Kritika

Kértem egy kritikát a blogomról és nagyon örülök, mert csak 2 apróság nem tetszett neki. Ha kíváncsiak vagytok rá akkor olvassátok el. Ja és ha akarjátok akkor ti is leírhatjátok nekem a véleményeteket a blogról !! :)

Tizenkettedik rész. Koncerten

12. Rész

Koncerten

Eleanorral kézen fogva mentünk végig a folyosón ahol rengeteg ember rohangált. Nem sokkal később egy ajtónál álltunk meg amin 'One Direction és zenekara'  felírat díszelgett. Kopogás nélkül mentünk be, ám amikor beléptem egy párna landolt rajtam. Meglepődve pillantottam az öltözőre ahol minden szerte szét volt és éppen párnákat dobáltak, amit sikerült nekem is 'elkapni'. Louis dobta ugyanis miután El odament hozzá és magyarázni kezdett Lou felém jött szomorú arccal, mire nekem muszáj volt elmosolyognom magam.
-Bocsi. -mondta, mire csak megráztam a fejem, hogy semmi baj. Erre neki is visszatért a hatalmas vigyor az arcára és hátat fordított, majd rohanni kezdett és a kanapén henyélő Harryre ugrott akinek fájdalmas arckifejezését látva biztos vagyok benne, hogy Lounak sikerült egy elég érzékeny pontra térdelnie. Ezen csak felnevettem, majd a másik kanapéhoz sétáltam és helyet foglaltam rajta. Szememmel Niall után kutattam, de sehol nem láttam. Hol lehet? A magamban feltett kérdésre hamar megkaptam a válasz, mert valaki hátulról befogta a szemem, majd egy apró puszit adott arcomra. Az isteni illatáról egyből felismertem, hogy ez bizony Niall. Mosolyogva szedtem le kezeit szememről és hátrafordultam. Boldogan nézett rám, majd megkerülve a kanapét leült mellém.
-Josh merre van? -tátogtam felé a kérdést, mire egy ajtóra mutatott, amin az 'ÖLTÖZŐ' felírat díszelgett.

...

A koncert csodás volt. Vagyis, amennyit láttam belőle annak tűnt. A hangjukat sajnos nem hallom és a zene ritmusát sem, de könnyen kikövetkeztettem a mozgásokból, hogy melyik lassú és melyik pörgősebb szám. Észrevettem, amint Niall többször rám pillant és mosolyog. De az is feltűnt, hogy Harry is nagyon sokszor keresi a tekintetem. Nem értettem miért, hiszen igaz hogy nem vagyunk már haragban, de nem vagyunk túlságosan jóban. Csak néha váltunk egy-két szót  és annyi..
Amikor lejöttek a színpadról, mindnyájukat hatalmas ölelésben részesítettük. Amikor Niallre került a sor, kitárta karjait én pedig mosolyogva szorítottam magamhoz. Éreztem, amint alig észrevétlenül egy apró puszit ad hajamba, s fejét nyakamba fúrja. Igen, a tipikus ölelése. Imádom. A hasamban persze most is életre keltek a pillangók, és mint egy diszkóban az emberek kezdték el ropni a vad táncot. Na és a szívem verésének sebességéről pedig jobb ha nem is beszélünk. Csodálkozom, hogy még nem ugrott ki a mellkasomon keresztül.. De amint mindennek ennek is vége lett, s amint elhúzódtunk egymástól megtört a varázs. Szívem persze még mindig őrült módjára kalapált, de már még sem annyira, mint az előbb, aminek kicsit persze örülök, mert így már biztos hogy nem szakítja szét a mellkasom.
Josh is hamar előkerült és őt is megöleltem, majd egy hatalmas puszit nyomtam csöppet izzadt arcára, de a jelen helyzetben ez érdekelt a legkevésbé, hogy mennyire izzadt. Szokásunkhoz híven most sem nagyon tudtunk elszakadni egymástól, ezért derekamat átkarolta és így mentünk végig teljesen az öltözőig. Amint beléptünk a kicsinek nem mondható szobába, mindegyik fiú levette pólóját és nadrágját. Egyedül csak Josht láttam még így, tehát nagyon zavarba voltam, amit ők láthatólag eléggé élveztek. Arcom pírba szökött és megpróbáltam kerülni tekintetüket, valamint meztelen felsőtestüket.
 Hálát adtam az Istennek, amikor majdnem mindnyájan fogott egy törölközőt és eltűntek két ajtó mögött. Ezek most komolyan együtt fognak zuhanyozni? A zenekar az itt maradt, de ők inkább szétszóródva beszélgettek. Ők is eléggé zavarba hoztak, amit Josh észrevett és inkább elfordított tőlük, majd leültetett arra a kanapéra ami nekik háttal volt. A lányokat látszólag nem zavarta a kialakult helyzet és nyugodtan ültek le mellém.
-Nyugi majd megszokod.-mondta Dani, mire csak egy mosolyt küldtem felé.
-Egyébként Niallel mi a helyzet? Volt már valami csók vagy valami? -lökte meg óvatosan, Perrie a vállam miközben szája mosolyra húzódott. Megráztam a fejem hogy nem, majd elővettem a kis füzetem és írni kezdtem rá. Nincs kedvem most ennyit tátogni..
Nem még semmi, de annyira jól érzem magam mellette. Ma is volt nálunk és amikor bejött hátulról átkarolt. Meg bókolt is nekem és annyira aranyos volt. Ráadásul utána el is aludtunk és konkrétan már majdnem rajta feküdtem. Szóval teljesen magába akar bolondítani és elég jól megy neki.  
Amikor a lányok elolvasták csak mosolyogtak, mint akik teljesen bediliztek.
-Szereted őt? -tette fel El a kérdést, mire ismét csak fejrázással reagáltam majd válaszoltam.
-Még nem. De jó úton halad afelé hogy belé szeressek. Természetesen most sem barátként tekintek rá. Az ennél sokkal több. De még nem szerelem -

...

