Negyedik rész. Az este

4. Rész

Az este

Josh kezét szorongatva ültem a limuzinban a többi bandataggal egyetemben, valamint azokkal akiket ők hoztak magukkal.Egyáltalán nem kommunikáltam senkivel, csak az ablakon néztem kifelé.Körülbelül 15 percet utazhattunk, amikor is a jármű megállt.Ekkor néztem csak a bátyámra aki egy biztató mosolyt küldött felém, majd az arcom is megpuszilta.Tudja hogy izgulok, ugyanis senki sem tud arról hogy Joshnak van egy húga.Na nem azért nem beszélt rólam mert szégyellt volna(vagyis hát remélem), hanem mert én így jobbnak láttam és megkértem őt rá erre.Még a One Directionös fiuk sem tudnak rólam.Vagyis hát azt hiszem.

Ekkor már csak azt vettem észre hogy az én bátyám kiszállt a limuzinból majd engem is kisegített.A fényképezők vakító fénye eléggé szokatlan és bántó volt a szememnek.Hirtelen egy pillanatra csak sötétséget láttam, de aztán kezdett kitisztulni a kép.Felvettem a legszebb mosolyomat, ami remélem hogy elég őszintének sikerült.Mert hát nincs nekem kedvem vigyorogni a kamerába.

A vörös szőnyegen végig vonulva egy hatalmas ajtóhoz érkeztünk ami mellett egy fiatal nő volt és egy férfi.Kedvesen ránk mosolyogtak, amit őszintén tudtam viszonozni.Mondott valamit de nem nagyon sikerült leolvasnom hogy mit is.Josh bólintott majd bementünk.

A teremben már elég sokan voltak.Páran táncoltak, míg mások beszélgettek egymással. Josh céltudatosan vette az irányt egy eldugottabb sarokba, ahol már öt fiú és két lány ült.A One Direction.De azt nem értem hogy miért nem a terem közepén van az asztaluk.Hiszen az egész róluk szól ha úgy vesszük.Mindegy.Ahogy egyre jobban közeledtünk feléjük a gyomrom annál inkább görcsbe rándult.Izgultam azért, mert félek hogy nem fognak elfogadni a hallássérültségem miatt.Akik nem háttal ültek nekünk, egy szőke lány és egy fekete hajú fiú intettek és ránk mosolyogtak, mire a többiek is felénk fordították fejüket.Lassan odaértünk és így jobban szemügyre tudtam őket venni.A nevüket azt tudom, de azt már totálisan elfelejtettem amit Josh mesélt róluk.Vagyis hát nem felejtettem el csak összekeverem azt hogy ki mit szeret meg ilyenek.

Felálltak és üdvözöltek minket.Először Louis majd Liam öleltek meg.Aztán jött Harry Zayn és végül Niall. Amikor a szőkeség szemébe néztem egyszerűen lefagytam.Aztán már csak azon kaptam magam hogy gyengéden megölel arcát pedig nyakamba fúrja.Különös érzés kerített hatalmába.Élveztem hogy karjaiban lehetek.A hasamban egy furcsa érzést éreztem, amit eddig talán még sose.Mintha..mintha azok a pillangók repkedtek volna benne.A szívem is valamiért gyorsabban kezdett el verni az átlagnál.Mindegy.Mindenesetre ez az egész szokatlan volt.

Talán vele egy kicsit tovább tartott az ölelkezés mint a többiekkel.Aztán mikor elhajolt, újra szemembe fúrta övéit.Nem bírtam elszakadni tőle, mintha mágnesként tartaná.Végül a szemezésünkből a szőke lány rántott ki.Mosolyogva ölelt meg, majd mikor eltávolodott mondott valamit, de nem figyeltem a száját így fogalmam sincs mit mondhatott.Kérdőn nézett rám, majd Josh mentett ki.Beszélni kezdett és a lány  is valamint a többiek meglepődve figyelték bátyámat.Mikor befejezte monológját a többiek ellágyult tekintettel és sajnálattal néztek rám.Na ezt utáltam a legjobban, amikor valaki sajnál.Egyáltalán nem szerettem.Bátyámra néztem segélykérően mire az újra beszélni kezdett.Figyeltem ajkait amiről ezt olvastam le:-Figyeljetek.. Kérlek ne fejezzétek ki hogy sajnáljátok őt mert azt nagyon nem szereti és rosszul érinti.Inkább próbáljatok meg vele úgy viselkedni mintha nem lenne semmi baja.Tud szájról olvasni valamint jelbeszédet is tud alkalmazni, de ti szerintem azt nem értitek ezért hozott jegyzetfüzetet és tátogni fog.

