Ötödik rész. Hercegnő

5. Rész

Hercegnő

Niall szemszöge 

Hercegnő.Mintha nekem lett volna teremtve.Hosszú szép dús szőke haj, kék szemek.Visszahúzódó, szerény, kedves.Az sem érdekel hogy hallássérült, érzem hogy kell nekem.Mosolygós, aranyos. Josh büszke lehet hogy ilyen húga van.

Nem értem Harryt, hogy volt erre képes. Az alkohol teljesen elveszi az eszét, már-már néha -mint például most- túlságosan is.Megtudom érteni Josht hogy behúzott neki egyet és hogy veszekszik vele.Még most is.De valakinek Winnie után kellene menni, és az most én leszek.Ha szeretném jobban megismerni meg kell tenni az első lépést.Otthagyva a többieket szaladtam ki a teremből.

Na és most ajtó vagy lépcső? Bármerre mehetett, de én helyébe a lépcsőt választanám.Remélem egy a gondolkodásunk.Eszeveszett iramban céloztam meg az emeletet, ahová amikor felértem hangokat hallottam.Valaki sír.Ez tuti ő.Óvatosan közelítettem meg a lányt, majd mikor elé értem lassan guggoltam le elé.Fejét felhúzott térdeire hajtotta, amit kezeivel átkarolt.Egész teste rázkódott a sírástól.Kezem lassan emeltem karjához, amit félénken fogtam meg.Mintha áramütés érte volna úgy kapta fel a fejét és könnyes szemei ijedtséget tükröztek.Egy halvány mosolyt eresztettem felé, ami egyáltalán nem javított a helyzeten.

Bársonyos kezére simítottam enyém, majd összekulcsoltam azokat.Félve tekintett rám, mire én óvatosan mellé csusszantam és közelebb húztam magamhoz.Egyik kezemmel átkaroltam, míg másikkal még mindig kezét fogtam.Nem ölelt vissza, amit meg is értek hiszen szinte alig ismer, de én akkor is magamhoz szorítottam.Jól esett karjaimban tartani és a közelemben érezni.Azért így ha belegondolok, ez fura.Nem szoktam egyből ennyire közvetlen lenni az emberekkel és ez most egy kicsit meglep.

Léptek zaja, valamint a lány keserves szipogása törte meg  csendet.A lépcső felé pillantottam, ahol Josh tartott felénk.Szemeiben a düh és a harag csillogott.De amint húgára pillantott megenyhült és szomorúan nézte őt.Amikor már teljesen elénk értén elengedtem Winniet, aki csak ekkor vette észre testvérét.A fiú küldött felém egy 'köszönöm' pillantást, mire csak halványan elmosolyodtam.

Utálom ha egy lány sír, azt meg főleg ha egy fiú miatt.Jelenleg Harold felé tartok aki az egyik szobában van és az arcát jegeli.Amint az ajtó elé értem feltéptem azt, és dühösen vettem célba őt.

-Miért kellett ezt? -kiabáltam mire Liam mellettem termett, mert ha véletlenül neki óhajtanák menni Harrynek akkor legyen ki lefogjon.

-Niall nyugi. -szólt Liam.

-Hogy legyek nyugodt amikor megbántott egy lányt és valószínűleg ezt soha nem fogja elfelejteni?Végig fogja kísérni az egész életén keresztül ez a beszólás.Ti nem láttátok mennyi fájdalom van benne. Harry te meg csak egy pillanatra, de képzeld magad a helyébe.Jól esne neked hm? -fordultam ismét felé és az arcába üvöltöttem.

-Ne ordibálj márt mert szét megy a fejem. -hangzott a válasz.

-Már ne is haragudj meg, de azt most pont leszarom. -világosítottam fel. -Ha ennyire nem bírod az alkoholt akkor miért iszol ennyit? Meg ha már így bebasztál akkor legalább emeld fel a segged és takarodj haza.Mert így csak megbántod az embereket.Tudod te hány lányban keltettél reményt hogy érdekled őket?Elmondom neked hogy sokban!De te csak kihasználod őket.Úgy gondolod ha lefekszel mit tudom én hány nővel már milyen menő vagy.Hát ki kell ábrándítsalak hogy nem, nem vagy menő.Egy utolsó szemétláda vagy.És nagyot csalódtam most benned.. -mondtam a szemébe.Tudom hogy a beszédem másik fele már úgy mond nem ide tartozott, de muszáj volt kiadnom magamból.Nem bírtam már magamban tartanom, de egyáltalán nem lett jobb hogy ezt elmondtam neki.Csak nekem lett lelkiismeret furdalásom miatta.

-Tudod mit? -tápászkodott fel a fotelből amiben ült majd megállt előttem. -Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából! -jelentette ki mire én olyan szinten meglepődtem, hogy az már félelmetes volt.

-Harry állítsd  le magad! -emelte fel a hangját Louis.

-Ó, hagyd Louis.Hagy mondja csak.Magát minősíti ezzel. -sziszegtem majd sarkon fordultam és kiviharoztam a szobából.

-Niall várj. -hallottam amint Zayn és Liam utánam kiabál, de csak még gyorsabbra fogtam a tempóm.Az újságírókon keresztül vágtattam(na nem szó szerint), majd beültem a kocsimba és hazafelé vettem az irányt.

Nem gondoltam volna hogy ekkora veszekedés lesz ebből az egészből.És amit Harry mondott az nagyon fájt.Ha ennyire nem bírsz engem ki lehet lépni a bandából..-folyton ez játszódik le a fejemben és csak egyre jobban marja a lelkem.Biztosan rosszul esett neki az amit mondtam neki, viszont nekem igazam volt.Ezt ő is tudja, csak fáj neki az igazság.Kíváncsi vagyok fog e holnap emlékezni valamire..

Apropó Winnie. Nem is tudom mi van vele.Talán fel kellene hívnom Josht és megkérdezni.Igen, fel hívom.Levettem az éjjeli szekrényről a mobilom és tárcsáztam a számát.Párszor kicsöngött de nem vette fel.Mindegy akkor majd holnap.

Már megint az a mondat csöng a fejemben.Ezt nem hiszem el most már.Egy könnycsepp is végig folyt az arcomon, de azon nyomban le is töröltem.Nem fogok sírni.Most nem.Nem lehetek ennyire érzékeny, hiszen nem is gondolta komolyan.Azt hiszem..