek el szemeim. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, és hihetetlen jó érzés járta át azt.
-Aha. Szóval szerintem elmondhatod neki hogy mit érzel. -mondta, és hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Ó anyám. Köszi hogy elmondtad. -boldog voltam. Nagyon.
-Nincs mit. De a lányoknak köszönd mert ők faggatták ki. -mondta. -Na, de megyek mert  mindjárt kész a pizza. Cső. -köszönt el.
-Oké. Hello. -s ezzel le is tettem a telefont. Annyira boldog lettem, hogy táncolni lett volna kedvem. De mivel ahhoz fáradt vagyok, így elővettem gitárom és csak játszani kezdtem vele.

2012. dec. 25.

~Novella (Karácsonyi különkiadás)


(kattints a képre)

Puha kezek lágy cirógatására ébredtem. Elmosolyodtam és kinyitottam a szemem. A világ egyik legszebb szemeivel találtam szemben magam, ami mérhetetlen boldogságtól csillogott.
-Jó reggelt Hercegnő. -suttogta miközben elmosolyodott. Simogatásom még most sem hagyta abba, amit egyáltalán nem bántam.
-Neked is. -adtam egy csókot puha, kívánatos ajkaira, de neki nem volt ennyi elég. Óvatosan felém kerekedett, majd lassan rám nehezedett, keze pólóm alá keveredett, én pedig az enyém arcán pihentettem. Szívem hevesen kalapált, testem remegett a vágytól, amit ő váltott ki belőlem. Még midig ez az érzés, hat év után is képes elvarázsolni.
-Anya, apa. Mikoj díszítjük a fát? -apró lábak dübörgése zavarta meg csókunk. Mindketten elmosolyodtunk, majd elváltunk egymástól. Leszállt rólam és a kislányunk felé fordult. Barna hullámos haja kócosan omlott vállára, hatalmas kék szemeivel pedig érdeklődve figyelt minket.
-Felöltözünk, megreggelizünk és utána. Jó? De előtte még kérek egy hatalmas puszit. -mondta neki Niall amikor már az ölében ült. Lana adott neki egy puszit , majd felém nézett és mellém mászott. Szorosan hozzám bújt, fejét pedig hasamon pihentette. Szerelmemre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őt. Végig simított hátán, majd felállt.
-Lana! Kicsi hercegnőm most fát szeretnél díszíteni vagy aludni? -kérdezte Niall. Kislányunk csak felugrott és válaszolt, miszerint díszíteni akar.
-Gyere te édes. -álltam fel majd felemeltem, s a szobájába tipegtem vele. Letettem őt az ágyra, majd szekrényéből előkotortam egy szürke melegítőnadrágot és egy rózsaszín macis pólót.
...
A palacsintát sütöttem, amikor két kezet éreztem körbefonódni rajtam. A topom pántját lejjebb csúsztatta a vállamról, s bőrömre apró csókokat nyomott. Kuncogni kezdtem és egyik kezem kezére simítottam.
-Megőrjítesz ebben a falatnyi kis hálóruhában. -morogta, de a csókokat nem hagyta abba.
-Az nem baj. -mosolyogtam.
-Szeretlek. -suttogta és óvatosan megharapta fülcimpámat. Egy jóleső sóhaj hagyta el számat.
-Én is szeretlek. -mondtam és hátrafordulva megcsókoltam. Ajkaink miután elváltak egymásétól, én visszafordultam a palacsintához, ő pedig elhagyta a konyhát.
Viszonylag hamar készen lettem a reggelivel, ezért megterítettem majd szóltam Nialléknek.
-Juj palacsinta! Anya ugye ehetem banánnal és olyan csokival? nézett rám csillogó szemekkel Lana.
-Persze. -mondtam majd egy puszit nyomtam homlokára. A csokit a nutellára értette, így azt elővettem, majd megkentem vele egyet és raktam rá banánt. Tetejére nyomtam még tejszínhabot, majd elé tettem.
-Köszi anyu. -mosolygott rám és enni kezdett.
-Olyat én is kérek. -szólalt meg Niall, aki most ért vissza a mosdóból. Mosolyogva megcsináltam neki is ugyanazt, de neki azért nem csak egyet adtam. Egy puszival jutalmazott amikor elé tettem a palacsintát. Magamnak is csináltam és enni kezdtünk.
-Hercegnőm a karácsonyi díszek hol vannak? -kérdezte Niall miután lenyelt egy falatot.
-Ha jól emlékszem tavaly a padlásra vitted fel. -néztem rá. Bólintott, s miután befejeztük a reggelit Niall megköszönte és elment megkeresni a díszeket. A mosatlanokat beletettem a mosogatógépbe majd bekapcsoltam azt.
-Édesem én megyek és felöltözöm, te addig elleszel a tévét nézve? -guggoltam le kislányom elé.
-Igen. -mondta, majd a nappaliba menve leültettem őt a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Most mindenhol karácsonyi filmek és mesék mentek, így azt nézett. Gyorsan felmentem a hálószobánkba és magamra kaptam egy melegítőnadrágot és egy laza pulóvert amin egy hóember virított. Hajam kifésültem és összefogtam, ezután pedig visszamentem a nappaliba. Niall már ott volt és a karácsonyfát állította felfelé, míg Lana a díszeket pakolászta.
-Hogy haladsz? -léptem szerelmem mellé, aki ebben a pillanatban felállt a hatalmas fa mellől és rám nézett.
-Már csak fel kell díszíteni. -mosolygott rám, amit viszonoztam. A dobozhoz léptem amiben a díszek voltak és közelebb vittem a fához. -De előbb felteszem az égősort. -mondta és egy létra segítségévél, pár perc alatt fel volt a fára rakva a színes égősor. A díszítés nagyon jó hangulatban telt. Raktunk be karácsonyi zenét és szinte végig nevettük az egészet. A csúcsdíszt Lana szerette volna feltenni, ezért Niall felemelte őt és egy kis segítséggel, de feltudta rakni. Videót is készítettünk, hiszen milyen jó lesz ezeket a kis filmeket visszanézni pár év múlva. A házat már egy héttel ezelőtt kidíszítettük, így már akkor karácsonyi hangulatot varázsoltunk.
A délelőtt nagyon jól telt. Mézeskalácsot sütöttünk, amitől mesés illatok keringett az egész házban, valamint főztünk is hiszen Niallnek jönnek a szülei és itt is maradnak pár napig.
Lana már alig várja az ajándékokat, de hát melyik kisgyerek ne várná?! Remélem örülni fog annak amit tőlünk kap. Niallnek nem vettem semmit, hanem egy egészen más meglepetésem van a számára, ami nem pénzbe kerül, mégis talán a világ egyik legnagyobb ajándéka..
...
-Mama. -szaladt el előttem Lana. Az ajtó felé igyekeztem mert csengettek és nagy valószínűséggel Maura, Bobby, Greg valamint felesége és kisfia. Niall is beért engem és derekam átkarolva nyitottuk ki az ajtót. Lana egyből megölelte őket és aztán Greg ölében maradt.
-Szia nagylány. Jó sokat nőttél mióta utoljára találkoztunk. -puszilta meg és lányom csak büszkén kihúzta magát, mire felkacagtunk. Megöleltük egymást, majd bementünk a nappaliba s beszélgetni kezdtünk. Lana és George egymással voltak elfoglalva és játszottak. Nem sokkal később úgy döntöttünk hogy ideje enni, így az ebédlőbe mentünk és Maura segítségével tálaltam.
...
Már mindenki javában alszik, kivéve Niall és én. Az ajándékokat rakjuk pont a fa alá és úgy döntöttem most jött el az ideje annak, hogy elmondjam Niall mit kap.
-Szívem. -fogtam meg a kezét, majd leültünk. -Én nem vettem neked semmit, hanem egy egészen másfajta ajándékot kapsz. Igaz arra hogy a kezedbe fogd még várni kell körülbelül 7-8 hónapot, de remélem örülni fogsz neki. -mosolyodtam el, mire ő nagyra nyitotta a szemeit, aztán elvigyorodott.
-Ez az amire gondolok? -kérdezte és kezét hasamra simította. Nagyokat bólogattam és könnyim utat törtek maguknak, de nem a szomorúságtól hanem a boldogságtól. Neki is csillogni kezdtek szemei és ő is könnyezni kezdett. -Úristen. -ölelt magához szorosan. -Ez életem legszebb karácsonya. Nagyon szeretlek Hercegnőm. -csókolt meg. Egyre szenvedélyesebben falta ajkaim, majd felkapott ölébe, s a hálószoba felé kezdett vinni..
...
December 25. van. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni az ajándékokhoz. Egy csókot nyomtam mellettem fekvő Szerelmem ajkaira, mire felébredt.
-Jó reggelt. Öltözzünk fel és menjünk csinálni reggelit. A többiek még hagy pihenjenek. -mondtam és kezem meztelen mellkasára simítottam.
-Neked is, és rendben. -ült fel, ezzel elérve hogy rólam lecsússzon egészen a derekamig a takaró, így felsőtestem szabaddá vált. Niall vágyakozva emelte rám tekintetét, de türtőztette magát. -Tudod, elég nehéz neked ellenállni, és ha tehetném most azonnal rád vetném magam. -nyalta meg ajkait.
-Tegnap este nem élted ki perverz vágyaidat? -másztam hozzá és átöleltem.
-N-Nem. -mondta miután nagyot nyelt. Végig simított derekamon, majd hasamra tért át. Egy apró csókot adott rá, amin csak mosolyogni tudtam.

