Huszonhatodik rész. A kedves család és egy meghitt est

Drága olvasóim!
Van egy eléggé nagy problémám. Ihlet hiányban szenvedek! Sajnos nincs ötletem a folytatáshoz. Vagyis lenne, csak nem tudom, hogy hogy következzen be.. Tehát nem ígérem, hogy minden hétvégén lesz rész.. De megpróbálok írni azért. És szeretném mihamarabb befejezni ezt a blogot. Még nyárig. De nem fog menni.:) A megjegyzések még mindig hihetetlen jól esnek és továbbra is várom őket.:) A 49 rendszeres olvasó láttán pedig elmondhatatlanul boldog vagyok.:')Annyira jól esik.:)) 
Remélem tetszeni fog a rész.
Jó olvasást!

26. rész

A kedves család és egy meghitt est

A bőröndünket magunk után húzva lépünk ki a hűvös levegőre. Niall azt mondta, hogy a bátyja eljön értünk, tehát nem kell vonatra ülnünk. Pár perc múlva meg is találtuk őt. Boldogan ölelték meg egymást, majd felém fordultak. Greg kicsit meglepődött, hogy a testvére hozott magával valakit, de szerencsére jól fogadta a dolgot.
- Szia. Greg vagyok. - olvastam le szájáról a szavakat. Intettem neki ő pedig elmosolyodott és magához ölelt. Nem kicsit lepődtem meg gesztusa miatt, de nagyon örültem neki. Miután elengedtük egymást beültünk az autóba és elindultunk. A táj látványa felüdülés volt a szememnek. Nagyon tetszett Írország. Niall néha hátra fordult és egy mosolyt küldött felém, amit boldogan viszonoztam.

Egy barátságos családi ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk majd befelé vettük az irányt. Greg közben udvariasan elvette a kezemből a bőröndöt, amit csak egy mosollyal köszöntem meg. Annyira kedves volt velem. Remélem Niall többi családtagja is ilyen. Még fel sem értünk az ajtóhoz, de egy szőke hajú nő könnyes szemekkel, hatalmas mosollyal az arcán rohant Niall karjaiba. Gondolom ő az anyukája. Szorosan öleltél egymást, és egyszerűen csak jó volt nézni őket. A szőke hajú fiú szemben is megcsillant néhány könnycsepp, de ő nem engedte szabadjára őket, ellentétben az édesanyjával. Kis idő múlva elengedték egymást és a nő kíváncsian nézett rám. Niall odavezette hozzám, majd bemutatott egymásnak minket. Ahogy Niall kimondta a nevemet, a nő szeme felcsillant és mosolyogva ölelt magához. Mesélt volna rólam neki? Szerintem igen, mert nagyon megörült amikor a fia elmondta a nevem. Elhúzódtunk egymástól, majd felém nyújtotta a kezét.
- Maura vagyok, Niall édesanyja. - olvastam le ajkairól a szavakat miközben elfogadtam felém nyújtott kezét.

- Winnie. - tátogtam és elmosolyodtam. 

Niall szemszöge:
Úgy érzem a családom nagyon megkedvelte Winniet és ez nagyon jól esik. Az ebédlőben üldögéltünk már teli hassal és beszélgettünk. Apa is itt van szerencsére, bár azt mondta, hogy nem fog ráérni. Nagy meglepetést okozott. Greg menyasszonya Denise is itt van, aki szintén nagyon megkedvelte Winniet.
- Niall drágám, segítenél nekem kivinni a tányérokat a konyhába? - állt fel anya és kérdőn nézett rám.
- Persze. - mosolyodtam el, majd felálltam és miután anya leszedte a tányérokat a kezembe nyomta, én pedig kivittem azokat a konyhába. Letettem őket pultra és addigra már anya is mellém ért.
- Nagyon aranyosa lány. - nézett rám mosolyogva. Gondoltam, hogy azért hívott ki, mert beszélni szeretne velem. Számat mosolyra húztam, majd beszélni kezdtem.
- Tudom, ezért is ragadott teljesen magával. - néztem a szemébe.
- Szereted? -
- Azt hiszem. - nyögtem ki csendesen.

