Huszonegyedik rész. Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Sziasztok. Tudom sokat késtem.. ne haragudjatok!!!! Nem is tudok igazából mit mondani.. talán a lustaságomnak köszönhetően késett a rész.. De remélem tetszeni fog és megajándékoztok pár kommentel.:) Az előző részhez ismét sokat kaptam pontosan 7-et :') Annyira jól esik!!!!!! Nagyon-nagyon köszönöm őket.:) 
És mint látjátok új design van készülőben. Fejléc is hamarosan lesz.:) Remélem eddig tetszik, mert szerintem jobb mint az a komor szürke.:D Már így a tavasz miatt is.:) Na jó befejeztem.:D
 Jó olvasást!:)

21.rész

Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Forró nyelve lágyan simogatta enyémet, miközben táncoltak egymással. A fellegekben éreztem magam és azt kívántam, bár sohasem lenne vége ennek a pillanatnak, de mint mindennek ennek is az lett. Ziháltan váltunk el egymástól. Lehajtottam fejemet, hiszen zavarba jöttem. Zavartan álltam fel és sepertem le - már amennyire tudtam - magamról a havat. Nem értettem magam. Én mondtam neki, hogy ne csináljuk ezt, erre mikor már elhúzódott én csókoltam meg őt. Teljesen idióta vagyok. Erőt vettem magamon és felnéztem rá. A hideg miatt arca kissé piros volt, kék szemei pedig, még a legfényesebb gyémántnál is jobban ragyogtak. Hihetetlen, hogy ennyire képes elvarázsolni. Biztosan valami varázsereje van, amivel magába bolondítja a lányokat, vagy én nem tudom..
Csak álltunk egymással szemben, és élveztük, amint a tekintetünk egymásba fonódik. Igazából hihetetlenül jó volt ismét érezni puha ajkait. Minden érintésébe beleremegek, de amikor megcsókol akkor összetudnának a térdeim csuklani. Szeretem őt és ez ellen nem tudok mit tenni, még ha akarnák sem. Állam alá nyúlt és felemelte a fejem, amit időközben lehajtottam. Beszélt.
- Talán jobb lenne, ha mindketten hazamennénk. - mondta, arcán semmiféle érzelem nem tükröződött. Csalódottan bólintottam, majd hátat fordítva neki, menni kezdtem.


Niall szemszöge:
Elmondhatatlanul fájt ezt mondanom. Legszívesebben vele tölteném az egész napomat és még az sem érdekelne, ha próbákra kellene mennem. Nem mennék el. Szeretem őt és tudom, hogy ő is, csak féltem őt. Félek, ha netalántán együtt lennénk, akkor a rajongók teljesen összetörnék őt. Már így is rengetegen gyanakodnak ránk..
Hazakísértem, mert nem mertem volna hagyni, hogy egyedül menjen haza meg egyébként is itt van a kocsim. A kapuban megálltunk és csak néztünk egymásra. Szeretném megcsókolni, de azt mondta, hogy ez nem helyes. Igaza van, de szeretem megszegni a szabályokat. Közel hajoltam hozzá és adtam neki egy puszit az arcára. Egész teste remegni kezdett. Bőre annyira puha volt, mint egy kisbabának..
- Hát akkor.. Szia. - mondtam miután elhúzódtam tőle. Intett és elmosolyodott. Megpördültem tengelyem körül és az autóm felé vettem az irányt. Kevés kell ahhoz, hogy ne forduljak vissza és szorítsam magamhoz és összevissza csókoljam őt, de türtőztetem magam. Kulcsomat előhalászom a zsebemből, majd megnyomom rajta a gombot ezzel elérve, hogy az autó nyitva legyen. Már majdnem kinyitottam az ajtót, amikor valaki erőteljesen megfogta a karom és maga felé fordított. Meglepődni is alig volt időm a kék szemek láttán, hiszen a kocsi oldalához nyomott és felpipiskedve arcomhoz, száját enyémhez nyomta.
Automatikusan lecsukódtak szemeim és kezeim körülölelték derekát ezzel teljesen magamhoz szorítva őt. Elmondhatatlanul lágyan csókolóztunk. Szerelemmel és szenvedéllyel teli. Soha nem akarom elengedni őt. Fordítottam helyzetünkön és most én nyomtam a kocsinak őt. Hajamba túrt én pedig derekát simogattam. Az idilli pillanatot egy hangos rikácsolás törte meg.
- Mégis mit csinálsz te a lányommal? - hallottam meg egy igen mérges hangot, mire szétrebbentünk a szőke szépséggel. Valaki elrángatott mellőle. - Mit képzelsz te magadról, hm? Most azonnal takarodj innen és meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében! - kiabált velem Winnie anyja. Komolyan megijedtem tőle. Azok a mérges tekintetek megrémítettek. Megtudott volna ölni velük..
- Kérem.. -kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de leintett. A hátamhoz lépett és megfogta a hercegnőm kezét és őt is rángatni kezdte. Winnie kétségbe esetten rám nézett, majd megpróbálta lefejteni magáról anyja szorító kezét. Közbe kellett avatkoznom. - Ne rángassa! - emeltem most én fel a hangom. Mégis, hogy gondolta azt, hogy majd itt rángatja őt.
- Parancsolsz? - fordult meg és kérdőn nézett rám.
- Ne rángassa Winniet. Felnőtt nő hagy csinálja már azt, ami jól esik neki. - mondtam.
- Addig amíg az ÉN házamban él azt csinálja amit mondok neki! - szemei szikrákat szórtak. Felrángatta Winniet a házhoz vezető lépcsőn. Nem is az ő háza. Ez a nő nem normális. A szőke lány még egyszer belenézett szemembe, majd eltűnt az ajtó mögött. Idegesen rúgtam bele a kocsi kerekébe, de ezt azonnal meg is bántam, mert nagyon fájt.
- A kurva életbe már.. - nyögtem fel, majd a lábamat fájlalva bepattantam az autóba, majd erőteljesen vágtam be magam után az ajtaját.
Viszonylag már nyugodtan parkoltam le a házam előtt. Az idegességemet egyre jobban átvette a félelem. Félek, hogy az anyukája valamit csinál vele. Nem bírnám elviselni, ha miattam bántaná. Josht közben próbáltam felhívni, de valószínűleg ki volt kapcsolva a telefonja. Remek.


