2013. ápr. 27.

Drága olvasóim

Nagyon örülnék, ha benéznétek egy újabb blogba ahol One Shot-okat olvashattok. 3-an írjuk, de ha szeretnél te is szerkesztő lenni, akkor írj egy e-mailt (a blogon fel van tüntetve).
Vagy csak írj egy sima novellát és azt mi kitesszük az oldalunkra a neveddel együtt és a blogodat is reklámozzuk. Szerintem megéri! ;)
Nagyon nagyon örülnénk, ha egyre többen olvasnátok és feliratkoznátok!:)
A blog: One shots (katt rá)


2013. ápr. 21.

Huszonhatodik rész. A kedves család és egy meghitt est

Drága olvasóim!
Van egy eléggé nagy problémám. Ihlet hiányban szenvedek! Sajnos nincs ötletem a folytatáshoz. Vagyis lenne, csak nem tudom, hogy hogy következzen be.. Tehát nem ígérem, hogy minden hétvégén lesz rész.. De megpróbálok írni azért. És szeretném mihamarabb befejezni ezt a blogot. Még nyárig. De nem fog menni.:) A megjegyzések még mindig hihetetlen jól esnek és továbbra is várom őket.:) A 49 rendszeres olvasó láttán pedig elmondhatatlanul boldog vagyok.:')Annyira jól esik.:)) 
Remélem tetszeni fog a rész.
Jó olvasást!




26. rész

A kedves család és egy meghitt est

A bőröndünket magunk után húzva lépünk ki a hűvös levegőre. Niall azt mondta, hogy a bátyja eljön értünk, tehát nem kell vonatra ülnünk. Pár perc múlva meg is találtuk őt. Boldogan ölelték meg egymást, majd felém fordultak. Greg kicsit meglepődött, hogy a testvére hozott magával valakit, de szerencsére jól fogadta a dolgot.
- Szia. Greg vagyok. - olvastam le szájáról a szavakat. Intettem neki ő pedig elmosolyodott és magához ölelt. Nem kicsit lepődtem meg gesztusa miatt, de nagyon örültem neki. Miután elengedtük egymást beültünk az autóba és elindultunk. A táj látványa felüdülés volt a szememnek. Nagyon tetszett Írország. Niall néha hátra fordult és egy mosolyt küldött felém, amit boldogan viszonoztam.

Egy barátságos családi ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk majd befelé vettük az irányt. Greg közben udvariasan elvette a kezemből a bőröndöt, amit csak egy mosollyal köszöntem meg. Annyira kedves volt velem. Remélem Niall többi családtagja is ilyen. Még fel sem értünk az ajtóhoz, de egy szőke hajú nő könnyes szemekkel, hatalmas mosollyal az arcán rohant Niall karjaiba. Gondolom ő az anyukája. Szorosan öleltél egymást, és egyszerűen csak jó volt nézni őket. A szőke hajú fiú szemben is megcsillant néhány könnycsepp, de ő nem engedte szabadjára őket, ellentétben az édesanyjával. Kis idő múlva elengedték egymást és a nő kíváncsian nézett rám. Niall odavezette hozzám, majd bemutatott egymásnak minket. Ahogy Niall kimondta a nevemet, a nő szeme felcsillant és mosolyogva ölelt magához. Mesélt volna rólam neki? Szerintem igen, mert nagyon megörült amikor a fia elmondta a nevem. Elhúzódtunk egymástól, majd felém nyújtotta a kezét.
- Maura vagyok, Niall édesanyja. - olvastam le ajkairól a szavakat miközben elfogadtam felém nyújtott kezét.
- Winnie. - tátogtam és elmosolyodtam. 

