Tizenhetedik rész. Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Good Night! (Csak hogy angolul is leírjam. A következő lehet magyar lesz.)

Köszönöm az előző részhez a véleményeket! Annyira übercukik vagytok.♥ Ehhez is várom a véleményeket! A blog megkapta az első díját, amit ITT megtekinthettek. Még egyszer köszönöm Sophie.♥ És mint látjátok egy kicsit alakítottam a kinézeten. Nem nagy cucc, de azért remélem tetszik! Ja és köszönöm a 18 feliratkozót. Imádlak Titeket..♥

Jó olvasást!

17.Rész

Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Niall szemszöge
'Nem kellene magadba habarintani, ha közben te nem érzed ugyanazt.' 
Amint elolvastam az üzenetét, a szívem hatalmasat dobbant. Zayn által eddig is tudtam hogy tetszem neki, de így azért jobb tudni. El sem hiszem. Tényleg tetszem neki. Ajj, most azonnal magamhoz akarom ölelni és megcsókolni a telt ajkait! Felugrottam az ágyról és gyorsan magamra kaptam a melegítő nadrágom és egy pulóvert, majd ezt a cipőm követte. Telefonom zsebre vágtam és rohanni kezdtem az ajtóhoz. Nem zártam kulcsra a házam, mert ez valahogy jelen pillanatban nem érdekelt. Csakis Winnie. Bepattantam a kocsimba és a házukhoz vettem az irányt.
Hamar odaértem, az őrült vezetésemnek köszönhetően. Szerencse, hogy egy rendőrrel sem találkoztam, mert akkor biztos megbüntetett volna. Kivéve persze ha nem jártam volna úgy mint Louis, hogy a rendőr egy fényképet kér tőlem. Amikor odaértem az út másik oldalán parkoltam le. Halovány fényt láttam kiszűrődni Winnie ablakán és ez megnyugtatott, hiszen még fent van. Elővettem a mobilom és egy sms-t írtam neki. 
'Nézz ki az ablakon.'
Pötyögtem be a rövid mondatot, majd elküldtem neki. Pár pillanat múlva észrevettem amint felkapcsolódik a villany, majd ezt követően elhúzódik a függöny és kinéz rajta az én hercegnőm. Láttam hogy körbepillant, és csak megrázza a fejét, majd már húzta volna vissza a függönyt, amikor gyorsan kipattantam a kocsimból. Abbahagyta előbbi mozdulatát és értetlenül meredt rám. Lazán nekidőltem a kocsinak, lábaim keresztbe fontam úgy, mint a karjaim és csak mosolyogva figyeltem Őt. 