Miután mindenki lezuhanyzott és rendbe hozták magukat kiderült, hogy bulizni megyünk. Hát ez megint fura lesz, mert még soha életemben nem voltam ilyen rendes bárban. Ráadásul ha ezt anya megtudja, akkor teljesen ki fog akadni és nem is engedne el. Erre csak annyi volt Josh válasza, hogy anyának azt mondta, hogy a fiúknál fogunk aludni és a lányok nagyon szeretnék ha én is ott lennék. Hm, ügyes. Már csak egy baj van: Honnan szerzek ruhát? Ezt meg is kérdeztem tőlük és Perrie felvetette az ötletét, hogy ő majd ad nekem, mivel szinte egyforma a magasságunk és a testalkatunk is.
Elmentünk tehát a Zaynnel közös házukba és amíg mi lányok a szobájukba válogattuk a ruhákat, a többiek lent maradtak és hangolódtak az estére. Végül egy halvány rózsaszínes miniruhánál DÖNTÖTTEK a lányok fekete kiegészítőkkel. Egyáltalán nem akartam felvenni, mert eléggé merész és még soha nem volt ilyen rajtam. Amint felvettem a ruhát még jobban elbizonytalanodtam. A bátyám meg fog ölni!
-Na ne már. Ez kurva jól áll rajtad, ráadásul Niall mikor meglát befog ájulni. -mondta Perrie vigyorogva.
-Ennyire rossz? -értetlenül néztem rá mire csak felnevetett.
-Dehogyis. Épp ez az, hogy gyönyörű és dögös vagy. -mondta majd elment és a gardróbból előjött egy fekete cipővel, amit felhúztam. Adott még pár kiegészítőt, majd a sminkemet is kicsit merészebbre megcsinálták. A hajam még mindig tökéletes loknikban omlott vállamra, így azzal nem csináltunk semmit. A végeredmény pedig csodás lett! Mintha nem is én lettem volna, hanem egy teljesen új Winnie. Be kell hogy valljam nem gondoltam volna, hogy tudok ennyire dögös lenni. Mert hiába gondoljátok hogy most nagy egoista vagyok, nem tudok magamra más jelzőt mondani. Szemhéjam füstösre volt kifestve, ami kiemelte kék íriszeim, számon pedig csillogott a rózsaszín szájfény, a ruha pedig tökéletesen állt rajtam.
Hamarosan a lányok is készen lettek és amit az előbb gondoltam magamról, hogy jól nézek ki, az most teljesen elveszett a lányokat látva. Annyira gyönyörűek voltak..
Lassan ideje volt lemenni a többiekhez, akik amint megláttak nagyot néztek. Én egyből a bátyámra néztem, aki hatalmas szemekkel méregetett engem. Ajjaj, ennek nem lesz jó vége. Szemeim Niallre siklottak, aki hatalmas csillogó szemeket meresztett rám és szája szó szerint (egy picit) tátva maradt. Vággyal teli tekintettel nézett szemembe, majd végre becsukta a száját és elmosolyodott. Éreztem még valakinek égető tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele. Josh ekkor mellém sétált és még egyszer végigmért.
-Biztos vagy abban, hogy nem akarod átcserélni ezt a ruhát? Talán egy kicsit visszafogottabbra. Ez túl.. szexi.-csak megráztam a fejem hogy nem, ő pedig beletörődött nagy nehezen, hogy márpedig ebben fogok elmenni.

Sziasztok!:) Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész! Bár kicsit csalódott vagyok mert nem kaptam csak 3 kommentet.:| Igen, tudom hogy azt mondtam, hogy nem fogok könyörögni a megjegyzésekért! De másnak az bejön ezért most én is azt mondom hogy 5 megjegyzés és 10 szavazás után fogom hozni a rész!:) Még blog.neon-on volt olyan amikor 5 kommentet kaptam, akkor szerintem az itt is összefog jönni!:D De egyébként köszönöm annak a 3 embernek a megjegyzést.:* Megpróbálom a következő részt hamarabb hozni, de lehet nem fog összejönni mert felvételi lapokat fogom csinálni ugyanis szombaton megyek központit írni. Hoztam volna én a héten előbb, de sokat kellett így félév előtt tanulni. Volt olyan nap amikor majdnem minden tantárgyból írtunk..:| Remélem nem haragszotok és megértitek!! IMÁDLAK TITEKET. <3 

ui1.: Zaynnek még egyszer Happy Bday!<3
ui2.: A barátnőm és én is nagyon örölnénk ha benéznétek a blogjába és hagynátok egy megjegyzést!:) http://illalwaysrememberyou.blog.neon.hu/
xoxo

Happy Birthday!

Nagyon sok Boldog Születésnapot ZAYN<3 Betöltötte a 20-at, Már tök öreg.:D Amúgy Imádlak.:*

A rész este felé jön!;)

Tizenegyedik rész. Az alvás

Amit dőlt betűvel fogok írni, az tátogás lesz!

11. Rész

Az alvás

Ahogy közeledett a délután, egyre jobban izgatottabb lettem. Ennek oka az, hogy végre ismét láthatom Niallt. Gyorsan átöltöztem , majd egy nagyon kevés sminket is tettem fel. Hajamat kifésültem, majd csak kiengedve hagytam. Visszasétáltam a szobámba, majd az ablakhoz léptem. Kinézve rajta észrevettem, amint hatalmas pelyhekben esik a hó, s szinte már mindent a hófehér csapadék lep el. Pár másodpercig  csodálhattam csak a frissen hullott hó csillogását, ugyanis valakinek  a karjai derekam köré fonódtak, s hasamnál összekulcsolódtak kezei, hátulról pedig szorosan simult hozzám. Kicsit megijedtem, de amint megéreztem illatát, megnyugodtam. Szívem őrült módon kezdett el kalapálni, hasamban pedig ismételten megjelentek rég nem 'látott' barátaim, a pillangók. Szemeim muszáj voltam lehunyni, a tudattól, hogy milyen közel van hozzám. Viszont amikor megpuszilta arcom, azt hittem ott esek össze. Ha nem tartott volna biztos már a földön csücsülnék. Lassan megfordultam karjaiban és felnéztem csillogó szemeibe (ugyanis egy fél fejjel magasabb nálam).
- Szia. - tátogtam el neki amit ő is megtett, de nem hiszem hogy ő is tátogott volna.
- Jó végre látni. Már kezdtél hiányozni. - mondta miközben belepirult mondatába.
- Te is. - pirultam én is és zavartan lehajtottam a fejem.
- Csinos vagy. -mondta, miközben elengedte egyik kezével derekam (ugyanis még mindig ott pihentette kezeit) , s egy rakoncátlan hajtincset fülem mögé tűrt. Keze érintette bőröm, amitől tiszta libabőr lettem. Tudja hogyan kell még jobban zavarba hozni. Elmosolyodott arcom színén, mire nekem szívem kihagyott egy ütemet, de aztán ugyanolyan gyors tempóban vert tovább. Annyira zavar hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem..
- Köszönöm. Nem ülünk le? - kértem miközben kezemmel mutogatni kezdtem. Bólintott, majd kezem megfogta s az ágy felé vezetett. Leültünk rá, majd csak 'beszélgetni' kezdtünk.
Egy félóra elteltével Niall hanyatt feküdt, én pedig kinyújtott karjára hajtottam fejem kezemmel pedig átöleltem derekát. Magamat is megleptem közvetlenségemmel, de nem bántam meg. kimondhatatlanul jó érzés vele lenni, őt ölelni. Egyre jobban megismerjük egymást és szinte bármiről tudunk társalogni. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy vele szeretnék lenni. Vonzódom hozzá, ami nem meglepő hiszen őrülten helyes fiú, nem mellesleg kedves.Érzem hogy ő is kedvel engem.

Niall

Ujjaimmal lágyan kezdtem cirógatni arcát, hátha felébred. Körülbelül egy órácskát aludtam, ami igazán rám fért hiszen az éjjel alig aludtam. Egyébként egy takaró is van rajtunk, de fogalmam sincs hogyan került az ránk. 

Néztem angyali arcát, amint halkan szuszog. Még alvás közben is gyönyörű. Pár perc múlva óvatosan nyitotta ki szemeit, majd álmosan felnézett rám. Küldtem felé egy mosolyt amit viszonzott, aztán felült és felém fordult.  

- Nem vagy éhes? - tátogta el kérdését. Aprót bólintottam, mire ismét mosolyra húzta gyönyörű kívánatos ajkait. Felállt és felém nyújtotta kaját, hogy én is kövessem példáját. Megfogtam puha kreol színű apró kezeit és én is felálltam. Lementünk a konyhába, ahol senki sem volt és megálltunk. Tanácstalanul nézett rám és a hűtőben kezdett el kutakodni. Én csak néztem őt, a csinos alakját. Végül bezárta a hűtőt, majd rám nézett.
- Mit együnk? -
- Sült krumpli, rántott csirkemellel? -vetettem fel az ötletet. Ezt könnyű elkészíteni és valamennyire én is tudom mit hogyan kell csinálni. Mosolyogva bólintott, és elővette a hozzávalókat.

