2012. nov. 26.

Ötödik rész. Hercegnő



5. Rész

Hercegnő


Niall szemszöge 

Hercegnő.Mintha nekem lett volna teremtve.Hosszú szép dús szőke haj, kék szemek.Visszahúzódó, szerény, kedves.Az sem érdekel hogy hallássérült, érzem hogy kell nekem.Mosolygós, aranyos. Josh büszke lehet hogy ilyen húga van.
Nem értem Harryt, hogy volt erre képes. Az alkohol teljesen elveszi az eszét, már-már néha -mint például most- túlságosan is.Megtudom érteni Josht hogy behúzott neki egyet és hogy veszekszik vele.Még most is.De valakinek Winnie után kellene menni, és az most én leszek.Ha szeretném jobban megismerni meg kell tenni az első lépést.Otthagyva a többieket szaladtam ki a teremből.
Na és most ajtó vagy lépcső? Bármerre mehetett, de én helyébe a lépcsőt választanám.Remélem egy a gondolkodásunk.Eszeveszett iramban céloztam meg az emeletet, ahová amikor felértem hangokat hallottam.Valaki sír.Ez tuti ő.Óvatosan közelítettem meg a lányt, majd mikor elé értem lassan guggoltam le elé.Fejét felhúzott térdeire hajtotta, amit kezeivel átkarolt.Egész teste rázkódott a sírástól.Kezem lassan emeltem karjához, amit félénken fogtam meg.Mintha áramütés érte volna úgy kapta fel a fejét és könnyes szemei ijedtséget tükröztek.Egy halvány mosolyt eresztettem felé, ami egyáltalán nem javított a helyzeten.
Bársonyos kezére simítottam enyém, majd összekulcsoltam azokat.Félve tekintett rám, mire én óvatosan mellé csusszantam és közelebb húztam magamhoz.Egyik kezemmel átkaroltam, míg másikkal még mindig kezét fogtam.Nem ölelt vissza, amit meg is értek hiszen szinte alig ismer, de én akkor is magamhoz szorítottam.Jól esett karjaimban tartani és a közelemben érezni.Azért így ha belegondolok, ez fura.Nem szoktam egyből ennyire közvetlen lenni az emberekkel és ez most egy kicsit meglep.
Léptek zaja, valamint a lány keserves szipogása törte meg  csendet.A lépcső felé pillantottam, ahol Josh tartott felénk.Szemeiben a düh és a harag csillogott.De amint húgára pillantott megenyhült és szomorúan nézte őt.Amikor már teljesen elénk értén elengedtem Winniet, aki csak ekkor vette észre testvérét.A fiú küldött felém egy 'köszönöm' pillantást, mire csak halványan elmosolyodtam.
Utálom ha egy lány sír, azt meg főleg ha egy fiú miatt.Jelenleg Harold felé tartok aki az egyik szobában van és az arcát jegeli.Amint az ajtó elé értem feltéptem azt, és dühösen vettem célba őt.
-Miért kellett ezt? -kiabáltam mire Liam mellettem termett, mert ha véletlenül neki óhajtanák menni Harrynek akkor legyen ki lefogjon.
-Niall nyugi. -szólt Liam.
-Hogy legyek nyugodt amikor megbántott egy lányt és valószínűleg ezt soha nem fogja elfelejteni?Végig fogja kísérni az egész életén keresztül ez a beszólás.Ti nem láttátok mennyi fájdalom van benne. Harry te meg csak egy pillanatra, de képzeld magad a helyébe.Jól esne neked hm? -fordultam ismét felé és az arcába üvöltöttem.
-Ne ordibálj márt mert szét megy a fejem. -hangzott a válasz.
-Már ne is haragudj meg, de azt most pont leszarom. -világosítottam fel. -Ha ennyire nem bírod az alkoholt akkor miért iszol ennyit? Meg ha már így bebasztál akkor legalább emeld fel a segged és takarodj haza.Mert így csak megbántod az embereket.Tudod te hány lányban keltettél reményt hogy érdekled őket?Elmondom neked hogy sokban!De te csak kihasználod őket.Úgy gondolod ha lefekszel mit tudom én hány nővel már milyen menő vagy.Hát ki kell ábrándítsalak hogy nem, nem vagy menő.Egy utolsó szemétláda vagy.És nagyot csalódtam most benned.. -mondtam a szemébe.Tudom hogy a beszédem másik fele már úgy mond nem ide tartozott, de muszáj volt kiadnom magamból.Nem bírtam már magamban tartanom, de egyáltalán nem lett jobb hogy ezt elmondtam neki.Csak nekem lett lelkiismeret furdalásom miatta.
-Tudod mit? -tápászkodott fel a fotelből amiben ült majd megállt előttem. -Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából! -jelentette ki mire én olyan szinten meglepődtem, hogy az már félelmetes volt.
-Harry állítsd  le magad! -emelte fel a hangját Louis.
-Ó, hagyd Louis.Hagy mondja csak.Magát minősíti ezzel. -sziszegtem majd sarkon fordultam és kiviharoztam a szobából.
-Niall várj. -hallottam amint Zayn és Liam utánam kiabál, de csak még gyorsabbra fogtam a tempóm.Az újságírókon keresztül vágtattam(na nem szó szerint), majd beültem a kocsimba és hazafelé vettem az irányt.
Nem gondoltam volna hogy ekkora veszekedés lesz ebből az egészből.És amit Harry mondott az nagyon fájt.Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából..-folyton ez játszódik le a fejemben és csak egyre jobban marja a lelkem.Biztosan rosszul esett neki az amit mondtam neki, viszont nekem igazam volt.Ezt ő is tudja, csak fáj neki az igazság.Kíváncsi vagyok fog e holnap emlékezni valamire..
Apropó Winnie. Nem is tudom mi van vele.Talán fel kellene hívnom Josht és megkérdezni.Igen, fel hívom.Levettem az éjjeli szekrényről a mobilom és tárcsáztam a számát.Párszor kicsöngött de nem vette fel.Mindegy akkor majd holnap.
Már megint az a mondat csöng a fejemben.Ezt nem hiszem el most már.Egy könnycsepp is végig folyt az arcomon, de azon nyomban le is töröltem.Nem fogok sírni.Most nem.Nem lehetek ennyire érzékeny, hiszen nem is gondolta komolyan.Azt hiszem..

