Huszonötödik rész. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Szép estét.:)

Meghoztam a frisset. És ez már a rendes 25. rész.:)) Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm az előző részhez a megjegyzéseket, ehhez is várom őket. A hamis 25. fejezetért pedig ne nagyon haragudjatok. Párotokra nagyon sikerült ráijesztenem.:) Kaptam egy újabb díjat amit megtekinthettek a DÍJAK menüben. És már 44 rendszeres olvasója van a blognak!! El sem hiszem, nagyon Drágák vagytok.<3

 Egyébként hoztam egy nagyon jó hírt is: Elkezdtem írni egy új történetet. Annyit mondok, hogy csak nyáron fogom közzé tenni, amikor ennek a blognak már a végén jártok. De júniusban mindenképpen közzéteszem a prológust, addig pedig dolgozok a többi részen.:)

A Listen to your heart előreláthatólag 40-45 részes lesz, szerintem az pont elég.:))

Jó olvasást!

Sokszor egy homlokpuszi sokkal többet jelent,
mint egy sima szájra puszi.

25. rész

Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Finom illatok és egy puha kéz simogatása keltett fel édes álmomból. Lassan nyitottam ki szemeim és hunyorogni kezdtem a gyér fény miatt. Tekintetem a mellettem ülő káprázatos fiúra tévedt, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. Kék vággyal teli égő íriszei láttán arcomra pír szökött és szégyenlős mosoly követte az előző akaratlan tettemet. Észrevettem, ahogyan egyre közelebb hajol és egy puha puszit nyom szám sarkába. Szívem őrült módon, hangosan dübörögni kezdett mellkasomban, féltem, hogy ő is meghallja. 

- Készítettem reggelit. - olvastam le ajkairól a szavakat. Hatalmas mosoly kúszott arcomra, és oldalra néztem az éjjeliszekrényre. Valóban ott volt egy tálca, rajta a finomságokkal. Óvatosan elemelte onnan, majd miután törökülésbe helyezkedtem, letette elénk a tálcát. Csillogó szemekkel szemeztem, a sonkás tojásrántottával és a pirítóssal, valamint a narancslével. Szép ébredés, közös reggeli az ágyban egy csodálatos fiúval. Annyira hihetetlen ez az egész. Pedig ez a valóság.. 

Miután végeztünk a közös reggelinkkel magamra kaptam a tegnapi ruhámat és segítettem Niallnek pakolni. Nem sok ruhát fog hozni ugyanis azt mondta van még náluk több ruhája. Inkább csak alsóneműt és pár melegítőnadrágot meg pólót tett be, valamint tisztálkodási eszközöket. Nem tudom jó ötlet-e elmenni, hiszen még alig pár hete ismerkedtünk meg, de máris szeretne bemutatni a családjának. Ráadásul csak barátok vagyunk, akik néha csókolóznak és úgy viselkednek, mint akik együtt vannak. Persze, csak barátok...
Azt még egyikünk sem tudja, hogy hogyan fogunk nekem összepakolni, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy Niall felhívja Perriet. Neki mindig vannak jó ötletei és remélem most sem hagy cserben. Azt mondta, hogy menjünk át hozzájuk addigra készen lesz. Nem tudom mivel, ne kérdezzétek!
- Szerinted mit talált ki Perrie? 
Írtam le egy papírfecnire a kérdésemet, majd Niall orra alá nyomtam. Elmosolyodott és megrántotta a vállát  'nem tudja' alapon, majd beszélni kezdett.
- Valamit ismét kitalált és tudom, hogy nem rossz ötlete lesz. - olvastam le mosolygós ajkairól a szavakat, ami melegséggel öntötte el a szívemet. Mosolya egyszerűen csodálatos, már attól az ájulás szélén járok. - De induljunk. -

---

Niall rutinosan nyomta le a kilincset már Zaynék ajtaja előtt, majd maga elé engedett, akár egy angol fiatalember csak ír változatban. Segített levenni  a kabátomat, majd besétáltunk -természetesen cipő nélkül- a nappaliba, ahol Perrie és Zayn heverészett miközben tévét néztek. A hatalmas karácsonyfa már feldíszítve állt a fal mellett kék színekbe öltözve. Nagyon szép volt. Perrie azonnal felpattant és odaszaladt hozzám, majd magához ölelt.
- Örülök, hogy szent a béke. - mosolygott én pedig leolvastam a szavakat, a most rúzs nélküli ajkairól. Elmutogattam egy választ ami az 'Én is' szavait rejtette. Elmosolyodott, majd megsimogatta a vállamat és a kanapé hátához pattogott. Közben Zayn is köszöntött egy puszival, majd Niall felé fordult volna vissza, de ő addigra eltűnt. Csak elmosolyodott és egy fejrázás kíséretében a konyha ajtaja felé vette az irányt. Nekem is felfelé görbültek ajkaim, mert valószínűleg valami nassolni valót ment keresni, hiszen panaszkodott még reggeli közben, hogy semmit nem talált a kamrában. Egyszer csak Pezz állt meg velem szemben vigyorogva, majd lejjebb pillantva elkerekedtek szemeim, hiszen egy fekete bőrönd volt a kezében. Csillogó szemekkel néztem fel rá, majd a nyakába vetettem magam. Éreztem, hogy rázkódik a nevetéstől, majd visszaölel.