...

- Nekem bejön. -néztem fel rá mosolyogva, már az asztalnál ülve, az ételt fogyasztva. Elmosolyogta magát és tovább evett. 

Pár perc múlva Josh csörtetett be a helyiségbe, s húgát megpuszilta majd velem is kezet fogott. Elment a konyhába majd egy megpakolt tányérral tért vissza. 

Mi már Winnievel ekkor fejeztük be a korai vacsorát.

- Húgi. -fogta meg Josh Winnie kezét aki egyből ránézett.

- Ma este lesz koncertünk. Nem kísérsz el? - kérdezte tőle. Basszus a koncert! Ezt el is felejtettem.

- De. - mosolyodott el. Ekkor telefonom őrült csörgésbe kezdett. Liam hívott. Bocsánatkérően rájuk néztem majd felvettem.

- Niall hol az istenben vagy? Két óra és kezdődik a koncert. - támadott le mérgesen.

- Bocsi elfelejtettem, de máris indulok. -csaptam le a mobilt és felálltam. - Mennem kell. Josh szerintem te is kapkodd magad mert téged is hívni fognak. - figyelmeztettem egyik legjobb barátomat. Csak bólintott és ezzel le is zárta a témát. Winnie felajánlotta hogy kikísér amit örömmel elfogadtam. A bátyától elköszöntem majd az ajtó felé igyekeztünk. Felvettem a cipőm majd a kabátom és a lányhoz fordultam. Szorosan magához ölelt, kabátom alá benyúlva s átölelte a derekam.Én is magamhoz húztam őt amennyire csak tudtam, s egy apró puszit leheltem hajára. Elhúzódtunk egymástól majd egy mosoly után kiléptem az ajtón.

Winnie

Josh is elment már, s azt mondta hogy majd értem jön  El vagy Dan. Az utóbbi lányt nem ismerem annyira mint Pezzt vagy Elt, ugyanis mint ahogyan megtudtam ő most jött nem régen össze újra Liammel. A korcsolyázásnál találkoztunk és amúgy kedvesnek tűnt csak hát mégis azért.. nem annyira ismerem.  Gyorsan vettem egy zuhanyt majd felvettem egy kicsit elegánsabb ruhát. Hajamba lágy göndör tincseket varázsoltam, s feltettem egy egyszerű sminket is. Fekete táskámba elpakoltam néhány fontosabb dolgot, majd lementem a nappaliba. Egyébként azt még nem is említettem hogy anya és Lawson elutaztak és nem töltik itthon az ünnepeket. Kicsit azért rosszul esett tőlük, de nem tehetek ez ellen semmit. 

Telefonom kis idő múlva rezegni kezdett, s az Eleanor nevet fedeztem fel rajta. Hát akkor.. menjünk!

Sziasztok!!:) Tudom nem lett valami hosszú rész de azért remélem tetszett. :) Nagyon köszönöm a 6 feliratkozót ami kevesebb mint 2 nap alatt gyűlt össze.:) Iratkozzatok fel légyszíves minél többen ha tetszik a sztori!:)  Szavazzatok és írjatok véleményt!!!:D :**

xoxo

Tizedik rész. Az sms

10. Rész

Az sms

Perrie

-Hm, ez nagyon finom lett. -dicsérte teli szájjal szerelmem, a vacsorát.

-Köszönöm. -mosolyogtam rá.

-Egyébként elmondtam Niallnek, hogy tetszik Winnienek. -jelentette ki mire nagyra nyíltak szemeim.

-Mi? Te eszednél vagy? Nem kellett volna. -mondtam neki, mire megijedt.

-Nem? -kérdezett vissza meglepődve.

-Persze, hogy nem. Jaj, kicsim olyan buta vagy. Ha ezt Winnie megtudja megfog ölni. -mondtam kicsit mérgesen.

-Ne haragudj. Nem mondtad, hogy ne mondjam el neki. -

-Hát ez remek. Még mindjárt én leszek a hibás. -álltam fel az asztaltól és csalódottan a szobánkba mentem.

-Ezt sem én mondtam. -hallottam még hangját amint utánam kiabálja a szavakat. Tehát így állunk.

Levetődtem az ágyra és csak néztem a plafont. Ez volt az első veszekedésünk. Voltak persze kisebb dolgok, de azok nem komoly dolgokról szóltak, hanem például arról hogy ki szereti jobban a másikat. De ez.. Ilyen még soha nem volt.

Lassan nyitódott az ajtó és belépett rajta, az az ember aki az életet jelenti nekem már több mint egy fél éve. Éreztem amint leül mellém, majd kezét hasamnál összekulcsolt kezemre simítja.

-Sajnálom. -suttogta, mire szemeim ráemeltem.

-Nem haragszom, hiszen tényleg nem te tehetsz róla. Én nem mondtam neked, hogy ne mond el neki. -ültem lassan fel.

-De az én hibám és nem a tiéd. Gondolhattam volna, hogy nem kellene tudnia róla, csak annyira örülnék, ha végre Niall is összejönne egy hozzáillő lánnyal. -emelte fel eddig lehajtott fejét. Nem szóltam semmit csak közel csúsztam hozzá majd egy forró csókot nyomtam ajkaira. Lassan hátradőltünk, így ő volt felül. -Most kiengesztellek. -suttogta érzékien a fülembe, mire kirázott a hideg, ő pedig folytatta csókolgatásom.

Winnie

Pár nappal később..

Szerelmes vagyok belé? Nem. Csak tetszik és különleges dolgokat vált ki belőlem. Legalábbis még csak tetszik. De félek ha beleszeretek akkor a végén pofára esek. Azt pedig egyáltalán nem akarom. Viszont ő más.

Ő kedves.

Udvarias.

Édes.

Imádni való.

Szerethető.

Figyelmes..

És még sorolhatnám a tulajdonságait, akár estig is. Túl jó hozzám és egyáltalán nem hiszem, hogy engem akar. Több millió lány közül választhatna, miért pont egy olyan kellene neki mint én? Nem vagyok sem a legszebb, sem a legcsinosabb ráadásul egészséges sem. Hiszen választhatna olyat is, aki majdnem tökéletes. Mert hát senki sem hibátlan, még ha sokan azt is hiszik magukról. Mindenkinek megvan a maga szépsége valamint hibája. Nekem például több is van, de én nem tudok ezek ellen mit tenni.

Szeretném őt magaménak tudni. Szeretném ha engem szeretne. Szeretném ha úgy tetszenék neki ahogyan vagyok. Szeretném ha nem keresné bennem a rengeteg hibát. Szeretném ha elfogadna úgy ahogy vagyok..

Szeretném ha engem szeretne.

Igen, milyen szép is lenne, ha szemembe nézve kimondaná azt az egyetlen kis apró szót, amit csak nekem mondana úgy ahogy. Szerelemmel és nem szeretettel. Mert szeretettel sok mindenkit szerethetünk. Családot, barátokat vagy éppen az aktuális kedvenc sztárunkat. Rengeteg mindenkit. De Szerelemmel csak is egy valakit. Olyan nincs, hogy több embert szeretünk Úgy. Még ha így is gondoljuk meg kell keresnünk közülük azt a személyt akibe szerelmesek vagyunk. Mert a többiek csak csábítanak.

De már nagyon elkalandoztam. Természetesen szeretem őt. De nem szerelmesen. Az még túl korai lenne, előbb több időt kell együtt tölteni. Nem hiszek a szerelem első látásba, mert addig nem igazi a szerelem amíg nem tudtok egymásban megbízni és nem tudtok a másikról szinte már mindent. A szerelemhez idő kell.

...

Találkozhatnánk valamikor? -állt az sms-ben amit pont most küldött Niall. Visszaírtam neki.

Persze. Neked mikor lenne jó?

Hamar jött is rá a válasz.

Rád bármikor szakíthatok időt!

Na és most jött el az a pillanat az életemben, amikor egy üzenet elolvasásakor zavarba jövök. Arcom pírba szökött, s idétlenül kezdtem mosolyogni. Mekkora szerencse hogy egyedül vagyok a szobában..

Hát.. Ma délután?

Tökéletes. Majd átmegyek, rendben?

Rendben. :)

A 'beszélgetés' ezzel az utolsó üzenettel befejeződött. Olyan jó lesz végre látni őt. Négy napja már hogy utoljára találkoztunk. Már kezdett hiányozni a mosolya, a szeme és.. ő maga.

Kilencedik rész. A hír csak terjed és terjed..

9. Rész

A hír csak terjed és terjed..

Ezt nem hiszem el. Harry.. Niall kipirulva leszállt rólam, majd segített felállni. Ha ő elpirult akkor nekem milyen lehet az arcom?

-Jaj, ne haragudjatok hogy ha megzavartam valamit, de Zaynnel versenyeztünk és.. azt hiszem ő nyert. -olvastam le szájáról amint éppen mentegetőzni próbál. Niall csak rosszallóan megrázta a fejét, nekem pedig egy halovány mosolyra görbült a szám. Ő is elmosolyodott, majd meg fordult és elment. Szégyenlősen Niallre pillantottam, aki rajtam pihentette szép kék szemeit.

-Megyünk? -kérdezte miközben még mindig engem bámult. Bólintottam, aztán elkezdtünk a pályán körözni.

Nem sokkal később a lányokhoz csapódtam, míg Niall a fiukhoz.

-Na és mizujs veled meg a szőke herceggel? -kérdezte Perrie vigyorogva, amikor megálltunk egy kicsit pihenni. Erre a kérdésére kicsit elpirulhattam, ugyanis még nagyobb vigyorba borult az arca.

-Ezt hogy érted? -tátogtam neki vissza a kérdésem ( ha dőlt betűvel fogok írni és Winnie része lesz és azt vegyétek tátogásnak ).

-Hát hogy hogy. Úgy. Láttuk ám azt a bizonyos forró jelenetet. -kacsintott rám.

-Nem történt semmi. -

-De történhetett volna, ha Harry óvatosabb lenne. -mondta egy sejtelmes mosollyal. Erre nem mondtam semmit, mert igaza volt. Majdnem csókolóztunk. Jézusom! Én még soha nem csókolóztam senkivel és nagyon furcsa, hogy így foglalkoznak velem. A családomon kívül senkit nem engedtem még ennyire közel magamhoz mint őt. -Tetszik neked? -tett fel egy egyszerű kérdést. Vagyis egyszerűnek tűnik, de válaszolni rá már nem ilyen kis dolog. Bízok bennük annyira, hogy talán a legféltettebb titkom elmondjam nekik? Talán. De nem akarom elmondani, mert mi van ha elmondják Neki? Azt viszont nagyon nem akarom! De csak nem mondjál el neki, hiszen jól tudják hogy ez ilyen titokféle. Egye fene, elmondom nekik.

-Igen. Kicsit. Nagyon. -

Éreztem amint arcom piros színűre változik, a lányok pedig hatalmas nagy ujjongásban törnek ki amit nem értettem.

~Perrie~

Hú, ez a nap eszméletlen jó volt. Nagyon élveztem minden egyes pillanatát, hiszen azokkal lehettem akiket szeretek. Winnie káprázatosan gyönyörű és jó fej csaj, imádom őt!

-Jaj képzeld azt még nem is mondtam hogy mit tudtam meg Winnietől. -kezdtem bele izgatottan a mesélésbe, már a nappalinkban ülve.

-Na mit? -kérdezte Zayn és elmosolyodott. Derekam kezdte el simogatni, amitől jóleső érzés töltött el.

-Tetszik neki Niall. -ecseteltem boldogan. -Niallön pedig teljesen látszik hogy totálisan belezúgott. Majdnem csókolóztak is. -

-Komolyan? Mikor? -nyitotta nagyra szemeit.

-Akkor amikor te éppen versenyeztél Harryvel. Csak az a hülye nem tudott megállni és átesett rajtuk. -kacagtam fel a történtek felidézésekor.

-De balfasz. -nevetett fel. -De így szeretjük. -mosolyodott el, majd ajkait finoman enyéimre helyezte.

~Zayn~

Ezek szerint mindketten tetszenek a másiknak, csak még ők nem tudják ezt. Muszáj elmondanom Niallnek. Így talán végre összejönnének. Perrie éppen pizzat csinál nekem mert megkívántam. Rendelhettünk is volna, de jobban szeretem azt ahogyan ő csinálja, mert valahogy ennek más az íze és sokkal finomabb. A szerelmem pedig felajánlotta hogy megcsinálja ő nekem.

Elővettem a telefonom és tárcsáztam is Niall számát.

~Niall~

Most végeztem pont a fürdéssel és amikor a szobámba értem, telefonom akkor szólalt meg. Gyorsan megnéztem hogy ki keres, majd miután megbizonyosodtam arról hogy ez Zayn, felvettem.

-Hello haver. Mizujs? -szóltam bele, majd elterültem az ágyon.

-Csá. Van egy remek hírem. -kezdett bele izgatottan.

-Akkor mondd. -mondtam neki.

-Meg se próbáld letagadni, mert tudjuk hogy bejön neked Winnie. -kezdett el mesélni, mire nekem arcom pírban kezdett úszni. Ennyire látszana? -Na és az van hogy a lányok ma ki faggatták őt rólad és azt mondta hogy tetszel neki. Pezz mondta. -

-Komolyan? -kerekedtek el szemeim. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, és hihetetlen jó érzés járta át azt.

-Aha. Szóval szerintem elmondhatod neki hogy mit érzel. -mondta, és hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Ó anyám. Köszi hogy elmondtad. -boldog voltam. Nagyon.

-Nincs mit. De a lányoknak köszönd mert ők faggatták ki. -mondta. -Na, de megyek mert  mindjárt kész a pizza. Cső. -köszönt el.

-Oké. Hello. -s ezzel le is tettem a telefont. Annyira boldog lettem, hogy táncolni lett volna kedvem. De mivel ahhoz fáradt vagyok, így elővettem gitárom és csak játszani kezdtem vele.

~Novella (Karácsonyi különkiadás)

(kattints a képre)

ZENE

Puha kezek lágy cirógatására ébredtem. Elmosolyodtam és kinyitottam a szemem. A világ egyik legszebb szemeivel találtam szemben magam, ami mérhetetlen boldogságtól csillogott.

-Jó reggelt Hercegnő. -suttogta miközben elmosolyodott. Simogatásom még most sem hagyta abba, amit egyáltalán nem bántam.

-Neked is. -adtam egy csókot puha, kívánatos ajkaira, de neki nem volt ennyi elég. Óvatosan felém kerekedett, majd lassan rám nehezedett, keze pólóm alá keveredett, én pedig az enyém arcán pihentettem. Szívem hevesen kalapált, testem remegett a vágytól, amit ő váltott ki belőlem. Még midig ez az érzés, hat év után is képes elvarázsolni.

