Huszonharmadik rész. Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Sziasztoooook! Iszonyatosan boldog vagyok hiszen rengetek megjegyzést kaptam! Pontosan 16 (!!!!!!) darabot. Elképesztőek vagytok komolyan.:) Nagggyon nagggyon nagggyon köszönöm őket!<3

Bár egy kicsit rövid lett, azért remélem ez a rész is tetszeni fog. 

Jó olvasást!:)

Huszonharmadik rész.

Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Winnie szemszöge

Nem értettem mit talált ki már megint Perrie, de amikor a kezembe nyomta a csizmámat, összeállt a kép. Elmegyünk Niallhöz. A félelem eluralkodott rajtam. Mi van akkor, ha annyira megharagudott rám, hogy nem akar látni? Nem rám kell haragudnia, hanem az anyámra.. Csak ő ezt nem tudja. Felhúztam magamra a csizmát meg egy kabátot és már rohantunk is le a földszintre. Perrie gyorsan belebújt csizmájába, kabátját pedig kezébe fogva nyitotta ki az ajtót és kezdtünk el szaladni. Közben persze magára aggatta a meleg ruhát.
Csak rohantunk és rohantunk. Hasam már fájt és nehezen lélegeztem, de ez kevésbé érdekelt. Szemeimből újra előtörtek a könnyek és már alig láttam tőlük. Hirtelen egy fekete autó állt meg mellettünk Perrie pedig berántott magával a kocsi hátsó ülésére. Megijedtem nem tagadom, de amikor megláttam a sofőr tökéletesen belőtt éj fekete haját, mosoly húzódott az ajkaimra. Nem olyan sokat mentünk már, amikor megálltunk a háznál. Perriere néztem, aki csak biztatóan rám villantotta meseszép mosolyát és unszolni kezdett. Kifojtam az eddig bent tartott levegőt, majd miután egy hatalmas ölelésben részesítettem a lányt kiszálltam az autóból. Intettem ők pedig elhajtottak. Felnéztem a házra és szaggatottan fújtam ki a levegőt.  Lassan lépkedtem az ajtóhoz, majd amikor odaértem, lassan a csengőre tettem a kezem. Félek, de ha vele akarok lenni muszáj megnyomnom. Meg is nyomtam. Vártam egy kicsit, majd kinyílt az ajtó és egy szomorú, fáradt, de meglepődött tekintetbe ütköztem.
- Hát te? -olvastam le puha ajkairól a szavakat. Kézjelekkel mutogatni kezdtem miközben tátogtam hozzá.
- Nem én küldtem azt az üzenetet.
Felhúzta szemöldökét, majd kitárta az ajtót ezzel jelezve, hogy menjek be. Óvatosan lépkedtem, majd miután levettem a csizmát és kabátom Niallel a nyomomban leültem a kanapéra. Mellém ült és csak nézett rám. Elővettem a kis noteszemet, hiszen ha leírom jobban megérti.
Amikor anya berángatott a házba elvette a gépem és a telefonom. Ő írta azt, amit. Még most sem adta vissza és Perrie ha nincs, akkor most nem lennék itt, mert nem tudnám, hogy anyám mit írt neked az én nevemben. Ráadásul a szobámból sem nagyon enged ki. Perrie is csak azért tudott feljönni hozzám, mert anyám nincs otthon és Rose felengedte. 
Miután elolvasta rám nézett. Könnyeim újra utat törtek maguknak, amit Ő meglátva letörölt arcomról. Érintése hatására testem megremegett, amit ő is észrevehetett ugyanis szépen ívelt ajkai mosolyra húzódtak.
- Sajnálom, hogy kételkedtem benned. Nem is tudom, hogy tudtam elhinni azt, hogy azt te írtad. Ne haragudj. - mondta. Belenéztem kék szemeibe, amik teljesen elvarázsoltak. Megráztam a fejem, hogy nincs gond, mire ő elmosolyodott. Közelebb csusszant hozzám, majd szorosan magához húzott és arcát nyakamba fúrta. A tipikus ölelése. Viszonoztam ölelését, aztán ő adott egy puszit az érzékeny bőrömre. Megremegtem. Olyan jó volt őt ölelni, érezni a közelségét, miközben meleg lehelete csiklandozza bőrömet. Simogatni kezdte a hátamat. Teljesen elvesztem a közelsége miatt. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Lehetetlennek bizonyul, ha Ő itt van velem. Bódító illata beszökött orromba és ha eddig azt hittem, hogy elájulok akkor szerintem hamarosan ez bekövetkezik, ugyanis picit elhúzódott tőlem, majd tekintete ajkaim és szemem között kezdett cikázni.
Közelebb hajolt, s száját számra tapasztotta. Pillangóim felébrednek, szívem hevesen ver, térdeim megremegnek. Az ismerős érzés, amit végre újra érezhetek. Imádom. Szorosan tartott. Óvatosan ledöntött a kanapéra és fölém hajolt. Annyira gyengéden csinálta  mindezt, mintha egy porcelánbaba lennék, és bármelyik pillanatban összetörhetnék egy rossz érintéstől. Szenvedélyesen, de mégis lágyan cirógattuk egymás ajkait, szívem erre a tettre pedig kihagyott néhány ütemet. Ajaki édesek voltak, akár a méz. Szerettem csókolózni, de csakis vele. Mással nem is próbáltam, de nem is szeretném. Azt hiszem képtelen lennék rá. Amikor már teljesen elfogyott mindkettőnk levegője elhúzódott tőlem, de azonnal vissza is hajolt és édes puszikkal jutalmazott meg. Felkuncogtam tettére, mire ő elhúzódott és rám mosolygott. Beszélni kezdett.
- Aranyos vagy, amikor nevetsz. - olvastam le mosolygós ajkairól, majd sikeresen elpirultam. - És akkor vagy a legszebb, amikor elpirulsz. - mondta tovább. Teljesen zavarba jöttem, de ő csak mosolygott.
- Nem vagyok szép. - tátogtam, ő pedig erre csak felhúzta szemöldökét.
- Hát pedig, nálad gyönyörűbb lányt még soha nem láttam. - mondta teljesen komolyan, miközben arcomat simogatta.
Nem tudtam erre mit reagálni, csak szerintem még jobban elpirultam, de ez mindegy már. Mellém feküdt. A kanapé háttámlája és az ő teste között voltam. Kezét derekamra simított, miközben szorosan bújt hozzám. Fejünk egy vonalban volt, így tökéletesen eltudtunk egymás tekintetébe merülni. Leírhatatlan az az érzés, amikor azzal vagy, akit szeretsz. Megsimogatta az arcom és beszélni kezdett.
- Velem maradsz, ugye? - tette fel a kérdést, ami igazán meglepett. Nem tudom, hogy itt maradhatok-e vele, mert anyám úgy is egyből Niallnél keresne. Bár mondjuk úgy sem tudja, hogy hol lakik szóval nem érdekel. - Kérlek. Holnap utazok haza és már csak jövőre lehetek veled. - folytatta. Haza megy? Írországba? Jaj, mennyire messze lesz tőlem.. Nem akarom, hogy elmenjen most, hogy már minden rendben van köztünk, de tudom, hogy haza kell mennie, hiszen hiányzik neki a családja és velük szeretné tölteni az ünnepeket. Ez teljesen érthető és én is ezt tenném a helyében. Végül rábólintottam, hiszen az éven már úgy sem látom, használjuk ki azt az időt, amit együtt tölthetünk. Szája széles mosolyra húzódott és egy puszit adott a homlokomra.
- Mikor fogsz holnap indulni? - tátogtam felé a kérdésemet.
- Délután. - mosolyodott el.
- Nagyon fogsz hiányozni. -tátogtam, majd szorosan mellkasára feküdtem Ő pedig hajamat simogatta. Pár perc után hirtelen felült majd kezei közé  fogta arcomat és beszélni kezdett.
- Gyere velem haza, haza Mullingarbe.

Remélem tetszett a rész.;) Várom a véleményeket! ♥ xoxo

Huszonkettedik rész. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Sziasztoook!!

Na ki a király? Na ki? Hát biztos, hogy nem én hanem TI!! El sem tudom hinni, hogy 10 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! darab megjegyzést kaptam!!:)) Annyira boldog vagyok!:D Ennek örömére, olyan ihlet szállt meg, hogy az nem igaz. Ezért is hoztam ilyen hamar az új részt. NAGYON KÖSZÖNÖM ŐKET! Imádlak titeket.<3 Egyébként már 36 !! feliratkozóval büszkélkedhet a blog! Csodásak vagytok!

  Remélem tetszeni fog ez a rész is.

 Jó olvasást!<3

22.rész

Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Niall szemszöge:

- Ezt biztos, hogy ő írta? - kérdezte Perrie, amikor néhány nap múlva megmutattam mit írt Winnie. 

- Ki más? - csuktam le a laptopom elkeseredve. Kezét vállamra simította mire ránéztem.

- Sajnálom. - nézett együtt érzően. - De ez akkor is hihetetlen. Ő nem ilyen. Egyébként is nekünk is azt mondta, hogy szeret téged. - folytatta. Szívem az utolsó két szóra hevesen kezdett el kalapálni és szomorúan elmosolyodtam.

- Valószínűleg hazudott. - nyögtem ki nehezen. 

- Josht kérdezted már, hogy mit tud? - kérdezte.

- Nem, de nem is érdekel. Játszott velem érted? Sikerült neki elérnie, hogy beleszeressek, majd pofára ejtett.  - mondtam. 

- Nem mondj ilyet. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy félreértés. Nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni. Szeret téged! - mondta. Ránéztem, de ekkor már szemeimet könnyek lepték el. - Ne sírj kérlek. - mondta és magához húzott. Szorosan ölelt én pedig úgy bújtam hozzá, akár egy kisfiú. Könnyeim utat törtek maguknak ezzel eláztatva Pezz pólóját. - Shh. Nincs semmi baj. Beszélek vele, rendben? - próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Éreztem, hogy valaki vállamra teszi kezét. 

- Haver, mi a baj? - hallottam meg Zayn hangját magam mellől. Felnéztem rá, mire arckifejezése még ijedtebbé változott. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert ijesztően festek, vagy mert félt engem. Remélem az utóbbi.

- Majd Perrie elmondja, de most ha nem haragudtok meg, szeretnék egyedül lenni. - jártattam köztük bocsánatkérő tekintetemet. Bólintottak, majd mindketten felálltak. 