2012. nov. 15.

Negyedik rész. Az este



4. Rész

Az este

Josh kezét szorongatva ültem a limuzinban a többi bandataggal egyetemben, valamint azokkal akiket ők hoztak magukkal.Egyáltalán nem kommunikáltam senkivel, csak az ablakon néztem kifelé.Körülbelül 15 percet utazhattunk, amikor is a jármű megállt.Ekkor néztem csak a bátyámra aki egy biztató mosolyt küldött felém, majd az arcom is megpuszilta.Tudja hogy izgulok, ugyanis senki sem tud arról hogy Joshnak van egy húga.Na nem azért nem beszélt rólam mert szégyellt volna(vagyis hát remélem), hanem mert én így jobbnak láttam és megkértem őt rá erre.Még a One Directionös fiuk sem tudnak rólam.Vagyis hát azt hiszem.
Ekkor már csak azt vettem észre hogy az én bátyám kiszállt a limuzinból majd engem is kisegített.A fényképezők vakító fénye eléggé szokatlan és bántó volt a szememnek.Hirtelen egy pillanatra csak sötétséget láttam, de aztán kezdett kitisztulni a kép.Felvettem a legszebb mosolyomat, ami remélem hogy elég őszintének sikerült.Mert hát nincs nekem kedvem vigyorogni a kamerába.
A vörös szőnyegen végig vonulva egy hatalmas ajtóhoz érkeztünk ami mellett egy fiatal nő volt és egy férfi.Kedvesen ránk mosolyogtak, amit őszintén tudtam viszonozni.Mondott valamit de nem nagyon sikerült leolvasnom hogy mit is.Josh bólintott majd bementünk.
A teremben már elég sokan voltak.Páran táncoltak, míg mások beszélgettek egymással. Josh céltudatosan vette az irányt egy eldugottabb sarokba, ahol már öt fiú és két lány ült.A One Direction.De azt nem értem hogy miért nem a terem közepén van az asztaluk.Hiszen az egész róluk szól ha úgy vesszük.Mindegy.Ahogy egyre jobban közeledtünk feléjük a gyomrom annál inkább görcsbe rándult.Izgultam azért, mert félek hogy nem fognak elfogadni a hallássérültségem miatt.Akik nem háttal ültek nekünk, egy szőke lány és egy fekete hajú fiú intettek és ránk mosolyogtak, mire a többiek is felénk fordították fejüket.Lassan odaértünk és így jobban szemügyre tudtam őket venni.A nevüket azt tudom, de azt már totálisan elfelejtettem amit Josh mesélt róluk.Vagyis hát nem felejtettem el csak összekeverem azt hogy ki mit szeret meg ilyenek.
Felálltak és üdvözöltek minket.Először Louis majd Liam öleltek meg.Aztán jött Harry Zayn és végül Niall. Amikor a szőkeség szemébe néztem egyszerűen lefagytam.Aztán már csak azon kaptam magam hogy gyengéden megölel arcát pedig nyakamba fúrja.Különös érzés kerített hatalmába.Élveztem hogy karjaiban lehetek.A hasamban egy furcsa érzést éreztem, amit eddig talán még sose.Mintha..mintha azok a pillangók repkedtek volna benne.A szívem is valamiért gyorsabban kezdett el verni az átlagnál.Mindegy.Mindenesetre ez az egész szokatlan volt.
Talán vele egy kicsit tovább tartott az ölelkezés mint a többiekkel.Aztán mikor elhajolt, újra szemembe fúrta övéit.Nem bírtam elszakadni tőle, mintha mágnesként tartaná.Végül a szemezésünkből a szőke lány rántott ki.Mosolyogva ölelt meg, majd mikor eltávolodott mondott valamit, de nem figyeltem a száját így fogalmam sincs mit mondhatott.Kérdőn nézett rám, majd Josh mentett ki.Beszélni kezdett és a lány  is valamint a többiek meglepődve figyelték bátyámat.Mikor befejezte monológját a többiek ellágyult tekintettel és sajnálattal néztek rám.Na ezt utáltam a legjobban, amikor valaki sajnál.Egyáltalán nem szerettem.Bátyámra néztem segélykérően mire az újra beszélni kezdett.Figyeltem ajkait amiről ezt olvastam le:-Figyeljetek.. Kérlek ne fejezzétek ki hogy sajnáljátok őt mert azt nagyon nem szereti és rosszul érinti.Inkább próbáljatok meg vele úgy viselkedni mintha nem lenne semmi baja.Tud szájról olvasni valamint jelbeszédet is tud alkalmazni, de ti szerintem azt nem értitek ezért hozott jegyzetfüzetet és tátogni fog.