2012. dec. 24.

Nyolcadik rész. Nagyon sajnálom



8. Rész

Nagyon sajnálom

Niall
Ébredésem okozója a csengő éles hangja, valamint az, aki éppen azt nyomja.Álmosan és kissé mérgesen botorkáltam le a szobámból az ajtóhoz, ami mögött a drága kis Harold állt lehajtott fejjel.
-Szia. -köszönt, miközben rám emelte csillogó smaragdzöld szempárját.
-Hello. -vetettem oda közömbösen. Kérdőn néztem őt és vártam hogy megszólaljon, de nem tette. -Akarsz is valamit vagy csak köszönni jöttél? -húztam fel szemöldököm, mire féloldalasan elmosolyodott, majd megrázta a fejét. -Akkor? Figyelj Harry mondd mit szeretnél, mert itt fagyok meg. -néztem végig szinte majdnem meztelen testemen ugyanis csak egy boxer alsó volt rajtam.
-Talán bemehetnénk. -vetette fel az ötletet. Hanyagul arrébb léptem az ajtóból egy sóhajtás kíséretében, azt tükrözve mintha valami hatalmas nagy szívességet tettem volna neki. Becsuktam magam után az ajtót, majd Harry után mentem a nappaliba.
-Figyelj Niall. Tudd hogy nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam akkor. Igaz nem nagyon emlékszem rá, de Louis elmondta hogy mi történt. Nem kellett volna annyit innom. Annyira sajnálom ezt az egészet. Ha visszafordíthatnám az időt mindent máshogyan tennék. -nézett rám fátyolos tekintettel. Megsajnáltam. Közelebb mentem hozzá s közvetlen előtte álltam meg. Szemeiben ijedtséged fedeztem fel, talán azt hitte hogy meg akarom ütni. Nem, nem akartam..
Hirtelen magamhoz húztam és szorosan öleltem őt. Fejem nyakába fúrtam és csak szorítottam. Ő sem tett másképp.
-Nem haragszom. -engedtem el.
Winnie
Pár nappal később..
-Holnap megyünk korcsolyázni. -mondta Josh a reggelinél. De hiszen én nem tudok.
Én nem akarok menni.
Írtam le neki egy papírra az igazságot. Mikor elolvasta elmosolyodott majd beszélni kezdett.
-Hát márpedig nem fogsz itthon maradni. Jönni fognak a többiek is és te is. -állt fel, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elhagyta az ebédlőt. Nagyokat pislogva meredtem utána, majd fejem megrázva álltam fel, s a tányérokat felkapva a konyha felé igyekeztem...
Már itt vannak a többiek én pedig még mindig egy szál fehérneműben ácsorgok a gardróbomban. Nem akarok túlságosan menni korcsolyázni, mert nem tudok. Ráadásul Harry is ott lesz, ami még inkább frusztráló. Az egészben csak annyi a csábító, hogy Niall közelében lehetek. Nem tudom mi a fene történik velem, új ez az érzés. De nagyon tetszik..
Mivel már december van ezért melegebben kell hogy öltözzek. Egy szürke alapon fekete csíkos pulóvert választottam, a fekete farmerommal és a szürke csizmámmal. Hajamat még gyorsan kifésültem és hagytam hogy lágyan omoljon hátamra, valamint vállamra. A sminket most hanyagoltam, majd lesétáltam a nappaliba. Amikor Niall észrevett halványan elmosolyodott, s helyéről felállva közelített. Mikor elém ért, szorosan magához ölelt, amit viszonoztam. Pár másodpercig tartott csak, mégis nekem már ez sokat jelentett.
-Mehetünk? -kérdezte Niall miközben íriszeimben gyönyörködött ( vagy csak nézte magát ). Aprót bólintottam, mire mindenki felállt és miután köszöntünk egymásnak elindultunk. De előtte még felvettem a meleg fekete kabátom, Niall segítségével. Nagyon udvarias és talán ez az egyik olyan dolog ami vonz benne. Két kocsival mentünk. Zayn, Perrie, Josh, Niall és én az egyik autóval a többiek pedig a másikkal. Zayn vezetett Perrie pedig mellette az anyósülésen foglalt helyet, én pedig bátyám és Niall közt. A szőke fiú úgy helyezkedett, hogy szorosan üljünk egymás mellett, ezért lábunk s a karunk is összeért. Keze hanyagul pihent a combján, így félig az enyémen volt. Nem zavart, sőt élveztem, hogy hozzám ér.
Körülbelül tizenöt percet kocsikázhattunk, amikor is megérkeztünk a pályához. Kiszálltunk az autóból és a sátorhoz mentünk. Két órás jegyet vettek, majd megkaptuk a korcsolyákat. Miután sikeresen áthuzakodtunk, Eleanor segítségével sikerült felállnom, majd egymás kezét fogva mentünk a kapuhoz. Egyszer sikerült megbotlanom így majdnem sikeresen elestünk, de szerencsére Harry időben megfogott. Ránéztem, bele csillogó szemeibe és egy apró mosollyal megköszöntem tettét. Leolvastam szájáról egy nincs mit-et, majd gyorsan elkaptam róla tekintetem. Nem akarok vele beszélni, mert tudom mi a véleménye rólam, és ez nagyon rosszul esik, ugyanis nem is ismer. De inkább nem is gondolkodom ezen, mert félő hogy előbukkannak a könnyeim.
A további utat sikeresen tettük meg, de amikor ráléptünk a jégre, nem kapaszkodtam meg időben, így sikeresen fenekemre huppantam, magam után húzva Eleanort is. A többiek ijedten jöttek oda hozzánk, én pedig hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok. Ránéztem bátyámra, s előtört belőlem az önfeledt kacagás. A többiek is rákezdtek, majd segítettek felállni. Nehézkesen ment, hiszen az egészet végig röhögtük, meg majdnem vissza is estem, de sikerrel jártunk.Elkaptam azt a pillanatot amikor Niall és Josh beszéltek valamit, majd bátyám mosolyogva bólintott egyet, aztán elcsusszant. A többiek is követték őt, kivéve Niall, aki közel jött hozzám.
-Most én fogok neked segíteni megtanulni korcsolyázni. -mondta és megfogta a kezem. Elmosolyodtam, s bólintottam egyet. -Először meg kell hogy tanulj megállni.
Niall és a korlát segítségével elkezdtem csúszkálni. Könnyebben ment mint gondoltam volna. Se perc alatt sikerült magamtól megállni, valamint néhány lépést is tenni. A többiek közben már egy párszor elmentek mellettünk és estek is el rendesen. De ezeken csak nevetni tudtunk mind a ketten. Hirtelen két kezet éreztem derekamon, amik Niall tulajdonában álltak. Megremegtem közelségétől, és ez egyáltalán nem segített abban hogy megtanuljak korcsolyázni.
-Engedd el azt. -biccentett a korlát felé amit jobb kezemmel erősen markoltam. Félve teljesítettem kérését, mire elmosolyodott. Elengedte derekam, majd bal oldalamra jött és megfogta a kezem. Elkezdett lassan csúszni, én pedig tehetetlenül utána. Egy kört tettünk meg a hatalmas pályán és mire körbeértünk már én is tudtam magamat lökni. Egymás kezét még mindig fogtuk, de Niall hamar elengedte és úgy kezdtünk el menni. Egyre jobban gyorsítottunk, ám egyszer csak elvesztettem az egyensúlyom és ismételten elestem, Niall pedig rám, mert még sikerült kezét megfogni, hiszen nehogy már egyedül essek el.Nevetve nyitottam ki a szemem, de mosolyom hamar lehervadt az arcomról, amikor észrevettem hogy arca milyen közel is van enyémhez.
Ajkaink közt csak pár centiméter volt, amit elkezdett lecsökkenteni. Nagyot nyeltem és amint tudatosult bennem mit is szeretne, szívem gyorsabban kezdett el kalapálni az átlagnál, gyomromban pedig megint az a furcsa érzés volt. Ajkaink már súrolták egymást és majdnem megtörtént az amire már oly régóta várok, amikor is valaki ránk esett. Niall eltávolodott, én pedig hamar megláttam a pillanatot megzavaró személyt. Göndör fürtök kandikáltak ki a szürke sapka alól. Ezt nem hiszem el. Harry..

2012. dec. 16.