- Ha bármire szükséged van szólj, rendben? - mondta Perrie, majd lehajolva hozzám egy puszit nyomott homlokomra. Apró mosollyal az arcomon bólintottam, majd Zayn is megölelt. Felálltam és kikísértem őket. Mielőtt beszálltak volna az autóba intettünk egymásnak, majd becsuktam az ajtót és a konyha felé vettem az irányt. Szükségem van egy kis csokoládéra. 

Perrie szemszöge:

- Nem hiszem, hogy Winnie képes lenne ilyesmire. - nézett felém Zayn, mikor elmeséltem neki a történteket. Amikor ezt beszéltük Niallel, akkor Zayn éppen a mosdóban volt és ezért nem tudott róla.

- Én sem.. Figyelj. Elviszel hozzájuk? Úgy is útba esik. Szeretnék Winnievel beszélni. - tettem a kezemet az övére. 

- Persze drágám. - mosolygott rám, majd újra az utat figyelte. Kifújtam a levegőt, majd azon gondolkodtam, hogy Winnie vajon miért írta azt. Ha egyáltalán ő írta.. 

Hamarosan megérkeztünk, majd miután egy búcsúcsókot váltottam a szerelmemmel kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ház lépcsője felé vettem az irányt. Még nem jártam náluk, de elnézve a hatalmas szinte már villát, érdemes lenne bemenni és körülnézni. Biztosan gyönyörű. Mikor felértem a lépcsőn - a kapu nyitva volt - bekopogtattam. Éppen elvettem a kezem, amikor kinyílt az ajtó. Meglepődve nézett rám Josh. Rámosolyogtam, majd beszélni kezdtem.

- Szia. Winnie itthon van? - kérdeztem.

- Szia. Öhm igen. Gyere be. - mondta majd mosolyogva kitárta nekem az tölgyfaajtót. Levettem a cipőm és a kabátom. - Menjünk be. -hallottam meg Josh hangját. Bólintottam, majd beléptem az ajtóval elkülönített nappaliba. Kellemes meleg uralkodott, amit egyrészt a kandalló adott, amiben lobogott a tűz. Mindenhol karácsonyi díszítések voltak, a frissen sült csirke illata pedig beszökött az orromba. Valószínűleg most készült el. 

- Szép ház. - emeltem tekintetem a fiúra. Elmosolyodott kijelentésemre.

- Egy pillanat és jövök. Addig ülj le. - mosolygott rám, majd a bőrkanapéra mutatott. 

- Öhm inkább  állnék. - mosolyodtam el. 

- Ahogy gondolod. -nevetett fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Alig egy perc múlva egy idősebb nővel tért vissza.

- Rose ő itt az egyik One Direction tag barátnője. Perrie ő itt Rose, a nevelőapámnak az anyukája, akit imádok, hiszen egy kincs. - mondta Josh. Az utolsó pár szóra Rose elérzékenyülve nézett fel rá és rámosolygott. Tényleg megható pillanat volt, így nekem is felfelé gördültek ajkaim. 

- Jó napot. - nyújtottam a kezem, amit ő mosolyogva elfogadott.

- Szervusz drágám. - köszönt kedvesen, miközben egy apró szorítást ejtett kezemen. 

- Nos, most hogy már ismeritek egymást Perriet felkísérem Winniehez. - mondta Josh.

- Kicsim, csak óvatosan. Alice tudod milyen. -nézett Joshra, majd rám. - Lehetőleg még azelőtt távozz mielőtt megjönne. Nem szereti, ha Winniehez jönnek. - 

- Rendben. - mosolyodtam el. Rose rám mosolygott, majd elment. 

Miután Josh felkísért Winnie szobájához, óvatosan nyitottam be. Ott ült az ablakpárkányon és búskomoran bámult ki az ablakon. Lassan lépkedtem felé, majd felnézett rám. Valószínűleg megérezhette, hogy itt vagyok. Arca szörnyen nézett ki. Persze még így is nagyon szép volt, de szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Kissé sápadt volt és fáradt. Nem volt jó így látni.

- Szia. - köszöntem, mire ő eltátogott egy köszönést. Felállt, majd megölelt. Visszaöleltem. Teste rázkódni kezdett.. Az ágyhoz vezettem, majd leültünk rá. Amikor megnyugodott rám emelte hatalmas könnyektől csillogó szemeit. Televolt fájdalommal.

- Mi a baj? - kérdeztem. Elővette a kis noteszét és a rózsaszín tollát, majd írni kezdett. Felém nyújtotta. 

Anyám elakar küldeni Amerikába egy olyan helyre, ahol olyanok tanulnak, mint én. Tehát siketek.

- Tessék? - kerekedtek ki a szemeim. Nem, az nem lehet. Nem hagyhatja itt Niallt és minket sem. Josh miért nem említette ezt? Talán nem is tudja? 

Nem akarok menni. Kérlek segíts! Elsősorban azért akar elküldeni, mert tudja, hogy szeretem Niallt és meglátott minket csókolózni.. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek. Ráadásul, azt sem tudom mi van Niallel. Anyám elvette  a laptopom meg a telefonom. Nem enged ki a házból. Ha már meglát a nappaliban egyből felküld alaptalan ürügyökkel, hogy Josh ne tudja ezeket. Nekem is megtiltotta, hogy elmondjam neki... 

Olvastam el a következő sorokat. Közben újra sírni kezdett. Magamhoz öleltem és simogatni kezdtem a hátát. Tudtam! Tudtam, hogy ő nem lenne képes azt írni Niallnek. Biztosan az anyja volt. És mi az, hogy Amerikába akarja őt küldeni? Nem lehet ennyire szemét a saját lányával. Kicsit eltoltam magamtól és beszélni kezdtem.

- Tudnod kell valamit.. Niall kapott egy üzenetet a te nevedben, hogy téged ő nem érdekel és hogy ne keressen soha többé téged. Valószínűleg anyukád írta neki. - meséltem el. Elképedve nézett rám. Csak nézett és nézett, mint aki nem akarja elhinni ezt az egészet. Pár perc múlva végül megmozdult és lehajtotta a fejét.

- Most azonnal elakarok menni innen! - mondta ki hangosan. Szemeim elkerekedtek, ahogy hallottam őt beszélni. Kissé lassan és pontatlanul formálta a szavakat, de tisztán lehetett érteni, amit mond. Hangja kellemes volt. Mintha egy angyal csilingelő hangját hallottam volna. Gondolkodni kezdtem. Mi lenne, ha elvinném Niallhöz? Akkor talán tisztázhatnák ezt az egészet..

- Gyere. - mondtam majd kezét megfogva húztam fel. Melegítő nadrágot viselt és meleg kapucnis pulcsit. gardróbjába szaladtam miközben tárcsáztam Zaynt. Hamarosan megtaláltam amit kerestem, és Zaynnek is mondtam, hogy gyorsan jöjjön Winnieék felé, majd egyenesen menjen tovább Niall háza felé és majd felvesz minket..

Ehhez a részhez is várom a véleményeket és szavazásokat!!:)) xoxo

Huszonegyedik rész. Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Sziasztok. Tudom sokat késtem.. ne haragudjatok!!!! Nem is tudok igazából mit mondani.. talán a lustaságomnak köszönhetően késett a rész.. De remélem tetszeni fog és megajándékoztok pár kommentel.:) Az előző részhez ismét sokat kaptam pontosan 7-et :') Annyira jól esik!!!!!! Nagyon-nagyon köszönöm őket.:) 
És mint látjátok új design van készülőben. Fejléc is hamarosan lesz.:) Remélem eddig tetszik, mert szerintem jobb mint az a komor szürke.:D Már így a tavasz miatt is.:) Na jó befejeztem.:D
 Jó olvasást!:)

21.rész

Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Forró nyelve lágyan simogatta enyémet, miközben táncoltak egymással. A fellegekben éreztem magam és azt kívántam, bár sohasem lenne vége ennek a pillanatnak, de mint mindennek ennek is az lett. Ziháltan váltunk el egymástól. Lehajtottam fejemet, hiszen zavarba jöttem. Zavartan álltam fel és sepertem le - már amennyire tudtam - magamról a havat. Nem értettem magam. Én mondtam neki, hogy ne csináljuk ezt, erre mikor már elhúzódott én csókoltam meg őt. Teljesen idióta vagyok. Erőt vettem magamon és felnéztem rá. A hideg miatt arca kissé piros volt, kék szemei pedig, még a legfényesebb gyémántnál is jobban ragyogtak. Hihetetlen, hogy ennyire képes elvarázsolni. Biztosan valami varázsereje van, amivel magába bolondítja a lányokat, vagy én nem tudom..
Csak álltunk egymással szemben, és élveztük, amint a tekintetünk egymásba fonódik. Igazából hihetetlenül jó volt ismét érezni puha ajkait. Minden érintésébe beleremegek, de amikor megcsókol akkor összetudnának a térdeim csuklani. Szeretem őt és ez ellen nem tudok mit tenni, még ha akarnák sem. Állam alá nyúlt és felemelte a fejem, amit időközben lehajtottam. Beszélt.
- Talán jobb lenne, ha mindketten hazamennénk. - mondta, arcán semmiféle érzelem nem tükröződött. Csalódottan bólintottam, majd hátat fordítva neki, menni kezdtem.