Hálásan néztem rá, mire csak egy apró puszit nyomott homlokomra.Ekkor a barna hajú lány lépett oda hozzám és beszélni kezdett.
-Szia.Én Eleanor vagyok Louis barátnője. -mondta és megölelt.Mosolyogva húzódtunk el egymástól és rámosolyogtam.Ezután helyet fogaltunk, én Perrie és Josh között kaptam helyet.
Tekintetemmel a kék szempárt kerestem és hamar meg is találtam, mert leült velem szembe.Egy mosolyt küldött felém, mire éreztem amint az arcom égni kezd.Bravó, sikerült elpirulnom.Örülök neki, nem mondom..
Mosolya reakciómra még nagyobb lett, mire nekem is mosoly szökött arcomra. Josh zavarta meg a kék szem bámulását és egy cseppet sem örültem neki.Szívesen nézném Niallt egész este.Tekintetem bátyámra tévedt és ajkait figyeltem.
-Eddig hogy érzed magad? -olvastam le a szájáról.Jelbeszéddel tudtára adtam hogy  jól. -Akkor jó. -mosolyodott el.
A vacsora az nagyon jó hangulatban telt.Az étel fonom volt és Perrievel egész jól 'elbeszélgettünk'.Ő beszélt, én olvastam, majd írtam.A kék szempár tulajdonosával tekintetünk többször összeakadt amin csak mosolyogtunk.A vacsora végeztével, bátyám a bárpult felé vette az irányt (mert itt olyan is van, ráadásul minden ingyen kapható) a többi fiúval együtt.Így Eleanor elhelyezkedett Josh helyén Perrie pedig maradt a sajátján.Elre figyeltem mert beszélni kezdett.
-Niallel elég sokat szemeztek.Tetszik neked? -mosolygott, mire éreztem arcom ismét pirosra vált.Még szerencse hogy nem pazaroltam a pirosítót és nem tettem fel..
A fejem hevesen rázni kezdem hogy nem.Erre a két lány mindent tudóan egymásra mosolygott majd rám.
Már éjfél tájékán járt az idő és szinte mindenki be van csiccsentve pár emberen kívül.A pár emberhez tartozom én is.Josh is ivott de korántsem annyit mint például Harry.Az említett személy most mellettem ül és próbál velem kommunikálni, ami elég nehezen ment mert egyszerűen nem tudtam olvasni a szájáról.Ez annak köszönhető hogy teljesen a sárga földig itta magát és akadozva beszél.Már láttam rajta hogy ideges és kezdi elveszteni a türelmét.Pár perc után feladta majd felpattant és ismét beszélni kezdett(bár szerintem már ordibálás volt hiszen rengeteg ember ránk figyelt)Az ijedtségtől pár mondatrészt tudtam csak leolvasni szájáról és mint mondtam amúgy is furán formálta a szavakat.
-Még hogy tudsz szájról olvasni!Lefogadom hogy azt is megjátszod hogy nem hallasz semmit.Kurvára idegesítő vagy aki csak sajnáltatja magát! -olvastam le az ajkairól.Valószínűleg jól értelmeztem hiszen Josh idegesen mellettem termett majd valamit nagyon magyarázni kezdett végül egy óriásit behúzott Harrynek. Szemeimbe könny gyűlt majd felpattantam és a kijárat felé kezdtem szaladni.Viszont amint kiléptem az újságírók fényképezni kezdtek, a vakuk miatt pedig hirtelen megint nem láttam semmit.Azonnal visszafordultam, majd egy lépcsőn kezdtem el felszaladni.
Szinte alig láttam valamit.Csak a folyosón lévő hatalmas ablakok és erkélyajtó felől jött egy kis fény.Megálltam, könnyeim pedig arcomat kezdték el mardosni.Nem hiszem el hogy ez történt.Tudtam hogy nem kellett volna eljönnöm.Lassan lépkedtem az ablak felé majd mikor odaértem leültem elé és a falnak támasztottam hátamat.Lábaimat felhúztam majd az égboltot kezdtem el bámulni.Ezer meg ezer csillag ragyogott az égen.
Csak sírtam és a csillagokat néztem.Nem érdekelt semmi jelen pillanatban.Azt sem tudom miért mondta azokat Harry. Semmit nem ártottam neki.Az mind rendben van hogy idegesítette hogy nem tudtam vele kommunikálni, de akkor miért nem hagyott egyedül?Fájt az amit mondott.Fogalmuk sincs az embereknek hogy ez milyen érzés.Egyikőjüknek sem...!