Niall szemszöge:
Úgy érzem a családom nagyon megkedvelte Winniet és ez nagyon jól esik. Az ebédlőben üldögéltünk már teli hassal és beszélgettünk. Apa is itt van szerencsére, bár azt mondta, hogy nem fog ráérni. Nagy meglepetést okozott. Greg menyasszonya Denise is itt van, aki szintén nagyon megkedvelte Winniet.
- Niall drágám, segítenél nekem kivinni a tányérokat a konyhába? - állt fel anya és kérdőn nézett rám.
- Persze. - mosolyodtam el, majd felálltam és miután anya leszedte a tányérokat a kezembe nyomta, én pedig kivittem azokat a konyhába. Letettem őket pultra és addigra már anya is mellém ért.
- Nagyon aranyosa lány. - nézett rám mosolyogva. Gondoltam, hogy azért hívott ki, mert beszélni szeretne velem. Számat mosolyra húztam, majd beszélni kezdtem.
- Tudom, ezért is ragadott teljesen magával. - néztem a szemébe.
- Szereted? -
- Azt hiszem. - nyögtem ki csendesen.

- Választhatsz. Velem alszol vagy kint az udvaron? - kérdeztem Winniet már a szobámban, ő pedig készségesen figyelte ajkaim minden mozzanatát. Felnevetett, majd egy kicsit beleütött a hasamba, mire odakaptam a kezem. Természetesen nem fájt, csak próbáltam vele elhitetni, hátha megajándékoz egy csókkal. Tervem sikeres volt, ugyanis amint meglátta szenvedő arcomat, aggódva vette le a kezemet a hasamról és simította oda az övét. Bár pólón keresztül érintett meg, akkor is felforrósodott a testem, egészen a lábujjaimtól a fejem búbjáig. Közel hajolt hozzám, felpipiskedett arcomhoz, és ajkát enyémre nyomta. Kezeimet automatikusan fontam dereka köré, míg ő a hátamat és a karomat cirógatta. Imádom, hogy minden egyes csókjával a fellegekbe tud repíteni, és remélem, ő is ugyanezt érzi amikor csókolózunk. Csókja még a legédesebb süteménynél is édesebb, olyan, mint a méz. Hamarosan elválasztottuk szánkat egymásétól és homlokomat az övéhez szorítottam. Szemei csukva voltak és puha formás ajkain ott ült az az ártatlan mosoly. Remegő kezekkel simogattam arcát miközben éltünk a pillanatnak.
Hátrálni kezdtem az ágy felé, mire ő édesen felkuncogott. Amint a lábam beleütközött az ágyba hátradőltem, magammal rántva a lányt, akiből egy kisebb sikoly bukkant ki. Elnevettem magam, hiszen elmondhatatlanul aranyos volt. Fejét mellkasomra tette és biztos vagyok benne, hogy érezte, amint a szívem eszeveszettül kalapál. Haját kezdtem el rendezgetni, majd csak játszadoztam vele. Puha volt és ápolt, ami jó, hiszen egy férfi sem szereti, ha a lány aki tetszik neki ápolatlan és a haja is elvan töredezve, vagy csak a hajfesték színe már teljesen kifakul. Előnytelen egy nő számára! Viszont Winniet féltem, hiszen minden férfi álma lehetne ő már ha csak a kinézetét nézzük. Eszméletlenül csinos még ha ő ezt nem is tudja magáról, vagy csak nem akarja elhinni. Az arca elmondhatatlanul gyönyörű. Igéző kék szemei teljesen rabul ejtenek, formás ajkait pedig állandóan csókolnám. Ő olyan, mint egy mesebeli hercegnő és remélem, hogy hamarosan hivatalosan is az én hercegnőm lesz. Szeretem, de ezt még félek neki kimondani, mert lehet, hogy ő még nem áll erre készen. Én vagyok az első olyan az életében, aki közelebb került hozzá. Az első csókját is én adhattam neki, aminek iszonyatosan örülök. Szeretnék mindenben én lenni neki az első. De ez még a jövő zenéje.
Óvatosan emelte fel fejét pár perc múlva, szemei álmosságtól csillogtak. Leszállt rólam és mellém ült. Kezemet felvezettem karján át a hátára, onnan le a derekára. Mutogatni és tátogni kezdett.
- Szeretnék elmenni zuhanyozni. - elmosolyodtam és felálltam. Segítettem neki is, és míg ő a Perrie által adott bőröndből szedte ki a ruhákat, addig én előkerestem egy törülközőt. Kezébe adtam és elvezettem a fürdőszobáig. Egy lágy puszit adtam a homlokára, ő pedig pirulva tűnt el az ajtó mögött.
Úgy döntöttem bekopogok Greghez és beszélgetünk pár dologról. Mindig akad téma, amit jól kivesézhetünk. Így hát az ő szobája felé vettem az irányt.
- Gyere. - hallottam meg a hangját miután kopogtam. Lassan nyitottam be, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A Deniessel feküdtek az ágyon és tévét néztek.
- Sziasztok - köszöntem, majd leültem az ágyra.
- Szia. - köszöntek vissza kórusba. Greg közben felült. - Minek köszönhetjük látogatásod?
- Winnie elment zuhanyozni én pedig unatkoztam volna. - vontam lazán vállat.
- Jó lányt választottál. - kacsintott rám Denise, mire felkacagtam.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Én is nagyon kedvelem őt. Kedves meg minden, nincs elszállva magától és ő Téged szeret, nem pedig a hírneved. Ez látszik rajta, már ahogy csak rád néz. Ráadásul amikor hozzáérsz megremeg. Bár nem tudom, az lehet azért van, mert megijed. - nevetett fel, mire csak szórós szemekkel pillantottam rá.
- Te mióta vagy ennyire nagy megfigyelő? - fordult vőlegényéhez felhúzott szemöldökkel a lány.
- Régóta, csak eddig jól titkoltam. Mindig kiszúrtam, hogy melyik az a lány aki csak Niall hírneve miatt ismerkedik vele. - vont vállat. Denise rám nézett, de én csak megráztam a fejem és eltátogtam egy 'nem igaz' mondatot. - Láttam Niall.
- Jaj, Greg. Ne mondd ezeket mert ez nem igaz. Nem is voltak barátnőim. Csak egy pár lány volt az akivel ismerkedtünk. Nem is találkoztál velük, csak meséltem róluk. - oktattam ki a szeretett bátyámat.
- Haha, nem igaz. - vágott hozzám egy párnát.
- De igaz. - jelentettem ki és visszadobtam.