Niall szemszöge:
Elmondhatatlanul fájt ezt mondanom. Legszívesebben vele tölteném az egész napomat és még az sem érdekelne, ha próbákra kellene mennem. Nem mennék el. Szeretem őt és tudom, hogy ő is, csak féltem őt. Félek, ha netalántán együtt lennénk, akkor a rajongók teljesen összetörnék őt. Már így is rengetegen gyanakodnak ránk..
Hazakísértem, mert nem mertem volna hagyni, hogy egyedül menjen haza meg egyébként is itt van a kocsim. A kapuban megálltunk és csak néztünk egymásra. Szeretném megcsókolni, de azt mondta, hogy ez nem helyes. Igaza van, de szeretem megszegni a szabályokat. Közel hajoltam hozzá és adtam neki egy puszit az arcára. Egész teste remegni kezdett. Bőre annyira puha volt, mint egy kisbabának..
- Hát akkor.. Szia. - mondtam miután elhúzódtam tőle. Intett és elmosolyodott. Megpördültem tengelyem körül és az autóm felé vettem az irányt. Kevés kell ahhoz, hogy ne forduljak vissza és szorítsam magamhoz és összevissza csókoljam őt, de türtőztetem magam. Kulcsomat előhalászom a zsebemből, majd megnyomom rajta a gombot ezzel elérve, hogy az autó nyitva legyen. Már majdnem kinyitottam az ajtót, amikor valaki erőteljesen megfogta a karom és maga felé fordított. Meglepődni is alig volt időm a kék szemek láttán, hiszen a kocsi oldalához nyomott és felpipiskedve arcomhoz, száját enyémhez nyomta.
Automatikusan lecsukódtak szemeim és kezeim körülölelték derekát ezzel teljesen magamhoz szorítva őt. Elmondhatatlanul lágyan csókolóztunk. Szerelemmel és szenvedéllyel teli. Soha nem akarom elengedni őt. Fordítottam helyzetünkön és most én nyomtam a kocsinak őt. Hajamba túrt én pedig derekát simogattam. Az idilli pillanatot egy hangos rikácsolás törte meg.
- Mégis mit csinálsz te a lányommal? - hallottam meg egy igen mérges hangot, mire szétrebbentünk a szőke szépséggel. Valaki elrángatott mellőle. - Mit képzelsz te magadról, hm? Most azonnal takarodj innen és meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében! - kiabált velem Winnie anyja. Komolyan megijedtem tőle. Azok a mérges tekintetek megrémítettek. Megtudott volna ölni velük..
- Kérem.. -kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de leintett. A hátamhoz lépett és megfogta a hercegnőm kezét és őt is rángatni kezdte. Winnie kétségbe esetten rám nézett, majd megpróbálta lefejteni magáról anyja szorító kezét. Közbe kellett avatkoznom. - Ne rángassa! - emeltem most én fel a hangom. Mégis, hogy gondolta azt, hogy majd itt rángatja őt.
- Parancsolsz? - fordult meg és kérdőn nézett rám.
- Ne rángassa Winniet. Felnőtt nő hagy csinálja már azt, ami jól esik neki. - mondtam.
- Addig amíg az ÉN házamban él azt csinálja amit mondok neki! - szemei szikrákat szórtak. Felrángatta Winniet a házhoz vezető lépcsőn. Nem is az ő háza. Ez a nő nem normális. A szőke lány még egyszer belenézett szemembe, majd eltűnt az ajtó mögött. Idegesen rúgtam bele a kocsi kerekébe, de ezt azonnal meg is bántam, mert nagyon fájt.
- A kurva életbe már.. - nyögtem fel, majd a lábamat fájlalva bepattantam az autóba, majd erőteljesen vágtam be magam után az ajtaját.
Viszonylag már nyugodtan parkoltam le a házam előtt. Az idegességemet egyre jobban átvette a félelem. Félek, hogy az anyukája valamit csinál vele. Nem bírnám elviselni, ha miattam bántaná. Josht közben próbáltam felhívni, de valószínűleg ki volt kapcsolva a telefonja. Remek.


Winnie szemszöge:
- Menj be a szobádba. És meg ne lássalak ma még egyszer. - olvastam le anyám szájáról a keserű szavakat. Fátyolos tekintetem egy percre sem vettem le róla. - A telefonoda és a gépedet pedig elveszem. - na nem, azt nem teheti. Hevesen kezdtem rázni a fejem nemtetszésem alapján, de ő csak megragadta a csuklómat és felrángatott a szobámba. Ekkora már könnyeim potyogtak, mint a záporeső. Egyrészt azért, mert elveszi azokat a dolgokat, amivel kommunikálhatok a barátaimmal másrészt pedig, mert iszonyatos erővel szorította a csuklómat. Belökött az ajtón, aminek következtében a földre zuhantam, majd végignéztem ahogyan laptopomat és a telefonomat felkapta és a kulcsot kivette a zárból, majd egy gúnyos pillantás után kiment a szobából. Kétségbeesetten pattantam fel a padlóról és szaladtam az ajtóhoz. Akárhogy rángattam a kilincset, nem nyílt ki az ajtó. Zokogva dőltem nekik és csúsztam le a földre, majd térdeimet átölelve, vártam a csodára, hogy ez csak egy rossz álom és hamarosan felébredek. De ez nem történt meg..


Alice szemszöge:
Egy óra elteltével..
Felháborító, amit a lányom művel. Mit képzel ő magáról? Az utca kellős közepén áll le csókolózni egy fiúval. Nagyon jól tudom, hogy ki ő. Azt hittem nem ilyen komolyak a szándékai Winnievel, de tévedtem. Úgy gondoltam, hogy csak egy barátja lesz, erre tessék. Együtt vannak. Vagyis az lenne a jobbik eset, mert ha kiderülne, hogy nincsenek együtt és úgy csókolóznak még nagyobb balhét csapnék. Leültem az ágyamra és felnyitottam a laptop tetejét. Remélem nem lesz kijelentkezve egyéb közösségi oldalakról.
Először a facebook nevű oldalt vettem célba. Szerencsém volt, ugyanis be volt jelentkezve. Elég jól ismerem ezt az oldalt, hiszen nekem is van. Kijelentkeztem a chatből, hogy valaki nehogy ráírjon. Volt egy bejövő üzenete. Niall Horan. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet és olvastam fel magamban.
"Szia. Remélem minden rendben van és nem nagyon szidott le az anyukád. Sajnálom, ami történt jobban kellett volna figyelnünk mindkettőnknek. Ha tehetném visszatekerném az időt és nem mondanám az, hogy jobb ha megyünk. Talán akkor nem buktunk volna le. Természetesen a csók az nagyon jólesett. El sem tudod hinni mit érzek akkor, amikor csak meglátlak. Hiányzol és féltelek. Remélem minden rendben van. Ha elolvastad kérlek válaszolj..:)"
Nem engedhetem meg neki, hogy együtt legyen ezzel a fiúval. A lányom nem lehet egy ilyen srácba szerelmes. Neki egy illedelmes férfi kell, aki gazdag, nem pedig egy fiatal énekes, aki gazdag. Talán majd bemutatom őt az egyik barátom fiának. Muszáj volt visszaírnom ennek a srácnak.


Niall szemszöge:
"Szia. Egyáltalán nem szidott le és rádöbbentett, hogy nem lehetek veled és nekem nem te kellesz. Semmit nem érzek irántad! Kérlek ne keress SOHA többé. Most, hogy megtudtam mit érzel irántam egyáltalán nem vágyom a társaságodra!"
A szívem minden egyes szó után tört darabokra. Hiba volt leírnom neki azokat a sorokat. Nem érdemelte meg.. Most teljesen összetört. Egymás után többször elolvastam a szöveget, de mindig ugyanaz volt ott. Pedig tudom, hogy szeret. Látszik rajta! Már egy érintésemtől remeg egész teste.. Vagy talán félreismertem, de ennyire? Egy emberben sem csalódtam ekkorát mint benne. Átvert. Csak játszott velem.. az érzéseimmel. Éreztem a könnyeket végig folyni az arcomon. Ezek után már én sem vágyom a társaságára..

Na ehhez mit szóltok?:D Remélem tetszett.Várom a véleményeket és a szavazásokat. xoxo

Huszadik rész. Hócsata

Jó estét manók!

Remélem jól telt a hétvégétek és kipihentétek magatokat, mert én nem, de az mindegy.:) Először is szeretném megköszönni a 8 !! darab megjegyzést. El sem hittem, hogy ennyien írtatok nekem, és hogy miket. Ráadásul 32 rendszeres olvasóval is büszkélkedhet az oldal. És ez még mindig nem minden. Az oldal elérte a 10 000 megtekintést.:) Annyira boldog vagyok!!!!:') Egyébként ez már a huszadik rész. Remélem tetszeni fog.:)

Jó olvasást az elég hosszúra sikeredett részhez!