2012. nov. 10.

Harmadik rész. A készülődés



3. Rész

A készülődés

Ma is mint általában a szobámban kuksoltam és a világhálót böngésztem, egészen addig, amíg az én édes bátyám rám nem rontott.Nagy sebességgel tartott felém és lendületesen rám ugrott.Nevetve löktem le magamról kissé nehéz súlyát, és ültem fel az ágyon.Neki ez valószínűleg nem tetszhetett ugyanis azon nyomban hátra rántott (persze óvatosan) és valahogy felém kerekedett. Csípőmre ült majd eszeveszett csiklandozásomba kezdett.A nevetéstől már a könnyeim is folytak, és hiába kapálóztam nem engedett el.Végül szíve megeshetett rajtam mert abba hagyta, de továbbra is rajtam ült és mosolyogva nézett le rám.Szemében a boldogság fénye csillogott, amitől nekem is jó kedvem lett.Kis idő múlva beszélni kezdett.
-Úgy szeretlek gyönyörűm. -mondta, majd mellém gördült és szorosan magához húzott.Fejem mellkasára hajtottam, egyik kezemmel átöleltem, a másikkal pedig kezeinket kulcsoltam össze, míg ő hátam és hajam cirógatta.Percekig feküdhettünk így amikor hirtelen az ajtóm kicsapódott, és Kate robogott be a ruhámmal a a kezében.Azt hiszem Kateről még nem meséltem nektek. Lawson anyukája és ő itt lakik velünk.Ő inkább a házimunkákat szokta elvégezni, sokszor én is segíteni szoktam neki.Anyát nem nagyon szereti, de meg is értem miért.Anya elég lekezelően viselkedik vele pedig Kate az anyósa.Na de mindegy is, a lényeg hogy engem és Josht nagyon kedvel.
Elmosolyodott amikor meglátott bennünket közben a ruháim letette az egyik székre.Ezután fogta magát és kisétált.Hirtelen felültem a noteszom levettem az éjjeliszekrényről, majd írni kezdtem.Mikor végeztem Josh kezébe nyomtam.
A ruha amit vettünk az hol van?Ja és hányra kell menni arra az ünnepségre?
-A szobámban és hétre.Szóval nem sokára kezdj el készülődni mert már három óra. -mondta majd felült. -Át hozom a ruhád rendben? -simogatta meg a karom.Bólintottam ő pedig nagy nehezen felállt és elment a ruhámért.De azt nem értem hogy miért pont az ő szobájában van.Én pedig úgy döntöttem hogy ideje elmenni fürdeni, hiszen akkor mindig megfeledkezem az időről és akár órákat bent tudok maradni.A kádat teleengedtem vízzel és tettem bele jó sok tusfürdőt ami kókusz illatú volt.
Amikor már rendesen kiázott a bőröm, kikászálódtam a vízből és alaposan megtörölköztem.Magam köré tekertem és bementem a szobámba.Kicsit meglepődtem amikor Josht megláttam az ágyamon laptopozni, nem számítottam arra hogy ő még itt lesz.Felnézett rám mikor észrevette hogy bementem és egy mosolyt eresztett felém.Felállt majd miután adott egy puszit a homlokomra kisétált a szobából, így magamra hagyva.Az ágyon ott pihent akék ruha egy cipővel és táskával karöltve.A fiókomból kivettem az egyik fehérneműm, majd arra a köntösöm.Jobb ha elsőnek a hajam és a sminkem csinálom meg, hiszen biztos vagyok abban hogy összekenném a ruhám és az nem lenne most valahogy jó.Nem is tudom miért.Na mindegy, a lényeg a lényeg hogy leültem a 'szépítkező' asztalomhoz és a hajam kezdtem el szárítani.Miután ezzel végeztem, elől egy tincset ismét befontam és azt féloldalasan   csatoltam hátra.Szőke hajkoronám hullámosan omlott vállamra, ami most kifejezetten tetszett(valahogy úgy képzeljétek el, mint ahogyan a fenti képen van).
Sminkelni nem nagyon sminkeltem ki magam, hiszen felesleges és nem azért hogy istenítsem magam, de elég szép arcom van.Csak egy kis minimális mennyiségű alapozót tettem fel és a szemem jobban kihúztam mint ahogyan szoktam, indulás előtt pedig egy kis szájfényt kenek a számra, aztán készen is leszek.Felálltam és a kék gyönyörűség felé vettem az irányt.Nagy nehezen felvettem, a cipőm is felhúztam.A tükör elé álltam s csak néztem magam.
Annyira rossz hogy semmit nem hallok, az orvosok pedig nem mondtak semmi olyat hogy ezen lehet változtatni. Azt már nem tudom hogy anya tud e valami ilyenről, de jobb ha meg sem kérdezem, mert úgy sem mondana semmit és egyébként is ahogyan ismerem, rögtön felkapná a vizet hogy miért emlékeztetem folyton arra miszerint a lánya nem hall semmit.Hát igen, ez az én anyukám.Szeretem, hiszen ő hozott a világra és nevelt fel, de azért jobban éreztethetné velem hogy az érzés kölcsönös.Sokszor azt veszem észre hogy Kate jobban szeret.De inkább nem is beszélek erről mert csak én fogok lehangolt lenni.