-Anya, apa. Mikoj díszítjük a fát? -apró lábak dübörgése zavarta meg csókunk. Mindketten elmosolyodtunk, majd elváltunk egymástól. Leszállt rólam és a kislányunk felé fordult. Barna hullámos haja kócosan omlott vállára, hatalmas kék szemeivel pedig érdeklődve figyelt minket.

-Felöltözünk, megreggelizünk és utána. Jó? De előtte még kérek egy hatalmas puszit. -mondta neki Niall amikor már az ölében ült. Lana adott neki egy puszit , majd felém nézett és mellém mászott. Szorosan hozzám bújt, fejét pedig hasamon pihentette. Szerelmemre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őt. Végig simított hátán, majd felállt.

-Lana! Kicsi hercegnőm most fát szeretnél díszíteni vagy aludni? -kérdezte Niall. Kislányunk csak felugrott és válaszolt, miszerint díszíteni akar.

-Gyere te édes. -álltam fel majd felemeltem, s a szobájába tipegtem vele. Letettem őt az ágyra, majd szekrényéből előkotortam egy szürke melegítőnadrágot és egy rózsaszín macis pólót.

...

A palacsintát sütöttem, amikor két kezet éreztem körbefonódni rajtam. A topom pántját lejjebb csúsztatta a vállamról, s bőrömre apró csókokat nyomott. Kuncogni kezdtem és egyik kezem kezére simítottam.

-Megőrjítesz ebben a falatnyi kis hálóruhában. -morogta, de a csókokat nem hagyta abba.

-Az nem baj. -mosolyogtam.

-Szeretlek. -suttogta és óvatosan megharapta fülcimpámat. Egy jóleső sóhaj hagyta el számat.

-Én is szeretlek. -mondtam és hátrafordulva megcsókoltam. Ajkaink miután elváltak egymásétól, én visszafordultam a palacsintához, ő pedig elhagyta a konyhát.

Viszonylag hamar készen lettem a reggelivel, ezért megterítettem majd szóltam Nialléknek.

-Juj palacsinta! Anya ugye ehetem banánnal és olyan csokival? nézett rám csillogó szemekkel Lana.

-Persze. -mondtam majd egy puszit nyomtam homlokára. A csokit a nutellára értette, így azt elővettem, majd megkentem vele egyet és raktam rá banánt. Tetejére nyomtam még tejszínhabot, majd elé tettem.

-Köszi anyu. -mosolygott rám és enni kezdett.

-Olyat én is kérek. -szólalt meg Niall, aki most ért vissza a mosdóból. Mosolyogva megcsináltam neki is ugyanazt, de neki azért nem csak egyet adtam. Egy puszival jutalmazott amikor elé tettem a palacsintát. Magamnak is csináltam és enni kezdtünk.

-Hercegnőm a karácsonyi díszek hol vannak? -kérdezte Niall miután lenyelt egy falatot.

-Ha jól emlékszem tavaly a padlásra vitted fel. -néztem rá. Bólintott, s miután befejeztük a reggelit Niall megköszönte és elment megkeresni a díszeket. A mosatlanokat beletettem a mosogatógépbe majd bekapcsoltam azt.

-Édesem én megyek és felöltözöm, te addig elleszel a tévét nézve? -guggoltam le kislányom elé.

-Igen. -mondta, majd a nappaliba menve leültettem őt a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Most mindenhol karácsonyi filmek és mesék mentek, így azt nézett. Gyorsan felmentem a hálószobánkba és magamra kaptam egy melegítőnadrágot és egy laza pulóvert amin egy hóember virított. Hajam kifésültem és összefogtam, ezután pedig visszamentem a nappaliba. Niall már ott volt és a karácsonyfát állította felfelé, míg Lana a díszeket pakolászta.

-Hogy haladsz? -léptem szerelmem mellé, aki ebben a pillanatban felállt a hatalmas fa mellől és rám nézett.

-Már csak fel kell díszíteni. -mosolygott rám, amit viszonoztam. A dobozhoz léptem amiben a díszek voltak és közelebb vittem a fához. -De előbb felteszem az égősort. -mondta és egy létra segítségévél, pár perc alatt fel volt a fára rakva a színes égősor. A díszítés nagyon jó hangulatban telt. Raktunk be karácsonyi zenét és szinte végig nevettük az egészet. A csúcsdíszt Lana szerette volna feltenni, ezért Niall felemelte őt és egy kis segítséggel, de feltudta rakni. Videót is készítettünk, hiszen milyen jó lesz ezeket a kis filmeket visszanézni pár év múlva. A házat már egy héttel ezelőtt kidíszítettük, így már akkor karácsonyi hangulatot varázsoltunk.

A délelőtt nagyon jól telt. Mézeskalácsot sütöttünk, amitől mesés illatok keringett az egész házban, valamint főztünk is hiszen Niallnek jönnek a szülei és itt is maradnak pár napig.

Lana már alig várja az ajándékokat, de hát melyik kisgyerek ne várná?! Remélem örülni fog annak amit tőlünk kap. Niallnek nem vettem semmit, hanem egy egészen más meglepetésem van a számára, ami nem pénzbe kerül, mégis talán a világ egyik legnagyobb ajándéka..

...

-Mama. -szaladt el előttem Lana. Az ajtó felé igyekeztem mert csengettek és nagy valószínűséggel Maura, Bobby, Greg valamint felesége és kisfia. Niall is beért engem és derekam átkarolva nyitottuk ki az ajtót. Lana egyből megölelte őket és aztán Greg ölében maradt.

-Szia nagylány. Jó sokat nőttél mióta utoljára találkoztunk. -puszilta meg és lányom csak büszkén kihúzta magát, mire felkacagtunk. Megöleltük egymást, majd bementünk a nappaliba s beszélgetni kezdtünk. Lana és George egymással voltak elfoglalva és játszottak. Nem sokkal később úgy döntöttünk hogy ideje enni, így az ebédlőbe mentünk és Maura segítségével tálaltam.

...

Már mindenki javában alszik, kivéve Niall és én. Az ajándékokat rakjuk pont a fa alá és úgy döntöttem most jött el az ideje annak, hogy elmondjam Niall mit kap.

-Szívem. -fogtam meg a kezét, majd leültünk. -Én nem vettem neked semmit, hanem egy egészen másfajta ajándékot kapsz. Igaz arra hogy a kezedbe fogd még várni kell körülbelül 7-8 hónapot, de remélem örülni fogsz neki. -mosolyodtam el, mire ő nagyra nyitotta a szemeit, aztán elvigyorodott.

-Ez az amire gondolok? -kérdezte és kezét hasamra simította. Nagyokat bólogattam és könnyim utat törtek maguknak, de nem a szomorúságtól hanem a boldogságtól. Neki is csillogni kezdtek szemei és ő is könnyezni kezdett. -Úristen. -ölelt magához szorosan. -Ez életem legszebb karácsonya. Nagyon szeretlek Hercegnőm. -csókolt meg. Egyre szenvedélyesebben falta ajkaim, majd felkapott ölébe, s a hálószoba felé kezdett vinni..

...

December 25. van. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni az ajándékokhoz. Egy csókot nyomtam mellettem fekvő Szerelmem ajkaira, mire felébredt.

-Jó reggelt. Öltözzünk fel és menjünk csinálni reggelit. A többiek még hagy pihenjenek. -mondtam és kezem meztelen mellkasára simítottam.

-Neked is, és rendben. -ült fel, ezzel elérve hogy rólam lecsússzon egészen a derekamig a takaró, így felsőtestem szabaddá vált. Niall vágyakozva emelte rám tekintetét, de türtőztette magát. -Tudod, elég nehéz neked ellenállni, és ha tehetném most azonnal rád vetném magam. -nyalta meg ajkait.