20.Rész

Hócsata 

Másnap már dél volt, amikor felébredtem. Az éjjel meglátogattam Josht és sikeresen megettünk mindent, amit vettünk a boltba. Mellette aludtam el, ő pedig szorosan magához von. Nem is tudom mit kezdenék magammal nélküle. Mondta az éjjel, hogy amiért olyan bunkó volt velem pár napja, az azért volt, mert van barátnője és teljesen beleszeretett és minden percet vele szeretett volna tölteni, de aztán rájött, hogy én is itt vagyok neki és szükségem van rá. Óvatosan lehámoztam magamról erős karjait és kimásztam az ágyból. Adtam még egy puszit bátyám arcára, majd átbattyogtam az én szobámba. Vettem egy frissítő zuhanyt, majd a gardróbomban kerestem egy ruha összeállítást és magamra kaptam azt. Hajamat kifésültem majd egy laza kontyba fogtam.
Leszáguldottam a földszintre, majd a konyhába mentem. Sehol senki.. Csináltam egy szendvicset és jóízűen elfogyasztottam azt, egy pohár narancslé kíséretében. Mivel miután elmostam a tányért és a poharat unatkozni kezdtem, úgy döntöttem, hogy felmegyek az internetre egy kicsit, hiszen már pár napja nem látogattam meg se a twitteremet, se a facebookomat. Gyorsan felszaladtam a laptopomért, majd visszamentem a nappaliba, csakis azért, mert itt minden olyan karácsonyi hangulatban van. Amíg betöltődött a gép, azon gondolkodtam, hogy írni kellene egy üzenetet Niallnek a tegnapi miatt. Bánt, hogy nem mentem végül fel hozzá és nem köszöntem el tőle. Jó lett volna..
Twitteren gyarapodott a követőim száma, és kaptam pár tweetet is, hogy miért csak most tudódott ki az, hogy Joshnak van egy húga. Senkinek nem válaszoltam, hiszen ezt még nem beszéltem meg a bátyámmal, hogy az ilyenekre mit válaszoljak, vagy válaszoljak-e egyáltalán. Észrevettem, hogy kaptam egy üzenetet. Nialltől. Remegő kezekkel és eszeveszett tempóban kalapáló szívvel nyitottam meg.
Köszönés nélkül mentél el.. Kicsit rosszul esett! 
Istenem, miért vagyok ennyire hülye? Megbántottam. Akaratom ellenére bántottam meg. Annyira egy hülye vagyok. Jobban számított nekem a büszkeségem, mert féltem, hogy a többiek cikizni fognak. Pedig úgy is tudják, hogy szeretem őt.
Sajnálom.. 
Gépeltem be, majd elküldtem neki.
Nincs baj, csak rosszul esett. Nem találkozhatnánk a délután folyamán? 
Szívem hevesebben kezdett el dobogni.
De persze. Átjössz?
Írtam meg a választ.
Tíz perc. x
Válaszolt.
Tíz perc múlva itt lesz a fejem meg szerintem rohadtul rosszul néz ki. Gyorsan lecsuktam a laptopom tetejét, majd felszaladtam vele a szobámba. Letettem a gépet az ágyra, én pedig a fürdőszobámba rohantam. Beálltam a tükör elé és csak néztem az arcom. Egy ismeretlen lány köszönt vissza.. Egy boldog lány.
Régen nem ilyen voltam, de mióta megismertem a lányokat és a fiúkat, ráadásul Josh is itthon van teljesen kicserélődtem. Vidám vagyok. Ez az öltözködésemen is megmutatkozik, hiszen régebben még sötétebb ruhákat hordtam, most pedig egyre többször színeseket.
De miért is akarom kifesteni magam? Hiszen ha Niall szeret, akkor smink nélkül is tetszem neki. Tegnap sem volt rajtam egy gramm smink sem mégis azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Tehát nincs mitől félnem, ezért vissza is tettem az alapozót a helyére. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra, majd csak vártam. Vártam, hogy küldjön egy sms-t, hogy itt van. Pár perc múlva meg is kaptam és én eszeveszett rohanásba kezdtem. Ajtót nyitottam.
Ott állt. Ő, akibe én végérvényesen beleszerettem, az imádott szürke csőszára melegítőnadrágban. Elmosolyodott, én pedig zakatoló szívvel beljebb invitáltam őt a lakásba. Levette kabátját, majd a fogasra akasztotta. Visszafordult és hirtelen magához szorított. Csak ölelt erős karjaival és ez mindennél fontosabb volt nekem. Visszaöleltem. Beszívtam kábító illatát és muszáj voltam lehunyni szemeim. Kissé elhúzódott és egy apró puszit nyomott az arcomra, számhoz közel. Elpirultam és a pillangók pedig a megszokott szenvedélyes táncba kezdtek gyomromban.
- Menjünk fel. - tátogtam felé a szavakat. Elmosolyodott és bólintott. Gyorsan lehúzta cipőit, majd kezemet az övével összekulcsolva indultunk el a szobámba. Lehajtottam a fejem, hiszen éreztem, hogy arcom felveszi a pipacs színét már ettől az apró gesztustól is. Nagyon jól tudja, hogy mit vált ki belőlem és szerintem most is mosolyog rajtam. Persze ez engem nem bánt, mert tudom nem azon szórakozik ilyen jól, hogy mennyire is szerencsétlen vagyok, hanem azon, hogy boldog amiért ezt ő váltja ki belőlem.
Becsukta a szobaajtót magunk után, majd az ágyhoz invitált. Meglepődtem amikor leült engem pedig az ölébe rántott. Felnevetett, valószínűleg az ijedt arcomon. Mosolyogva nekidöntötte a homlokát az enyémnek és a szemeimet kémlelte. Teljesen elvesztünk egymás tekintetében. Elhúzódott és beszélni kezdett.
- Tegnap miért nem jöttél fel elköszönni tőlem? - kérdezte egy szomorkás mosoly kíséretében. Nem tudtam mit válaszoljak neki. Talán az a legjobb ha az igazat.
- Féltem, hogy a fiúk majd ezzel fognak szekálni. - tátogtam a szavakat. Halványan elmosolyodott és kezét felemelve kivette a hajgumit a hajamból, így a szőke tincseim hátamra valamint vállamra omlottak.
- Így sokkal szebb vagy. - mondta miközben száját édes mosolyra húzta. Belepirultam mondatába és fejemet mellkasába rejtettem. Éreztem amint teste megremeg erős karjai pedig körülölelnek. Szívverése egyre gyorsabb lett, csakúgy mint az enyém. Tudom, nem helyes az ahogy mi viselkedünk egymással, de nem tehetek ez ellen semmit. Általában így a szerelmespárok viselkednek. Mi pedig nem vagyunk együtt, tehát nem helyesen cselekszünk.
Percekig ültünk így egymás közelségét élvezve. Néha Niall nyakamba temette arcát és egy-egy puszit adott rá, amitől a bőröm felforrósodott és bizseregni kezdett. Végül megelégelte azt, hogy csak ülünk és hátradőlt engem pedig húzott magával, így rajta feküdtem. Kezeim mellkasán pihentek és lovaglóüléseben ültem rajta. Egy tincsem arcába hullott, ő pedig mosolyogva simította azt a fülem mögé. Arcát vizslattam, és annyira gyönyörű volt. Tudom nem szokás egy fiúra ezt mondani, de egyszerűen nincs rá jobb szó. Talán a tökéletes. Ajkai elváltak egymástól és csillogó szemekkel nézett rám. Azt szeretné ha megcsókolnám, de nem hiszem hogy kellene ez.
Leszálltam róla és melléfeküdtem. Arcára néztem. Kicsit mintha csalódott lett volna. Elidőzhettem egy kicsit rajta és megérezhette, hogy nézem, mert hibátlan arcát felém fordította. Oldalára feküdt és kezét hasamra tette, míg másikat feje alá tette. Beszélt.
- Miért nem csókolsz meg? Te nem akarod? - kérdezte. Nem gondoltam volna, hogy megfogja kérdezni.
- Akarom.. De ez így nem helyes. - tátogtam. Egy pillanatig lehunyva tartotta a szemét majd újra kinyitotta.
- Igazad van. - csúsztatta közben a kezét le a hasamról. - Ne haragudj, ha valami olyat tettem veled, amit te nem szerettél volna. - mondta, majd elfordította a fejét és a plafont kezdte el bámulni. Azt hiszem ismét sikerült csalódottá tennem.. Miért vagyok ennyire hülye? És egyáltalán miért csinálom ezt vele? olyan rossz őt szomorúnak látni. A szemei nem ragyognak annyira, az ajkai pedig nem húzódnak félmosolyra, mint általában amikor vele vagyok. Ha így folytatom mindent elrontok..

...

Nem sokkal később Josh is csatlakozott kétszemélyes társaságunkhoz. Eléggé meglepődött, amikor benyitott a szobámba is egymás mellett feküdve talált Niallel, de nem szólt egy szót sem. Mivel elkezdett esni a hó úgy döntöttünk ellátogatunk a közeli parkba. Vagyis csak Niall és én mentünk, mert Joshnak dolga volt. Állítólag a barátnőjével találkozik. Felvettem egy melegebb ruhát és egy kevéske sminket is tettem fel, bár Niallel kicsit összekaptunk, mert azt mondta, hogy semmi szükségem sminkre, de én nem hallgattam rá. Előtte nem kell, de ha az utcára megyek akkor nem nagyon szeretem ha nincs rajtam smink. A földszintem felvettem a fehér bakancsomat, a fekete kabátommal és a szürke sapkámmal együtt. Niall közben elém állt és segített megigazítani a sapkámat. Mosolyogva néztem fel rá és adtam neki egy puszit az arcára, azért, mert segített nekem. Persze, amúgy is jól esett nekem is és szerintem neki is. A meleg sálam közben a nyakamba tettem és a kesztyűmet is felhúztam.
Niall kinyitotta nekem az ajtót és igazi úriember módjára előreengedett, amit csak egy mosollyal nyugtáztam. Ő még gyorsan a kocsijához szaladt és kivett belőle egy sapkát, sálat és kesztyűt, majd felvette azokat. Rám mosolygott amit viszonoztam és elindultunk. Imádok hóesésben sétálni, ilyenkor minden olyan nyugodt. Ráadásul az egész táj hófehérbe van öltözve, ami már inkább meseszép. Szerintem ez az egyetlen jó dolog a télben, de ez is csak addig ameddig meg nem unjuk a havat és ez beszokott következni már január végén..
Hamarosan egy kisebb parkhoz értünk. Szinte alig voltak egy páran, akik itt voltak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy adag hó pottyan az arcomba. Szemeim hirtelen tágra nyíltak, majd Niallre pillantottam, aki nevet és az egyik kezében ott egy újabb adag hógolyó. Elmosolyodtam rajta, majd futásnak eredtem. Éreztem amint a hátamnak ütközik a másik hógolyó, de csak nevetve hátra néztem. Közelebb van mint gondoltam.
Hirtelen elkapta a derekam és magához szorított. Nevetve próbáltam lefejteni magamról a kezeit, de csak annyit sikerült elérnem, hogy mindketten elestünk. Az egész ruhánk havas lett, ahogyan ott fetrengtünk, mint két nemnormális. Elég vicces látvány lehetett. Feltérdeltem és megpróbáltam felállni és amikor ez sikerült Niall visszahúzott. Térdre estem, ő pedig hátulról átölelte a nyakam. Hátranéztem rá, ő pedig kihasználva az alkalmat, forró ajkait enyéimre nyomta. A meglepődöttségtől hirtelen nem tudtam mit is kell csinálni, viszont amikor már húzódott volna el, mohón ajkai után kaptam..

Remélem tetszett a rész.:) Várom a véleményeket és a szavazásokat. xoxo 

Tizenkilencedik rész Szeretném

Sziasztok!

 El sem hiszem, hogy van már 26 rendszeres olvasója a blognak!! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien lesztek. :) Ha tetszik egyébként a történet Te is iratkozz fel, kérlek.:) Arra szeretnélek kérni titeket, hogy találjatok ki valamilyen összevont nevet A Niall Horan-ből és Winnie Devine-ból. Én valahogyan az ilyenekben sohasem voltam jó, szóval ezért kérlek meg titeket. cc: Az előző részhez köszönöm a véleményeket! Örülök,  hogy már hiányoltatok.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog, csak úgy mint az előzőek! 