~Narrátor~

Eközben a több millió lányok álma Niall Horan is a készülődésbe van elmerülve.Egy fekete öltönyt viselt fehér inggel és sötét cipővel.Szőkés haja ami már inkább a barna felé hajlik tökéletesen be van lőve, mámorító illata, sármos mosolya, kisfiús arca és gyönyörű szemei pedig készen állnak hogy a lányok elolvadjanak tőle.Várja már hogy a vacsorán legyen hiszen így találkozhat a szőke szépséggel.Valamiért most egészen furán érzi magát.Tenyere izzad szíve őrülten kalapál valamint lábai is remegnek.Nem nagyon érti hogy mi miatt történik ez hiszen már annyi ilyen ünnepségen volt és most mégis miért izgul annyira.Az óra már lassan fél hetet mutatott így jobb hogy ha elindul, hiszen nem éppen a legközelebb van a vacsora helye.
Igazából ez az ünnepség azért van hogy megünnepeljék miszerint sikeresen befejeződött az angliai turné.Ilyenkor a srácok általában jól leisszák magukat és alig tudnak haza menni.De Niall most megfogadta hogy nem fog sokat inni, mert nem szeretné ismét leégetni magát több mint ötven ember előtt.
Legutóbb például egy nem éppen fiatal hölgyet próbált felszedni akinek ráadásul férje és gyereke(!) is van, nem sok sikerrel.Meg is jegyezték egy páran hogy ez nem rá vall és meglepődtek viselkedésén. Liam és a menedzserük valamint pár ember ezt nem nézte jó szemmel és elég nagyot csalódtak benne.Nem tudták azt hogy az alkohol miket nem képes kihozni néhány emberből.Főleg Niallből.Van a srácoknak egy dala aminek a címe Élünk míg fiatalok vagyunk.És ők pontosan ezt teszik.Néha már túlságosan is.
Harry pedig nem is gondolta hogy mennyire eltudja veszíteni az alkohol a fejét.Főleg hogy képes olyat mondani ami miatt egy embernek akkora fájdalmat és csalódottságot okoz, amit normális ember nem képes elviselni.De egy olyan, aki erős és már több éve meg van pecsételve a sorsa az IGEN!

2012. nov. 3.