Winnie szemszöge:
Miután lezuhanyoztam és felvettem a hálóruhámat, ami egy topból és egy hosszú pizsama nadrágból állt, visszamentem Niall szobájába. Értetlenül álltam a szobaközepén, hiszen nem volt itt. Biztos a konyhában van, vagy Gregnél. Mindegy. Mivel már nagyon fáradt voltam és úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lecsukódhatnak a szemeim és akár állva is elaludnék, úgy döntöttem, hogy lekapcsolom a villanyt és bebújok  az ágyba. Mielőtt még álomra hajtottam volna a fejemet, kezembe kaptam a telefonomat, ami az éjjeliszekrényen pihent. Jött egy új üzenetem Joshtól nemrég. Megnéztem.
Szia. Anya nagyon kivan akadva nagyon aggódik érted. Nem mondtam el neki, hogy hol vagy, tetettem, hogy én is nagyon aggódok, mert 'eltűntél'. Szerintem dobj neki egy üzenetet, vagy valamivel jelezd, hogy ne aggódjon, mert tényleg nagyon kivan borulva. Remélem, hogy jól érzed magad, ha ráérsz írj. x
Egyáltalán nem volt kedvem neki most még vissza is írni, majd inkább holnap. Mindenesetre örülök annak, hogy anya aggódik értem, de rosszul is érzem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam. De majd holnap neki is írok. Visszatettem a telefont a helyére, majd elhelyezkedtem az puha ágyban. Szemeim egyre nehezedtek és fokozatosan kerültem az álmok világába. Viszont azt még éreztem, hogy valaki befekszik mellém és egy puszit nyom a nyakamra, miközben magához húzott. Szerintem észrevehette, hogy fent vagyok, hiszen kirázott a hideg, amin ajkai érintették a bőrömet. Mivel háttal voltam neki felé fordultam és hozzádörgölőztem, akár egy kiscica.