Jó olvasást!:)

19.Rész

Szeretném

Josh otthonosan nyitotta ki a ház ajtaját és lazán lépett be rajta. Levette a kabátját, majd segített a sajátomat is levenni és miután a cipőinktől is megszabadultunk, a tálca sütivel léptünk be a nappaliba. Amint megpillantottam Őt, ahogyan rám emeli ragyogó kék szemeit sikerült elpirulnom és végül zavaromban lehajtottam a fejem. Akaratom ellenére is elmosolyodtam, ráadásul a szívem is eszeveszett tempóban kezdett el kalapálni. Észrevettem, hogy valaki megállt előttem. Lassan néztem fel, és az Ő arcával találtam szembe magam. Mosolygott, majd óvatosan magához ölelt amit viszonoztam. Térdeim, érintése hatására megremegtek, fejemet nyakába hajtottam. Bódító illata beszökött orromba és azt hittem, menten elájulok. Na nem azért mert rossz lett volna, éppen ellenkezőleg. Mivel kissé feltűnő, hogy ilyen sokáig öleljük egymást, ezért elhúzódtam tőle. Adott még futólag egy puha puszit az arcomra, majd Joshhoz ment. Itt volt a három lány is és már a többiek is - kivéve Harryt akiről kiderült, hogy Amerikában van - szóval őket is üdvözöltem. Niall intett, hogy üljek le mellé, amit mosolyogva meg is tettem. Megfogta  a kezem, mire ránéztem. Mosolyogva majszolta  a csokis finomságot, majd miután lenyelte az éppen szájában lévő falatot beszélni kezdett.

- Te csináltad? - kérdezte.

- Hát, Joshsal, csak nem sokra mentem a segítségével. - tátogtam felé a szavakat ő pedig felnevetett.

- Nagyon finom lett. - bókolt aranyosan, mire újra arcomba szökött a vér.
Az édesség hamar elfogyott, és szerencsére mindenkinek ízlett.
Mivel mindenki vágyott már egy kis gyümölcslére, Niall felajánlotta, hogy hoz be. Fejével intett, hogy menjek majd utána. Mikor felálltam, mindenki rám emelte tekintetét. Kicsit zavarba hozott, hogy mindenki engem figyel, de eltátogtam nekik, hogy segítek Niallnek. Aprót bólintottak, majd folytatták tovább a csacsogást. Vagyis Josh az kérdőn nézett rám, amit egyáltalán nem értettem. Mindegy.
Niall után eredtem végül.
Éppen a poharakat rendezte a tálcán, amikor beléptem. Mosolyogva rám emelte tekintetét és intett, hogy nyugodtan menjek közelebb. Kissé félve léptem mellé bár nem értem, hogy miért.
- Elképesztően gyönyörű vagy. - cirógatta meg az arcom. Zavarba jöttem, ma már nem tudom hányadgyára. - És csodálatos. - hajolt egyre közelebb a fejével. Ajkai hozzáértek enyéimhez, mire egész testem remegni kezdett. Nem csókolt meg, csak egy puszit adott. A bőröm libabőrös lett, szívem pedig megint kiakart törni mellkasomból. Viszont, amikor már majdnem kiszakadt a mellkasom elhúzódott tőlem. -Vigyük ki az innivalókat. - mosolygott rám. Aprót bólintottam.

...

A fiúk videó játékoznak, mi lányok pedig unottan nézzük őket. Vagyis, én jobban inkább Niallt figyelem ahogyan boldogan kacag vagy éppen kissé ideges, mert vesztésre áll. Néha ő is rám emelte pillantását, de akkor, csak zavartan sütöttem le a szemeim. Kis idő elteltével, Niall vesztett és annyira ideges lett, hogy levágta a kontrollert, és dühöngve felpattant, majd felrohant az emeletre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megtud sértődni egy ilyen kis pitiáner dolgon. A fiúk csak röhögtek, a lányok pedig mosolyogtak. Nem értettem most miért lett hirtelen ennyire jókedvük. Értetlenül néztem a mellettem ülő Daniellere, aki arckifejezésem láttán magyarázni kezdett.
- Azért röhögnek ennyire, mert Niallt sikerült felidegesíteniük. Azon kezdték el cikizni, hogy szerelmes beléd. - vázolta fel a helyzetet. Kitágultak szemeim a meglepődöttségtől, azt hittem, hogy nem jól olvastam le ajkairól azt a két szót.
- Szerelmes belém? -tátogtam a szavakat. Nagyokat bólintott miközben mosolygott. Én is elmosolyodtam, hiszen iszonyú jól esett, hogy valaki szeret engem Úgy. És ráadásul az az ember, akibe én is kezdek szerelmes lenni. Bár mondjuk szerintem ez a srácoktól gonosz volt, hogy kiröhögték őt. Már éppen azon gondolkodtam, hogy felmegyek hozzá, amikor Josh megérintette a kezem, és mondta, hogy ideje lenne menni. Bólintottam, majd miután felvettük magunkra a kabátot és a bakancsot, elköszöntünk mindenkitől. Vagyis majdnem mindenkitől. Niall nem volt lent. Nem firtattam, hogy elakarok tőle búcsúzni, mert akkor az nagyon gyanús lenne. Mondjuk a többiek szerintem tudják, hogy mit érzünk egymás iránt, de akkor is..
Hamar hazaértünk és mivel már este nyolc óra tájékán jártunk, elmentem fürödni. Megengedtem a vizet és tettem bele fürdősót is. Levetkőztem, s beleültem a meleg vízbe. Testemet átjárta a kellemes meleg és sóhajtva hunytam le szemem. Mostanában annyira más lett minden. Soha nem voltam még ennyire boldog, mint az utóbbi pár napban. Megismerkedtem a One Directionnel és a három lánnyal. Annyira kedvesek és megértőek velem. Tudják, hogy síket vagyok mégis úgy viselkednek velem, mintha én is normális lennék, és ez nagyon jól esik.
Bár Harryvel kicsit rögösen indult a kapcsolatunk mára már ugyanolyan jóba vagyok vele, mint a többiekkel. Louis és az állandó viccei. Ezt nagyon bírom benne. Ahhoz képest, hogy ő a legidősebb a viselkedése alapján egy tizenéveshez hasonlítanám. Liam, aki mindig apáskodik és megállítja a többieket, ha éppen valami olyat csinálnak, amivel bajba sodornák magukat. Zayn pedig a lazaságával lopta be magát a szívembe. Igazi rossz fiús kinézete van, de ha megismered őt, akkor rájössz, hogy egyáltalán nem rossz fiú. Sőt, néha ő viselkedik a legaranyosabban, mint egy ártatlan kisfiú. Főleg, amikor valami rosszat csinál Perrie pedig leszidja őt, akkor megtudnám zabálni őt.
Pezz, mint ahogy az előbb említettem mindig próbálja helyre tenni Zaynt, ha Liamnek nem sikerül. Nagyon őrült a csaj. A lila haját pedig egyre jobban imádom. Eleanor meg egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van, mint egy modell. Szép arca van, valamint csinos alkata. Imádni való. Ha ő nem lenne komolyan ki kellene találni. Louis igazán jól választott, illenek egymáshoz, hiszen mindketten benne vannak minden hülyeségben. Daniellet ugyan később ismertem meg, de vele is ugyanolyan jóba lettem, mint a másik két lánnyal. Örülök, hogy Liammel végül úja együtt vannak, mert így leagalább megismertem őt. A tánctudása egyszerűen elképesztő.
Na és Niall. Amikor rágondolok, mindig hatalmasat dobban a szívem, és ez most sem volt másképp. Ő áll hozzám a legközelebb a bandatagok közül. Hiányzik minden egyes másodpercben. Szeretnék vele lenni, és csak megölelni őt, de most nem lehet. Fáj, hogy nem köszöntem el tőle, már megbántam, hogy nem mentem fel hozzá. A szemei valami elképesztően gyönyörűek, kisfiús arca folyton magával ragad, és kedvessége egyszerűen elbűvölő. Féltem eddig bevallani, de Szeretem őt. Nem tudok az érzés ellen semmit sem tenni, de bevallom nem is akarok. Ajkait még most is ajkaimon érzem. Kezeimet számhoz emeltem és végig simítottam rajta.
Szeretném még csókjait érezni, szeretném ha karjaiba zárna és magához szorítana, szeretném, hogy kék íriszei enyéimbe nézzenek. Szeretném, ha szeretne..
Nem is értem mivel érdemeltem ki a barátságukat és legfőképpen egy olyan testvért mint Josht. De az életem még mindig nem teljes és nem tudom, hogy mikor lesz az. Megakarom tapasztalni azt, hogy milyen hallani. A szeretteim hangját, és a zene hangját. Kiskoromban apa tanított gitározni. Emlékszem arra a pillanatra, amikor sikerült valamennyire is, de nagyjából eljátszani egy dalt, amit apa írt. Elmosolyodtam a régi emlékre és kigördült egy könnycsepp a szememből. Hosszú órákat tanultam azt apával. Akkor volt minden tökéletes. Apa még élt és anya is boldogan élt mellette. De azután az este után minden megváltozott..

Remélem tetszett a rész.:) Várom a szavazásokat és véleményeket! És szavazzatok az oldalsávban a blog kinézetéről is!!! xoxo

Tizennyolcadik rész. Süti Devine módra

Sziasztok!

Remélem nem pártoltatok el még tőlem, a hosszabb szünet miatt. És azt is remélem, hogy már vártátok a részt és most megérkeztem immáron újult erővel. :) Nagyon szépen köszönöm a véleményeket az előző részhez, annyira, de annyira jól esnek!!! Nagyon imádlak titeket és remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is!

Jó olvasást az eléggé vidámra sikeredett részhez! (: 

18.Rész

Süti Devine módra

Winnie szemszöge:

Sajnálatomra Niall az éjszaka elment, ezért egyedül ébredtem. Egyből a tegnap este jutott az eszembe, hogy eljött és megcsókolt. Annyira puhák és édesek voltak ajkai, ha tehetném egész nap csak csókolnám. Elmosolyodtam e gondolatomra és vidáman keltem ki az ágyból. Szökdécselve tekintettem be a a gardróbomba és egy elég vidám göncre esett a választásom. Úgy döntöttem, hogy ma Josh elé állok és megtudakolom mi a baja velem. Nem hiszem, hogy bármit is tettem volna, amiért kiérdemlem ezt a viselkedését. Rosszul esik. Már csak a jókedvem miatt is, de magamra kaptam a macis sapkámat, amit nem is olyan régen kaptam Lawson-tól. Jó fej egy pasi és szeretem is, de nem pótolhatja apát. Soha..