Második rész. A kávézóban




2. Rész

A kávézóban

Tegnap lett vége az angliai turnénknak.Már kicsit fárasztó volt, de nagyon élveztem.Nincs annál jobb érzés, ha mások arcára mosolyt csalhatunk és örömet szerezhetünk a rajongóknak.Imádjuk őket, igaz van amikor már túlzásba viszik a rajongást, célzok itt arra amikor melltartókat hajítanak a színpadra és a  tamponról jobb ha nem is beszélek.De akkor is szeretjük őket, hiszen miattuk tartunk ott ahol.A házam előtt is rengetegen voltak, de az volt a szerencsém hogy van egy hátsóbejárat is.Ott jutottam be a birodalmamba míg a bőröndjeimet elől hozzák be, hogy még véletlenül se vegyék észre a titkos ajtót.A ház annyira nem óriási mint például a Harryé vagy a Zaynné. Én ezzel is megelégszem.
Miután levettem a cipőm és a kabátom, a konyha felé vettem az irányt.Első utam a hűtő felé vezetett, ám az kongott az ürességtől.Na de nem is csodálkozom hiszen már egy jó ideje nem voltam itthon.Elő vettem hát a telefonom és a pizzásnak a számát tárcsáztam.
Amint megrendeltem a sonkás sajtos ételt leültem a tv elé.Semmi érdekes nem ment benne így maradtam a mese csatornánál.A kanapén elnyúlva néztem a spongyabobot, aki éppen herkentyű burgert gyártott.Oké, tudom hogy kicsit gyerekes egy mese, de én szeretem.
Egy kicsit elbóbiskolhattam ugyanis a csengő éles hangjára eszméltem fel.Azt hiszem meghozták a pizzám.Az ajtóhoz battyogtam és gyorsan fizettem a futárnak, majd a konyhába vettem az irányt.Felnyitva a doboz tetejét az illatok fokozatosan szálltak belőle ezzel még jobban megkívántatva magát.Kivettem egy szeletet majd enni kezdtem.
Miután jól laktam a maradékot egy tányérra raktam és a hűtőbe tettem.Azért nem eszek annyit mint amennyit a rajongók képzelnek.Egyedül én sem bírok el egy óriáspizzával, de többet eszek az átlagnál.Bár elég vicces az amikor éppen egy ilyen kitalált történetbe kukkantok bele(mert hát azért kíváncsi vagyok hogy a rajongók mit irkálnak rólunk) és azt írják hogy három doboz pizzát is megeszek.Azt azért ők sem gondolhatják komolyan hogy annyi étel belém fér.Na mindegy, azért aranyosak.
Az ebédem után úgy döntöttem hogy lezuhanyzom, és egy kicsit lepihenek.Egy jó fél órát áztattam magam a zuhany alatt majd miután végeztem egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból.A szobámba érve egyből a szekrényem felé vettem az irányt.A póló, melegítő szett mellett döntöttem.Amint felöltöztem a táskámból elő vettem a laptopom és vissza mentem a földszintre.A kanapéra lehuppantam majd felléptem twitterre. Rengetegen kérték hogy kövessem vissza, és egy pár ember kérésének eleget is tettem.Egy két embernek válaszoltam a tweetjére.
Közben Josh a dobosunk(akivel egyébként nagyon jóban vagyok) feltöltött egy fényképet.Kíváncsi voltam rá hogy mit ábrázol ezért megnyitottam, mert hát miért ne?!Ami, vagyis inkább aki a fotón volt az mesés volt.Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta.Életembe nem láttam még ilyen szép nőt.A képhez csak ennyi volt hozzá fűzve:
