Huszonharmadik rész. Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Sziasztoooook! Iszonyatosan boldog vagyok hiszen rengetek megjegyzést kaptam! Pontosan 16 (!!!!!!) darabot. Elképesztőek vagytok komolyan.:) Nagggyon nagggyon nagggyon köszönöm őket!<3

Bár egy kicsit rövid lett, azért remélem ez a rész is tetszeni fog. 

Jó olvasást!:)

Huszonharmadik rész.

Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Winnie szemszöge

Nem értettem mit talált ki már megint Perrie, de amikor a kezembe nyomta a csizmámat, összeállt a kép. Elmegyünk Niallhöz. A félelem eluralkodott rajtam. Mi van akkor, ha annyira megharagudott rám, hogy nem akar látni? Nem rám kell haragudnia, hanem az anyámra.. Csak ő ezt nem tudja. Felhúztam magamra a csizmát meg egy kabátot és már rohantunk is le a földszintre. Perrie gyorsan belebújt csizmájába, kabátját pedig kezébe fogva nyitotta ki az ajtót és kezdtünk el szaladni. Közben persze magára aggatta a meleg ruhát.
Csak rohantunk és rohantunk. Hasam már fájt és nehezen lélegeztem, de ez kevésbé érdekelt. Szemeimből újra előtörtek a könnyek és már alig láttam tőlük. Hirtelen egy fekete autó állt meg mellettünk Perrie pedig berántott magával a kocsi hátsó ülésére. Megijedtem nem tagadom, de amikor megláttam a sofőr tökéletesen belőtt éj fekete haját, mosoly húzódott az ajkaimra. Nem olyan sokat mentünk már, amikor megálltunk a háznál. Perriere néztem, aki csak biztatóan rám villantotta meseszép mosolyát és unszolni kezdett. Kifojtam az eddig bent tartott levegőt, majd miután egy hatalmas ölelésben részesítettem a lányt kiszálltam az autóból. Intettem ők pedig elhajtottak. Felnéztem a házra és szaggatottan fújtam ki a levegőt.  Lassan lépkedtem az ajtóhoz, majd amikor odaértem, lassan a csengőre tettem a kezem. Félek, de ha vele akarok lenni muszáj megnyomnom. Meg is nyomtam. Vártam egy kicsit, majd kinyílt az ajtó és egy szomorú, fáradt, de meglepődött tekintetbe ütköztem.
- Hát te? -olvastam le puha ajkairól a szavakat. Kézjelekkel mutogatni kezdtem miközben tátogtam hozzá.
- Nem én küldtem azt az üzenetet.
Felhúzta szemöldökét, majd kitárta az ajtót ezzel jelezve, hogy menjek be. Óvatosan lépkedtem, majd miután levettem a csizmát és kabátom Niallel a nyomomban leültem a kanapéra. Mellém ült és csak nézett rám. Elővettem a kis noteszemet, hiszen ha leírom jobban megérti.
Amikor anya berángatott a házba elvette a gépem és a telefonom. Ő írta azt, amit. Még most sem adta vissza és Perrie ha nincs, akkor most nem lennék itt, mert nem tudnám, hogy anyám mit írt neked az én nevemben. Ráadásul a szobámból sem nagyon enged ki. Perrie is csak azért tudott feljönni hozzám, mert anyám nincs otthon és Rose felengedte. 
Miután elolvasta rám nézett. Könnyeim újra utat törtek maguknak, amit Ő meglátva letörölt arcomról. Érintése hatására testem megremegett, amit ő is észrevehetett ugyanis szépen ívelt ajkai mosolyra húzódtak.