Hetedik rész. Menjünk jég korcsolyázni



7. Rész

Menjünk jég korcsolyázni

Mivel eléggé hideg volt, s a szél is fújni kezdett, gyorsabbra vettük a tempót, ezért viszonylag hamar a kávézóhoz értünk. Az ajtón belépve, megcsapott a kellemes meleg és a kávé illata. Nagyon hangulatosan volt berendezve. Niall hirtelen megfogta a kezem, s a pult felé vettük az irányt. Kezünkbe vettünk egy-egy itallapot s azt kezdtük el bújni. Én forrócsoki mellett döntöttem, míg ő a csokis kávénál. Egy fiatal lány vette fel a rendelést és Niallel úgy viselkedett mintha ismernék egymást. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hanem inkább a finomabbnál finomabb süteményeket fürkésztem. A választásom egy csokoládétortára esett amit megosztottam Niallel is. Ő elmondta ezt a lánynak, majd szerintem ő is választott egy édességet.
Miután megkaptuk az finomságot, s a meleg italokat, egy eldugottabb sarokban lévő asztalkához tértünk, ahol először Niall segített levenni a kabátom, majd a sajátját is levette. Egymás mellé ültünk, amit egyáltalán nem bántam. A karunk összeért és különös bizsergés futott végig az egész testemen. Meg kell hogy mondjam nagyon tetszett ez az érzés.
Miután elfogyasztottuk az italokat és a sütiket, még egy kicsit maradtunk.
Ismered azt a lányt, aki kiszolgált minket? -írtam le neki a noteszembe, majd megmutattam neki. Elmosolyodott és válaszolt.
-Igen. Még akkor voltam itt amikor hazajöttünk a turnétól. Beszélgettünk egy kicsit. Nagyon kedves lány, szerintem te is jól kijönnél vele. Így visszahúzódónak tűnik, de ha jobban megismered rájössz hogy nem az. -ecsetelte egy apró mosollyal az arcán.
Értem. Hát majd egyszer bemutathatnál neki.☺ -körmöltem a mondatot, egy szmájlival kísérve.
-Rendben. Amikor csak szeretnéd. -válaszolt.
Szóba esett még a Harrys téma is, kérdezte hogy még mindig nagyon bánt-e a dolog. Persze hogy bánt és szinte nap mint nap ez jár a fejemben. De amikor vele vagyok elfelejtem ezeket a dolgokat, csak rá koncentrálok. És ez.. egyszerűen jó. Nagyon jó.
Nem sokára felálltunk majd elhagytuk a kávézót. Hazafelé vettük az irányt, hiszen már kezdett sötétedni. Hideg volt, s a kezem is rettenetesen fázott. Hiába volt a zsebemben, akkor is. Ezt tudattam is Niallel, aki csak annyit csinált, hogy egyik kezem kivette zsebemből és az övével összekulcsolta. Meglepődve pillantottam rá, de ő csak mosolygott. Melegség járta át egész testem attól, hogy érezhettem bőrét enyémen. Térdeim megremegtek, hasamban pedig kellemes érzést éreztem. Viszont nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell.
Josh ágyában feküdve néztem amint Niall és a bátyám a gitárt bűvölik. Nem hallottam belőle ugyan semmit, de gondolom hogy nagyon szép hangokat lehet kicsalni belőle. A szőkés hajú fiú többször is 'mozgatta' a száját gitározás közben, szóval szerintem énekelhetett hozzá.

~Niall~

Élvezem a vele töltött idő minden egyes másodpercét. Jó érzés hozzáérni és csak szimplán a közelében lenni. Joshnak a szobájában gitározgatunk és énekelgetünk egy kicsit, közben Winnie az ágyon fekszik. Érzem hogy figyel, ezért éneklés közben szemem sarkából többször rá pillantok. Egyik ilyen alkalommal vettem észre hogy szemei csukva vannak, arca mozdulatlan. Abba hagytam a hangszer bűvölését, s az éneklést. Félek hogy felkel rá, pedig tudom, hogy nem hallja. Lassan felállok és felé lépkedek. Érzem magamon Josh értetlen tekintetét, de ez foglalkoztatott most a legkevésbé.
Leültem törékeny kis teste mellé és csak néztem őt, amint mellkasa egyenletesen emelkedik fel, s le. Arca egy angyaléhoz hasonlított akinek a legnagyobb bűne talán csak annyi, hogy nem adta egyszer át a helyet egy idős hölgynek. Szépséges hosszú haja ami már ki volt engedve, lágyan omlott vállára, valamint a puha bársonyos párnára.
-Miért viselkedsz így vele? Tetszik neked? -szólalt meg Josh mire rákaptam tekintetem. Ugyanúgy ült a bőrfotelben mint eddig és érdeklődve nézett rám. Nem válaszoltam neki csak tovább néztem a szőke hajú szépséget. Végül aztán csak megszólaltam.
-Tudod.. Amikor twitterre feltettél egy képet róla, akkor én azt hittem hogy a barátnőd. Hiszen azt írtad hogy gyönyörűm.. Már akkor felfigyeltem rá és reménykedtem benne hogy nem jár veled. -mondtam.Ránéztem Joshra, akinek szája szélén ott bujkált a mosoly. -Megakarom őt ismerni. Nem éreztem már rég ilyen érdeklődést egy lány iránt sem. -fejeztem be a 'mesélést'.
-Ha tényleg ennyire megakarod ismerni, mi lenne ha elvinnéd őt valahová. Akár úgy is hogy többen vagytok. Közös programokat kellene szervezni, hogy azért a többiekkel is összeismerkedjen. De te tölts vele sokkal több időt. Hidd el, előbb vagy utóbb beléd fog szeretni. Csak idő kérdése. -adta a tanácsokat mosollyal az arcán.
-Nem elleneznéd? -kérdeztem félve, hiszen mégis csak a bátyja és tudom hogy rettenetesen félti őt.
-Kicsit. -mosolyodott el és ez jót jelent. -De ismerlek már téged annyira, hogy tudjam te nem olyan vagy, aki kihasználja a nőket. Ráadásul nem hiszem, hogy sok olyan ember van akik akkor is szeretné megismerni Winniet, miután megtudja hogy mi van vele. -nem mondtam erre semmit, mert nem igazán tudtam.Inkább azon kezdtem el törni a fejem hogy hová is mehetnénk el, úgy többen. Talán a jégkorcsolya az megfelelne erre a célra.
-Mi lenne ha elmennénk jég korcsolyázni? Ha minden igaz már megnyílt a pálya. -vázoltam fel az ötletemet, mire neki felcsillant a szeme.
-Ez nagyszerű ötlet. Winnie még sohasem próbálta ki ezt a sportot. Szerintem tetszene neki. -
-Akkor majd most ki fogja. -húztam széles mosolyra ajkaim.
-Te fogod megtanítani őt. -mutatott rám vigyorogva.
-Rendben. Na, de majd még beszélünk erről. Én meg megyek mert már késő van. -álltam fel az ágyról és megpróbáltam valahogy Winniehez érni.
Elköszöntünk, majd még egyszer az alvó lányra nézve elhagytam a szobát, s haza mentem.

2012. dec. 5.