"Ruhát vásárolunk gyönyörűmmel a vacsira"
Gyönyörűm?Most akkor ő a barátnője?Hát meg kell mondjam illik rá ez a becenév.De miért nem mesélt még nekünk róla?Várjunk csak!A vacsorára?Akkor őt fogja hozni magával.Találkozhatok vele.Hurrá.Bár kicsit gáz ha a barátnője mert úgy nem sok esélyem lenne.De hátha csak a barátja.Inkább azt mondom hogy reménykedjünk.
Régóta nincs már barátnőm és már nagyon hiányzik hogy csak hozzábújhassak esténként valakihez.Inkább csak egy éjszakás kalandjaim voltak, de csak néhány.Szóval ne gondoljatok nagy nőcsábásznak!Sőt.Ha nem lennék a bandában és nem lennénk ennyire híresek talán ezek a lányok nem feküdtek volna le velem.De mindegy.
Már délután öt óra.Kezd sötétedni.Az eső már nem esett de az ég még felhős volt.Úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni és beülök valahová kajálni. Gyorsan átvettem egy fekete csőnadrágot és egy meleg pulóvert.Telefonom és a pénztárcám zsebre vágtam, majd a cipőm felhúzva elindultam.Rajongók már nem voltak a ház előtt, aminek kifejezetten örültem, mivel most nyugalmat szeretnék.A fejem lehajtva lépdeltem a kihalt utcán.
Már csak azon kaptam magam hogy a London Eye-nél vagyok.Rengeteg ember van kint még ilyenkor is, de hát nem is csodálom, hiszen ilyenkor a legszebb London. Az óriáskereket nézve tűnődtem el azon, hogy egyszer szívesen felmennék egy csodás lánnyal.De azzal azt hiszem még várhatok.A hercegnőm már úton van, csak még nem tudom mikor és hol fogunk találkozni.De remélem hogy minél hamarabb.
Tovább sétáltam, amikor valami az arcomra esett.Egy esőcsepp volt.Ezt követte még néhány.Felnézve az égre észrevettem hogy egyre több közeledik a föld felé.Lépteim gyorsabbra vettem, mert hát semmi szükség arra hogy bőrig ázzak, és beteg legyek.Már szinte rohantam, az eső pedig egyre jobban esett.De nem csak én voltam ezzel így.Mindenki sietőbbé vette a tempóját.Egy kávézót megpillantva vettem afelé az irányt.
Hát jobban örültem volna egy Nando's-nak vagy egy McDonald's-nak, de jelenleg ez is megteszi.Belépve megcsapott a kellemes meleg, és a kávé illata.Körülnézve nem sokan voltak itt, inkább szerelmes párok vagy idősebbek ültek az asztaloknál.A pult felé vettem az irányt és a kínálatot néztem.Rengeteg sütemény és fánk volt és lehetetlennek tűnt a választás.
-Sikerült választani? -hallottam egy vékonyka hangot.Felnéztem a pultból és egy fiatal lányt láttam a bútor mögött.Egész aranyos volt.Olyan 16-17 évesnek nézett ki és hosszú fekete haja volt ami most össze volt fogva és hatalmas világoskék szemei.Az arca is szép volt, valamint az alakja is egész csinos volt.De mégsem éreztem azt a különös bizsergést.Viszont egy próbát megér.Rámosolyogtam és válaszoltam.