A gyomrom korgása jelzett, hogy ideje lenne már bekapni valamit. Leszáguldottam a konyhába, ahol szokásához híven Rose szorgoskodott, de most anya is ott volt a kávéját szürcsölgetve. Meglepetésként ért hogy itt látom, hiszen általában csak este szoktam látni, mert egész nap dolgozik Lawson cégénél, mint asszisztens. Természetesen Lawson asszisztense. Mosolyogva köszöntött, amit viszonoztam, majd odaléptem hozzá és megpusziltam arcát. Vigyorogva figyelte a sapkámat, majd megszólt.

- Fázol, hogy sapka van rajtad? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolygott közben.

- Nem. - tátogtam.

- Értem. Amúgy aranyos. - mondta. Azt hiszem ezt a pillanatot meg kell jegyeznem, mert nem biztos hogy egy darabig lesz még ilyen. Általában komor szokott lenni, és nem nagyon érezteti a szeretetet, de természetesen tudom hogy ez valójában nem így van. Rosennak is adtam egy cuppanóst, aki leültetett a pulthoz és elém tette a tükörtojást, bacont és a zöldségeket. Hamarosan már a őszibaracklé is előttem volt én pedig mohón kezdtem el falatozni. Kivételesen most nem a hatalmas ebédlőben eszek, de nem is baj, mert nincs kedvem még át is menni és egyedül is lenni.

Amint elfogyasztottam a finom reggelimet, eltátogtam Rosenak hogy köszönöm és egy puszit is adtam neki. A nappaliba mentem, ahol anya is tartózkodott  valami filmet nézve. Leültem mellé mire felém fordult és beszélni kezdett.

- Ma nem megyek be dolgozni. Szeretném ha kidekorálnánk a lakást. - mosolygott melegen. Hevesen bólogatva tudtára adtam, hogy tetszik az ötlet. Hirtelen egy kezét éreztem meg hasamon és egy testet a hátam mögött. Az illatáról felismertem, hogy Josh az. Lehajtottam a fejem, majd szembefordultam vele. Arca  elég megviselt volt, szája szélén szomorú mosoly bujkált, szemei bűnbánóan csillogtak. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. Így adtam tudtára, hogy nem vagyok rá mérges. Éreztem meleg leheletét nyakamon, miközben keze hátamon járt fel s le.


...


Joshal újra minden a régi. A házat kidíszítettük, ami miatt teljesen karácsonyi hangulatom lett. Most éppen azt találta ki, hogy süssünk sütit, mert megkívánta. Így hát a konyhába mentünk és mivel nem voltak megfelelő alapanyagok, következő utunk egy közeli bevásárlóközpontba vezetett. Itt megint elbohóckodtunk és már féltünk. hogy a biztonságiak ránk nem szólnak. Gyorsan bevásároltunk és hát nem csak a sütihez vettünk hozzávalókat, hanem rengeteg csokit és chipset is. Ja, és persze egy rakás gumicukrot.

Amikor hazaértünk a konyhába mentünk és kipakoltunk. Mivel se anya se Rose nem szereti, hogy édességekkel tömjük tele magunkat főleg előttük, Josh felcsempészte a szobájába őket. Mármint az édességeket. Amint ezzel megvolt mosolyogva adott nekem egy puszit és mondta, hogy este majd szól és átmegyek hozzá, hogy megegyük őket. Pontosan olyan lesz mint régen. Mikor kicsik voltunk, akkor is mindig ezt csináltuk, hogy a spórolt pénzünket összedobtuk és elköltöttük őket sok-sok édességre, amit aztán az éjszaka közepén elpusztítottuk.

A sapkámat levettem és összefogtam a hajam, majd nekikezdtünk a sütinek. Josh szokás szerint amit csak rábíztam, - mert azt mondta ő akarja csinálni -, azt mindet elrontotta. Végül aztán nagy nehezen sikerült kisütni a lapokat. A krémet kevertük, amikor Josh előszeretettel kapta elő a telefonját és közölte, hogy mindenképpen csinálni akar rólam egy képet.

- Feltehetem twitterre? - nézett rám bociszemekkel miután elkészült a kép. Csak megráztam a fejem, hogy nem és elkezdtem a piskótára kenni a krémet. Ránéztem közben Joshra, de csak szomorúan nézett rám. Elmosolyodtam rajta, hiszen nagyon aranyos volt. Arckifejezése nem változott meg még most sem és pár perc múlva sem.

- Jól van tedd. - tátogtam felé a szavakat, mire elmosolyodott és már nyomkodta is a képernyőt. Miután feltette megmutatta, hogy mit írt hozzá.

@JoshDevineDrums Vele a legjobb csokis sütit sütni! Gyönyörűm nagyon Szeretlek.. :) x

Vigyorogva olvastam végig a mondatot, majd egy puszit adtam a bátyám arcára.

- Én is nagyon szeretlek. - tátogtam és a kezemmel egy szívet mutattam. Felnevetett és magához ölelt.

...

Hiányzik. Tegnap éjjel láttam őt utoljára, de olyan mintha legalább három napja nem láttam volna már. Niall minden gondolatom. Ha rá gondolok boldogság fog el ráadásul azok az idióta pillangók is táncolni kezdenek. a hasamban. Szeretem őket, de akkor is néha idegesítenek.. Most komolyan ilyen hülyeség jár a fejemben, hogy szeretem a pillangóim. Hm, nem vagyok normális.

Mivel a csokis édességből nagyon sok lett, és se anya, se Lawson, sem pedig Rose nem rajong az ilyen dolgokért, úgy döntöttünk, hogy meglepjük a srácokat vele. Josh elrendezte, hogy mindannyian menjenek a közös One Direction házba, mert viszünk nekik egy kis meglepetést. A gardróbomba mentem és kiválasztottam egy kényelmes összeállítást, majd miután vettem egy frissítő fürdőt, magamra kaptam azt. Hajammal nem sokat bíbelődtem, csak kifésültem és hagytam, hogy hullámokban omoljon a vállamra illetve a hátamra. Arcomra nem tettem fel sminket, mert úgy gondolom, hogy felesleges. Egyszer úgy is meglátnak majd smink nélkül és miért is nem lehetne az most?

Lementem a konyhába és egy tálcára tettem a már felszeletelt sütiket, majd lefedtem azt egy fóliával. Josh jelzett, hogy mehetünk, majd anyától elköszönve a kocsiba ültünk és a ház felé vettük az irányt..

Várom a véleményeket és a szavazásokat! :) Puszi. xoxo

Tizenhetedik rész. Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Good Night! (Csak hogy angolul is leírjam. A következő lehet magyar lesz.)

Köszönöm az előző részhez a véleményeket! Annyira übercukik vagytok.♥ Ehhez is várom a véleményeket! A blog megkapta az első díját, amit ITT megtekinthettek. Még egyszer köszönöm Sophie.♥ És mint látjátok egy kicsit alakítottam a kinézeten. Nem nagy cucc, de azért remélem tetszik! Ja és köszönöm a 18 feliratkozót. Imádlak Titeket..♥

Jó olvasást!

17.Rész

Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán..

Niall szemszöge
'Nem kellene magadba habarintani, ha közben te nem érzed ugyanazt.' 
Amint elolvastam az üzenetét, a szívem hatalmasat dobbant. Zayn által eddig is tudtam hogy tetszem neki, de így azért jobb tudni. El sem hiszem. Tényleg tetszem neki. Ajj, most azonnal magamhoz akarom ölelni és megcsókolni a telt ajkait! Felugrottam az ágyról és gyorsan magamra kaptam a melegítő nadrágom és egy pulóvert, majd ezt a cipőm követte. Telefonom zsebre vágtam és rohanni kezdtem az ajtóhoz. Nem zártam kulcsra a házam, mert ez valahogy jelen pillanatban nem érdekelt. Csakis Winnie. Bepattantam a kocsimba és a házukhoz vettem az irányt.
Hamar odaértem, az őrült vezetésemnek köszönhetően. Szerencse, hogy egy rendőrrel sem találkoztam, mert akkor biztos megbüntetett volna. Kivéve persze ha nem jártam volna úgy mint Louis, hogy a rendőr egy fényképet kér tőlem. Amikor odaértem az út másik oldalán parkoltam le. Halovány fényt láttam kiszűrődni Winnie ablakán és ez megnyugtatott, hiszen még fent van. Elővettem a mobilom és egy sms-t írtam neki. 
'Nézz ki az ablakon.'
Pötyögtem be a rövid mondatot, majd elküldtem neki. Pár pillanat múlva észrevettem amint felkapcsolódik a villany, majd ezt követően elhúzódik a függöny és kinéz rajta az én hercegnőm. Láttam hogy körbepillant, és csak megrázza a fejét, majd már húzta volna vissza a függönyt, amikor gyorsan kipattantam a kocsimból. Abbahagyta előbbi mozdulatát és értetlenül meredt rám. Lazán nekidőltem a kocsinak, lábaim keresztbe fontam úgy, mint a karjaim és csak mosolyogva figyeltem Őt. 

Winnie szemszöge
Ott állt, lazán a kocsijának dőlve, iszonyúan édes mosollyal az arcán. Egy szürke melegítő nadrágot viselt - amit egyébként imádok rajta - és egy laza pulóvert. Haja kócos és lelapult volt, amit szintén nagyon szeretek hiszen annyira aranyos olyankor. Persze amúgy is, de amikor fel van állítva a haja akkor inkább szexinek mondanám. Mosolyom egyre szélesebb lett és elléptem az ablaktól. Óvatosan leszaladtam a bejárati ajtóhoz majd csendesen átléptem a küszöbét. Megpördültem magam körül és a felém közeledő fiúhoz szaladtam majd a nyakába ugrottam. Bebizonyította hogy érdeklem, hiszen nem minden férfi hagy mindent maga után és megy el ahhoz a lányhoz aki tetszik neki. Vagyis azt hiszem hogy tetszem neki, de most kanyarodjunk vissza egy kicsit, mert eltértem a témától..
Erős karjait szorosan fonta körém és éreztem, amint apró puszikat ad nyakamra és az oda ömlő hajamra. A pillangóim a hasamban újra életre keltek, és vidáman kezdtek szárnyaikkal csapkodni, a szívem pedig eszeveszett gyors tempóban kezdett el kalapálni. Imádom ezt az érzést. Percekig állhattunk így és nem érdekelt minket az, hogy mennyire hideg van, hiszen egymás karjai közt lehettünk. Kis idő múlva elhúzódott tőlem, de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Kék íriszei vágyakozóan csillogtak, és teljesen elvesztem bennük. Mosolyogva vette el egyik kezét a hátamról és egy rakoncátlan hajtincsem a fülem mögé tűrte, majd arcomat kezdte el cirógatni puha ujjbegyeivel, s néha-néha ajkaimon is végig simított. Ettől a tettétől pedig folyton fülig pirultam. Kezét levezette végül nyakamra majd tarkómra és ott pihent meg. Homlokát óvatosan az enyémhez döntötte ezzel még közelebb vonva magához. Éreztem szapora légzését és meleg leheletét ajkaimon, amik ennek hatására kissé szétnyíltak, bőrömön pedig jóleső borzongás futott végig. Fejét egy kicsit oldalra döntötte és csigát megszégyenítő lassúsággal kezdett ajkaival közelíteni enyéimhez. Egyre jobban érezni akartam csókjait. Már-már szánk majdnem összeért, de várt egy kicsit. Felbátorítva közelebb hajoltam hozzá, így összeértek azok. Szemeim lehunytam a jóleső érzéstől és karjaim szorosan nyaka köré fontam. Megéreztem nyelvét, amint bejutásért könyörög és én ezt boldogan meg is adtam neki. Megremegtek térdeim, amikor végig simított puha nyelvével enyémen és amikor lassú keringőzésbe kezdtek féltem, hogy összecsuklanak alattam, de ez szerencsére nem történt meg hiszen szorosan körülölelte derekam és magához préselt. Amikor már teljesen elzsibbadtak ajkaink és a nyelvünk, csak akkor voltunk képesek egy kicsit is, de szétválni egymástól. Lihegve döntötte ismét homlokát enyémhez, majd apró puszikat adott számra és arcomra. Szaporán vettem a levegőt és még egyszer rátett a lapáttal akkor, amikor kezét becsúsztatta pólóm alá és meleg tenyerével hátam kezdte el simogatni. Tiszta libabőrös lettem érintésétől. El sem hiszem, hogy megvolt az első csókom és ráadásul egy olyan személynek adtam, aki rettentő fontos nekem. Eltolt egy picit magától és beszélni kezdett.
- Boldog vagyok, hogy én adhattam neked életed első csókját. - mondta és szerényen elmosolyodott. 
- Boldog vagyok, hogy te adhattad nekem életem első csókját. - tátogtam gyönyörű még mindig csillogó szemeibe nézve. Mindketten elpirultunk egymás kijelentésétől, amin csak mosolyogni tudtunk.
- Én is paradicsom piros vagyok ugye? - kérdezte kínosan vigyorogva. Szapora bólogatással adtam tudtára hogy igen. 
- Fázom. - tátogtam és közelebb húzódtam hozzá, amit ő örömmel fogadott. Hirtelen csak annyit vettem észre hogy a karjaiba kap és a bejárat felé veszi az irányt. Csendesen próbált felvinni az emeletre, de amikor majdnem lefordultunk a lépcsőn kuncogva a mellkasába rejtettem arcom. Hamar a szobámba értünk, ahol becsukta az ajtót majd letett és csak mosolyogva nézett rám. Boldog volt, úgy ahogy én is. 
- Késő van. Aludj. - mosolyodott el. Aprót bólintottam, s kezét megfogva az ágyhoz húztam. Befészkeltem magam, ő pedig leült a szélére.
- Maradj itt. - tátogtam és bevetettem a mindenki szerint irtó cuki boci szemeket. 
- Te is tudod, hogy nem lehet. -
- De már aludtunk együtt. - biggyesztettem le ajkaim.
- Az más volt. - mosolygott és felfeküdt mellém majd felém fordult. - Itt maradok addig, amíg el nem alszol. Rendben? - kérdezte és megsimította arcom. Én csak magamhoz húztam, majd hátat fordítottam neki, ő pedig szorosan magához ölelt, miközben kezem hasamon pihenő kezére simítottam.

Josh szemszöge
Az éjszaka közepén jöttem haza. Éppen felértem a lépcsőn, amikor észrevettem, hogy nyitódik Winnie szobájának ajtaja és egy fiú lép ki rajta. A kintről beszűrődő fényben felfedeztem Niall arcát. Ő is meglepődött mikor meglátott és én is, bár ő neki ijedtség is felfedezhető volt az arcán.
- Öhm.. Hali. - köszönt rám csendesen és zavartan.
- Hát te? -tettem fel a kérdést és gyanakvóan kezdtem arcát kémlelni.
- É-én csak.. Itt hagytam a.. a pulóverem. Igen, azt hiszem. -makogott össze-vissza és zavartan megvakarta tarkóját miközben a cipőjét tanulmányozta végig. Mi lehet rajta olyan érdekes? Rápillantottam, de semmi különlegeset sem fedeztem fel rajta. Fehér és egy kicsit piszkos..
- Biztos vagy benne? - vontam fel egyik szemöldököm, mire felkapta a fejét.
- Izé, lehet. - mondta és bevágott egy furcsa fejet. Pulóverét? Most komolyan! Ki olyan hülye aki az éjszaka közepén jön el az otthagyott pulóveréért? Ja, Niall. Na jó, azért annyira hülye én sem vagyok, hogy ezt bevegyem, mint egy gumicukrot a számba (?). Hm, egyre gyanúsabb nekem ez a srác.
- Lehet? Izé. Lehet? Most mi van? - vágtam én is egy elég értelmesre sikeredett fejet. 
- Mennem kell. - motyogta és gyors vágtába elhagyta az emeletet. Pár percig még álltam egy helyben, majd hirtelen észbe kaptam és a szobámba mentem. Ez amúgy hamar lerázott. Itt hagyott. Egyedül. Egy magamban. Ez ugyanaz volt. Mindegy. Na majd holnap beszélek én vele egykét dologról. Vagy ma? Jaj, már fáradt vagyok én ehhez..

Tetszett? Remélem! :) Várom a véleményeket és szvazatokat! Puszi.♥ xoxo

Tizenhatodik rész. Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is

Guten Abend!

Na? Gyors voltam? Na legközelebb is, ha ilyen hamar összegyűlnek a megjegyzések hamarabb fog jönni a rész! Köszönöm őket! Úgyhogy úgy törekedjetek a véleményekre.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog! Nem is fűznék hozzá többet, csak annyit hogy..

Jó olvasást!

16.Rész

Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is

Niall szemszöge:
A rokonjaim nem rég repültek haza. Már este van. Az ágyamon ülve írtam egy sms-t Winnienek, hogy holnap találkozhatnánk. Vártam egy ideig, de nem jött rá válasz. Szomorúan felsóhajtottam, majd inkább felhívtam anyát hiszen őrülten hiányzott. Pár csörgés után fel is vette.
- Hallo? - szólt bele a telefonba. Furcsa szokása, hogy még mindig nem biztos abban, hogy ki hívja hiába írja ki a nevet a kijelző.
- Szia anya. - köszöntöttem már vidáman.
- Jaj, kisfiam. Szia. Olyan jó hallani a hangod. - mondta meghatódva.
- A tiedet is anya. - mosolyodtam el.
- Mi újság van Londonban? -kérdezte.
- Semmi különös. Az idő rossz és üres nélkületek az életem. - meséltem kissé letörten.
- Niall, hiányzol. -
- Ti is. El sem tudod képzelni mennyire. - válaszoltam miközben az ágytakarót kezdtem el gyűrögetni.
- Alig várom már hogy haza gyere.  -
- Én is anya. -egyszerűen muszáj voltam kimondani ennyiszer az 'anya' szót, mert annyira jólesett neki mondani. És tudom, hogy ő is örül, azért mert ennyiszer kimondom azt a szót és ez boldoggá tesz.
- Mesélj már valamit. Igaz az hogy van egy lány a láthatáron? -kérdezett rá félve, mire akaratom ellenére elpirultam. Nem tehetek róla, ha már ennyivel zavarba lehet hozni.
-Igen, de te ezt Irinától tudod? -kérdeztem rá. Nem igaz, hogy egyből elmond neki mindent.
- Lehet. Na mesélj róla kicsim. - lett izgatott.
- Hát Josh testvére. - kezdtem bele, de közbevágott.
- Milyen Josh? - kérdezte én pedig magam előtt láttam értetlen, ám mégis gyönyörű arcát. Felnevettem.
- A dobosunk. Tehát az ő testvére és Winnienek hívják. Soha nem láttam még ennyire gyönyörű lányt, anya. És ezt komolyan mondom. Ha szeretnéd akkor küldök egy képet róla. -mosolyodtam el. - Csak.. Mikor még kicsi volt, autóbalesete volt. Az apukája meghalt, ő pedig elvesztette a hallását. - mondtam halkan.
-Istenem.. - képedt el.
- Anya. Érzem, hogy ő kell nekem! Soha nem éreztem még ilyet. Annyira kedves és megértő. - mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
- Kicsim. Nem gondolod hogy nehéz lesz? Nem lenne jobb ha hagynád? -kérdezte és éreztem a félelmet a hangjában. Meglepett az amit kérdezett.
-Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is! -mondtam neki halkan, ám mégis magabiztosan.
-Rendben van, kincsem. Nem fogom megszabni, hogy kivel legyél. Nekem teljesen mindegy, csak tiszta szívből szeressen téged. -válaszolt. Hallani lehetett a hangján, hogy elmosolyodott, és hogy boldog.
-Köszönöm. - mosolyodtam el.

...

- Én is szeretlek. Szia. -tettem le a telefont. Több mint egy félórát beszélgettünk anyával és olyan jó volt hallani a hangját. Alig várom már, hogy végre láthassam és nem csak őt, hanem az egész családom és az ottani barátaimat. Apropó, Winnie nem válaszolt az üzenetre. Fogalmam sincs miért. Jó, az igaz hogy elhanyagoltam az utóbbi pár napban, de csak azért mert a rég nem látott rokonaim itt voltak és rájuk koncentráltam. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam rá, mert az képtelenség lenne. Amikor csak egy percre is, de egyedül voltam a gyönyörű arca lebegett szemeim előtt amint boldogan mosolyog.