Hatodik rész. A séta




6. Rész

A séta

Egy hét. Ennyi telt el azóta a bizonyos nap óta. Még most is szörnyen bánt a dolog, de megpróbálom elterelni mással a figyelmem. Ez viszont elég nehezen megy, ugyanis a nap nagy részében egyedül vagyok a szobámban. Az estékről meg ne is beszéljünk. Hiába alszik néha velem Josh mindig szomorúan alszom el arra az estére gondolva. Niall eszméletlen aranyos volt hogy utánam jött és nem hagyott egyedül. Nem tagadom, nagyon jól esett a törődése, de egy kicsit fura hogy ilyen hamar meg nyílik nekem. De végül is ez nem baj. A bátyám mesélte hogy többször hívta őt Niall és felőlem érdeklődött. Örültem hogy végre, talán lehet egy igazi barátom aki nem néz le. Valamint Eleanor és Perrie tegnapelőtt meglátogatott és elszórakoztunk egész nap.
Éppen a laptopommal szenvedtem, amikor Josh leült mellém az ágyra. Érdeklődve emeltem rá tekintetem, mire beszélni kezdett.
-Öltözz fel. Nem sokára jön Niall. -mosolyodott el a mondata végére. Aprót bólintottam, majd twitteremből kijelentkezve álltam fel az ágyamból. Még pizsamában voltam és kócos voltam. Bátyám magamra hagyott hogy nyugodtan eltudjak készülni.A fürdőszobába vettem elsőnek az irányt, ahol a csapot megnyitva mostam meg az arcom.
A tükörbe néztem, ahonnan egy kissé szomorú lány nézett vissza rám, ám most valamiért izgatottságtól csillogott a szeme. Alig láthatóan megráztam a fejem majd visszamentem a saját kis birodalmamba. A gardróbomból kivettem a megfelelő ruhát és felöltöztem. A bátyám kedvéért megpróbálok megszabadulni a sötét ruháimtól és színeseket felvenni. Állítása szerint azok sokkal jobban állnak nekem mint a sötét zord színek.
Miután ezzel megvoltam, a hajam vettem kezelésbe. Nem nagyon foglalkoztam most vele, inkább csak gyorsan kifésültem majd szorosan összefogtam. Ezután késznek nyilvánítottam magam. Sminket nem tettem fel hiszen nem fogok semmi olyan helyre menni ahol sokan vannak. Meg úgy alapjába véve nincs is nagyon szükségem rá.
Az ágyamat még gyorsan megigazítottam, majd a földszintre mentem. A nappaliban Josh tartózkodott és mikor észrevette hogy már nem egyedül van megpaskolta maga mellett a kanapét, jelezve, hogy üljek le. Így is tettem. Közben a konyhából szálló illatok beterítették az egész földszintet. Bátyám félkézzel magához vont, így fejem mellkasára került.
Nem sokkal később óvatosan elhúzódott tőlem majd felállt, s az ajtó felé vette az irányt. Pár pillanat múlva, egy szőkés hajú mosolygós fiúval tért vissza. Odajött hozzám majd megölelt. Szívem ismét gyorsabban kezdett el kalapálni az átlagnál és tenyerem is izzadni kezdett, de varázs hamar megtört mert elhúzódott és leült mellém. Ránéztem ő pedig szólásra nyitotta ajkait.
-Hogy vagy? -kérdezte és egy apró mosolyt intézett felém. Elvettem az asztalról egy lapot és tollat majd leírtam rá a választ.
Hát a körülményekhez képest jól.
Oda adtam neki a lapot mire ő megint elmosolyodott. Annyira aranyos ilyenkor.
-Értem. Nos mit szólnál hozzá ha elmennénk sétálni? -és ekkor szemeim felcsillantak, ő pedig folytatta mondanivalóját. - Josh azt mondta hogy nem nagyon mozdultál ki mostanában. Szóval, benne vagy? -kérdezte, s szemei könyörögtek hogy menjek bele. Hevesen bólogatni kezdtem, mire ő ma már sokadjára mosolyra húzta ajkait. -Kettesben vagy jöjjön a bátyád is? -erre csak megrántottam a vállam, mindegy alapon. -Akkor kettesben. -mondta és kacagni kezdett mire elvigyorodtam.
London utcáin sétáltunk. Már kicsit hűvösebb volt mint pár nappal ezelőtt. Az időjárás borús, mint általában és a szél néha-néha feltámadt. Szinte már az összes falevél lehullott és színes helyett, sötétbarna színben pompáztak, valamint szárazak voltak. Így már nem voltak szépek.. Hatalmas forgalom volt és pár olyan emberrel is találkoztunk akik az utcán laktak, s különböző hangszerekkel keresték a megéléshez való pénzt, amit bár kitudja mire költöttek..
Hamarosan egy kisebb parkba értünk, ahol nem voltak olyan sokan. Úgy döntöttünk hogy arra vesszük az irányt, s ha már erre jártunk akkor körülnézünk ott. Nem nagyon jártam még erre és ez az egész környék új volt nekem. Pedig már születésem óta londoni lakos vagyok.
Ahogy sétáltunk megpillantottunk egy játszóteret. Niall megfogta a vállam, ezért gondolom mondani szeretne valamit. Ránéztem, de talán hiba volt ugyanis majdnem sikerült ismét elvesznem szemeiben, viszont gyorsan ajkaira kaptam pillantásom.
-Megyünk a játszótérre? -kérdezte és szemei csillogtak. Elmosolyodtam amit viszonzott, majd bólintottam. Hatalmas vigyor terült el arcán, s kezem megfogva kezdett el szaladni a gyerekeknek épített kis térre. Kacagva vettem fel vele a tempót, mire láttam hogy ő is nevetni kezd. Mivel rohantunk hamar a hintáknál teremtünk, majd egy-egy ülésbe beleültünk. Ő lökni kezdte magát, majd egy percen belül már óriási ebességgel himbálódzott előre és hátra. Én csak kapaszkodva, mosolyogva figyeltem őt, néha persze meglöktem magam, de csak nagyon picit. Pár perc múlva ő is leállt majd felém fordította fejét. Elmosolyogta magát, majd csak arcomat fürkészte.
-Szeretek veled lenni. Olyan.. megnyugtató. -kezdett beszélni. Arca komoly volt, ezért gondolom nem viccnek szánta. Jól esett hogy így gondolja.. hiszen én is így vagyok vele. Kis noteszemet elővettem majd csak három szót írtam rá:
Én is veled.
Mikor elolvasta, mintha megkönnyebbült volna.
-Mi lenne ha elmennénk egy kávézóba és ott folytatnánk a beszélgetést? -kérdezte egy apró mosollyal. Felálltam, s bólintottam hogy tetszik az ötlet.

2012. nov. 26.

Ötödik rész. Hercegnő



5. Rész

Hercegnő


Niall szemszöge 

Hercegnő.Mintha nekem lett volna teremtve.Hosszú szép dús szőke haj, kék szemek.Visszahúzódó, szerény, kedves.Az sem érdekel hogy hallássérült, érzem hogy kell nekem.Mosolygós, aranyos. Josh büszke lehet hogy ilyen húga van.
Nem értem Harryt, hogy volt erre képes. Az alkohol teljesen elveszi az eszét, már-már néha -mint például most- túlságosan is.Megtudom érteni Josht hogy behúzott neki egyet és hogy veszekszik vele.Még most is.De valakinek Winnie után kellene menni, és az most én leszek.Ha szeretném jobban megismerni meg kell tenni az első lépést.Otthagyva a többieket szaladtam ki a teremből.
Na és most ajtó vagy lépcső? Bármerre mehetett, de én helyébe a lépcsőt választanám.Remélem egy a gondolkodásunk.Eszeveszett iramban céloztam meg az emeletet, ahová amikor felértem hangokat hallottam.Valaki sír.Ez tuti ő.Óvatosan közelítettem meg a lányt, majd mikor elé értem lassan guggoltam le elé.Fejét felhúzott térdeire hajtotta, amit kezeivel átkarolt.Egész teste rázkódott a sírástól.Kezem lassan emeltem karjához, amit félénken fogtam meg.Mintha áramütés érte volna úgy kapta fel a fejét és könnyes szemei ijedtséget tükröztek.Egy halvány mosolyt eresztettem felé, ami egyáltalán nem javított a helyzeten.
Bársonyos kezére simítottam enyém, majd összekulcsoltam azokat.Félve tekintett rám, mire én óvatosan mellé csusszantam és közelebb húztam magamhoz.Egyik kezemmel átkaroltam, míg másikkal még mindig kezét fogtam.Nem ölelt vissza, amit meg is értek hiszen szinte alig ismer, de én akkor is magamhoz szorítottam.Jól esett karjaimban tartani és a közelemben érezni.Azért így ha belegondolok, ez fura.Nem szoktam egyből ennyire közvetlen lenni az emberekkel és ez most egy kicsit meglep.
Léptek zaja, valamint a lány keserves szipogása törte meg  csendet.A lépcső felé pillantottam, ahol Josh tartott felénk.Szemeiben a düh és a harag csillogott.De amint húgára pillantott megenyhült és szomorúan nézte őt.Amikor már teljesen elénk értén elengedtem Winniet, aki csak ekkor vette észre testvérét.A fiú küldött felém egy 'köszönöm' pillantást, mire csak halványan elmosolyodtam.
Utálom ha egy lány sír, azt meg főleg ha egy fiú miatt.Jelenleg Harold felé tartok aki az egyik szobában van és az arcát jegeli.Amint az ajtó elé értem feltéptem azt, és dühösen vettem célba őt.
-Miért kellett ezt? -kiabáltam mire Liam mellettem termett, mert ha véletlenül neki óhajtanák menni Harrynek akkor legyen ki lefogjon.
-Niall nyugi. -szólt Liam.
-Hogy legyek nyugodt amikor megbántott egy lányt és valószínűleg ezt soha nem fogja elfelejteni?Végig fogja kísérni az egész életén keresztül ez a beszólás.Ti nem láttátok mennyi fájdalom van benne. Harry te meg csak egy pillanatra, de képzeld magad a helyébe.Jól esne neked hm? -fordultam ismét felé és az arcába üvöltöttem.
-Ne ordibálj márt mert szét megy a fejem. -hangzott a válasz.
-Már ne is haragudj meg, de azt most pont leszarom. -világosítottam fel. -Ha ennyire nem bírod az alkoholt akkor miért iszol ennyit? Meg ha már így bebasztál akkor legalább emeld fel a segged és takarodj haza.Mert így csak megbántod az embereket.Tudod te hány lányban keltettél reményt hogy érdekled őket?Elmondom neked hogy sokban!De te csak kihasználod őket.Úgy gondolod ha lefekszel mit tudom én hány nővel már milyen menő vagy.Hát ki kell ábrándítsalak hogy nem, nem vagy menő.Egy utolsó szemétláda vagy.És nagyot csalódtam most benned.. -mondtam a szemébe.Tudom hogy a beszédem másik fele már úgy mond nem ide tartozott, de muszáj volt kiadnom magamból.Nem bírtam már magamban tartanom, de egyáltalán nem lett jobb hogy ezt elmondtam neki.Csak nekem lett lelkiismeret furdalásom miatta.
-Tudod mit? -tápászkodott fel a fotelből amiben ült majd megállt előttem. -Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából! -jelentette ki mire én olyan szinten meglepődtem, hogy az már félelmetes volt.
-Harry állítsd  le magad! -emelte fel a hangját Louis.
-Ó, hagyd Louis.Hagy mondja csak.Magát minősíti ezzel. -sziszegtem majd sarkon fordultam és kiviharoztam a szobából.
-Niall várj. -hallottam amint Zayn és Liam utánam kiabál, de csak még gyorsabbra fogtam a tempóm.Az újságírókon keresztül vágtattam(na nem szó szerint), majd beültem a kocsimba és hazafelé vettem az irányt.
Nem gondoltam volna hogy ekkora veszekedés lesz ebből az egészből.És amit Harry mondott az nagyon fájt.Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából..-folyton ez játszódik le a fejemben és csak egyre jobban marja a lelkem.Biztosan rosszul esett neki az amit mondtam neki, viszont nekem igazam volt.Ezt ő is tudja, csak fáj neki az igazság.Kíváncsi vagyok fog e holnap emlékezni valamire..
Apropó Winnie. Nem is tudom mi van vele.Talán fel kellene hívnom Josht és megkérdezni.Igen, fel hívom.Levettem az éjjeli szekrényről a mobilom és tárcsáztam a számát.Párszor kicsöngött de nem vette fel.Mindegy akkor majd holnap.
Már megint az a mondat csöng a fejemben.Ezt nem hiszem el most már.Egy könnycsepp is végig folyt az arcomon, de azon nyomban le is töröltem.Nem fogok sírni.Most nem.Nem lehetek ennyire érzékeny, hiszen nem is gondolta komolyan.Azt hiszem..