Remélem tetszett és várom a véleményeket! Valamint szeretnélek megkérni, hogy ha elolvastad a részt akkor pipáld ki hogy 'tetszett' vagy 'nem tetszett'. Köszönöm.:) xoxo




2013. ápr. 15.

Információ + új blog

Sziasztok drága olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy nem hoztam még a részt. Nem akarok magyarázkodni, hogy miért nincs még. Talán a lustaságomnak köszönhető, hogy még bele sem kezdtem..
Megpróbálom mihamarabb hozni!

 Egyébként megcsináltam az új blogot. A prológus csak JÚNIUSban fog felkerülni, de addig is ha érdekel titeket IRATKOZZATOK FEL! Köszöntem.:)) xoxo

My new boss is Mr. Horan

2013. ápr. 7.

Huszonötödik rész. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Szép estét.:)
Meghoztam a frisset. És ez már a rendes 25. rész.:)) Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm az előző részhez a megjegyzéseket, ehhez is várom őket. A hamis 25. fejezetért pedig ne nagyon haragudjatok. Párotokra nagyon sikerült ráijesztenem.:) Kaptam egy újabb díjat amit megtekinthettek a DÍJAK menüben. És már 44 rendszeres olvasója van a blognak!! El sem hiszem, nagyon Drágák vagytok.<3
 Egyébként hoztam egy nagyon jó hírt is: Elkezdtem írni egy új történetet. Annyit mondok, hogy csak nyáron fogom közzé tenni, amikor ennek a blognak már a végén jártok. De júniusban mindenképpen közzéteszem a prológust, addig pedig dolgozok a többi részen.:)
A Listen to your heart előreláthatólag 40-45 részes lesz, szerintem az pont elég.:))
Jó olvasást!
Sokszor egy homlokpuszi sokkal többet jelent,
mint egy sima szájra puszi.

25. rész

Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Finom illatok és egy puha kéz simogatása keltett fel édes álmomból. Lassan nyitottam ki szemeim és hunyorogni kezdtem a gyér fény miatt. Tekintetem a mellettem ülő káprázatos fiúra tévedt, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. Kék vággyal teli égő íriszei láttán arcomra pír szökött és szégyenlős mosoly követte az előző akaratlan tettemet. Észrevettem, ahogyan egyre közelebb hajol és egy puha puszit nyom szám sarkába. Szívem őrült módon, hangosan dübörögni kezdett mellkasomban, féltem, hogy ő is meghallja. 
- Készítettem reggelit. - olvastam le ajkairól a szavakat. Hatalmas mosoly kúszott arcomra, és oldalra néztem az éjjeliszekrényre. Valóban ott volt egy tálca, rajta a finomságokkal. Óvatosan elemelte onnan, majd miután törökülésbe helyezkedtem, letette elénk a tálcát. Csillogó szemekkel szemeztem, a sonkás tojásrántottával és a pirítóssal, valamint a narancslével. Szép ébredés, közös reggeli az ágyban egy csodálatos fiúval. Annyira hihetetlen ez az egész. Pedig ez a valóság.. 
Miután végeztünk a közös reggelinkkel magamra kaptam a tegnapi ruhámat és segítettem Niallnek pakolni. Nem sok ruhát fog hozni ugyanis azt mondta van még náluk több ruhája. Inkább csak alsóneműt és pár melegítőnadrágot meg pólót tett be, valamint tisztálkodási eszközöket. Nem tudom jó ötlet-e elmenni, hiszen még alig pár hete ismerkedtünk meg, de máris szeretne bemutatni a családjának. Ráadásul csak barátok vagyunk, akik néha csókolóznak és úgy viselkednek, mint akik együtt vannak. Persze, csak barátok...
Azt még egyikünk sem tudja, hogy hogyan fogunk nekem összepakolni, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy Niall felhívja Perriet. Neki mindig vannak jó ötletei és remélem most sem hagy cserben. Azt mondta, hogy menjünk át hozzájuk addigra készen lesz. Nem tudom mivel, ne kérdezzétek!
- Szerinted mit talált ki Perrie? 
Írtam le egy papírfecnire a kérdésemet, majd Niall orra alá nyomtam. Elmosolyodott és megrántotta a vállát  'nem tudja' alapon, majd beszélni kezdett.
- Valamit ismét kitalált és tudom, hogy nem rossz ötlete lesz. - olvastam le mosolygós ajkairól a szavakat, ami melegséggel öntötte el a szívemet. Mosolya egyszerűen csodálatos, már attól az ájulás szélén járok. - De induljunk. -