- Sajnálom, hogy kételkedtem benned. Nem is tudom, hogy tudtam elhinni azt, hogy azt te írtad. Ne haragudj. - mondta. Belenéztem kék szemeibe, amik teljesen elvarázsoltak. Megráztam a fejem, hogy nincs gond, mire ő elmosolyodott. Közelebb csusszant hozzám, majd szorosan magához húzott és arcát nyakamba fúrta. A tipikus ölelése. Viszonoztam ölelését, aztán ő adott egy puszit az érzékeny bőrömre. Megremegtem. Olyan jó volt őt ölelni, érezni a közelségét, miközben meleg lehelete csiklandozza bőrömet. Simogatni kezdte a hátamat. Teljesen elvesztem a közelsége miatt. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Lehetetlennek bizonyul, ha Ő itt van velem. Bódító illata beszökött orromba és ha eddig azt hittem, hogy elájulok akkor szerintem hamarosan ez bekövetkezik, ugyanis picit elhúzódott tőlem, majd tekintete ajkaim és szemem között kezdett cikázni.
Közelebb hajolt, s száját számra tapasztotta. Pillangóim felébrednek, szívem hevesen ver, térdeim megremegnek. Az ismerős érzés, amit végre újra érezhetek. Imádom. Szorosan tartott. Óvatosan ledöntött a kanapéra és fölém hajolt. Annyira gyengéden csinálta  mindezt, mintha egy porcelánbaba lennék, és bármelyik pillanatban összetörhetnék egy rossz érintéstől. Szenvedélyesen, de mégis lágyan cirógattuk egymás ajkait, szívem erre a tettre pedig kihagyott néhány ütemet. Ajaki édesek voltak, akár a méz. Szerettem csókolózni, de csakis vele. Mással nem is próbáltam, de nem is szeretném. Azt hiszem képtelen lennék rá. Amikor már teljesen elfogyott mindkettőnk levegője elhúzódott tőlem, de azonnal vissza is hajolt és édes puszikkal jutalmazott meg. Felkuncogtam tettére, mire ő elhúzódott és rám mosolygott. Beszélni kezdett.
- Aranyos vagy, amikor nevetsz. - olvastam le mosolygós ajkairól, majd sikeresen elpirultam. - És akkor vagy a legszebb, amikor elpirulsz. - mondta tovább. Teljesen zavarba jöttem, de ő csak mosolygott.
- Nem vagyok szép. - tátogtam, ő pedig erre csak felhúzta szemöldökét.
- Hát pedig, nálad gyönyörűbb lányt még soha nem láttam. - mondta teljesen komolyan, miközben arcomat simogatta.
Nem tudtam erre mit reagálni, csak szerintem még jobban elpirultam, de ez mindegy már. Mellém feküdt. A kanapé háttámlája és az ő teste között voltam. Kezét derekamra simított, miközben szorosan bújt hozzám. Fejünk egy vonalban volt, így tökéletesen eltudtunk egymás tekintetébe merülni. Leírhatatlan az az érzés, amikor azzal vagy, akit szeretsz. Megsimogatta az arcom és beszélni kezdett.
- Velem maradsz, ugye? - tette fel a kérdést, ami igazán meglepett. Nem tudom, hogy itt maradhatok-e vele, mert anyám úgy is egyből Niallnél keresne. Bár mondjuk úgy sem tudja, hogy hol lakik szóval nem érdekel. - Kérlek. Holnap utazok haza és már csak jövőre lehetek veled. - folytatta. Haza megy? Írországba? Jaj, mennyire messze lesz tőlem.. Nem akarom, hogy elmenjen most, hogy már minden rendben van köztünk, de tudom, hogy haza kell mennie, hiszen hiányzik neki a családja és velük szeretné tölteni az ünnepeket. Ez teljesen érthető és én is ezt tenném a helyében. Végül rábólintottam, hiszen az éven már úgy sem látom, használjuk ki azt az időt, amit együtt tölthetünk. Szája széles mosolyra húzódott és egy puszit adott a homlokomra.
- Mikor fogsz holnap indulni? - tátogtam felé a kérdésemet.
- Délután. - mosolyodott el.
- Nagyon fogsz hiányozni. -tátogtam, majd szorosan mellkasára feküdtem Ő pedig hajamat simogatta. Pár perc után hirtelen felült majd kezei közé  fogta arcomat és beszélni kezdett.
- Gyere velem haza, haza Mullingarbe.

Remélem tetszett a rész.;) Várom a véleményeket! ♥ xoxo