2012. nov. 15.

Negyedik rész. Az este



4. Rész

Az este

Josh kezét szorongatva ültem a limuzinban a többi bandataggal egyetemben, valamint azokkal akiket ők hoztak magukkal.Egyáltalán nem kommunikáltam senkivel, csak az ablakon néztem kifelé.Körülbelül 15 percet utazhattunk, amikor is a jármű megállt.Ekkor néztem csak a bátyámra aki egy biztató mosolyt küldött felém, majd az arcom is megpuszilta.Tudja hogy izgulok, ugyanis senki sem tud arról hogy Joshnak van egy húga.Na nem azért nem beszélt rólam mert szégyellt volna(vagyis hát remélem), hanem mert én így jobbnak láttam és megkértem őt rá erre.Még a One Directionös fiuk sem tudnak rólam.Vagyis hát azt hiszem.
Ekkor már csak azt vettem észre hogy az én bátyám kiszállt a limuzinból majd engem is kisegített.A fényképezők vakító fénye eléggé szokatlan és bántó volt a szememnek.Hirtelen egy pillanatra csak sötétséget láttam, de aztán kezdett kitisztulni a kép.Felvettem a legszebb mosolyomat, ami remélem hogy elég őszintének sikerült.Mert hát nincs nekem kedvem vigyorogni a kamerába.
A vörös szőnyegen végig vonulva egy hatalmas ajtóhoz érkeztünk ami mellett egy fiatal nő volt és egy férfi.Kedvesen ránk mosolyogtak, amit őszintén tudtam viszonozni.Mondott valamit de nem nagyon sikerült leolvasnom hogy mit is.Josh bólintott majd bementünk.
A teremben már elég sokan voltak.Páran táncoltak, míg mások beszélgettek egymással. Josh céltudatosan vette az irányt egy eldugottabb sarokba, ahol már öt fiú és két lány ült.A One Direction.De azt nem értem hogy miért nem a terem közepén van az asztaluk.Hiszen az egész róluk szól ha úgy vesszük.Mindegy.Ahogy egyre jobban közeledtünk feléjük a gyomrom annál inkább görcsbe rándult.Izgultam azért, mert félek hogy nem fognak elfogadni a hallássérültségem miatt.Akik nem háttal ültek nekünk, egy szőke lány és egy fekete hajú fiú intettek és ránk mosolyogtak, mire a többiek is felénk fordították fejüket.Lassan odaértünk és így jobban szemügyre tudtam őket venni.A nevüket azt tudom, de azt már totálisan elfelejtettem amit Josh mesélt róluk.Vagyis hát nem felejtettem el csak összekeverem azt hogy ki mit szeret meg ilyenek.
Felálltak és üdvözöltek minket.Először Louis majd Liam öleltek meg.Aztán jött Harry Zayn és végül Niall. Amikor a szőkeség szemébe néztem egyszerűen lefagytam.Aztán már csak azon kaptam magam hogy gyengéden megölel arcát pedig nyakamba fúrja.Különös érzés kerített hatalmába.Élveztem hogy karjaiban lehetek.A hasamban egy furcsa érzést éreztem, amit eddig talán még sose.Mintha..mintha azok a pillangók repkedtek volna benne.A szívem is valamiért gyorsabban kezdett el verni az átlagnál.Mindegy.Mindenesetre ez az egész szokatlan volt.
Talán vele egy kicsit tovább tartott az ölelkezés mint a többiekkel.Aztán mikor elhajolt, újra szemembe fúrta övéit.Nem bírtam elszakadni tőle, mintha mágnesként tartaná.Végül a szemezésünkből a szőke lány rántott ki.Mosolyogva ölelt meg, majd mikor eltávolodott mondott valamit, de nem figyeltem a száját így fogalmam sincs mit mondhatott.Kérdőn nézett rám, majd Josh mentett ki.Beszélni kezdett és a lány  is valamint a többiek meglepődve figyelték bátyámat.Mikor befejezte monológját a többiek ellágyult tekintettel és sajnálattal néztek rám.Na ezt utáltam a legjobban, amikor valaki sajnál.Egyáltalán nem szerettem.Bátyámra néztem segélykérően mire az újra beszélni kezdett.Figyeltem ajkait amiről ezt olvastam le:-Figyeljetek.. Kérlek ne fejezzétek ki hogy sajnáljátok őt mert azt nagyon nem szereti és rosszul érinti.Inkább próbáljatok meg vele úgy viselkedni mintha nem lenne semmi baja.Tud szájról olvasni valamint jelbeszédet is tud alkalmazni, de ti szerintem azt nem értitek ezért hozott jegyzetfüzetet és tátogni fog.
Hálásan néztem rá, mire csak egy apró puszit nyomott homlokomra.Ekkor a barna hajú lány lépett oda hozzám és beszélni kezdett.
-Szia.Én Eleanor vagyok Louis barátnője. -mondta és megölelt.Mosolyogva húzódtunk el egymástól és rámosolyogtam.Ezután helyet fogaltunk, én Perrie és Josh között kaptam helyet.
Tekintetemmel a kék szempárt kerestem és hamar meg is találtam, mert leült velem szembe.Egy mosolyt küldött felém, mire éreztem amint az arcom égni kezd.Bravó, sikerült elpirulnom.Örülök neki, nem mondom..
Mosolya reakciómra még nagyobb lett, mire nekem is mosoly szökött arcomra. Josh zavarta meg a kék szem bámulását és egy cseppet sem örültem neki.Szívesen nézném Niallt egész este.Tekintetem bátyámra tévedt és ajkait figyeltem.
-Eddig hogy érzed magad? -olvastam le a szájáról.Jelbeszéddel tudtára adtam hogy  jól. -Akkor jó. -mosolyodott el.
A vacsora az nagyon jó hangulatban telt.Az étel fonom volt és Perrievel egész jól 'elbeszélgettünk'.Ő beszélt, én olvastam, majd írtam.A kék szempár tulajdonosával tekintetünk többször összeakadt amin csak mosolyogtunk.A vacsora végeztével, bátyám a bárpult felé vette az irányt (mert itt olyan is van, ráadásul minden ingyen kapható) a többi fiúval együtt.Így Eleanor elhelyezkedett Josh helyén Perrie pedig maradt a sajátján.Elre figyeltem mert beszélni kezdett.
-Niallel elég sokat szemeztek.Tetszik neked? -mosolygott, mire éreztem arcom ismét pirosra vált.Még szerencse hogy nem pazaroltam a pirosítót és nem tettem fel..
A fejem hevesen rázni kezdem hogy nem.Erre a két lány mindent tudóan egymásra mosolygott majd rám.
Már éjfél tájékán járt az idő és szinte mindenki be van csiccsentve pár emberen kívül.A pár emberhez tartozom én is.Josh is ivott de korántsem annyit mint például Harry.Az említett személy most mellettem ül és próbál velem kommunikálni, ami elég nehezen ment mert egyszerűen nem tudtam olvasni a szájáról.Ez annak köszönhető hogy teljesen a sárga földig itta magát és akadozva beszél.Már láttam rajta hogy ideges és kezdi elveszteni a türelmét.Pár perc után feladta majd felpattant és ismét beszélni kezdett(bár szerintem már ordibálás volt hiszen rengeteg ember ránk figyelt)Az ijedtségtől pár mondatrészt tudtam csak leolvasni szájáról és mint mondtam amúgy is furán formálta a szavakat.
-Még hogy tudsz szájról olvasni!Lefogadom hogy azt is megjátszod hogy nem hallasz semmit.Kurvára idegesítő vagy aki csak sajnáltatja magát! -olvastam le az ajkairól.Valószínűleg jól értelmeztem hiszen Josh idegesen mellettem termett majd valamit nagyon magyarázni kezdett végül egy óriásit behúzott Harrynek. Szemeimbe könny gyűlt majd felpattantam és a kijárat felé kezdtem szaladni.Viszont amint kiléptem az újságírók fényképezni kezdtek, a vakuk miatt pedig hirtelen megint nem láttam semmit.Azonnal visszafordultam, majd egy lépcsőn kezdtem el felszaladni.
Szinte alig láttam valamit.Csak a folyosón lévő hatalmas ablakok és erkélyajtó felől jött egy kis fény.Megálltam, könnyeim pedig arcomat kezdték el mardosni.Nem hiszem el hogy ez történt.Tudtam hogy nem kellett volna eljönnöm.Lassan lépkedtem az ablak felé majd mikor odaértem leültem elé és a falnak támasztottam hátamat.Lábaimat felhúztam majd az égboltot kezdtem el bámulni.Ezer meg ezer csillag ragyogott az égen.
Csak sírtam és a csillagokat néztem.Nem érdekelt semmi jelen pillanatban.Azt sem tudom miért mondta azokat Harry. Semmit nem ártottam neki.Az mind rendben van hogy idegesítette hogy nem tudtam vele kommunikálni, de akkor miért nem hagyott egyedül?Fájt az amit mondott.Fogalmuk sincs az embereknek hogy ez milyen érzés.Egyikőjüknek sem...!

2012. nov. 10.