- Választhatsz. Velem alszol vagy kint az udvaron? - kérdeztem Winniet már a szobámban, ő pedig készségesen figyelte ajkaim minden mozzanatát. Felnevetett, majd egy kicsit beleütött a hasamba, mire odakaptam a kezem. Természetesen nem fájt, csak próbáltam vele elhitetni, hátha megajándékoz egy csókkal. Tervem sikeres volt, ugyanis amint meglátta szenvedő arcomat, aggódva vette le a kezemet a hasamról és simította oda az övét. Bár pólón keresztül érintett meg, akkor is felforrósodott a testem, egészen a lábujjaimtól a fejem búbjáig. Közel hajolt hozzám, felpipiskedett arcomhoz, és ajkát enyémre nyomta. Kezeimet automatikusan fontam dereka köré, míg ő a hátamat és a karomat cirógatta. Imádom, hogy minden egyes csókjával a fellegekbe tud repíteni, és remélem, ő is ugyanezt érzi amikor csókolózunk. Csókja még a legédesebb süteménynél is édesebb, olyan, mint a méz. Hamarosan elválasztottuk szánkat egymásétól és homlokomat az övéhez szorítottam. Szemei csukva voltak és puha formás ajkain ott ült az az ártatlan mosoly. Remegő kezekkel simogattam arcát miközben éltünk a pillanatnak.
Hátrálni kezdtem az ágy felé, mire ő édesen felkuncogott. Amint a lábam beleütközött az ágyba hátradőltem, magammal rántva a lányt, akiből egy kisebb sikoly bukkant ki. Elnevettem magam, hiszen elmondhatatlanul aranyos volt. Fejét mellkasomra tette és biztos vagyok benne, hogy érezte, amint a szívem eszeveszettül kalapál. Haját kezdtem el rendezgetni, majd csak játszadoztam vele. Puha volt és ápolt, ami jó, hiszen egy férfi sem szereti, ha a lány aki tetszik neki ápolatlan és a haja is elvan töredezve, vagy csak a hajfesték színe már teljesen kifakul. Előnytelen egy nő számára! Viszont Winniet féltem, hiszen minden férfi álma lehetne ő már ha csak a kinézetét nézzük. Eszméletlenül csinos még ha ő ezt nem is tudja magáról, vagy csak nem akarja elhinni. Az arca elmondhatatlanul gyönyörű. Igéző kék szemei teljesen rabul ejtenek, formás ajkait pedig állandóan csókolnám. Ő olyan, mint egy mesebeli hercegnő és remélem, hogy hamarosan hivatalosan is az én hercegnőm lesz. Szeretem, de ezt még félek neki kimondani, mert lehet, hogy ő még nem áll erre készen. Én vagyok az első olyan az életében, aki közelebb került hozzá. Az első csókját is én adhattam neki, aminek iszonyatosan örülök. Szeretnék mindenben én lenni neki az első. De ez még a jövő zenéje.
Óvatosan emelte fel fejét pár perc múlva, szemei álmosságtól csillogtak. Leszállt rólam és mellém ült. Kezemet felvezettem karján át a hátára, onnan le a derekára. Mutogatni és tátogni kezdett.
- Szeretnék elmenni zuhanyozni. - elmosolyodtam és felálltam. Segítettem neki is, és míg ő a Perrie által adott bőröndből szedte ki a ruhákat, addig én előkerestem egy törülközőt. Kezébe adtam és elvezettem a fürdőszobáig. Egy lágy puszit adtam a homlokára, ő pedig pirulva tűnt el az ajtó mögött.
Úgy döntöttem bekopogok Greghez és beszélgetünk pár dologról. Mindig akad téma, amit jól kivesézhetünk. Így hát az ő szobája felé vettem az irányt.
- Gyere. - hallottam meg a hangját miután kopogtam. Lassan nyitottam be, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A Deniessel feküdtek az ágyon és tévét néztek.
- Sziasztok - köszöntem, majd leültem az ágyra.
- Szia. - köszöntek vissza kórusba. Greg közben felült. - Minek köszönhetjük látogatásod?
- Winnie elment zuhanyozni én pedig unatkoztam volna. - vontam lazán vállat.
- Jó lányt választottál. - kacsintott rám Denise, mire felkacagtam.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Én is nagyon kedvelem őt. Kedves meg minden, nincs elszállva magától és ő Téged szeret, nem pedig a hírneved. Ez látszik rajta, már ahogy csak rád néz. Ráadásul amikor hozzáérsz megremeg. Bár nem tudom, az lehet azért van, mert megijed. - nevetett fel, mire csak szórós szemekkel pillantottam rá.
- Te mióta vagy ennyire nagy megfigyelő? - fordult vőlegényéhez felhúzott szemöldökkel a lány.
- Régóta, csak eddig jól titkoltam. Mindig kiszúrtam, hogy melyik az a lány aki csak Niall hírneve miatt ismerkedik vele. - vont vállat. Denise rám nézett, de én csak megráztam a fejem és eltátogtam egy 'nem igaz' mondatot. - Láttam Niall.
- Jaj, Greg. Ne mondd ezeket mert ez nem igaz. Nem is voltak barátnőim. Csak egy pár lány volt az akivel ismerkedtünk. Nem is találkoztál velük, csak meséltem róluk. - oktattam ki a szeretett bátyámat.
- Haha, nem igaz. - vágott hozzám egy párnát.
- De igaz. - jelentettem ki és visszadobtam.

