2. Rész
A kávézóban
Tegnap lett vége az angliai turnénknak.Már kicsit fárasztó volt, de nagyon élveztem.Nincs annál jobb érzés, ha mások arcára mosolyt csalhatunk és örömet szerezhetünk a rajongóknak.Imádjuk őket, igaz van amikor már túlzásba viszik a rajongást, célzok itt arra amikor melltartókat hajítanak a színpadra és a tamponról jobb ha nem is beszélek.De akkor is szeretjük őket, hiszen miattuk tartunk ott ahol.A házam előtt is rengetegen voltak, de az volt a szerencsém hogy van egy hátsóbejárat is.Ott jutottam be a birodalmamba míg a bőröndjeimet elől hozzák be, hogy még véletlenül se vegyék észre a titkos ajtót.A ház annyira nem óriási mint például a Harryé vagy a Zaynné. Én ezzel is megelégszem.
Miután levettem a cipőm és a kabátom, a konyha felé vettem az irányt.Első utam a hűtő felé vezetett, ám az kongott az ürességtől.Na de nem is csodálkozom hiszen már egy jó ideje nem voltam itthon.Elő vettem hát a telefonom és a pizzásnak a számát tárcsáztam.
Amint megrendeltem a sonkás sajtos ételt leültem a tv elé.Semmi érdekes nem ment benne így maradtam a mese csatornánál.A kanapén elnyúlva néztem a spongyabobot, aki éppen herkentyű burgert gyártott.Oké, tudom hogy kicsit gyerekes egy mese, de én szeretem.
Egy kicsit elbóbiskolhattam ugyanis a csengő éles hangjára eszméltem fel.Azt hiszem meghozták a pizzám.Az ajtóhoz battyogtam és gyorsan fizettem a futárnak, majd a konyhába vettem az irányt.Felnyitva a doboz tetejét az illatok fokozatosan szálltak belőle ezzel még jobban megkívántatva magát.Kivettem egy szeletet majd enni kezdtem.
Miután jól laktam a maradékot egy tányérra raktam és a hűtőbe tettem.Azért nem eszek annyit mint amennyit a rajongók képzelnek.Egyedül én sem bírok el egy óriáspizzával, de többet eszek az átlagnál.Bár elég vicces az amikor éppen egy ilyen kitalált történetbe kukkantok bele(mert hát azért kíváncsi vagyok hogy a rajongók mit irkálnak rólunk) és azt írják hogy három doboz pizzát is megeszek.Azt azért ők sem gondolhatják komolyan hogy annyi étel belém fér.Na mindegy, azért aranyosak.
Az ebédem után úgy döntöttem hogy lezuhanyzom, és egy kicsit lepihenek.Egy jó fél órát áztattam magam a zuhany alatt majd miután végeztem egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból.A szobámba érve egyből a szekrényem felé vettem az irányt.A póló, melegítő szett mellett döntöttem.Amint felöltöztem a táskámból elő vettem a laptopom és vissza mentem a földszintre.A kanapéra lehuppantam majd felléptem twitterre. Rengetegen kérték hogy kövessem vissza, és egy pár ember kérésének eleget is tettem.Egy két embernek válaszoltam a tweetjére.
Közben Josh a dobosunk(akivel egyébként nagyon jóban vagyok) feltöltött egy fényképet.Kíváncsi voltam rá hogy mit ábrázol ezért megnyitottam, mert hát miért ne?!Ami, vagyis inkább aki a fotón volt az mesés volt.Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta.Életembe nem láttam még ilyen szép nőt.A képhez csak ennyi volt hozzá fűzve:
"Ruhát vásárolunk gyönyörűmmel a vacsira"
Gyönyörűm?Most akkor ő a barátnője?Hát meg kell mondjam illik rá ez a becenév.De miért nem mesélt még nekünk róla?Várjunk csak!A vacsorára?Akkor őt fogja hozni magával.Találkozhatok vele.Hurrá.Bár kicsit gáz ha a barátnője mert úgy nem sok esélyem lenne.De hátha csak a barátja.Inkább azt mondom hogy reménykedjünk.
Régóta nincs már barátnőm és már nagyon hiányzik hogy csak hozzábújhassak esténként valakihez.Inkább csak egy éjszakás kalandjaim voltak, de csak néhány.Szóval ne gondoljatok nagy nőcsábásznak!Sőt.Ha nem lennék a bandában és nem lennénk ennyire híresek talán ezek a lányok nem feküdtek volna le velem.De mindegy.
Már délután öt óra.Kezd sötétedni.Az eső már nem esett de az ég még felhős volt.Úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni és beülök valahová kajálni. Gyorsan átvettem egy fekete csőnadrágot és egy meleg pulóvert.Telefonom és a pénztárcám zsebre vágtam, majd a cipőm felhúzva elindultam.Rajongók már nem voltak a ház előtt, aminek kifejezetten örültem, mivel most nyugalmat szeretnék.A fejem lehajtva lépdeltem a kihalt utcán.
Már csak azon kaptam magam hogy a London Eye-nél vagyok.Rengeteg ember van kint még ilyenkor is, de hát nem is csodálom, hiszen ilyenkor a legszebb London. Az óriáskereket nézve tűnődtem el azon, hogy egyszer szívesen felmennék egy csodás lánnyal.De azzal azt hiszem még várhatok.A hercegnőm már úton van, csak még nem tudom mikor és hol fogunk találkozni.De remélem hogy minél hamarabb.