Harmadik rész. A készülődés



3. Rész

A készülődés

Ma is mint általában a szobámban kuksoltam és a világhálót böngésztem, egészen addig, amíg az én édes bátyám rám nem rontott.Nagy sebességgel tartott felém és lendületesen rám ugrott.Nevetve löktem le magamról kissé nehéz súlyát, és ültem fel az ágyon.Neki ez valószínűleg nem tetszhetett ugyanis azon nyomban hátra rántott (persze óvatosan) és valahogy felém kerekedett. Csípőmre ült majd eszeveszett csiklandozásomba kezdett.A nevetéstől már a könnyeim is folytak, és hiába kapálóztam nem engedett el.Végül szíve megeshetett rajtam mert abba hagyta, de továbbra is rajtam ült és mosolyogva nézett le rám.Szemében a boldogság fénye csillogott, amitől nekem is jó kedvem lett.Kis idő múlva beszélni kezdett.
-Úgy szeretlek gyönyörűm. -mondta, majd mellém gördült és szorosan magához húzott.Fejem mellkasára hajtottam, egyik kezemmel átöleltem, a másikkal pedig kezeinket kulcsoltam össze, míg ő hátam és hajam cirógatta.Percekig feküdhettünk így amikor hirtelen az ajtóm kicsapódott, és Kate robogott be a ruhámmal a a kezében.Azt hiszem Kateről még nem meséltem nektek. Lawson anyukája és ő itt lakik velünk.Ő inkább a házimunkákat szokta elvégezni, sokszor én is segíteni szoktam neki.Anyát nem nagyon szereti, de meg is értem miért.Anya elég lekezelően viselkedik vele pedig Kate az anyósa.Na de mindegy is, a lényeg hogy engem és Josht nagyon kedvel.
Elmosolyodott amikor meglátott bennünket közben a ruháim letette az egyik székre.Ezután fogta magát és kisétált.Hirtelen felültem a noteszom levettem az éjjeliszekrényről, majd írni kezdtem.Mikor végeztem Josh kezébe nyomtam.
A ruha amit vettünk az hol van?Ja és hányra kell menni arra az ünnepségre?
-A szobámban és hétre.Szóval nem sokára kezdj el készülődni mert már három óra. -mondta majd felült. -Át hozom a ruhád rendben? -simogatta meg a karom.Bólintottam ő pedig nagy nehezen felállt és elment a ruhámért.De azt nem értem hogy miért pont az ő szobájában van.Én pedig úgy döntöttem hogy ideje elmenni fürdeni, hiszen akkor mindig megfeledkezem az időről és akár órákat bent tudok maradni.A kádat teleengedtem vízzel és tettem bele jó sok tusfürdőt ami kókusz illatú volt.
Amikor már rendesen kiázott a bőröm, kikászálódtam a vízből és alaposan megtörölköztem.Magam köré tekertem és bementem a szobámba.Kicsit meglepődtem amikor Josht megláttam az ágyamon laptopozni, nem számítottam arra hogy ő még itt lesz.Felnézett rám mikor észrevette hogy bementem és egy mosolyt eresztett felém.Felállt majd miután adott egy puszit a homlokomra kisétált a szobából, így magamra hagyva.Az ágyon ott pihent akék ruha egy cipővel és táskával karöltve.A fiókomból kivettem az egyik fehérneműm, majd arra a köntösöm.Jobb ha elsőnek a hajam és a sminkem csinálom meg, hiszen biztos vagyok abban hogy összekenném a ruhám és az nem lenne most valahogy jó.Nem is tudom miért.Na mindegy, a lényeg a lényeg hogy leültem a 'szépítkező' asztalomhoz és a hajam kezdtem el szárítani.Miután ezzel végeztem, elől egy tincset ismét befontam és azt féloldalasan   csatoltam hátra.Szőke hajkoronám hullámosan omlott vállamra, ami most kifejezetten tetszett(valahogy úgy képzeljétek el, mint ahogyan a fenti képen van).
Sminkelni nem nagyon sminkeltem ki magam, hiszen felesleges és nem azért hogy istenítsem magam, de elég szép arcom van.Csak egy kis minimális mennyiségű alapozót tettem fel és a szemem jobban kihúztam mint ahogyan szoktam, indulás előtt pedig egy kis szájfényt kenek a számra, aztán készen is leszek.Felálltam és a kék gyönyörűség felé vettem az irányt.Nagy nehezen felvettem, a cipőm is felhúztam.A tükör elé álltam s csak néztem magam.
Annyira rossz hogy semmit nem hallok, az orvosok pedig nem mondtak semmi olyat hogy ezen lehet változtatni. Azt már nem tudom hogy anya tud e valami ilyenről, de jobb ha meg sem kérdezem, mert úgy sem mondana semmit és egyébként is ahogyan ismerem, rögtön felkapná a vizet hogy miért emlékeztetem folyton arra miszerint a lánya nem hall semmit.Hát igen, ez az én anyukám.Szeretem, hiszen ő hozott a világra és nevelt fel, de azért jobban éreztethetné velem hogy az érzés kölcsönös.Sokszor azt veszem észre hogy Kate jobban szeret.De inkább nem is beszélek erről mert csak én fogok lehangolt lenni.

~Narrátor~

Eközben a több millió lányok álma Niall Horan is a készülődésbe van elmerülve.Egy fekete öltönyt viselt fehér inggel és sötét cipővel.Szőkés haja ami már inkább a barna felé hajlik tökéletesen be van lőve, mámorító illata, sármos mosolya, kisfiús arca és gyönyörű szemei pedig készen állnak hogy a lányok elolvadjanak tőle.Várja már hogy a vacsorán legyen hiszen így találkozhat a szőke szépséggel.Valamiért most egészen furán érzi magát.Tenyere izzad szíve őrülten kalapál valamint lábai is remegnek.Nem nagyon érti hogy mi miatt történik ez hiszen már annyi ilyen ünnepségen volt és most mégis miért izgul annyira.Az óra már lassan fél hetet mutatott így jobb hogy ha elindul, hiszen nem éppen a legközelebb van a vacsora helye.
Igazából ez az ünnepség azért van hogy megünnepeljék miszerint sikeresen befejeződött az angliai turné.Ilyenkor a srácok általában jól leisszák magukat és alig tudnak haza menni.De Niall most megfogadta hogy nem fog sokat inni, mert nem szeretné ismét leégetni magát több mint ötven ember előtt.
Legutóbb például egy nem éppen fiatal hölgyet próbált felszedni akinek ráadásul férje és gyereke(!) is van, nem sok sikerrel.Meg is jegyezték egy páran hogy ez nem rá vall és meglepődtek viselkedésén. Liam és a menedzserük valamint pár ember ezt nem nézte jó szemmel és elég nagyot csalódtak benne.Nem tudták azt hogy az alkohol miket nem képes kihozni néhány emberből.Főleg Niallből.Van a srácoknak egy dala aminek a címe Élünk míg fiatalok vagyunk.És ők pontosan ezt teszik.Néha már túlságosan is.
Harry pedig nem is gondolta hogy mennyire eltudja veszíteni az alkohol a fejét.Főleg hogy képes olyat mondani ami miatt egy embernek akkora fájdalmat és csalódottságot okoz, amit normális ember nem képes elviselni.De egy olyan, aki erős és már több éve meg van pecsételve a sorsa az IGEN!

2012. nov. 3.

