Nyolcadik rész. Nagyon sajnálom

8. Rész

Nagyon sajnálom

Niall

Ébredésem okozója a csengő éles hangja, valamint az, aki éppen azt nyomja.Álmosan és kissé mérgesen botorkáltam le a szobámból az ajtóhoz, ami mögött a drága kis Harold állt lehajtott fejjel.

-Szia. -köszönt, miközben rám emelte csillogó smaragdzöld szempárját.

-Hello. -vetettem oda közömbösen. Kérdőn néztem őt és vártam hogy megszólaljon, de nem tette. -Akarsz is valamit vagy csak köszönni jöttél? -húztam fel szemöldököm, mire féloldalasan elmosolyodott, majd megrázta a fejét. -Akkor? Figyelj Harry mondd mit szeretnél, mert itt fagyok meg. -néztem végig szinte majdnem meztelen testemen ugyanis csak egy boxer alsó volt rajtam.

-Talán bemehetnénk. -vetette fel az ötletet. Hanyagul arrébb léptem az ajtóból egy sóhajtás kíséretében, azt tükrözve mintha valami hatalmas nagy szívességet tettem volna neki. Becsuktam magam után az ajtót, majd Harry után mentem a nappaliba.

-Figyelj Niall. Tudd hogy nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam akkor. Igaz nem nagyon emlékszem rá, de Louis elmondta hogy mi történt. Nem kellett volna annyit innom. Annyira sajnálom ezt az egészet. Ha visszafordíthatnám az időt mindent máshogyan tennék. -nézett rám fátyolos tekintettel. Megsajnáltam. Közelebb mentem hozzá s közvetlen előtte álltam meg. Szemeiben ijedtséged fedeztem fel, talán azt hitte hogy meg akarom ütni. Nem, nem akartam..

Hirtelen magamhoz húztam és szorosan öleltem őt. Fejem nyakába fúrtam és csak szorítottam. Ő sem tett másképp.

-Nem haragszom. -engedtem el.

Winnie

Pár nappal később..

-Holnap megyünk korcsolyázni. -mondta Josh a reggelinél. De hiszen én nem tudok.

Én nem akarok menni.

Írtam le neki egy papírra az igazságot. Mikor elolvasta elmosolyodott majd beszélni kezdett.

-Hát márpedig nem fogsz itthon maradni. Jönni fognak a többiek is és te is. -állt fel, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elhagyta az ebédlőt. Nagyokat pislogva meredtem utána, majd fejem megrázva álltam fel, s a tányérokat felkapva a konyha felé igyekeztem...

Már itt vannak a többiek én pedig még mindig egy szál fehérneműben ácsorgok a gardróbomban. Nem akarok túlságosan menni korcsolyázni, mert nem tudok. Ráadásul Harry is ott lesz, ami még inkább frusztráló. Az egészben csak annyi a csábító, hogy Niall közelében lehetek. Nem tudom mi a fene történik velem, új ez az érzés. De nagyon tetszik..

Mivel már december van ezért melegebben kell hogy öltözzek. Egy szürke alapon fekete csíkos pulóvert választottam, a fekete farmerommal és a szürke csizmámmal. Hajamat még gyorsan kifésültem és hagytam hogy lágyan omoljon hátamra, valamint vállamra. A sminket most hanyagoltam, majd lesétáltam a nappaliba. Amikor Niall észrevett halványan elmosolyodott, s helyéről felállva közelített. Mikor elém ért, szorosan magához ölelt, amit viszonoztam. Pár másodpercig tartott csak, mégis nekem már ez sokat jelentett.

-Mehetünk? -kérdezte Niall miközben íriszeimben gyönyörködött ( vagy csak nézte magát ). Aprót bólintottam, mire mindenki felállt és miután köszöntünk egymásnak elindultunk. De előtte még felvettem a meleg fekete kabátom, Niall segítségével. Nagyon udvarias és talán ez az egyik olyan dolog ami vonz benne. Két kocsival mentünk. Zayn, Perrie, Josh, Niall és én az egyik autóval a többiek pedig a másikkal. Zayn vezetett Perrie pedig mellette az anyósülésen foglalt helyet, én pedig bátyám és Niall közt. A szőke fiú úgy helyezkedett, hogy szorosan üljünk egymás mellett, ezért lábunk s a karunk is összeért. Keze hanyagul pihent a combján, így félig az enyémen volt. Nem zavart, sőt élveztem, hogy hozzám ér.

Körülbelül tizenöt percet kocsikázhattunk, amikor is megérkeztünk a pályához. Kiszálltunk az autóból és a sátorhoz mentünk. Két órás jegyet vettek, majd megkaptuk a korcsolyákat. Miután sikeresen áthuzakodtunk, Eleanor segítségével sikerült felállnom, majd egymás kezét fogva mentünk a kapuhoz. Egyszer sikerült megbotlanom így majdnem sikeresen elestünk, de szerencsére Harry időben megfogott. Ránéztem, bele csillogó szemeibe és egy apró mosollyal megköszöntem tettét. Leolvastam szájáról egy nincs mit-et, majd gyorsan elkaptam róla tekintetem. Nem akarok vele beszélni, mert tudom mi a véleménye rólam, és ez nagyon rosszul esik, ugyanis nem is ismer. De inkább nem is gondolkodom ezen, mert félő hogy előbukkannak a könnyeim.

A további utat sikeresen tettük meg, de amikor ráléptünk a jégre, nem kapaszkodtam meg időben, így sikeresen fenekemre huppantam, magam után húzva Eleanort is. A többiek ijedten jöttek oda hozzánk, én pedig hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok. Ránéztem bátyámra, s előtört belőlem az önfeledt kacagás. A többiek is rákezdtek, majd segítettek felállni. Nehézkesen ment, hiszen az egészet végig röhögtük, meg majdnem vissza is estem, de sikerrel jártunk.Elkaptam azt a pillanatot amikor Niall és Josh beszéltek valamit, majd bátyám mosolyogva bólintott egyet, aztán elcsusszant. A többiek is követték őt, kivéve Niall, aki közel jött hozzám.

-Most én fogok neked segíteni megtanulni korcsolyázni. -mondta és megfogta a kezem. Elmosolyodtam, s bólintottam egyet. -Először meg kell hogy tanulj megállni.

Niall és a korlát segítségével elkezdtem csúszkálni. Könnyebben ment mint gondoltam volna. Se perc alatt sikerült magamtól megállni, valamint néhány lépést is tenni. A többiek közben már egy párszor elmentek mellettünk és estek is el rendesen. De ezeken csak nevetni tudtunk mind a ketten. Hirtelen két kezet éreztem derekamon, amik Niall tulajdonában álltak. Megremegtem közelségétől, és ez egyáltalán nem segített abban hogy megtanuljak korcsolyázni.

-Engedd el azt. -biccentett a korlát felé amit jobb kezemmel erősen markoltam. Félve teljesítettem kérését, mire elmosolyodott. Elengedte derekam, majd bal oldalamra jött és megfogta a kezem. Elkezdett lassan csúszni, én pedig tehetetlenül utána. Egy kört tettünk meg a hatalmas pályán és mire körbeértünk már én is tudtam magamat lökni. Egymás kezét még mindig fogtuk, de Niall hamar elengedte és úgy kezdtünk el menni. Egyre jobban gyorsítottunk, ám egyszer csak elvesztettem az egyensúlyom és ismételten elestem, Niall pedig rám, mert még sikerült kezét megfogni, hiszen nehogy már egyedül essek el.Nevetve nyitottam ki a szemem, de mosolyom hamar lehervadt az arcomról, amikor észrevettem hogy arca milyen közel is van enyémhez.
Ajkaink közt csak pár centiméter volt, amit elkezdett lecsökkenteni. Nagyot nyeltem és amint tudatosult bennem mit is szeretne, szívem gyorsabban kezdett el kalapálni az átlagnál, gyomromban pedig megint az a furcsa érzés volt. Ajkaink már súrolták egymást és majdnem megtörtént az amire már oly régóta várok, amikor is valaki ránk esett. Niall eltávolodott, én pedig hamar megláttam a pillanatot megzavaró személyt. Göndör fürtök kandikáltak ki a szürke sapka alól. Ezt nem hiszem el. Harry..