Tovább sétáltam, amikor valami az arcomra esett.Egy esőcsepp volt.Ezt követte még néhány.Felnézve az égre észrevettem hogy egyre több közeledik a föld felé.Lépteim gyorsabbra vettem, mert hát semmi szükség arra hogy bőrig ázzak, és beteg legyek.Már szinte rohantam, az eső pedig egyre jobban esett.De nem csak én voltam ezzel így.Mindenki sietőbbé vette a tempóját.Egy kávézót megpillantva vettem afelé az irányt.
Hát jobban örültem volna egy Nando's-nak vagy egy McDonald's-nak, de jelenleg ez is megteszi.Belépve megcsapott a kellemes meleg, és a kávé illata.Körülnézve nem sokan voltak itt, inkább szerelmes párok vagy idősebbek ültek az asztaloknál.A pult felé vettem az irányt és a kínálatot néztem.Rengeteg sütemény és fánk volt és lehetetlennek tűnt a választás.
-Sikerült választani? -hallottam egy vékonyka hangot.Felnéztem a pultból és egy fiatal lányt láttam a bútor mögött.Egész aranyos volt.Olyan 16-17 évesnek nézett ki és hosszú fekete haja volt ami most össze volt fogva és hatalmas világoskék szemei.Az arca is szép volt, valamint az alakja is egész csinos volt.De mégsem éreztem azt a különös bizsergést.Viszont egy próbát megér.Rámosolyogtam és válaszoltam.
-Igen.Azt hiszem azt az epres fánkot kérem, és egy szelet olyan karamellás tortát. -mutattam az említett desszertekre.
-Ennyi? -kérdezte miután egy tányérra tette az édességeket.
-Egy forrócsokit még. -mosolyogtam rá.
-Máris hozom. -eresztett el egy szelíd mosolyt majd elsétált, gondolom konyhába.Pár perc múlva a fekete szépség előttem is volt egy pohár forró itallal. A kezembe nyomta és elakart menni de még utána szóltam.
-Várj. -megfordult és kérdőn nézett rám.
-Segíthetek még valamiben? -kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Hát öhm.. csak annyit szeretnék hogy.. Mikor végzel? -kérdeztem elég bénán.A fejemben jobban hangzott.Mindegy.Az órájára nézett, majd újra rám és válaszolt.
-Most. -mosolyodott el.Sokat mosolyog, és ez aranyos.
-Nem jönnél oda majd hozzám miután átöltöztél?Beszélgethetnénk. -motyogtam félve.
-De persze.Akkor mindjárt. -mosolygott majd ismét eltűnt ám most egy másik ajtón ment be.Közben én az egyik üres asztal felé vettem az irányt.Nem sokkal később a lány tartott felém kezében egy kólával, majd leült a velem szemben lévő székre.Én enni kezdtem közben mert már elég éhes voltam.
-Szóval, mi is a neved? -néztem rá.
-Emmy.Emmy Taylor. -mondta egy halvány mosollyal.
-Niall Horan. -nyújtottam a kezem amit elfogadott.
-Tudom. -kuncogott ami mosolygásra késztetett.Aranyos lány.
-Na és hány éves vagy? -kérdeztem majd bekaptam egy falatot.
-Tizenhét múltam. -mondta és egy szalvétával kezdett el játszadozni.
-Értem.És itt élsz Londonban? -bakker bakker.Niall te hülye, ennél ostobább kérdést nem tudtál volna feltenni?Nyilván itt lakik.
-Igen.Három éve költöztünk ide, azelőtt Leedsben éltünk, de apukám itt kapott egy jobb álláslehetőséget így ideköltöztünk. -magyarázta.
-Aha.És Leedset vagy Londont csíped jobban? -vigyorodtam el.
-Egyértelmű hogy Londont.Szeretem a nyüzsgést és itt elég nagy van.Ez alapból egy plusz pont.Na meg hát több a látnivaló és a jó pasik. -nevetett fel.Erre kijelentésére én is elmosolyodtam.
Ezek után már úgy mindenről beszélgettünk.Ami szóba jött azt alaposan kiveséztük.Ahogy egyre jobban megismertem rájöttem hogy nem tudnám elképzelni őt a barátnőmként.Csak barát.Túl mások vagyunk.Az elején visszahúzódónak tűnt, de aztán kiderült hogy sokkal pörgősebb mint én azt gondoltam.Elég perverz is.Na meg aztán van barátja úgy hogy ezt már amúgy is buktam.
Az idő annyira elrepült hogy nyolc órakor kaptam észbe miszerint ideje lenne haza mennem.Kérdeztem Ellyt hogy kísérjem e haza, de azt mondta hogy felesleges mivel a barátjánál fog aludni és már egyből odamegy.Hát azért hamar a lényegre törtek hiszen még csak három hónapja vannak együtt.Na de mindegy nem az én dolgom.A hercegnőm tuti nem ő lesz.Tehát kereshessük tovább.De bízom benne hogy nem sokára találkozok életem párjával.
Ekkor nem is gondoltam hogy milyen hamar eljön az a pillanat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése