Huszonkettedik rész. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Sziasztoook!!

Na ki a király? Na ki? Hát biztos, hogy nem én hanem TI!! El sem tudom hinni, hogy 10 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! darab megjegyzést kaptam!!:)) Annyira boldog vagyok!:D Ennek örömére, olyan ihlet szállt meg, hogy az nem igaz. Ezért is hoztam ilyen hamar az új részt. NAGYON KÖSZÖNÖM ŐKET! Imádlak titeket.<3 Egyébként már 36 !! feliratkozóval büszkélkedhet a blog! Csodásak vagytok!

  Remélem tetszeni fog ez a rész is.

 Jó olvasást!<3

22.rész

Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Niall szemszöge:

- Ezt biztos, hogy ő írta? - kérdezte Perrie, amikor néhány nap múlva megmutattam mit írt Winnie. 

- Ki más? - csuktam le a laptopom elkeseredve. Kezét vállamra simította mire ránéztem.

- Sajnálom. - nézett együtt érzően. - De ez akkor is hihetetlen. Ő nem ilyen. Egyébként is nekünk is azt mondta, hogy szeret téged. - folytatta. Szívem az utolsó két szóra hevesen kezdett el kalapálni és szomorúan elmosolyodtam.

- Valószínűleg hazudott. - nyögtem ki nehezen. 

- Josht kérdezted már, hogy mit tud? - kérdezte.

- Nem, de nem is érdekel. Játszott velem érted? Sikerült neki elérnie, hogy beleszeressek, majd pofára ejtett.  - mondtam. 

- Nem mondj ilyet. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy félreértés. Nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni. Szeret téged! - mondta. Ránéztem, de ekkor már szemeimet könnyek lepték el. - Ne sírj kérlek. - mondta és magához húzott. Szorosan ölelt én pedig úgy bújtam hozzá, akár egy kisfiú. Könnyeim utat törtek maguknak ezzel eláztatva Pezz pólóját. - Shh. Nincs semmi baj. Beszélek vele, rendben? - próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Éreztem, hogy valaki vállamra teszi kezét. 

- Haver, mi a baj? - hallottam meg Zayn hangját magam mellől. Felnéztem rá, mire arckifejezése még ijedtebbé változott. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert ijesztően festek, vagy mert félt engem. Remélem az utóbbi.

- Majd Perrie elmondja, de most ha nem haragudtok meg, szeretnék egyedül lenni. - jártattam köztük bocsánatkérő tekintetemet. Bólintottak, majd mindketten felálltak. 

- Ha bármire szükséged van szólj, rendben? - mondta Perrie, majd lehajolva hozzám egy puszit nyomott homlokomra. Apró mosollyal az arcomon bólintottam, majd Zayn is megölelt. Felálltam és kikísértem őket. Mielőtt beszálltak volna az autóba intettünk egymásnak, majd becsuktam az ajtót és a konyha felé vettem az irányt. Szükségem van egy kis csokoládéra. 

Perrie szemszöge:

- Nem hiszem, hogy Winnie képes lenne ilyesmire. - nézett felém Zayn, mikor elmeséltem neki a történteket. Amikor ezt beszéltük Niallel, akkor Zayn éppen a mosdóban volt és ezért nem tudott róla.

- Én sem.. Figyelj. Elviszel hozzájuk? Úgy is útba esik. Szeretnék Winnievel beszélni. - tettem a kezemet az övére. 

- Persze drágám. - mosolygott rám, majd újra az utat figyelte. Kifújtam a levegőt, majd azon gondolkodtam, hogy Winnie vajon miért írta azt. Ha egyáltalán ő írta.. 

Hamarosan megérkeztünk, majd miután egy búcsúcsókot váltottam a szerelmemmel kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ház lépcsője felé vettem az irányt. Még nem jártam náluk, de elnézve a hatalmas szinte már villát, érdemes lenne bemenni és körülnézni. Biztosan gyönyörű. Mikor felértem a lépcsőn - a kapu nyitva volt - bekopogtattam. Éppen elvettem a kezem, amikor kinyílt az ajtó. Meglepődve nézett rám Josh. Rámosolyogtam, majd beszélni kezdtem.

- Szia. Winnie itthon van? - kérdeztem.

- Szia. Öhm igen. Gyere be. - mondta majd mosolyogva kitárta nekem az tölgyfaajtót. Levettem a cipőm és a kabátom. - Menjünk be. -hallottam meg Josh hangját. Bólintottam, majd beléptem az ajtóval elkülönített nappaliba. Kellemes meleg uralkodott, amit egyrészt a kandalló adott, amiben lobogott a tűz. Mindenhol karácsonyi díszítések voltak, a frissen sült csirke illata pedig beszökött az orromba. Valószínűleg most készült el. 

- Szép ház. - emeltem tekintetem a fiúra. Elmosolyodott kijelentésemre.

- Egy pillanat és jövök. Addig ülj le. - mosolygott rám, majd a bőrkanapéra mutatott. 

- Öhm inkább  állnék. - mosolyodtam el. 

- Ahogy gondolod. -nevetett fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Alig egy perc múlva egy idősebb nővel tért vissza.

- Rose ő itt az egyik One Direction tag barátnője. Perrie ő itt Rose, a nevelőapámnak az anyukája, akit imádok, hiszen egy kincs. - mondta Josh. Az utolsó pár szóra Rose elérzékenyülve nézett fel rá és rámosolygott. Tényleg megható pillanat volt, így nekem is felfelé gördültek ajkaim. 

- Jó napot. - nyújtottam a kezem, amit ő mosolyogva elfogadott.

- