2013. febr. 28.

Tizennyolcadik rész. Süti Devine módra

Sziasztok!
Remélem nem pártoltatok el még tőlem, a hosszabb szünet miatt. És azt is remélem, hogy már vártátok a részt és most megérkeztem immáron újult erővel. :) Nagyon szépen köszönöm a véleményeket az előző részhez, annyira, de annyira jól esnek!!! Nagyon imádlak titeket és remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is!
Jó olvasást az eléggé vidámra sikeredett részhez! (: 




18.Rész

Süti Devine módra

Winnie szemszöge:
Sajnálatomra Niall az éjszaka elment, ezért egyedül ébredtem. Egyből a tegnap este jutott az eszembe, hogy eljött és megcsókolt. Annyira puhák és édesek voltak ajkai, ha tehetném egész nap csak csókolnám. Elmosolyodtam e gondolatomra és vidáman keltem ki az ágyból. Szökdécselve tekintettem be a a gardróbomba és egy elég vidám göncre esett a választásom. Úgy döntöttem, hogy ma Josh elé állok és megtudakolom mi a baja velem. Nem hiszem, hogy bármit is tettem volna, amiért kiérdemlem ezt a viselkedését. Rosszul esik. Már csak a jókedvem miatt is, de magamra kaptam a macis sapkámat, amit nem is olyan régen kaptam Lawson-tól. Jó fej egy pasi és szeretem is, de nem pótolhatja apát. Soha..

A gyomrom korgása jelzett, hogy ideje lenne már bekapni valamit. Leszáguldottam a konyhába, ahol szokásához híven Rose szorgoskodott, de most anya is ott volt a kávéját szürcsölgetve. Meglepetésként ért hogy itt látom, hiszen általában csak este szoktam látni, mert egész nap dolgozik Lawson cégénél, mint asszisztens. Természetesen Lawson asszisztense. Mosolyogva köszöntött, amit viszonoztam, majd odaléptem hozzá és megpusziltam arcát. Vigyorogva figyelte a sapkámat, majd megszólt.

- Fázol, hogy sapka van rajtad? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolygott közben.

- Nem. - tátogtam.

- Értem. Amúgy aranyos. - mondta. Azt hiszem ezt a pillanatot meg kell jegyeznem, mert nem biztos hogy egy darabig lesz még ilyen. Általában komor szokott lenni, és nem nagyon érezteti a szeretetet, de természetesen tudom hogy ez valójában nem így van. Rosennak is adtam egy cuppanóst, aki leültetett a pulthoz és elém tette a tükörtojást, bacont és a zöldségeket. Hamarosan már a őszibaracklé is előttem volt én pedig mohón kezdtem el falatozni. Kivételesen most nem a hatalmas ebédlőben eszek, de nem is baj, mert nincs kedvem még át is menni és egyedül is lenni.

Amint elfogyasztottam a finom reggelimet, eltátogtam Rosenak hogy köszönöm és egy puszit is adtam neki. A nappaliba mentem, ahol anya is tartózkodott  valami filmet nézve. Leültem mellé mire felém fordult és beszélni kezdett.

- Ma nem megyek be dolgozni. Szeretném ha kidekorálnánk a lakást. - mosolygott melegen. Hevesen bólogatva tudtára adtam, hogy tetszik az ötlet. Hirtelen egy kezét éreztem meg hasamon és egy testet a hátam mögött. Az illatáról felismertem, hogy Josh az. Lehajtottam a fejem, majd szembefordultam vele. Arca  elég megviselt volt, szája szélén szomorú mosoly bujkált, szemei bűnbánóan csillogtak. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. Így adtam tudtára, hogy nem vagyok rá mérges. Éreztem meleg leheletét nyakamon, miközben keze hátamon járt fel s le.


...


Joshal újra minden a régi. A házat kidíszítettük, ami miatt teljesen karácsonyi hangulatom lett. Most éppen azt találta ki, hogy süssünk sütit, mert megkívánta. Így hát a konyhába mentünk és mivel nem voltak megfelelő alapanyagok, következő utunk egy közeli bevásárlóközpontba vezetett. Itt megint elbohóckodtunk és már féltünk. hogy a biztonságiak ránk nem szólnak. Gyorsan bevásároltunk és hát nem csak a sütihez vettünk hozzávalókat, hanem rengeteg csokit és chipset is. Ja, és persze egy rakás gumicukrot.

Amikor hazaértünk a konyhába mentünk és kipakoltunk. Mivel se anya se Rose nem szereti, hogy édességekkel tömjük tele magunkat főleg előttük, Josh felcsempészte a szobájába őket. Mármint az édességeket. Amint ezzel megvolt mosolyogva adott nekem egy puszit és mondta, hogy este majd szól és átmegyek hozzá, hogy megegyük őket. Pontosan olyan lesz mint régen. Mikor kicsik voltunk, akkor is mindig ezt csináltuk, hogy a spórolt pénzünket összedobtuk és elköltöttük őket sok-sok édességre, amit aztán az éjszaka közepén elpusztítottuk.

A sapkámat levettem és összefogtam a hajam, majd nekikezdtünk a sütinek. Josh szokás szerint amit csak rábíztam, - mert azt mondta ő akarja csinálni -, azt mindet elrontotta. Végül aztán nagy nehezen sikerült kisütni a lapokat. A krémet kevertük, amikor Josh előszeretettel kapta elő a telefonját és közölte, hogy mindenképpen csinálni akar rólam egy képet.

- Feltehetem twitterre? - nézett rám bociszemekkel miután elkészült a kép. Csak megráztam a fejem, hogy nem és elkezdtem a piskótára kenni a krémet. Ránéztem közben Joshra, de csak szomorúan nézett rám. Elmosolyodtam rajta, hiszen nagyon aranyos volt. Arckifejezése nem változott meg még most sem és pár perc múlva sem.

Jól van tedd. - tátogtam felé a szavakat, mire elmosolyodott és már nyomkodta is a képernyőt. Miután feltette megmutatta, hogy mit írt hozzá.

@JoshDevineDrums Vele a legjobb csokis sütit sütni! Gyönyörűm nagyon Szeretlek.. :) x

Vigyorogva olvastam végig a mondatot, majd egy puszit adtam a bátyám arcára.

Én is nagyon szeretlek. - tátogtam és a kezemmel egy szívet mutattam. Felnevetett és magához ölelt.

...

Hiányzik. Tegnap éjjel láttam őt utoljára, de olyan mintha legalább három napja nem láttam volna már. Niall minden gondolatom. Ha rá gondolok boldogság fog el ráadásul azok az idióta pillangók is táncolni kezdenek. a hasamban. Szeretem őket, de akkor is néha idegesítenek.. Most komolyan ilyen hülyeség jár a fejemben, hogy szeretem a pillangóim. Hm, nem vagyok normális.

Mivel a csokis édességből nagyon sok lett, és se anya, se Lawson, sem pedig Rose nem rajong az ilyen dolgokért, úgy döntöttünk, hogy meglepjük a srácokat vele. Josh elrendezte, hogy mindannyian menjenek a közös One Direction házba, mert viszünk nekik egy kis meglepetést. A gardróbomba mentem és kiválasztottam egy kényelmes összeállítást, majd miután vettem egy frissítő fürdőt, magamra kaptam azt. Hajammal nem sokat bíbelődtem, csak kifésültem és hagytam, hogy hullámokban omoljon a vállamra illetve a hátamra. Arcomra nem tettem fel sminket, mert úgy gondolom, hogy felesleges. Egyszer úgy is meglátnak majd smink nélkül és miért is nem lehetne az most?

Lementem a konyhába és egy tálcára tettem a már felszeletelt sütiket, majd lefedtem azt egy fóliával. Josh jelzett, hogy mehetünk, majd anyától elköszönve a kocsiba ültünk és a ház felé vettük az irányt..

Várom a véleményeket és a szavazásokat! :) Puszi. xoxo

2013. febr. 7.

Tizenhetedik rész. Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Good Night! (Csak hogy angolul is leírjam. A következő lehet magyar lesz.)
Köszönöm az előző részhez a véleményeket! Annyira übercukik vagytok. Ehhez is várom a véleményeket! A blog megkapta az első díját, amit ITT megtekinthettek. Még egyszer köszönöm Sophie. És mint látjátok egy kicsit alakítottam a kinézeten. Nem nagy cucc, de azért remélem tetszik! Ja és köszönöm a 18 feliratkozót. Imádlak Titeket..
Jó olvasást!


17.Rész

Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Niall szemszöge
'Nem kellene magadba habarintani, ha közben te nem érzed ugyanazt.' 
Amint elolvastam az üzenetét, a szívem hatalmasat dobbant. Zayn által eddig is tudtam hogy tetszem neki, de így azért jobb tudni. El sem hiszem. Tényleg tetszem neki. Ajj, most azonnal magamhoz akarom ölelni és megcsókolni a telt ajkait! Felugrottam az ágyról és gyorsan magamra kaptam a melegítő nadrágom és egy pulóvert, majd ezt a cipőm követte. Telefonom zsebre vágtam és rohanni kezdtem az ajtóhoz. Nem zártam kulcsra a házam, mert ez valahogy jelen pillanatban nem érdekelt. Csakis Winnie. Bepattantam a kocsimba és a házukhoz vettem az irányt.
Hamar odaértem, az őrült vezetésemnek köszönhetően. Szerencse, hogy egy rendőrrel sem találkoztam, mert akkor biztos megbüntetett volna. Kivéve persze ha nem jártam volna úgy mint Louis, hogy a rendőr egy fényképet kér tőlem. Amikor odaértem az út másik oldalán parkoltam le. Halovány fényt láttam kiszűrődni Winnie ablakán és ez megnyugtatott, hiszen még fent van. Elővettem a mobilom és egy sms-t írtam neki. 
'Nézz ki az ablakon.'
Pötyögtem be a rövid mondatot, majd elküldtem neki. Pár pillanat múlva észrevettem amint felkapcsolódik a villany, majd ezt követően elhúzódik a függöny és kinéz rajta az én hercegnőm. Láttam hogy körbepillant, és csak megrázza a fejét, majd már húzta volna vissza a függönyt, amikor gyorsan kipattantam a kocsimból. Abbahagyta előbbi mozdulatát és értetlenül meredt rám. Lazán nekidőltem a kocsinak, lábaim keresztbe fontam úgy, mint a karjaim és csak mosolyogva figyeltem Őt. 

Winnie szemszöge
Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán. Egy szürke melegítő nadrágot viselt - amit egyébként imádok rajta - és egy laza pulóvert. Haja kócos és lelapult volt, amit szintén nagyon szeretek hiszen annyira aranyos olyankor. Persze amúgy is, de amikor fel van állítva a haja akkor inkább szexinek mondanám. Mosolyom egyre szélesebb lett és elléptem az ablaktól. Óvatosan leszaladtam a bejárati ajtóhoz majd csendesen átléptem a küszöbét. Megpördültem magam körül és a felém közeledő fiúhoz szaladtam majd a nyakába ugrottam. Bebizonyította hogy érdeklem, hiszen nem minden férfi hagy mindent maga után és megy el ahhoz a lányhoz aki tetszik neki. Vagyis azt hiszem hogy tetszem neki, de most kanyarodjunk vissza egy kicsit, mert eltértem a témától..
Erős karjait szorosan fonta körém és éreztem, amint apró puszikat ad nyakamra és az oda ömlő hajamra. A pillangóim a hasamban újra életre keltek, és vidáman kezdtek szárnyaikkal csapkodni, a szívem pedig eszeveszett gyors tempóban kezdett el kalapálni. Imádom ezt az érzést. Percekig állhattunk így és nem érdekelt minket az, hogy mennyire hideg van, hiszen egymás karjai közt lehettünk. Kis idő múlva elhúzódott tőlem, de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Kék íriszei vágyakozóan csillogtak, és teljesen elvesztem bennük. Mosolyogva vette el egyik kezét a hátamról és egy rakoncátlan hajtincsem a fülem mögé tűrte, majd arcomat kezdte el cirógatni puha ujjbegyeivel, s néha-néha ajkaimon is végig simított. Ettől a tettétől pedig folyton fülig pirultam. Kezét levezette végül nyakamra majd tarkómra és ott pihent meg. Homlokát óvatosan az enyémhez döntötte ezzel még közelebb vonva magához. Éreztem szapora légzését és meleg leheletét ajkaimon, amik ennek hatására kissé szétnyíltak, bőrömön pedig jóleső borzongás futott végig. Fejét egy kicsit oldalra döntötte és csigát megszégyenítő lassúsággal kezdett ajkaival közelíteni enyéimhez. Egyre jobban érezni akartam csókjait. Már-már szánk majdnem összeért, de várt egy kicsit. Felbátorítva közelebb hajoltam hozzá, így összeértek azok. Szemeim lehunytam a jóleső érzéstől és karjaim szorosan nyaka köré fontam. Megéreztem nyelvét, amint bejutásért könyörög és én ezt boldogan meg is adtam neki. Megremegtek térdeim, amikor végig simított puha nyelvével enyémen és amikor lassú keringőzésbe kezdtek féltem, hogy összecsuklanak alattam, de ez szerencsére nem történt meg hiszen szorosan körülölelte derekam és magához préselt. Amikor már teljesen elzsibbadtak ajkaink és a nyelvünk, csak akkor voltunk képesek egy kicsit is, de szétválni egymástól. Lihegve döntötte ismét homlokát enyémhez, majd apró puszikat adott számra és arcomra. Szaporán vettem a levegőt és még egyszer rátett a lapáttal akkor, amikor kezét becsúsztatta pólóm alá és meleg tenyerével hátam kezdte el simogatni. Tiszta libabőrös lettem érintésétől. El sem hiszem, hogy megvolt az első csókom és ráadásul egy olyan személynek adtam, aki rettentő fontos nekem. Eltolt egy picit magától és beszélni kezdett.
- Boldog vagyok, hogy én adhattam neked életed első csókját. - mondta és szerényen elmosolyodott. 
- Boldog vagyok, hogy te adhattad nekem életem első csókját. - tátogtam gyönyörű még mindig csillogó szemeibe nézve. Mindketten elpirultunk egymás kijelentésétől, amin csak mosolyogni tudtunk.
- Én is paradicsom piros vagyok ugye? - kérdezte kínosan vigyorogva. Szapora bólogatással adtam tudtára hogy igen. 
- Fázom. - tátogtam és közelebb húzódtam hozzá, amit ő örömmel fogadott. Hirtelen csak annyit vettem észre hogy a karjaiba kap és a bejárat felé veszi az irányt. Csendesen próbált felvinni az emeletre, de amikor majdnem lefordultunk a lépcsőn kuncogva a mellkasába rejtettem arcom. Hamar a szobámba értünk, ahol becsukta az ajtót majd letett és csak mosolyogva nézett rám. Boldog volt, úgy ahogy én is. 
- Késő van. Aludj. - mosolyodott el. Aprót bólintottam, s kezét megfogva az ágyhoz húztam. Befészkeltem magam, ő pedig leült a szélére.
- Maradj itt. - tátogtam és bevetettem a mindenki szerint irtó cuki boci szemeket. 
- Te is tudod, hogy nem lehet. -
- De már aludtunk együtt. - biggyesztettem le ajkaim.
- Az más volt. - mosolygott és felfeküdt mellém majd felém fordult. - Itt maradok addig, amíg el nem alszol. Rendben? - kérdezte és megsimította arcom. Én csak magamhoz húztam, majd hátat fordítottam neki, ő pedig szorosan magához ölelt, miközben kezem hasamon pihenő kezére simítottam.

Josh szemszöge
Az éjszaka közepén jöttem haza. Éppen felértem a lépcsőn, amikor észrevettem, hogy nyitódik Winnie szobájának ajtaja és egy fiú lép ki rajta. A kintről beszűrődő fényben felfedeztem Niall arcát. Ő is meglepődött mikor meglátott és én is, bár ő neki ijedtség is felfedezhető volt az arcán.
- Öhm.. Hali. - köszönt rám csendesen és zavartan.
- Hát te? -tettem fel a kérdést és gyanakvóan kezdtem arcát kémlelni.
- É-én csak.. Itt hagytam a.. a pulóverem. Igen, azt hiszem. -makogott össze-vissza és zavartan megvakarta tarkóját miközben a cipőjét tanulmányozta végig. Mi lehet rajta olyan érdekes? Rápillantottam, de semmi különlegeset sem fedeztem fel rajta. Fehér és egy kicsit piszkos..
- Biztos vagy benne? - vontam fel egyik szemöldököm, mire felkapta a fejét.
- Izé, lehet. - mondta és bevágott egy furcsa fejet. Pulóverét? Most komolyan! Ki olyan hülye aki az éjszaka közepén jön el az otthagyott pulóveréért? Ja, Niall. Na jó, azért annyira hülye én sem vagyok, hogy ezt bevegyem, mint egy gumicukrot a számba (?). Hm, egyre gyanúsabb nekem ez a srác.
- Lehet? Izé. Lehet? Most mi van? - vágtam én is egy elég értelmesre sikeredett fejet. 
- Mennem kell. - motyogta és gyors vágtába elhagyta az emeletet. Pár percig még álltam egy helyben, majd hirtelen észbe kaptam és a szobámba mentem. Ez amúgy hamar lerázott. Itt hagyott. Egyedül. Egy magamban. Ez ugyanaz volt. Mindegy. Na majd holnap beszélek én vele egykét dologról. Vagy ma? Jaj, már fáradt vagyok én ehhez..

Tetszett? Remélem! :) Várom a véleményeket és szvazatokat! Puszi. xoxo

2013. febr. 4.

Tizenhatodik rész. Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is

Guten Abend!
Na? Gyors voltam? Na legközelebb is, ha ilyen hamar összegyűlnek a megjegyzések hamarabb fog jönni a rész! Köszönöm őket! Úgyhogy úgy törekedjetek a véleményekre.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog! Nem is fűznék hozzá többet, csak annyit hogy..
Jó olvasást!


16.Rész

Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is

Niall szemszöge:
A rokonjaim nem rég repültek haza. Már este van. Az ágyamon ülve írtam egy sms-t Winnienek, hogy holnap találkozhatnánk. Vártam egy ideig, de nem jött rá válasz. Szomorúan felsóhajtottam, majd inkább felhívtam anyát hiszen őrülten hiányzott. Pár csörgés után fel is vette.
- Hallo? - szólt bele a telefonba. Furcsa szokása, hogy még mindig nem biztos abban, hogy ki hívja hiába írja ki a nevet a kijelző.
- Szia anya. - köszöntöttem már vidáman.
- Jaj, kisfiam. Szia. Olyan jó hallani a hangod. - mondta meghatódva.
- A tiedet is anya. - mosolyodtam el.
- Mi újság van Londonban? -kérdezte.
- Semmi különös. Az idő rossz és üres nélkületek az életem. - meséltem kissé letörten.
- Niall, hiányzol. -
- Ti is. El sem tudod képzelni mennyire. - válaszoltam miközben az ágytakarót kezdtem el gyűrögetni.
- Alig várom már hogy haza gyere.  -
- Én is anya. -egyszerűen muszáj voltam kimondani ennyiszer az 'anya' szót, mert annyira jólesett neki mondani. És tudom, hogy ő is örül, azért mert ennyiszer kimondom azt a szót és ez boldoggá tesz.
- Mesélj már valamit. Igaz az hogy van egy lány a láthatáron? -kérdezett rá félve, mire akaratom ellenére elpirultam. Nem tehetek róla, ha már ennyivel zavarba lehet hozni.
-Igen, de te ezt Irinától tudod? -kérdeztem rá. Nem igaz, hogy egyből elmond neki mindent.
- Lehet. Na mesélj róla kicsim. - lett izgatott.
- Hát Josh testvére. - kezdtem bele, de közbevágott.
- Milyen Josh? - kérdezte én pedig magam előtt láttam értetlen, ám mégis gyönyörű arcát. Felnevettem.
- A dobosunk. Tehát az ő testvére és Winnienek hívják. Soha nem láttam még ennyire gyönyörű lányt, anya. És ezt komolyan mondom. Ha szeretnéd akkor küldök egy képet róla. -mosolyodtam el. - Csak.. Mikor még kicsi volt, autóbalesete volt. Az apukája meghalt, ő pedig elvesztette a hallását. - mondtam halkan.
-Istenem.. - képedt el.
- Anya. Érzem, hogy ő kell nekem! Soha nem éreztem még ilyet. Annyira kedves és megértő. - mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Kicsim. Nem gondolod hogy nehéz lesz? Nem lenne jobb ha hagynád? -kérdezte és éreztem a félelmet a hangjában. Meglepett az amit kérdezett.
-Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is! -mondtam neki halkan, ám mégis magabiztosan.
-Rendben van, kincsem. Nem fogom megszabni, hogy kivel legyél. Nekem teljesen mindegy, csak tiszta szívből szeressen téged. -válaszolt. Hallani lehetett a hangján, hogy elmosolyodott, és hogy boldog.
-Köszönöm. - mosolyodtam el.

...

- Én is szeretlek. Szia. -tettem le a telefont. Több mint egy félórát beszélgettünk anyával és olyan jó volt hallani a hangját. Alig várom már, hogy végre láthassam és nem csak őt, hanem az egész családom és az ottani barátaimat. Apropó, Winnie nem válaszolt az üzenetre. Fogalmam sincs miért. Jó, az igaz hogy elhanyagoltam az utóbbi pár napban, de csak azért mert a rég nem látott rokonaim itt voltak és rájuk koncentráltam. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam rá, mert az képtelenség lenne. Amikor csak egy percre is, de egyedül voltam a gyönyörű arca lebegett szemeim előtt amint boldogan mosolyog.


Winnie szemszöge:
A telefonom megrezgett. Ránéztem a kijelzőjére, üzenetem jött. Kezembe fogtam a készüléket és kíváncsian nyitottam meg. Amint megpillantottam, hogy ki küldte szívem eszméletlen gyors kalapálásba kezdett. Niall kérdezte, hogy nem találkoznánk-e holnap. Most erre mit válaszoljak? Természetesen akarom látni  őt, érezni az érintését, de eddig miért nem keresett? Ráadásul ott van az a barna hajú lány is, aki felettébb csinosabb mint én. Ő tetszik neki és nem én!
Ledobtam a telefonom az ágyra, majd köntösöm felkapva a fürdőszoba felé vettem az irány. Tele engedtem a kádat vízzel és tettem bele kókuszos tusfürdőt. Eléggé elbóbiskoltam, ugyanis már csak azt vettem észre, hogy a víz szinte már hideg. Gyorsan kimásztam, s megtörülköztem. Köntösöm magamra kaptam és a szobámba mentem. Magamra kaptam a pizsamám, ami egy elnyűtt pólóból és egy rövidnadrágból állt. Bebújtam a meleg ágyba és a puha takaróval betakaróztam, majd megpróbáltam aludni.
Már félálomba voltam, amikor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy nem válaszoltam az sms-re. Felültem, s kis éjjeli lámpámat feloltva kutattam telefonom után. Hamar megpillantottam és fel is kaptam.
'Miért akarsz velem találkozni? Eddig úgy tűnt hogy hidegen hagylak..'
Pötyögtem be a rövidke kis üzenet, amit el is küldtem. Vártam pár percet hátha még fent van és visszaír. Szerencsém volt.
'Ez egyáltalán nem igaz! Igen, elhanyagoltalak az utóbbi pár napban, de nem volt időm írni. Sajnálom..'
.. állt az üzenetben. Visszaírtam.
'Felőlem találkozhatunk, de ha nem akarsz, akkor nem muszáj. Nem kell foglalkoznod velem, ha nem akarsz. Nem kötelező! '
'Most miért írod ezeket?'
'Azért, mert van rá okom!'
'Nem tudom mit követtem el, de sajnálom. Egyébként elmondhatnád, hogy mi bajod van velem..'
'Nem tudod? Akkor gondolkozz.'
Egy ideig nem jött válasz, gondolom elkezdett gondolkodni. Aztán hirtelen rezgett a telefonom.
'Hiába gondolkozom, semmi olyan nem jut eszembe, amivel megbántottalak volna..'
'Nem kellene magadba habarintani, ha közben te nem érzed ugyanazt.' 
És leírtam neki. Tudattam vele, hogy tetszik nekem..