Winnie szemszöge:
Miután lezuhanyoztam és felvettem a hálóruhámat, ami egy topból és egy hosszú pizsama nadrágból állt, visszamentem Niall szobájába. Értetlenül álltam a szobaközepén, hiszen nem volt itt. Biztos a konyhában van, vagy Gregnél. Mindegy. Mivel már nagyon fáradt voltam és úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lecsukódhatnak a szemeim és akár állva is elaludnék, úgy döntöttem, hogy lekapcsolom a villanyt és bebújok  az ágyba. Mielőtt még álomra hajtottam volna a fejemet, kezembe kaptam a telefonomat, ami az éjjeliszekrényen pihent. Jött egy új üzenetem Joshtól nemrég. Megnéztem.
Szia. Anya nagyon kivan akadva nagyon aggódik érted. Nem mondtam el neki, hogy hol vagy, tetettem, hogy én is nagyon aggódok, mert 'eltűntél'. Szerintem dobj neki egy üzenetet, vagy valamivel jelezd, hogy ne aggódjon, mert tényleg nagyon kivan borulva. Remélem, hogy jól érzed magad, ha ráérsz írj. x
Egyáltalán nem volt kedvem neki most még vissza is írni, majd inkább holnap. Mindenesetre örülök annak, hogy anya aggódik értem, de rosszul is érzem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam. De majd holnap neki is írok. Visszatettem a telefont a helyére, majd elhelyezkedtem az puha ágyban. Szemeim egyre nehezedtek és fokozatosan kerültem az álmok világába. Viszont azt még éreztem, hogy valaki befekszik mellém és egy puszit nyom a nyakamra, miközben magához húzott. Szerintem észrevehette, hogy fent vagyok, hiszen kirázott a hideg, amin ajkai érintették a bőrömet. Mivel háttal voltam neki felé fordultam és hozzádörgölőztem, akár egy kiscica.

Remélem tetszett és várom a véleményeket! Valamint szeretnélek megkérni, hogy ha elolvastad a részt akkor pipáld ki hogy 'tetszett' vagy 'nem tetszett'. Köszönöm.:) xoxo