Winnie szemszöge:
A telefonom megrezgett. Ránéztem a kijelzőjére, üzenetem jött. Kezembe fogtam a készüléket és kíváncsian nyitottam meg. Amint megpillantottam, hogy ki küldte szívem eszméletlen gyors kalapálásba kezdett. Niall kérdezte, hogy nem találkoznánk-e holnap. Most erre mit válaszoljak? Természetesen akarom látni  őt, érezni az érintését, de eddig miért nem keresett? Ráadásul ott van az a barna hajú lány is, aki felettébb csinosabb mint én. Ő tetszik neki és nem én!
Ledobtam a telefonom az ágyra, majd köntösöm felkapva a fürdőszoba felé vettem az irány. Tele engedtem a kádat vízzel és tettem bele kókuszos tusfürdőt. Eléggé elbóbiskoltam, ugyanis már csak azt vettem észre, hogy a víz szinte már hideg. Gyorsan kimásztam, s megtörülköztem. Köntösöm magamra kaptam és a szobámba mentem. Magamra kaptam a pizsamám, ami egy elnyűtt pólóból és egy rövidnadrágból állt. Bebújtam a meleg ágyba és a puha takaróval betakaróztam, majd megpróbáltam aludni.
Már félálomba voltam, amikor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy nem válaszoltam az sms-re. Felültem, s kis éjjeli lámpámat feloltva kutattam telefonom után. Hamar megpillantottam és fel is kaptam.
'Miért akarsz velem találkozni? Eddig úgy tűnt hogy hidegen hagylak..'
Pötyögtem be a rövidke kis üzenet, amit el is küldtem. Vártam pár percet hátha még fent van és visszaír. Szerencsém volt.
'Ez egyáltalán nem igaz! Igen, elhanyagoltalak az utóbbi pár napban, de nem volt időm írni. Sajnálom..'
.. állt az üzenetben. Visszaírtam.
'Felőlem találkozhatunk, de ha nem akarsz, akkor nem muszáj. Nem kell foglalkoznod velem, ha nem akarsz. Nem kötelező! '
'Most miért írod ezeket?'
'Azért, mert van rá okom!'
'Nem tudom mit követtem el, de sajnálom. Egyébként elmondhatnád, hogy mi bajod van velem..'
'Nem tudod? Akkor gondolkozz.'
Egy ideig nem jött válasz, gondolom elkezdett gondolkodni. Aztán hirtelen rezgett a telefonom.
'Hiába gondolkozom, semmi olyan nem jut eszembe, amivel megbántottalak volna..'
'Nem kellene magadba habarintani, ha közben te nem érzed ugyanazt.' 
És leírtam neki. Tudattam vele, hogy tetszik nekem..

Tetszett? Szerintetek mit fog rá válaszolni Niall? Várom a tippeket!:) 
És ne feledjétek.. a megjegyzések számától függően jön az új rész!

Tizenötödik rész. Várokahercegnőmreboy

Sziasztok! 
Megérkeztem az új résszel, ami kicsit gyengére sikeredett. Mindegy remélem nektek tetszeni fog!:) Elérkeztünk egyébként a 3. fejezet utolsó részéhez. Remélem tetszett ez a fejezet is.:) A megjegyzéseket pedig köszönöm, de kissé csalódott vagyok, hogy 16 rendszeres olvasóból csak 2-3-at kapok. :( Kaptam egy ' nem tetszik '-es szavazást is. Megkérlek hogy ha nem tetszik akkor írd le nekem hogy miért nem! Köszönöm! 
Jó olvasást!

15.Rész


'Várokahercegnőmreboy'

Csalódottan kaptam fel magamra egy olyan ruhát amiben az utcára kimehetek, s az arcomra is tettem némi alapozót. Egy kevéske szemceruzával és spirállal kiemeltem kék szemeim, majd táskámba elpakolva néhány dolgot és kabátomat magamra kapva sálammal, valamint sapkámmal együtt csendesen elhagytam a házat. Abba a kávézóba vettem az irányt, amelyben Niallel voltunk.

Narrátor:

- A ma éjszakát sem töltöm itthon. - ment be Josh a konyhába ahol Rose tartózkodott s a szakácskönyvet bújta, de ennek hallatán felemelte a fejét és rosszallóan megrázta a fejét.
- És mit gondolsz, szerinted Winnie miért ment el most is egy szó nélkül? - kérdezte Josht, aki csak értetlenül nézett rá.
- Hát.. Nem tudom. - motyogta alig hallhatóan a fiú.
- Elmondom neked hogy azért, mert te nem törődsz vele annyit mint korábban. Éjszakánként nem vagy itthon, a nappalt pedig szinte végig alvással és internetezéssel töltöd. Hát térj már észhez! - emelte fel kissé a hangját Rose. Josh erre a hangnemre egyből felkapta a vizet.
- Ki vagy te? Nem vagy az anyám, hogy megmondd mit csináljak! - kelt ki magából a fiú.
- Igen, nem vagyok az anyád, de én csak megpróbállak észhez téríteni ha már ő erre sem képes. - válaszolta csendesen Rose, majd újra belemerült a könyvbe. Joshnak ekkor jutott el a tudatáig, hogy igaza van Rosenak. Valóban elhanyagolta Winniet és ez miatt csak egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Elhatározta, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgokat úgy, hogy lehetőleg senkit ne bántson meg.

Winnie szemszöge:
A kellemes kávé illata ismét megcsapott, amint beléptem a kicsinyke helységbe. Megpillantottam a fekete hajú lányt, aki a múltkor is itt volt és ismeri Niallt. Ő is felismerhetett, hiszen amikor észrevett egy mosolyt küldött felém, amit halványan viszonoztam. A pulthoz sétáltam ahol a lány is volt. Leolvastam a kártyájáról, hogy Emmy a neve. Mosolyogva üdvözölt és kérdezte meg, hogy mit kérek. Elővettem egy papírfecnit és tollat, majd leírtam a rendelésem. Egy forrócsokoládét kértem sok tejszínnel a tetején. Először meglepődött, majd ismét kedvesen rám mosolygott, amit lehetetlen lett volna nem viszonozni. Ez a lány mindenkit jobb kedvre tud deríteni.
Pillanatok alatt megcsinálta a rendelésem és odaadta nekem én pedig kifizettem. Leültem egy eldugottabb helyre és csendben elkezdtem fogyasztani a forró italt. Gondolataimban voltam elmerülve, amikor késztetést éreztem arra, hogy felnézzek. Bár ne tettem volna. Ő állt a pultnál egy barna hajú lánnyal. Éreztem amint szívem összeszorul és megremegek. Hát ezért nem adott magáról életjelet? Más tetszik neki és nem én. Ráadásul az a lány nagyon is csinos. Nem tudom, hogy ennél lehetnék-e még csalódottabb. Az anyukám alig törődik velem, a bátyám színt úgy, a lányokkal is alig beszélünk mostanság, Niallt pedig nem érdeklem már. Lassan mindenki eltávolodik tőlem, most is már csak Rose van nekem. A cuccomat felkapva hagytam el sietősen a kávézót és céltalanul kezdtem bolyongani a hatalmas városban.

Niall szemszöge: 
A kedvenc unokatestvéremék jöttek meglátogatni engem. Mivel Írországban élnek több napig nálam laknak, aminek én nagyon örülök. A huszonöt éves unokanővéremmel úgy döntöttünk vasárnap délután, hogy meglátogatjuk a kedvenc kávézómat. Rég volt már Londonban így ésszerű, hogy megakart nézni sok nevezetességet.
- Na és? Van már valami lányok téren? - kérdezte kaján vigyorral az arcán miközben sétáltunk. Erre a kérdésére én kissé elpirultam, mire ő kuncogni kezdett. -Tehát van. Na mesélj csak, te kis várokahercegnőmreboy. -nevetett fel mire csak szúrósan ránéztem. - Jól van na. De ez az igazság. Folyton ezt mondod. - rántotta meg a vállát. -Naaa, de mesélj már!
- Winnie a neve és egyszerűen gyönyörű, káprázatos, intelligens, kedves, csinos, imádni való és még sorolhatnám. - kezdtem el az áradozást ő pedig csak elmosolyodott.
- Örülök, hogy végre van valaki. És együtt is vagytok? - kérdezte érdeklőre mire csak megráztam a fejem.
- Nem. Tudod ő elég félénk és én sem szeretnék elsietni semmit. - mondtam miközben ránéztem.
- Értem. - mondta, nekem pedig muszáj volt megkérdeznem valamit.
- Együtt vagy még azzal a bájgúnárral? -kérdeztem gúnyosan, ugyanis egyáltalán nem szívlelem azt a srácot.
- Ne hívd így. - nézett rám szúrósan, majd folytatta. - De egyébként igen, még együtt vagyok vele és leszek is.
- Nagyszerű. - forgattam meg a szemeim.
- Igazán elárulhatnád, hogy mi a bajod vele, mert már kezdesz idegesíteni. - csattant fel kissé mérgesen.
- Nem színpatikus és kész. - válaszoltam miközben hanyagul megrántottam a vállam.
- Akkor ha nekem sem lesz színpatikus a kis barátnőd, akkor én is így beszélek majd róla, rendben? - kérdezte mérgesen.
- Úgy is színpatikus lesz. - nevettem fel.
- Majd meglátjuk. - zárta le a témát. Ezután teljesen értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Például arról hogy miért ilyen aranyosak a mókusok. Miután ezt megvitattuk, betértünk abba a kávézóba ahová Winnievel is voltam. A pulthoz mentünk ahol Emmy mosolyogva köszöntött.
- Sziasztok. Már rég jártál erre. - intézte felém mosolyogva a második mondatot.
-Szia. Igen, de csak mert rokonlátogatás van. - nevettem fel és Irina-ra néztem - említettem már hogy így hívják az unokanővéremet? - .
-Értem.  Egyébként az a szőke lány is itt van. - mondta mire szívem hevesebben kezdett el verni. Körbenéztem ahogyan ő is tett, de sehol nem láttam. - Vagyis egy perccel ezelőtt még ott ült a sarokban. -töprengett el. - Mindegy. - mosolyodott el újra. - Mit kértek? -kérdezte, mi pedig leadtuk a rendelésünk. Csalódottan vettem tudomásul, hogy Winnie már nincs itt..

Remélem azért tetszett! Várom a szavazatokat és a megjegyzéseket! A chatbe is leírhatod a véleményed! :) xoxo

Happy Bday Harry Styles

Február 1-je van, ami azt jelenti, hogy Harold 19 éves lett! :) Sok boldog szülinapot kívánok neki! (mégyvagy100at:) 

I love Harry <3