- Köszönöm. - tátogtam miután elhúzódtam tőle és a szemébe néztem. Legyintett egyet, majd tudatta velem, hogy Josh mindjárt ideér és hoz néhány tisztálkodási eszközt. Eltátottam a számat, hiszen ilyen rövid idő alatt annyi mindent elintézett, hogy az nem igaz.
- Gyere. - fogta meg a kezemet és az emeletre vezetett. Beinvitált a szobájukba és az ágyra mutatott, amint ruhák sorakoztak. Rám mosolygott, majd magamra hagyott miszerint öltözzek át.

Niall szemszöge
- Hallod, de biztos vagy benne, hogy szeretnéd anyukádéknak bemutatni őt? - kérdezett rá Zayn, majd bekapott egy szem gumicukrot, amit a szekrényükben találtam.
- Igen. - vágtam rá azonnal. Bólintott majd tovább ettünk. - Nem vagyunk még együtt szóval nem a barátnőmként fogom bemutatni őt, hanem az egyik legjobb barátomként. - Zayn meglepődött és ezt szóvá is tette.
- Nem vagytok még együtt? De.. de miért nem? Niall ne várjál a végsőkig vele, mert megfogja unni a várakozást és ott fog hagyni téged! - kezdte Zayn és még mondta volna tovább is, de félbeszakítottam.
- Hazajönni már úgy fogunk, hogy együtt leszünk. Nyugi van már. - mondtam, majd Perrie lépett be Joshsal az oldalán.
- Niall azért azt ugye tudod, hogy haragszom rád? - jött felém Josh majd miután Zaynnel lepacsizott leült mellém. Sejtem, hogy miért mérges..
- Josh.. - kezdtem volna, de közbevágott.
- Figyelj, ha megmered Winniet bántani kitekerem a nyakad. És most legszívesebben adnék neked egy pofont, amiért elcsaltad magaddal őt és így külön töltjük a karácsonyt. De nem adok. Még. - mondta, mire kissé megijedtem és nyeltem egy hatalmasat. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorgott Perrievel egyetemben és mire vissza néztem Joshra, már kuncogott. - Haver látnod kellett volna az arcod. - nevetett fel hangosan, én pedig csak szúrós szemeket meresztettem rá. - Nyugi nem csinálok veled semmit. - veregette meg a vállam, majd ő is enni kezdett a gumicukorból.
Beszélgettünk, amikor Ő lépett be a konyhába egy egyszerű, de mégis szexi felszerelésben. Szívem hevesen dobogott és alig akartam elhinni, hogy ez a csoda velem jön, és tölti a karácsonyt. Annyira hihetetlen. Érzem és tudom, hogy ő a Hercegnőm. Talán korai ilyet kijelenteni, de egyáltalán nem érdekel. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló lánnyal, aki ilyen érzéseket váltana ki belőlem. Egyszerűen kell nekem. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban. Belepusztulnék a tudatba, ha nem lehetne az enyém. De az enyém lesz, hiszen engem választott a családja helyett. Szeretem és ő viszont szeret, ez a legcsodálatosabb dolog az egész világon. Habár még nem mondtuk ki egymásnak, de érzem.

---

- Aztán vigyázz a húgomra. - ölelt meg Josh már az én házamban. Bólintottam egyet, majd testvéréhez ment és jól megszorongatta. Addig én kivittem a bőröndöket a kocsiba. Hamarosan már Winnievel a kocsiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Szerencsére nem adtam a nyilvánosság tudtára, hogy ma repülök haza, de azért a biztonság kedvéért nem együtt leszünk majd Winnievel. Csak majd  a gépen. Repülőjegyet még sikerült délelőtt foglalni. Leparkoltam a parkolóban és mielőtt kiszálltunk volna, magamhoz húztam a lányt és a szája helyett a homlokára adtam egy csókot. Rámosolyogtam, majd kiszálltunk.

Várom a véleményeket! Ne fogjátok vissza magatokat.:)) xoxo