Második rész. A kávézóban




2. Rész

A kávézóban

Tegnap lett vége az angliai turnénknak.Már kicsit fárasztó volt, de nagyon élveztem.Nincs annál jobb érzés, ha mások arcára mosolyt csalhatunk és örömet szerezhetünk a rajongóknak.Imádjuk őket, igaz van amikor már túlzásba viszik a rajongást, célzok itt arra amikor melltartókat hajítanak a színpadra és a  tamponról jobb ha nem is beszélek.De akkor is szeretjük őket, hiszen miattuk tartunk ott ahol.A házam előtt is rengetegen voltak, de az volt a szerencsém hogy van egy hátsóbejárat is.Ott jutottam be a birodalmamba míg a bőröndjeimet elől hozzák be, hogy még véletlenül se vegyék észre a titkos ajtót.A ház annyira nem óriási mint például a Harryé vagy a Zaynné. Én ezzel is megelégszem.
Miután levettem a cipőm és a kabátom, a konyha felé vettem az irányt.Első utam a hűtő felé vezetett, ám az kongott az ürességtől.Na de nem is csodálkozom hiszen már egy jó ideje nem voltam itthon.Elő vettem hát a telefonom és a pizzásnak a számát tárcsáztam.
Amint megrendeltem a sonkás sajtos ételt leültem a tv elé.Semmi érdekes nem ment benne így maradtam a mese csatornánál.A kanapén elnyúlva néztem a spongyabobot, aki éppen herkentyű burgert gyártott.Oké, tudom hogy kicsit gyerekes egy mese, de én szeretem.
Egy kicsit elbóbiskolhattam ugyanis a csengő éles hangjára eszméltem fel.Azt hiszem meghozták a pizzám.Az ajtóhoz battyogtam és gyorsan fizettem a futárnak, majd a konyhába vettem az irányt.Felnyitva a doboz tetejét az illatok fokozatosan szálltak belőle ezzel még jobban megkívántatva magát.Kivettem egy szeletet majd enni kezdtem.
Miután jól laktam a maradékot egy tányérra raktam és a hűtőbe tettem.Azért nem eszek annyit mint amennyit a rajongók képzelnek.Egyedül én sem bírok el egy óriáspizzával, de többet eszek az átlagnál.Bár elég vicces az amikor éppen egy ilyen kitalált történetbe kukkantok bele(mert hát azért kíváncsi vagyok hogy a rajongók mit irkálnak rólunk) és azt írják hogy három doboz pizzát is megeszek.Azt azért ők sem gondolhatják komolyan hogy annyi étel belém fér.Na mindegy, azért aranyosak.
Az ebédem után úgy döntöttem hogy lezuhanyzom, és egy kicsit lepihenek.Egy jó fél órát áztattam magam a zuhany alatt majd miután végeztem egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból.A szobámba érve egyből a szekrényem felé vettem az irányt.A póló, melegítő szett mellett döntöttem.Amint felöltöztem a táskámból elő vettem a laptopom és vissza mentem a földszintre.A kanapéra lehuppantam majd felléptem twitterre. Rengetegen kérték hogy kövessem vissza, és egy pár ember kérésének eleget is tettem.Egy két embernek válaszoltam a tweetjére.
Közben Josh a dobosunk(akivel egyébként nagyon jóban vagyok) feltöltött egy fényképet.Kíváncsi voltam rá hogy mit ábrázol ezért megnyitottam, mert hát miért ne?!Ami, vagyis inkább aki a fotón volt az mesés volt.Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta.Életembe nem láttam még ilyen szép nőt.A képhez csak ennyi volt hozzá fűzve:
"Ruhát vásárolunk gyönyörűmmel a vacsira"
Gyönyörűm?Most akkor ő a barátnője?Hát meg kell mondjam illik rá ez a becenév.De miért nem mesélt még nekünk róla?Várjunk csak!A vacsorára?Akkor őt fogja hozni magával.Találkozhatok vele.Hurrá.Bár kicsit gáz ha a barátnője mert úgy nem sok esélyem lenne.De hátha csak a barátja.Inkább azt mondom hogy reménykedjünk.
Régóta nincs már barátnőm és már nagyon hiányzik hogy csak hozzábújhassak esténként valakihez.Inkább csak egy éjszakás kalandjaim voltak, de csak néhány.Szóval ne gondoljatok nagy nőcsábásznak!Sőt.Ha nem lennék a bandában és nem lennénk ennyire híresek talán ezek a lányok nem feküdtek volna le velem.De mindegy.
Már délután öt óra.Kezd sötétedni.Az eső már nem esett de az ég még felhős volt.Úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni és beülök valahová kajálni. Gyorsan átvettem egy fekete csőnadrágot és egy meleg pulóvert.Telefonom és a pénztárcám zsebre vágtam, majd a cipőm felhúzva elindultam.Rajongók már nem voltak a ház előtt, aminek kifejezetten örültem, mivel most nyugalmat szeretnék.A fejem lehajtva lépdeltem a kihalt utcán.
Már csak azon kaptam magam hogy a London Eye-nél vagyok.Rengeteg ember van kint még ilyenkor is, de hát nem is csodálom, hiszen ilyenkor a legszebb London. Az óriáskereket nézve tűnődtem el azon, hogy egyszer szívesen felmennék egy csodás lánnyal.De azzal azt hiszem még várhatok.A hercegnőm már úton van, csak még nem tudom mikor és hol fogunk találkozni.De remélem hogy minél hamarabb.
Tovább sétáltam, amikor valami az arcomra esett.Egy esőcsepp volt.Ezt követte még néhány.Felnézve az égre észrevettem hogy egyre több közeledik a föld felé.Lépteim gyorsabbra vettem, mert hát semmi szükség arra hogy bőrig ázzak, és beteg legyek.Már szinte rohantam, az eső pedig egyre jobban esett.De nem csak én voltam ezzel így.Mindenki sietőbbé vette a tempóját.Egy kávézót megpillantva vettem afelé az irányt.
Hát jobban örültem volna egy Nando's-nak vagy egy McDonald's-nak, de jelenleg ez is megteszi.Belépve megcsapott a kellemes meleg, és a kávé illata.Körülnézve nem sokan voltak itt, inkább szerelmes párok vagy idősebbek ültek az asztaloknál.A pult felé vettem az irányt és a kínálatot néztem.Rengeteg sütemény és fánk volt és lehetetlennek tűnt a választás.
-Sikerült választani? -hallottam egy vékonyka hangot.Felnéztem a pultból és egy fiatal lányt láttam a bútor mögött.Egész aranyos volt.Olyan 16-17 évesnek nézett ki és hosszú fekete haja volt ami most össze volt fogva és hatalmas világoskék szemei.Az arca is szép volt, valamint az alakja is egész csinos volt.De mégsem éreztem azt a különös bizsergést.Viszont egy próbát megér.Rámosolyogtam és válaszoltam.
-Igen.Azt hiszem azt az epres fánkot kérem, és egy szelet olyan karamellás tortát. -mutattam az említett desszertekre.
-Ennyi? -kérdezte miután egy tányérra tette az édességeket.
-Egy forrócsokit még. -mosolyogtam rá.
-Máris hozom. -eresztett el egy szelíd mosolyt majd elsétált, gondolom  konyhába.Pár perc múlva a fekete szépség előttem is volt egy pohár forró itallal. A kezembe nyomta és elakart menni de még utána szóltam.
-Várj. -megfordult és kérdőn nézett rám.
-Segíthetek még valamiben? -kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Hát öhm.. csak annyit szeretnék hogy.. Mikor végzel? -kérdeztem elég bénán.A fejemben jobban hangzott.Mindegy.Az órájára nézett, majd újra rám és válaszolt.
-Most. -mosolyodott el.Sokat mosolyog, és ez aranyos.
-Nem jönnél oda majd hozzám miután átöltöztél?Beszélgethetnénk. -motyogtam félve.
-De persze.Akkor mindjárt. -mosolygott majd ismét eltűnt ám most egy másik ajtón ment be.Közben én az egyik üres asztal felé vettem az irányt.Nem sokkal később a lány tartott felém kezében egy kólával, majd leült a velem szemben lévő székre.Én enni kezdtem közben mert már elég éhes voltam.
-Szóval, mi is a neved? -néztem rá.
-Emmy.Emmy Taylor. -mondta egy halvány mosollyal.
-Niall Horan. -nyújtottam a kezem amit elfogadott.
-Tudom. -kuncogott ami mosolygásra késztetett.Aranyos lány.
-Na és hány éves vagy? -kérdeztem majd bekaptam egy falatot.
-Tizenhét múltam. -mondta és egy szalvétával kezdett el játszadozni.
-Értem.És itt élsz Londonban? -bakker bakker.Niall te hülye, ennél ostobább kérdést nem tudtál volna feltenni?Nyilván itt lakik.
-Igen.Három éve költöztünk ide, azelőtt Leedsben éltünk, de apukám itt kapott egy jobb álláslehetőséget így ideköltöztünk. -magyarázta.
-Aha.És Leedset vagy Londont csíped jobban? -vigyorodtam el.
-Egyértelmű hogy Londont.Szeretem a nyüzsgést és itt elég nagy van.Ez alapból egy plusz pont.Na meg hát több a látnivaló és a jó pasik. -nevetett fel.Erre kijelentésére én is elmosolyodtam.
Ezek után már úgy mindenről beszélgettünk.Ami szóba jött azt alaposan kiveséztük.Ahogy egyre jobban megismertem rájöttem hogy nem tudnám elképzelni őt a barátnőmként.Csak barát.Túl mások vagyunk.Az elején visszahúzódónak tűnt, de aztán kiderült hogy sokkal pörgősebb mint én azt gondoltam.Elég perverz is.Na meg aztán van barátja úgy hogy ezt már amúgy is buktam.
Az idő annyira elrepült hogy nyolc órakor kaptam észbe miszerint ideje lenne haza mennem.Kérdeztem Ellyt hogy kísérjem e haza, de azt mondta hogy felesleges mivel a barátjánál fog aludni és már egyből odamegy.Hát azért hamar a lényegre törtek hiszen még csak három hónapja vannak együtt.Na de mindegy nem az én dolgom.A hercegnőm tuti nem ő lesz.Tehát kereshessük tovább.De bízom benne hogy nem sokára találkozok életem párjával.
Ekkor nem is gondoltam hogy milyen hamar eljön az a pillanat...

2012. okt. 30.