Tetszett? Szerintetek mit fog rá válaszolni Niall? Várom a tippeket!:) 
És ne feledjétek.. a megjegyzések számától függően jön az új rész!

2013. febr. 3.

Tizenötödik rész. Várokahercegnőmreboy


Sziasztok! 
Megérkeztem az új résszel, ami kicsit gyengére sikeredett. Mindegy remélem nektek tetszeni fog!:) Elérkeztünk egyébként a 3. fejezet utolsó részéhez. Remélem tetszett ez a fejezet is.:) A megjegyzéseket pedig köszönöm, de kissé csalódott vagyok, hogy 16 rendszeres olvasóból csak 2-3-at kapok. :( Kaptam egy ' nem tetszik '-es szavazást is. Megkérlek hogy ha nem tetszik akkor írd le nekem hogy miért nem! Köszönöm! 
Jó olvasást!



15.Rész


'Várokahercegnőmreboy'

Csalódottan kaptam fel magamra egy olyan ruhát amiben az utcára kimehetek, s az arcomra is tettem némi alapozót. Egy kevéske szemceruzával és spirállal kiemeltem kék szemeim, majd táskámba elpakolva néhány dolgot és kabátomat magamra kapva sálammal, valamint sapkámmal együtt csendesen elhagytam a házat. Abba a kávézóba vettem az irányt, amelyben Niallel voltunk.

Narrátor:
- A ma éjszakát sem töltöm itthon. - ment be Josh a konyhába ahol Rose tartózkodott s a szakácskönyvet bújta, de ennek hallatán felemelte a fejét és rosszallóan megrázta a fejét.
- És mit gondolsz, szerinted Winnie miért ment el most is egy szó nélkül? - kérdezte Josht, aki csak értetlenül nézett rá.
- Hát.. Nem tudom. - motyogta alig hallhatóan a fiú.
- Elmondom neked hogy azért, mert te nem törődsz vele annyit mint korábban. Éjszakánként nem vagy itthon, a nappalt pedig szinte végig alvással és internetezéssel töltöd. Hát térj már észhez! - emelte fel kissé a hangját Rose. Josh erre a hangnemre egyből felkapta a vizet.
- Ki vagy te? Nem vagy az anyám, hogy megmondd mit csináljak! - kelt ki magából a fiú.
- Igen, nem vagyok az anyád, de én csak megpróbállak észhez téríteni ha már ő erre sem képes. - válaszolta csendesen Rose, majd újra belemerült a könyvbe. Joshnak ekkor jutott el a tudatáig, hogy igaza van Rosenak. Valóban elhanyagolta Winniet és ez miatt csak egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Elhatározta, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgokat úgy, hogy lehetőleg senkit ne bántson meg.

Winnie szemszöge:
A kellemes kávé illata ismét megcsapott, amint beléptem a kicsinyke helységbe. Megpillantottam a fekete hajú lányt, aki a múltkor is itt volt és ismeri Niallt. Ő is felismerhetett, hiszen amikor észrevett egy mosolyt küldött felém, amit halványan viszonoztam. A pulthoz sétáltam ahol a lány is volt. Leolvastam a kártyájáról, hogy Emmy a neve. Mosolyogva üdvözölt és kérdezte meg, hogy mit kérek. Elővettem egy papírfecnit és tollat, majd leírtam a rendelésem. Egy forrócsokoládét kértem sok tejszínnel a tetején. Először meglepődött, majd ismét kedvesen rám mosolygott, amit lehetetlen lett volna nem viszonozni. Ez a lány mindenkit jobb kedvre tud deríteni.
Pillanatok alatt megcsinálta a rendelésem és odaadta nekem én pedig kifizettem. Leültem egy eldugottabb helyre és csendben elkezdtem fogyasztani a forró italt. Gondolataimban voltam elmerülve, amikor késztetést éreztem arra, hogy felnézzek. Bár ne tettem volna. Ő állt a pultnál egy barna hajú lánnyal. Éreztem amint szívem összeszorul és megremegek. Hát ezért nem adott magáról életjelet? Más tetszik neki és nem én. Ráadásul az a lány nagyon is csinos. Nem tudom, hogy ennél lehetnék-e még csalódottabb. Az anyukám alig törődik velem, a bátyám színt úgy, a lányokkal is alig beszélünk mostanság, Niallt pedig nem érdeklem már. Lassan mindenki eltávolodik tőlem, most is már csak Rose van nekem. A cuccomat felkapva hagytam el sietősen a kávézót és céltalanul kezdtem bolyongani a hatalmas városban.