---

Niall rutinosan nyomta le a kilincset már Zaynék ajtaja előtt, majd maga elé engedett, akár egy angol fiatalember csak ír változatban. Segített levenni  a kabátomat, majd besétáltunk -természetesen cipő nélkül- a nappaliba, ahol Perrie és Zayn heverészett miközben tévét néztek. A hatalmas karácsonyfa már feldíszítve állt a fal mellett kék színekbe öltözve. Nagyon szép volt. Perrie azonnal felpattant és odaszaladt hozzám, majd magához ölelt.
- Örülök, hogy szent a béke. - mosolygott én pedig leolvastam a szavakat, a most rúzs nélküli ajkairól. Elmutogattam egy választ ami az 'Én is' szavait rejtette. Elmosolyodott, majd megsimogatta a vállamat és a kanapé hátához pattogott. Közben Zayn is köszöntött egy puszival, majd Niall felé fordult volna vissza, de ő addigra eltűnt. Csak elmosolyodott és egy fejrázás kíséretében a konyha ajtaja felé vette az irányt. Nekem is felfelé görbültek ajkaim, mert valószínűleg valami nassolni valót ment keresni, hiszen panaszkodott még reggeli közben, hogy semmit nem talált a kamrában. Egyszer csak Pezz állt meg velem szemben vigyorogva, majd lejjebb pillantva elkerekedtek szemeim, hiszen egy fekete bőrönd volt a kezében. Csillogó szemekkel néztem fel rá, majd a nyakába vetettem magam. Éreztem, hogy rázkódik a nevetéstől, majd visszaölel.

- Köszönöm. - tátogtam miután elhúzódtam tőle és a szemébe néztem. Legyintett egyet, majd tudatta velem, hogy Josh mindjárt ideér és hoz néhány tisztálkodási eszközt. Eltátottam a számat, hiszen ilyen rövid idő alatt annyi mindent elintézett, hogy az nem igaz.
- Gyere. - fogta meg a kezemet és az emeletre vezetett. Beinvitált a szobájukba és az ágyra mutatott, amint ruhák sorakoztak. Rám mosolygott, majd magamra hagyott miszerint öltözzek át.