-Igen.Azt hiszem azt az epres fánkot kérem, és egy szelet olyan karamellás tortát. -mutattam az említett desszertekre.
-Ennyi? -kérdezte miután egy tányérra tette az édességeket.
-Egy forrócsokit még. -mosolyogtam rá.
-Máris hozom. -eresztett el egy szelíd mosolyt majd elsétált, gondolom  konyhába.Pár perc múlva a fekete szépség előttem is volt egy pohár forró itallal. A kezembe nyomta és elakart menni de még utána szóltam.
-Várj. -megfordult és kérdőn nézett rám.
-Segíthetek még valamiben? -kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Hát öhm.. csak annyit szeretnék hogy.. Mikor végzel? -kérdeztem elég bénán.A fejemben jobban hangzott.Mindegy.Az órájára nézett, majd újra rám és válaszolt.
-Most. -mosolyodott el.Sokat mosolyog, és ez aranyos.
-Nem jönnél oda majd hozzám miután átöltöztél?Beszélgethetnénk. -motyogtam félve.
-De persze.Akkor mindjárt. -mosolygott majd ismét eltűnt ám most egy másik ajtón ment be.Közben én az egyik üres asztal felé vettem az irányt.Nem sokkal később a lány tartott felém kezében egy kólával, majd leült a velem szemben lévő székre.Én enni kezdtem közben mert már elég éhes voltam.
-Szóval, mi is a neved? -néztem rá.
-Emmy.Emmy Taylor. -mondta egy halvány mosollyal.
-Niall Horan. -nyújtottam a kezem amit elfogadott.
-Tudom. -kuncogott ami mosolygásra késztetett.Aranyos lány.
-Na és hány éves vagy? -kérdeztem majd bekaptam egy falatot.
-Tizenhét múltam. -mondta és egy szalvétával kezdett el játszadozni.
-Értem.És itt élsz Londonban? -bakker bakker.Niall te hülye, ennél ostobább kérdést nem tudtál volna feltenni?Nyilván itt lakik.
-Igen.Három éve költöztünk ide, azelőtt Leedsben éltünk, de apukám itt kapott egy jobb álláslehetőséget így ideköltöztünk. -magyarázta.
-Aha.És Leedset vagy Londont csíped jobban? -vigyorodtam el.
-Egyértelmű hogy Londont.Szeretem a nyüzsgést és itt elég nagy van.Ez alapból egy plusz pont.Na meg hát több a látnivaló és a jó pasik. -nevetett fel.Erre kijelentésére én is elmosolyodtam.
Ezek után már úgy mindenről beszélgettünk.Ami szóba jött azt alaposan kiveséztük.Ahogy egyre jobban megismertem rájöttem hogy nem tudnám elképzelni őt a barátnőmként.Csak barát.Túl mások vagyunk.Az elején visszahúzódónak tűnt, de aztán kiderült hogy sokkal pörgősebb mint én azt gondoltam.Elég perverz is.Na meg aztán van barátja úgy hogy ezt már amúgy is buktam.
Az idő annyira elrepült hogy nyolc órakor kaptam észbe miszerint ideje lenne haza mennem.Kérdeztem Ellyt hogy kísérjem e haza, de azt mondta hogy felesleges mivel a barátjánál fog aludni és már egyből odamegy.Hát azért hamar a lényegre törtek hiszen még csak három hónapja vannak együtt.Na de mindegy nem az én dolgom.A hercegnőm tuti nem ő lesz.Tehát kereshessük tovább.De bízom benne hogy nem sokára találkozok életem párjával.
Ekkor nem is gondoltam hogy milyen hamar eljön az a pillanat...