Hálásan néztem rá, mire csak egy apró puszit nyomott homlokomra.Ekkor a barna hajú lány lépett oda hozzám és beszélni kezdett.

-Szia.Én Eleanor vagyok Louis barátnője. -mondta és megölelt.Mosolyogva húzódtunk el egymástól és rámosolyogtam.Ezután helyet fogaltunk, én Perrie és Josh között kaptam helyet.

Tekintetemmel a kék szempárt kerestem és hamar meg is találtam, mert leült velem szembe.Egy mosolyt küldött felém, mire éreztem amint az arcom égni kezd.Bravó, sikerült elpirulnom.Örülök neki, nem mondom..

Mosolya reakciómra még nagyobb lett, mire nekem is mosoly szökött arcomra. Josh zavarta meg a kék szem bámulását és egy cseppet sem örültem neki.Szívesen nézném Niallt egész este.Tekintetem bátyámra tévedt és ajkait figyeltem.

-Eddig hogy érzed magad? -olvastam le a szájáról.Jelbeszéddel tudtára adtam hogy  jól. -Akkor jó. -mosolyodott el.

A vacsora az nagyon jó hangulatban telt.Az étel fonom volt és Perrievel egész jól 'elbeszélgettünk'.Ő beszélt, én olvastam, majd írtam.A kék szempár tulajdonosával tekintetünk többször összeakadt amin csak mosolyogtunk.A vacsora végeztével, bátyám a bárpult felé vette az irányt (mert itt olyan is van, ráadásul minden ingyen kapható) a többi fiúval együtt.Így Eleanor elhelyezkedett Josh helyén Perrie pedig maradt a sajátján.Elre figyeltem mert beszélni kezdett.

-Niallel elég sokat szemeztek.Tetszik neked? -mosolygott, mire éreztem arcom ismét pirosra vált.Még szerencse hogy nem pazaroltam a pirosítót és nem tettem fel..

A fejem hevesen rázni kezdem hogy nem.Erre a két lány mindent tudóan egymásra mosolygott majd rám.

Már éjfél tájékán járt az idő és szinte mindenki be van csiccsentve pár emberen kívül.A pár emberhez tartozom én is.Josh is ivott de korántsem annyit mint például Harry.Az említett személy most mellettem ül és próbál velem kommunikálni, ami elég nehezen ment mert egyszerűen nem tudtam olvasni a szájáról.Ez annak köszönhető hogy teljesen a sárga földig itta magát és akadozva beszél.Már láttam rajta hogy ideges és kezdi elveszteni a türelmét.Pár perc után feladta majd felpattant és ismét beszélni kezdett(bár szerintem már ordibálás volt hiszen rengeteg ember ránk figyelt)Az ijedtségtől pár mondatrészt tudtam csak leolvasni szájáról és mint mondtam amúgy is furán formálta a szavakat.

-Még hogy tudsz szájról olvasni!Lefogadom hogy azt is megjátszod hogy nem hallasz semmit.Kurvára idegesítő vagy aki csak sajnáltatja magát! -olvastam le az ajkairól.Valószínűleg jól értelmeztem hiszen Josh idegesen mellettem termett majd valamit nagyon magyarázni kezdett végül egy óriásit behúzott Harrynek. Szemeimbe könny gyűlt majd felpattantam és a kijárat felé kezdtem szaladni.Viszont amint kiléptem az újságírók fényképezni kezdtek, a vakuk miatt pedig hirtelen megint nem láttam semmit.Azonnal visszafordultam, majd egy lépcsőn kezdtem el felszaladni.

Szinte alig láttam valamit.Csak a folyosón lévő hatalmas ablakok és erkélyajtó felől jött egy kis fény.Megálltam, könnyeim pedig arcomat kezdték el mardosni.Nem hiszem el hogy ez történt.Tudtam hogy nem kellett volna eljönnöm.Lassan lépkedtem az ablak felé majd mikor odaértem leültem elé és a falnak támasztottam hátamat.Lábaimat felhúztam majd az égboltot kezdtem el bámulni.Ezer meg ezer csillag ragyogott az égen.

Csak sírtam és a csillagokat néztem.Nem érdekelt semmi jelen pillanatban.Azt sem tudom miért mondta azokat Harry. Semmit nem ártottam neki.Az mind rendben van hogy idegesítette hogy nem tudtam vele kommunikálni, de akkor miért nem hagyott egyedül?Fájt az amit mondott.Fogalmuk sincs az embereknek hogy ez milyen érzés.Egyikőjüknek sem...!