Niall szemszöge
- Hallod, de biztos vagy benne, hogy szeretnéd anyukádéknak bemutatni őt? - kérdezett rá Zayn, majd bekapott egy szem gumicukrot, amit a szekrényükben találtam.
- Igen. - vágtam rá azonnal. Bólintott majd tovább ettünk. - Nem vagyunk még együtt szóval nem a barátnőmként fogom bemutatni őt, hanem az egyik legjobb barátomként. - Zayn meglepődött és ezt szóvá is tette.
- Nem vagytok még együtt? De.. de miért nem? Niall ne várjál a végsőkig vele, mert megfogja unni a várakozást és ott fog hagyni téged! - kezdte Zayn és még mondta volna tovább is, de félbeszakítottam.
- Hazajönni már úgy fogunk, hogy együtt leszünk. Nyugi van már. - mondtam, majd Perrie lépett be Joshsal az oldalán.
- Niall azért azt ugye tudod, hogy haragszom rád? - jött felém Josh majd miután Zaynnel lepacsizott leült mellém. Sejtem, hogy miért mérges..
- Josh.. - kezdtem volna, de közbevágott.
- Figyelj, ha megmered Winniet bántani kitekerem a nyakad. És most legszívesebben adnék neked egy pofont, amiért elcsaltad magaddal őt és így külön töltjük a karácsonyt. De nem adok. Még. - mondta, mire kissé megijedtem és nyeltem egy hatalmasat. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorgott Perrievel egyetemben és mire vissza néztem Joshra, már kuncogott. - Haver látnod kellett volna az arcod. - nevetett fel hangosan, én pedig csak szúrós szemeket meresztettem rá. - Nyugi nem csinálok veled semmit. - veregette meg a vállam, majd ő is enni kezdett a gumicukorból.
Beszélgettünk, amikor Ő lépett be a konyhába egy egyszerű, de mégis szexi felszerelésben. Szívem hevesen dobogott és alig akartam elhinni, hogy ez a csoda velem jön, és tölti a karácsonyt. Annyira hihetetlen. Érzem és tudom, hogy ő a Hercegnőm. Talán korai ilyet kijelenteni, de egyáltalán nem érdekel. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló lánnyal, aki ilyen érzéseket váltana ki belőlem. Egyszerűen kell nekem. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban. Belepusztulnék a tudatba, ha nem lehetne az enyém. De az enyém lesz, hiszen engem választott a családja helyett. Szeretem és ő viszont szeret, ez a legcsodálatosabb dolog az egész világon. Habár még nem mondtuk ki egymásnak, de érzem.

---

- Aztán vigyázz a húgomra. - ölelt meg Josh már az én házamban. Bólintottam egyet, majd testvéréhez ment és jól megszorongatta. Addig én kivittem a bőröndöket a kocsiba. Hamarosan már Winnievel a kocsiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Szerencsére nem adtam a nyilvánosság tudtára, hogy ma repülök haza, de azért a biztonság kedvéért nem együtt leszünk majd Winnievel. Csak majd  a gépen. Repülőjegyet még sikerült délelőtt foglalni. Leparkoltam a parkolóban és mielőtt kiszálltunk volna, magamhoz húztam a lányt és a szája helyett a homlokára adtam egy csókot. Rámosolyogtam, majd kiszálltunk.

Várom a véleményeket! Ne fogjátok vissza magatokat.:)) xoxo



2013. ápr. 1.

Huszonötödik rész. The End

Figyelem!  A blogot nem fejezem be, ez csak egy április elseji átverés volt!:) (Aminek páran sikeresen bedőltek.:D <3)


Sziasztok..
 Annyira sajnálom, hogy ezt kell mondanom. De..
BEFEJEZTEM EZT A BLOGOT ÉS AZ ÍRÁST IS ÖRÖKRE.
Ne nagyon haragudjatok rám.:(
De annyira nincs ihletem már..Sajnálom komolyan.:(
Nem fogom törölni a blogot, de nem írok többé ide..
Ennyi volt..
Ölel és szeret titeket: Mrs. Horan
 Így utoljára: Jó olvasást!