Winnie szemszöge:
- Menj be a szobádba. És meg ne lássalak ma még egyszer. - olvastam le anyám szájáról a keserű szavakat. Fátyolos tekintetem egy percre sem vettem le róla. - A telefonoda és a gépedet pedig elveszem. - na nem, azt nem teheti. Hevesen kezdtem rázni a fejem nemtetszésem alapján, de ő csak megragadta a csuklómat és felrángatott a szobámba. Ekkora már könnyeim potyogtak, mint a záporeső. Egyrészt azért, mert elveszi azokat a dolgokat, amivel kommunikálhatok a barátaimmal másrészt pedig, mert iszonyatos erővel szorította a csuklómat. Belökött az ajtón, aminek következtében a földre zuhantam, majd végignéztem ahogyan laptopomat és a telefonomat felkapta és a kulcsot kivette a zárból, majd egy gúnyos pillantás után kiment a szobából. Kétségbeesetten pattantam fel a padlóról és szaladtam az ajtóhoz. Akárhogy rángattam a kilincset, nem nyílt ki az ajtó. Zokogva dőltem nekik és csúsztam le a földre, majd térdeimet átölelve, vártam a csodára, hogy ez csak egy rossz álom és hamarosan felébredek. De ez nem történt meg..


Alice szemszöge:
Egy óra elteltével..
Felháborító, amit a lányom művel. Mit képzel ő magáról? Az utca kellős közepén áll le csókolózni egy fiúval. Nagyon jól tudom, hogy ki ő. Azt hittem nem ilyen komolyak a szándékai Winnievel, de tévedtem. Úgy gondoltam, hogy csak egy barátja lesz, erre tessék. Együtt vannak. Vagyis az lenne a jobbik eset, mert ha kiderülne, hogy nincsenek együtt és úgy csókolóznak még nagyobb balhét csapnék. Leültem az ágyamra és felnyitottam a laptop tetejét. Remélem nem lesz kijelentkezve egyéb közösségi oldalakról.
Először a facebook nevű oldalt vettem célba. Szerencsém volt, ugyanis be volt jelentkezve. Elég jól ismerem ezt az oldalt, hiszen nekem is van. Kijelentkeztem a chatből, hogy valaki nehogy ráírjon. Volt egy bejövő üzenete. Niall Horan. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet és olvastam fel magamban.
"Szia. Remélem minden rendben van és nem nagyon szidott le az anyukád. Sajnálom, ami történt jobban kellett volna figyelnünk mindkettőnknek. Ha tehetném visszatekerném az időt és nem mondanám az, hogy jobb ha megyünk. Talán akkor nem buktunk volna le. Természetesen a csók az nagyon jólesett. El sem tudod hinni mit érzek akkor, amikor csak meglátlak. Hiányzol és féltelek. Remélem minden rendben van. Ha elolvastad kérlek válaszolj..:)"
Nem engedhetem meg neki, hogy együtt legyen ezzel a fiúval. A lányom nem lehet egy ilyen srácba szerelmes. Neki egy illedelmes férfi kell, aki gazdag, nem pedig egy fiatal énekes, aki gazdag. Talán majd bemutatom őt az egyik barátom fiának. Muszáj volt visszaírnom ennek a srácnak.


Niall szemszöge:
"Szia. Egyáltalán nem szidott le és rádöbbentett, hogy nem lehetek veled és nekem nem te kellesz. Semmit nem érzek irántad! Kérlek ne keress SOHA többé. Most, hogy megtudtam mit érzel irántam egyáltalán nem vágyom a társaságodra!"
A szívem minden egyes szó után tört darabokra. Hiba volt leírnom neki azokat a sorokat. Nem érdemelte meg.. Most teljesen összetört. Egymás után többször elolvastam a szöveget, de mindig ugyanaz volt ott. Pedig tudom, hogy szeret. Látszik rajta! Már egy érintésemtől remeg egész teste.. Vagy talán félreismertem, de ennyire? Egy emberben sem csalódtam ekkorát mint benne. Átvert. Csak játszott velem.. az érzéseimmel. Éreztem a könnyeket végig folyni az arcomon. Ezek után már én sem vágyom a társaságára..

Na ehhez mit szóltok?:D Remélem tetszett.Várom a véleményeket és a szavazásokat. xoxo