Niall szemszöge: 
A kedvenc unokatestvéremék jöttek meglátogatni engem. Mivel Írországban élnek több napig nálam laknak, aminek én nagyon örülök. A huszonöt éves unokanővéremmel úgy döntöttünk vasárnap délután, hogy meglátogatjuk a kedvenc kávézómat. Rég volt már Londonban így ésszerű, hogy megakart nézni sok nevezetességet.
- Na és? Van már valami lányok téren? - kérdezte kaján vigyorral az arcán miközben sétáltunk. Erre a kérdésére én kissé elpirultam, mire ő kuncogni kezdett. -Tehát van. Na mesélj csak, te kis várokahercegnőmreboy. -nevetett fel mire csak szúrósan ránéztem. - Jól van na. De ez az igazság. Folyton ezt mondod. - rántotta meg a vállát. -Naaa, de mesélj már!
- Winnie a neve és egyszerűen gyönyörű, káprázatos, intelligens, kedves, csinos, imádni való és még sorolhatnám. - kezdtem el az áradozást ő pedig csak elmosolyodott.
- Örülök, hogy végre van valaki. És együtt is vagytok? - kérdezte érdeklőre mire csak megráztam a fejem.
- Nem. Tudod ő elég félénk és én sem szeretnék elsietni semmit. - mondtam miközben ránéztem.
- Értem. - mondta, nekem pedig muszáj volt megkérdeznem valamit.
- Együtt vagy még azzal a bájgúnárral? -kérdeztem gúnyosan, ugyanis egyáltalán nem szívlelem azt a srácot.
- Ne hívd így. - nézett rám szúrósan, majd folytatta. - De egyébként igen, még együtt vagyok vele és leszek is.
- Nagyszerű. - forgattam meg a szemeim.
- Igazán elárulhatnád, hogy mi a bajod vele, mert már kezdesz idegesíteni. - csattant fel kissé mérgesen.
- Nem színpatikus és kész. - válaszoltam miközben hanyagul megrántottam a vállam.
- Akkor ha nekem sem lesz színpatikus a kis barátnőd, akkor én is így beszélek majd róla, rendben? - kérdezte mérgesen.
- Úgy is színpatikus lesz. - nevettem fel.
- Majd meglátjuk. - zárta le a témát. Ezután teljesen értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Például arról hogy miért ilyen aranyosak a mókusok. Miután ezt megvitattuk, betértünk abba a kávézóba ahová Winnievel is voltam. A pulthoz mentünk ahol Emmy mosolyogva köszöntött.
- Sziasztok. Már rég jártál erre. - intézte felém mosolyogva a második mondatot.
-Szia. Igen, de csak mert rokonlátogatás van. - nevettem fel és Irina-ra néztem - említettem már hogy így hívják az unokanővéremet? - .
-Értem.  Egyébként az a szőke lány is itt van. - mondta mire szívem hevesebben kezdett el verni. Körbenéztem ahogyan ő is tett, de sehol nem láttam. - Vagyis egy perccel ezelőtt még ott ült a sarokban. -töprengett el. - Mindegy. - mosolyodott el újra. - Mit kértek? -kérdezte, mi pedig leadtuk a rendelésünk. Csalódottan vettem tudomásul, hogy Winnie már nincs itt..

Remélem azért tetszett! Várom a szavazatokat és a megjegyzéseket! A chatbe is leírhatod a véleményed! :) xoxo

2013. febr. 1.

Happy Bday Harry Styles

Február 1-je van, ami azt jelenti, hogy Harold 19 éves lett! :) Sok boldog szülinapot kívánok neki! (mégyvagy100at:) 

I love Harry <3