Winnie szemszöge
Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán. Egy szürke melegítő nadrágot viselt - amit egyébként imádok rajta - és egy laza pulóvert. Haja kócos és lelapult volt, amit szintén nagyon szeretek hiszen annyira aranyos olyankor. Persze amúgy is, de amikor fel van állítva a haja akkor inkább szexinek mondanám. Mosolyom egyre szélesebb lett és elléptem az ablaktól. Óvatosan leszaladtam a bejárati ajtóhoz majd csendesen átléptem a küszöbét. Megpördültem magam körül és a felém közeledő fiúhoz szaladtam majd a nyakába ugrottam. Bebizonyította hogy érdeklem, hiszen nem minden férfi hagy mindent maga után és megy el ahhoz a lányhoz aki tetszik neki. Vagyis azt hiszem hogy tetszem neki, de most kanyarodjunk vissza egy kicsit, mert eltértem a témától..
Erős karjait szorosan fonta körém és éreztem, amint apró puszikat ad nyakamra és az oda ömlő hajamra. A pillangóim a hasamban újra életre keltek, és vidáman kezdtek szárnyaikkal csapkodni, a szívem pedig eszeveszett gyors tempóban kezdett el kalapálni. Imádom ezt az érzést. Percekig állhattunk így és nem érdekelt minket az, hogy mennyire hideg van, hiszen egymás karjai közt lehettünk. Kis idő múlva elhúzódott tőlem, de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Kék íriszei vágyakozóan csillogtak, és teljesen elvesztem bennük. Mosolyogva vette el egyik kezét a hátamról és egy rakoncátlan hajtincsem a fülem mögé tűrte, majd arcomat kezdte el cirógatni puha ujjbegyeivel, s néha-néha ajkaimon is végig simított. Ettől a tettétől pedig folyton fülig pirultam. Kezét levezette végül nyakamra majd tarkómra és ott pihent meg. Homlokát óvatosan az enyémhez döntötte ezzel még közelebb vonva magához. Éreztem szapora légzését és meleg leheletét ajkaimon, amik ennek hatására kissé szétnyíltak, bőrömön pedig jóleső borzongás futott végig. Fejét egy kicsit oldalra döntötte és csigát megszégyenítő lassúsággal kezdett ajkaival közelíteni enyéimhez. Egyre jobban érezni akartam csókjait. Már-már szánk majdnem összeért, de várt egy kicsit. Felbátorítva közelebb hajoltam hozzá, így összeértek azok. Szemeim lehunytam a jóleső érzéstől és karjaim szorosan nyaka köré fontam. Megéreztem nyelvét, amint bejutásért könyörög és én ezt boldogan meg is adtam neki. Megremegtek térdeim, amikor végig simított puha nyelvével enyémen és amikor lassú keringőzésbe kezdtek féltem, hogy összecsuklanak alattam, de ez szerencsére nem történt meg hiszen szorosan körülölelte derekam és magához préselt. Amikor már teljesen elzsibbadtak ajkaink és a nyelvünk, csak akkor voltunk képesek egy kicsit is, de szétválni egymástól. Lihegve döntötte ismét homlokát enyémhez, majd apró puszikat adott számra és arcomra. Szaporán vettem a levegőt és még egyszer rátett a lapáttal akkor, amikor kezét becsúsztatta pólóm alá és meleg tenyerével hátam kezdte el simogatni. Tiszta libabőrös lettem érintésétől. El sem hiszem, hogy megvolt az első csókom és ráadásul egy olyan személynek adtam, aki rettentő fontos nekem. Eltolt egy picit magától és beszélni kezdett.
- Boldog vagyok, hogy én adhattam neked életed első csókját. - mondta és szerényen elmosolyodott. 
- Boldog vagyok, hogy te adhattad nekem életem első csókját. - tátogtam gyönyörű még mindig csillogó szemeibe nézve. Mindketten elpirultunk egymás kijelentésétől, amin csak mosolyogni tudtunk.
- Én is paradicsom piros vagyok ugye? - kérdezte kínosan vigyorogva. Szapora bólogatással adtam tudtára hogy igen. 
- Fázom. - tátogtam és közelebb húzódtam hozzá, amit ő örömmel fogadott. Hirtelen csak annyit vettem észre hogy a karjaiba kap és a bejárat felé veszi az irányt. Csendesen próbált felvinni az emeletre, de amikor majdnem lefordultunk a lépcsőn kuncogva a mellkasába rejtettem arcom. Hamar a szobámba értünk, ahol becsukta az ajtót majd letett és csak mosolyogva nézett rám. Boldog volt, úgy ahogy én is. 
- Késő van. Aludj. - mosolyodott el. Aprót bólintottam, s kezét megfogva az ágyhoz húztam. Befészkeltem magam, ő pedig leült a szélére.
- Maradj itt. - tátogtam és bevetettem a mindenki szerint irtó cuki boci szemeket. 
- Te is tudod, hogy nem lehet. -
- De már aludtunk együtt. - biggyesztettem le ajkaim.
- Az más volt. - mosolygott és felfeküdt mellém majd felém fordult. - Itt maradok addig, amíg el nem alszol. Rendben? - kérdezte és megsimította arcom. Én csak magamhoz húztam, majd hátat fordítottam neki, ő pedig szorosan magához ölelt, miközben kezem hasamon pihenő kezére simítottam.

Josh szemszöge
Az éjszaka közepén jöttem haza. Éppen felértem a lépcsőn, amikor észrevettem, hogy nyitódik Winnie szobájának ajtaja és egy fiú lép ki rajta. A kintről beszűrődő fényben felfedeztem Niall arcát. Ő is meglepődött mikor meglátott és én is, bár ő neki ijedtség is felfedezhető volt az arcán.
- Öhm.. Hali. - köszönt rám csendesen és zavartan.
- Hát te? -tettem fel a kérdést és gyanakvóan kezdtem arcát kémlelni.
- É-én csak.. Itt hagytam a.. a pulóverem. Igen, azt hiszem. -makogott össze-vissza és zavartan megvakarta tarkóját miközben a cipőjét tanulmányozta végig. Mi lehet rajta olyan érdekes? Rápillantottam, de semmi különlegeset sem fedeztem fel rajta. Fehér és egy kicsit piszkos..
- Biztos vagy benne? - vontam fel egyik szemöldököm, mire felkapta a fejét.
- Izé, lehet. - mondta és bevágott egy furcsa fejet. Pulóverét? Most komolyan! Ki olyan hülye aki az éjszaka közepén jön el az otthagyott pulóveréért? Ja, Niall. Na jó, azért annyira hülye én sem vagyok, hogy ezt bevegyem, mint egy gumicukrot a számba (?). Hm, egyre gyanúsabb nekem ez a srác.
- Lehet? Izé. Lehet? Most mi van? - vágtam én is egy elég értelmesre sikeredett fejet. 
- Mennem kell. - motyogta és gyors vágtába elhagyta az emeletet. Pár percig még álltam egy helyben, majd hirtelen észbe kaptam és a szobámba mentem. Ez amúgy hamar lerázott. Itt hagyott. Egyedül. Egy magamban. Ez ugyanaz volt. Mindegy. Na majd holnap beszélek én vele egykét dologról. Vagy ma? Jaj, már fáradt vagyok én ehhez..

Tetszett? Remélem! :) Várom a véleményeket és szvazatokat! Puszi.♥ xoxo