-Tegnap este nem élted ki perverz vágyaidat? -másztam hozzá és átöleltem.

-N-Nem. -mondta miután nagyot nyelt. Végig simított derekamon, majd hasamra tért át. Egy apró csókot adott rá, amin csak mosolyogni tudtam.

Nyolcadik rész. Nagyon sajnálom

8. Rész

Nagyon sajnálom

Niall

Ébredésem okozója a csengő éles hangja, valamint az, aki éppen azt nyomja.Álmosan és kissé mérgesen botorkáltam le a szobámból az ajtóhoz, ami mögött a drága kis Harold állt lehajtott fejjel.

-Szia. -köszönt, miközben rám emelte csillogó smaragdzöld szempárját.

-Hello. -vetettem oda közömbösen. Kérdőn néztem őt és vártam hogy megszólaljon, de nem tette. -Akarsz is valamit vagy csak köszönni jöttél? -húztam fel szemöldököm, mire féloldalasan elmosolyodott, majd megrázta a fejét. -Akkor? Figyelj Harry mondd mit szeretnél, mert itt fagyok meg. -néztem végig szinte majdnem meztelen testemen ugyanis csak egy boxer alsó volt rajtam.

-Talán bemehetnénk. -vetette fel az ötletet. Hanyagul arrébb léptem az ajtóból egy sóhajtás kíséretében, azt tükrözve mintha valami hatalmas nagy szívességet tettem volna neki. Becsuktam magam után az ajtót, majd Harry után mentem a nappaliba.

-Figyelj Niall. Tudd hogy nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam akkor. Igaz nem nagyon emlékszem rá, de Louis elmondta hogy mi történt. Nem kellett volna annyit innom. Annyira sajnálom ezt az egészet. Ha visszafordíthatnám az időt mindent máshogyan tennék. -nézett rám fátyolos tekintettel. Megsajnáltam. Közelebb mentem hozzá s közvetlen előtte álltam meg. Szemeiben ijedtséged fedeztem fel, talán azt hitte hogy meg akarom ütni. Nem, nem akartam..

Hirtelen magamhoz húztam és szorosan öleltem őt. Fejem nyakába fúrtam és csak szorítottam. Ő sem tett másképp.

-Nem haragszom. -engedtem el.

Winnie

Pár nappal később..

-Holnap megyünk korcsolyázni. -mondta Josh a reggelinél. De hiszen én nem tudok.

Én nem akarok menni.

Írtam le neki egy papírra az igazságot. Mikor elolvasta elmosolyodott majd beszélni kezdett.

-Hát márpedig nem fogsz itthon maradni. Jönni fognak a többiek is és te is. -állt fel, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elhagyta az ebédlőt. Nagyokat pislogva meredtem utána, majd fejem megrázva álltam fel, s a tányérokat felkapva a konyha felé igyekeztem...

Már itt vannak a többiek én pedig még mindig egy szál fehérneműben ácsorgok a gardróbomban. Nem akarok túlságosan menni korcsolyázni, mert nem tudok. Ráadásul Harry is ott lesz, ami még inkább frusztráló. Az egészben csak annyi a csábító, hogy Niall közelében lehetek. Nem tudom mi a fene történik velem, új ez az érzés. De nagyon tetszik..

Mivel már december van ezért melegebben kell hogy öltözzek. Egy szürke alapon fekete csíkos pulóvert választottam, a fekete farmerommal és a szürke csizmámmal. Hajamat még gyorsan kifésültem és hagytam hogy lágyan omoljon hátamra, valamint vállamra. A sminket most hanyagoltam, majd lesétáltam a nappaliba. Amikor Niall észrevett halványan elmosolyodott, s helyéről felállva közelített. Mikor elém ért, szorosan magához ölelt, amit viszonoztam. Pár másodpercig tartott csak, mégis nekem már ez sokat jelentett.

-Mehetünk? -kérdezte Niall miközben íriszeimben gyönyörködött ( vagy csak nézte magát ). Aprót bólintottam, mire mindenki felállt és miután köszöntünk egymásnak elindultunk. De előtte még felvettem a meleg fekete kabátom, Niall segítségével. Nagyon udvarias és talán ez az egyik olyan dolog ami vonz benne. Két kocsival mentünk. Zayn, Perrie, Josh, Niall és én az egyik autóval a többiek pedig a másikkal. Zayn vezetett Perrie pedig mellette az anyósülésen foglalt helyet, én pedig bátyám és Niall közt. A szőke fiú úgy helyezkedett, hogy szorosan üljünk egymás mellett, ezért lábunk s a karunk is összeért. Keze hanyagul pihent a combján, így félig az enyémen volt. Nem zavart, sőt élveztem, hogy hozzám ér.

Körülbelül tizenöt percet kocsikázhattunk, amikor is megérkeztünk a pályához. Kiszálltunk az autóból és a sátorhoz mentünk. Két órás jegyet vettek, majd megkaptuk a korcsolyákat. Miután sikeresen áthuzakodtunk, Eleanor segítségével sikerült felállnom, majd egymás kezét fogva mentünk a kapuhoz. Egyszer sikerült megbotlanom így majdnem sikeresen elestünk, de szerencsére Harry időben megfogott. Ránéztem, bele csillogó szemeibe és egy apró mosollyal megköszöntem tettét. Leolvastam szájáról egy nincs mit-et, majd gyorsan elkaptam róla tekintetem. Nem akarok vele beszélni, mert tudom mi a véleménye rólam, és ez nagyon rosszul esik, ugyanis nem is ismer. De inkább nem is gondolkodom ezen, mert félő hogy előbukkannak a könnyeim.

A további utat sikeresen tettük meg, de amikor ráléptünk a jégre, nem kapaszkodtam meg időben, így sikeresen fenekemre huppantam, magam után húzva Eleanort is. A többiek ijedten jöttek oda hozzánk, én pedig hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok. Ránéztem bátyámra, s előtört belőlem az önfeledt kacagás. A többiek is rákezdtek, majd segítettek felállni. Nehézkesen ment, hiszen az egészet végig röhögtük, meg majdnem vissza is estem, de sikerrel jártunk.Elkaptam azt a pillanatot amikor Niall és Josh beszéltek valamit, majd bátyám mosolyogva bólintott egyet, aztán elcsusszant. A többiek is követték őt, kivéve Niall, aki közel jött hozzám.

-Most én fogok neked segíteni megtanulni korcsolyázni. -mondta és megfogta a kezem. Elmosolyodtam, s bólintottam egyet. -Először meg kell hogy tanulj megállni.

Niall és a korlát segítségével elkezdtem csúszkálni. Könnyebben ment mint gondoltam volna. Se perc alatt sikerült magamtól megállni, valamint néhány lépést is tenni. A többiek közben már egy párszor elmentek mellettünk és estek is el rendesen. De ezeken csak nevetni tudtunk mind a ketten. Hirtelen két kezet éreztem derekamon, amik Niall tulajdonában álltak. Megremegtem közelségétől, és ez egyáltalán nem segített abban hogy megtanuljak korcsolyázni.

-Engedd el azt. -biccentett a korlát felé amit jobb kezemmel erősen markoltam. Félve teljesítettem kérését, mire elmosolyodott. Elengedte derekam, majd bal oldalamra jött és megfogta a kezem. Elkezdett lassan csúszni, én pedig tehetetlenül utána. Egy kört tettünk meg a hatalmas pályán és mire körbeértünk már én is tudtam magamat lökni. Egymás kezét még mindig fogtuk, de Niall hamar elengedte és úgy kezdtünk el menni. Egyre jobban gyorsítottunk, ám egyszer csak elvesztettem az egyensúlyom és ismételten elestem, Niall pedig rám, mert még sikerült kezét megfogni, hiszen nehogy már egyedül essek el.Nevetve nyitottam ki a szemem, de mosolyom hamar lehervadt az arcomról, amikor észrevettem hogy arca milyen közel is van enyémhez.
Ajkaink közt csak pár centiméter volt, amit elkezdett lecsökkenteni. Nagyot nyeltem és amint tudatosult bennem mit is szeretne, szívem gyorsabban kezdett el kalapálni az átlagnál, gyomromban pedig megint az a furcsa érzés volt. Ajkaink már súrolták egymást és majdnem megtörtént az amire már oly régóta várok, amikor is valaki ránk esett. Niall eltávolodott, én pedig hamar megláttam a pillanatot megzavaró személyt. Göndör fürtök kandikáltak ki a szürke sapka alól. Ezt nem hiszem el. Harry..

Hetedik rész. Menjünk jég korcsolyázni

7. Rész

Menjünk jég korcsolyázni

Mivel eléggé hideg volt, s a szél is fújni kezdett, gyorsabbra vettük a tempót, ezért viszonylag hamar a kávézóhoz értünk. Az ajtón belépve, megcsapott a kellemes meleg és a kávé illata. Nagyon hangulatosan volt berendezve. Niall hirtelen megfogta a kezem, s a pult felé vettük az irányt. Kezünkbe vettünk egy-egy itallapot s azt kezdtük el bújni. Én forrócsoki mellett döntöttem, míg ő a csokis kávénál. Egy fiatal lány vette fel a rendelést és Niallel úgy viselkedett mintha ismernék egymást. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hanem inkább a finomabbnál finomabb süteményeket fürkésztem. A választásom egy csokoládétortára esett amit megosztottam Niallel is. Ő elmondta ezt a lánynak, majd szerintem ő is választott egy édességet.

Miután megkaptuk az finomságot, s a meleg italokat, egy eldugottabb sarokban lévő asztalkához tértünk, ahol először Niall segített levenni a kabátom, majd a sajátját is levette. Egymás mellé ültünk, amit egyáltalán nem bántam. A karunk összeért és különös bizsergés futott végig az egész testemen. Meg kell hogy mondjam nagyon tetszett ez az érzés.

Miután elfogyasztottuk az italokat és a sütiket, még egy kicsit maradtunk.

Ismered azt a lányt, aki kiszolgált minket? -írtam le neki a noteszembe, majd megmutattam neki. Elmosolyodott és válaszolt.

-Igen. Még akkor voltam itt amikor hazajöttünk a turnétól. Beszélgettünk egy kicsit. Nagyon kedves lány, szerintem te is jól kijönnél vele. Így visszahúzódónak tűnik, de ha jobban megismered rájössz hogy nem az. -ecsetelte egy apró mosollyal az arcán.

Értem. Hát majd egyszer bemutathatnál neki.☺ -körmöltem a mondatot, egy szmájlival kísérve.

-Rendben. Amikor csak szeretnéd. -válaszolt.

Szóba esett még a Harrys téma is, kérdezte hogy még mindig nagyon bánt-e a dolog. Persze hogy bánt és szinte nap mint nap ez jár a fejemben. De amikor vele vagyok elfelejtem ezeket a dolgokat, csak rá koncentrálok. És ez.. egyszerűen jó. Nagyon jó.

Nem sokára felálltunk majd elhagytuk a kávézót. Hazafelé vettük az irányt, hiszen már kezdett sötétedni. Hideg volt, s a kezem is rettenetesen fázott. Hiába volt a zsebemben, akkor is. Ezt tudattam is Niallel, aki csak annyit csinált, hogy egyik kezem kivette zsebemből és az övével összekulcsolta. Meglepődve pillantottam rá, de ő csak mosolygott. Melegség járta át egész testem attól, hogy érezhettem bőrét enyémen. Térdeim megremegtek, hasamban pedig kellemes érzést éreztem. Viszont nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell.

Josh ágyában feküdve néztem amint Niall és a bátyám a gitárt bűvölik. Nem hallottam belőle ugyan semmit, de gondolom hogy nagyon szép hangokat lehet kicsalni belőle. A szőkés hajú fiú többször is 'mozgatta' a száját gitározás közben, szóval szerintem énekelhetett hozzá.

~Niall~

Élvezem a vele töltött idő minden egyes másodpercét. Jó érzés hozzáérni és csak szimplán a közelében lenni. Joshnak a szobájában gitározgatunk és énekelgetünk egy kicsit, közben Winnie az ágyon fekszik. Érzem hogy figyel, ezért éneklés közben szemem sarkából többször rá pillantok. Egyik ilyen alkalommal vettem észre hogy szemei csukva vannak, arca mozdulatlan. Abba hagytam a hangszer bűvölését, s az éneklést. Félek hogy felkel rá, pedig tudom, hogy nem hallja. Lassan felállok és felé lépkedek. Érzem magamon Josh értetlen tekintetét, de ez foglalkoztatott most a legkevésbé.

Leültem törékeny kis teste mellé és csak néztem őt, amint mellkasa egyenletesen emelkedik fel, s le. Arca egy angyaléhoz hasonlított akinek a legnagyobb bűne talán csak annyi, hogy nem adta egyszer át a helyet egy idős hölgynek. Szépséges hosszú haja ami már ki volt engedve, lágyan omlott vállára, valamint a puha bársonyos párnára.

-Miért viselkedsz így vele? Tetszik neked? -szólalt meg Josh mire rákaptam tekintetem. Ugyanúgy ült a bőrfotelben mint eddig és érdeklődve nézett rám. Nem válaszoltam neki csak tovább néztem a szőke hajú szépséget. Végül aztán csak megszólaltam.

-Tudod.. Amikor twitterre feltettél egy képet róla, akkor én azt hittem hogy a barátnőd. Hiszen azt írtad hogy gyönyörűm.. Már akkor felfigyeltem rá és reménykedtem benne hogy nem jár veled. -mondtam.Ránéztem Joshra, akinek szája szélén ott bujkált a mosoly. -Megakarom őt ismerni. Nem éreztem már rég ilyen érdeklődést egy lány iránt sem. -fejeztem be a 'mesélést'.

-Ha tényleg ennyire megakarod ismerni, mi lenne ha elvinnéd őt valahová. Akár úgy is hogy többen vagytok. Közös programokat kellene szervezni, hogy azért a többiekkel is összeismerkedjen. De te tölts vele sokkal több időt. Hidd el, előbb vagy utóbb beléd fog szeretni. Csak idő kérdése. -adta a tanácsokat mosollyal az arcán.

-Nem elleneznéd? -kérdeztem félve, hiszen mégis csak a bátyja és tudom hogy rettenetesen félti őt.

-Kicsit. -mosolyodott el és ez jót jelent. -De ismerlek már téged annyira, hogy tudjam te nem olyan vagy, aki kihasználja a nőket. Ráadásul nem hiszem, hogy sok olyan ember van akik akkor is szeretné megismerni Winniet, miután megtudja hogy mi van vele. -nem mondtam erre semmit, mert nem igazán tudtam.Inkább azon kezdtem el törni a fejem hogy hová is mehetnénk el, úgy többen. Talán a jégkorcsolya az megfelelne erre a célra.

-Mi lenne ha elmennénk jég korcsolyázni? Ha minden igaz már megnyílt a pálya. -vázoltam fel az ötletemet, mire neki felcsillant a szeme.

-Ez nagyszerű ötlet. Winnie még sohasem próbálta ki ezt a sportot. Szerintem tetszene neki. -

-Akkor majd most ki fogja. -húztam széles mosolyra ajkaim.

-Te fogod megtanítani őt. -mutatott rám vigyorogva.

-Rendben. Na, de majd még beszélünk erről. Én meg megyek mert már késő van. -álltam fel az ágyról és megpróbáltam valahogy Winniehez érni.

Elköszöntünk, majd még egyszer az alvó lányra nézve elhagytam a szobát, s haza mentem.

Hatodik rész. A séta

6. Rész

A séta

Egy hét. Ennyi telt el azóta a bizonyos nap óta. Még most is szörnyen bánt a dolog, de megpróbálom elterelni mással a figyelmem. Ez viszont elég nehezen megy, ugyanis a nap nagy részében egyedül vagyok a szobámban. Az estékről meg ne is beszéljünk. Hiába alszik néha velem Josh mindig szomorúan alszom el arra az estére gondolva. Niall eszméletlen aranyos volt hogy utánam jött és nem hagyott egyedül. Nem tagadom, nagyon jól esett a törődése, de egy kicsit fura hogy ilyen hamar meg nyílik nekem. De végül is ez nem baj. A bátyám mesélte hogy többször hívta őt Niall és felőlem érdeklődött. Örültem hogy végre, talán lehet egy igazi barátom aki nem néz le. Valamint Eleanor és Perrie tegnapelőtt meglátogatott és elszórakoztunk egész nap.

Éppen a laptopommal szenvedtem, amikor Josh leült mellém az ágyra. Érdeklődve emeltem rá tekintetem, mire beszélni kezdett.

-Öltözz fel. Nem sokára jön Niall. -mosolyodott el a mondata végére. Aprót bólintottam, majd twitteremből kijelentkezve álltam fel az ágyamból. Még pizsamában voltam és kócos voltam. Bátyám magamra hagyott hogy nyugodtan eltudjak készülni.A fürdőszobába vettem elsőnek az irányt, ahol a csapot megnyitva mostam meg az arcom.

A tükörbe néztem, ahonnan egy kissé szomorú lány nézett vissza rám, ám most valamiért izgatottságtól csillogott a szeme. Alig láthatóan megráztam a fejem majd visszamentem a saját kis birodalmamba. A gardróbomból kivettem a megfelelő ruhát és felöltöztem. A bátyám kedvéért megpróbálok megszabadulni a sötét ruháimtól és színeseket felvenni. Állítása szerint azok sokkal jobban állnak nekem mint a sötét zord színek.

Miután ezzel megvoltam, a hajam vettem kezelésbe. Nem nagyon foglalkoztam most vele, inkább csak gyorsan kifésültem majd szorosan összefogtam. Ezután késznek nyilvánítottam magam. Sminket nem tettem fel hiszen nem fogok semmi olyan helyre menni ahol sokan vannak. Meg úgy alapjába véve nincs is nagyon szükségem rá.

Az ágyamat még gyorsan megigazítottam, majd a földszintre mentem. A nappaliban Josh tartózkodott és mikor észrevette hogy már nem egyedül van megpaskolta maga mellett a kanapét, jelezve, hogy üljek le. Így is tettem. Közben a konyhából szálló illatok beterítették az egész földszintet. Bátyám félkézzel magához vont, így fejem mellkasára került.

Nem sokkal később óvatosan elhúzódott tőlem majd felállt, s az ajtó felé vette az irányt. Pár pillanat múlva, egy szőkés hajú mosolygós fiúval tért vissza. Odajött hozzám majd megölelt. Szívem ismét gyorsabban kezdett el kalapálni az átlagnál és tenyerem is izzadni kezdett, de varázs hamar megtört mert elhúzódott és leült mellém. Ránéztem ő pedig szólásra nyitotta ajkait.

-Hogy vagy? -kérdezte és egy apró mosolyt intézett felém. Elvettem az asztalról egy lapot és tollat majd leírtam rá a választ.

Hát a körülményekhez képest jól.

Oda adtam neki a lapot mire ő megint elmosolyodott. Annyira aranyos ilyenkor.

-Értem. Nos mit szólnál hozzá ha elmennénk sétálni? -és ekkor szemeim felcsillantak, ő pedig folytatta mondanivalóját. - Josh azt mondta hogy nem nagyon mozdultál ki mostanában. Szóval, benne vagy? -kérdezte, s szemei könyörögtek hogy menjek bele. Hevesen bólogatni kezdtem, mire ő ma már sokadjára mosolyra húzta ajkait. -Kettesben vagy jöjjön a bátyád is? -erre csak megrántottam a vállam, mindegy alapon. -Akkor kettesben. -mondta és kacagni kezdett mire elvigyorodtam.

London utcáin sétáltunk. Már kicsit hűvösebb volt mint pár nappal ezelőtt. Az időjárás borús, mint általában és a szél néha-néha feltámadt. Szinte már az összes falevél lehullott és színes helyett, sötétbarna színben pompáztak, valamint szárazak voltak. Így már nem voltak szépek.. Hatalmas forgalom volt és pár olyan emberrel is találkoztunk akik az utcán laktak, s különböző hangszerekkel keresték a megéléshez való pénzt, amit bár kitudja mire költöttek..

Hamarosan egy kisebb parkba értünk, ahol nem voltak olyan sokan. Úgy döntöttünk hogy arra vesszük az irányt, s ha már erre jártunk akkor körülnézünk ott. Nem nagyon jártam még erre és ez az egész környék új volt nekem. Pedig már születésem óta londoni lakos vagyok.

Ahogy sétáltunk megpillantottunk egy játszóteret. Niall megfogta a vállam, ezért gondolom mondani szeretne valamit. Ránéztem, de talán hiba volt ugyanis majdnem sikerült ismét elvesznem szemeiben, viszont gyorsan ajkaira kaptam pillantásom.

-Megyünk a játszótérre? -kérdezte és szemei csillogtak. Elmosolyodtam amit viszonzott, majd bólintottam. Hatalmas vigyor terült el arcán, s kezem megfogva kezdett el szaladni a gyerekeknek épített kis térre. Kacagva vettem fel vele a tempót, mire láttam hogy ő is nevetni kezd. Mivel rohantunk hamar a hintáknál teremtünk, majd egy-egy ülésbe beleültünk. Ő lökni kezdte magát, majd egy percen belül már óriási ebességgel himbálódzott előre és hátra. Én csak kapaszkodva, mosolyogva figyeltem őt, néha persze meglöktem magam, de csak nagyon picit. Pár perc múlva ő is leállt majd felém fordította fejét. Elmosolyogta magát, majd csak arcomat fürkészte.

-Szeretek veled lenni. Olyan.. megnyugtató. -kezdett beszélni. Arca komoly volt, ezért gondolom nem viccnek szánta. Jól esett hogy így gondolja.. hiszen én is így vagyok vele. Kis noteszemet elővettem majd csak három szót írtam rá:

Én is veled.

Mikor elolvasta, mintha megkönnyebbült volna.

-Mi lenne ha elmennénk egy kávézóba és ott folytatnánk a beszélgetést? -kérdezte egy apró mosollyal. Felálltam, s bólintottam hogy tetszik az ötlet.