25.rész

The End

Tíz év. Ennyi idő telt el azóta, hogy elmentem Niallel. Nagyon sok dolog történt azóta. Kereken négy évig együtt voltunk, de szakítottunk. Közös megegyezés alapján. Neki is volt valakije és nekem is. Az utolsó pár hétben már egyáltalán nem közeledtünk egymáshoz. Elvoltunk egymással és kész. Nekem Austin-on járt folyton az eszem, neki pedig Lena-n. Niallel azóta is jóban vagyunk és Lena a legjobb barátnőm lett. Azért ez így elég durva.. A többiekkel is nagyon jóban vagyunk és még mai napig összeszoktunk gyűlni valakinél és sütögetünk vagy csak simán szórakozunk és sokszor előkerül valami játék. Igen játék. Hiába vagyunk már mindannyian harminc évesek -van aki már több- mi így érezzük jól magunkat.
Egyébként újra hallok. Még nyolc éve műtöttek meg. Hordanom kell ilyen készüléket is.
De most elmesélem a szerelmi életem inkább. Austin-nal abban a kávéházban ismerkedtünk meg ahová Niallel nagyon sokat eljártunk. Elég vicces volt, hiszen nem minden nap botlik meg az ember a saját lábában és esik rá -kávéval és sütivel a kezében- egy vadidegen srácra -akinél szintén volt kávé és süti- .  Én a saját sütimet borítottam az arcába -véletlenül- ő pedig szintén a sajátját szintén rám. A kávék is melegek voltak. Éreztem a pólómon..
Ezután felajánlotta, hogy hazakísér KÁRPÓTLÁSUL, pedig én voltam a hibás. Mindegy. Természetesen elfogadtam. Ekkor már Niallel együtt laktunk. Tehát hazavitt és behívtam őt egy kávéra, de nemet mondott. Ám pár nappal később megjelent nálam és elmentünk sétálni. Onnantól kezdve rendszeresen találkoztunk és túlságosan is jóban lettünk. Niall meg persze Lena-val, aki egy Directioner volt -de még lehet most is az-. VIP jegye volt így találkozhatott a fiúkkal és Niallel ők is túl jóban lettek.
Február tizennegyedikén szakítottunk. Úgy volt, hogy Niall otthon szervez meglepetést, de én Austin-nal voltam aznap és elfeledkezve az időről ott aludtam nála. Kiderült, hogy Niall nem csinált semmit, mert ő is el volt foglalva Lena-val. Na jó, ez elég hihetetlenül hangzik, de tényleg így volt.:)
Az esküvőnk Austin-nal tökéletes volt. Mindenki ott volt aki számított. Nem akartunk nászútra menni, mert ekkor már terhes voltam Bella-val. Viszont Niall és Lena nászajándéknak adták az utat. Nagyon örültünk neki, annak ellenére, hogy úgy volt nem megyünk. Elmentünk végül ugyanis kár lett volna kihagyni a Maldív szigeteket. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteged romantikáztunk és csak élveztük az életet.
A kis pocaklakó aztán december huszonnegyedikén jött világra. A legszebb karácsonyi ajándék volt számunkra. Louis persze majd kicsattan az örömtől, hogy egy napon született vele, úgy hogy ő ezt születésnapi ajándéknak vette tőlünk.
A kicsinek Josh és Niall lett a keresztapja, míg a keresztanyja Lena és Josh felesége  Emmy lett. Emmy Taylor a pincérlány.
Nagyon boldogak voltunk és csak élveztük az életet..

VÉGE

Tudom pocsék lett, de már nem érdekel.:) Egy utolsó megjegyzést hagyjatok. Köszöntem.<3 xoxo






















































































BOLDOG ÁPRILIS 1-JÉT!!!

Hahahaaa.:D Na megijedtetek?:DD Nyugi NEM SZABADULTOK ILYEN KÖNNYEN TŐLEM.:D
Boldogítalak titeket még egy darabig, jó?! :DDDDD

Írjátok le a reakciótokat.:DD

Ne haragudjatok, de nem hagyhattam ki.:D <3

NAGYON SZERETLEK TITEKET.<3 :**

A rendes 25. résszel pedig igyekezek.:D

ui: Nagyonnevetek.:DDDDDD xoxo