Első rész. Kezdet





1. Rész

 Kezdet

London nem a napsütéses időről híres, főleg nem ősszel.Ez ma is bebizonyosodott, ugyanis az eső úgy esett mintha dézsából öntötték volna.Szomorúan ültem a szobámban, az ablakpárkányon ami egy kisebb ülőhelynek volt kialakítva.A fákról a levelek már hullani kezdtek, ami bámulatos látvány volt főleg hogy sárga, piros és barna színben pompáztak.A szél néha-néha felerősödött ennek hatására a levelek a levegőben táncoltak.Az eső már nem esett annyira de még azért eléggé.Hosszasan követtem egy vízcseppet a szememmel amint végig folyik az ablakon.Magányosan..
Magányos, mint én.Egyedül vagyok, nincsenek barátaim és a testvérem is ritkán látogat meg.Ha minden igaz ma már haza jön, ugyanis tegnap lett vége az angliai turnéjuknak.Már őrülten hiányzik, hogy megölelhessem és hogy itt legyen mellettem.Vele érzem teljes biztonságban magam.
Amikor apukámat elvesztettem, még fel sem fogtam igazán hogy mi az ha meghal egy ember.Még öt éves sem voltam.Kiskoromban azt mondta nagymamám hogy este csak nézzek az égre és amelyik csillag a legfényesebben ragyog, ott van az édesapám.Azoktól a napoktól, majdnem minden este kiülök az erkélyre és a csillagokat bámulom.Persze csak ha nem felhős az ég, és az eső sem esik.
Elmélkedésemből, az ajtón belépő ember hozott vissza a valóságba.Amint megláttam az ismerős arcot, felugrottam és szaladni kezdtem felé, majd miután elé értem nagy lendülettel a nyakába ugrottam, Josh pedig derekamra fonta kezeit.Mosolyogva szorítottam magamhoz, ő pedig megpörgetett a levegőben.Végül amint letett beszélni kezdett.Figyelmesen vizslattam ajkát, hiszen hallani nem hallok semmit, így megtanultam szájról olvasni.
-Hiányoztál gyönyörűm. -mondta, közben mosolygott.Mindig így szólít, és ez nagyon jól esik.Kézjelekkel tudtára adtam hogy ő is, nagyon.Az egész családnak meg kellett tanulnia ezeket a kézjeleket mert máshogyan nem nagyon tudunk "kommunikálni"-Szeretném a mai napot csak veled tölteni.Mi lenne ha bemennénk a városba és vásárolnánk, meg beülnénk ebédelni valahová.Na?Benne vagy? -olvastam le amit mondott.Heves bólogatással adtam tudtára hogy tetszik az ötlet. -Oké, akkor húsz perc múlva a nappaliban. -mondta és miután nyomott egy puszit a homlokomra kiment a szobából.
Mélyet sóhajtottam, majd a gardróbom felé lépkedtem.Bementem, és előkerestem a rég nem viselt fekete farmernadrágom, fekete felsőm és a táskámat.A cipőm meg a kabátom a nappappaliban van tehát azt majd miután lementem akkor veszem fel.Beálltam a gardróbban elhelyezett tükör elé, és a hajam kezdtem el megcsinálni.Csak simán kifésültem szőke hajkoronám, majd elől jobb oldalt egy nagyobb tincset befontam, és azt bal oldalra átcsatoltam.Sminknek csak nagyon minimális alapozót kentem magamra és a szemem festettem ki fekete tussal.Vissza menve a szobámba a táskába pakoltam be pár szükséges dolgot(igazolvány, pénz, zsebkendő).Telefonom zsebre vágtam és elindultam le a földszintre.Na és igen, most kérdezhetitek meg hogy miért egy olyan embernek mobil aki nem hall semmit.Egyszerű.Nem ám telefonálni meg zenét hallgatni szoktam rajta, csak internetezni és SMS-ezni.
A nappaliba érve Josh már a nappaliban ült teljes harci felszerelésbe(nem szó szerint értem) és anyával beszélgetett.Még pont letudtam olvasni anya szájáról hogy ,,Nem mehet el, mert nem engedem˝.Na persze majd ő fogja meg mondani nekem hogy mikor és hová mehetek.Felnőtt nő vagyok és tudok dönteni.
Josh elé álltam és rámosolyogtam.Felállt majd belém karolt.
-Nem engedlek el. -állt fel anya is, és megfogta szabad kezem.Szemébe néztem majd kirántottam kezem övéi közül és a cipős szekrényhez léptem.Kivettem belőle barna bokacsizmám és gyorsan felhúztam.Mire ezzel végeztem és felálltam Josh segített felvenni a kabátom, majd elindultunk.
Autóval hamar a plázához értünk.Belépve megcsapott a kellemes meleg levegő.Jól esett a  kinti hűvös után.
Éppen felértünk az első emeletre, amikor pár lány jött oda hozzánk.Pontosabban Joshoz egy aláírásért és fényképért.Szokatlan ez még nekem hogy a bátyámtól is kérnek autógrammot.De nyilván ha nem a One Directionnek lenne a dobosa, hanem egy kevésbé ismert bandának nem lenne ez.
Váltottak egymással még pár szót majd tovább mentünk.Pár ruhás bolt mellett már elmentünk amikor hirtelen megragadta  a kezem és húzni kezdett az egyik üzlet felé.Értetlenül vettem fel vele a tempót.A boltban az egyik dolgozóhoz ment és magyarázni kezdett neki.Az rám nézett majd mosolyogva a bolt vége felé vette az irányt.Mi követtük és mire odaértünk a kezében már egy kék ruha volt.Josh elvette tőle majd az öltöző felé kezdett tolni.
-Ezt próbáld fel. -nyomta a kezembe.Én értetlenül bementem az öltözőbe majd felvettem a kék gyönyörűséget.Hátul teljesen a földig ért elől viszont csak a térdemig.Pánt nélküli volt, a csípő rész felett pedig egy kövekkel kirakott csík volt.Mesésen állt rajtam.Óvatosan elhúztam a függönyt és kiléptem az öltözőből.Bátyám a telefonját nyomkodta és mikor észrevett csak nagy szemekkel bámult rám.Közelíteni kezdett és elégedetten nézett végig rajtam.
-Gyönyörű vagy. -mondta miközben halványan elmosolyodott. -Csinálhatok egy képet? -kérdezte mire bólintottam.Előkapta telefonját majd mosolyogva elkészítette a képet.Ezután nyomkodni kezdte és felém tartotta.Ez nem normális.Beállította háttérképnek, pedig szörnyű lett.Elkezdtem neki mutogatni hogy nekem nem tetszik és hogy törölje le, de csak mosolyogva rázta a fejét.Sóhajtva beletörődtem majd vissza mentem az öltözőbe átöltözni.Mikor készen voltam ismét kimentem.
Megálltam Josh előtt és a táskámból elővettem a kis jegyzetfüzetem és a tollam majd írni kezdtem.
~Miért kellett felpróbálnom ezt a ruhát?
A kezébe nyomtam majd miután elolvasta beszélni kezdett.
-Azért mert szeretném ha eljönnél velem egy vacsorára.Lehet kísérőt vinni így én rád gondoltam.Ráadásul így megismerhetnéd azokat akikkel együtt dolgozom. -nézett könyörögve a szemembe.Én?Megismerni őket?Na még mit nem!Biztos hogy nem fogok elmenni.Egyáltalán nem érdekelnek azok a fiúk.Kissé beképzeltnek néznek ki, bár kitudja.Végül is lehet hogy van mire.Én nem tudom hogy milyen a hangjuk, de ha ennyi rajongójuk van akkor biztosan nagyon jó.De azért közrejátszik az is hogy jól néznek ki.A lapra ismét írni kezdtem.
~Biztos hogy nem megyek el.Nem vagyok rájuk kíváncsi és kész!
-Kérlek szépen. -kérlelt miután elolvasta.
~Majd még meggondolom.
Erre csak elmosolyogta magát és megölelt.És csak azért mert nálam ez a majd meggondolom szöveg egyenlő az igennel.Mindig beadom a derekam, egyszerűen nem tudok neki nemet mondani.És ő ezt ki is használja.
Miután megvettük azt a csodát, Joshnak mentünk ruhát nézni.Mivel az én ruhám kék ezért neki úgy választunk hogy menjen az én ruhámhoz.
Egy fekete hosszú ujjú  inget választottam neki kék nyakkendővel.Ehhez majd még felvesz egy fekete nadrágot és egy cipőt és készen is van.Azért ezeken kívül még pár pólót és nadrágot is vásároltunk neki és nekem is.Sikerült rábeszélnie pár színesebb darabra, pedig nagyon jól tudja hogy én a sötétebb szín kedvelője vagyok.De hát neki mi ne sikerülne velem kapcsolatban?
Mivel a nagy vásárlásban kezdtünk megéhezni beültünk egy kínaiba.Édes savanyú csirkemellet kértem rizzsel, Josh pedig maradt a sushinál.
Miközben fogyasztottuk az ételünket rengeteget beszélgettünk, vagyis én írtam vagy mutogattam.Elmesélte hogy mennyit hülyültek a srácokkal és hogy milyen jó barátságban van velük.De azt külön lekötötte hogy ha találkozom velük akkor Harryvel vigyázzak, mert eléggé szereti meghódítani a lányok szívét.
Mesélte Louis répamániáját és hogy van egy kitömött galambja, Kevin, akit imád.Na ezen a részen hatalmasat kacagtam, hiszen nem mindenki nevez el egy műgalambot.Azt is megtudtam hogy Liam nem szereti a kanalakat, de már kezd megbarátkozni velük.Szereti a teknősöket szóval ha ajándékot akarok neki egyszer adni akkor semmiféleképpen ne adjak neki kanalat, inkább teknőst.De ki az a hülye aki egy tizenkilenc éves srácnak kanalat akar ajándékozni?Nem értem én a  bátyámat.
Kiderült hogy Zayn tükörmániás, és a hajához nyúlni tilos.
Niall pedig ír származású és imád enni, főleg a Nando's-ban.
Hát nagyjából ennyit kell tudnom.Ezeket is csak azért mondta el hogy kicsit legyek képben és ne ijedjek meg ha egy műgalambot látok.Szerintem sikerült megjegyeznem hogy most ki mit szeret.Lássuk csak:
-Harry szeret flörtölni.
-Louisnak van egy galambja és nem szereti a kanalakat.Vagy azt Liam nem szereti?
Azt hiszem ha haza megyünk még utánuk nézek.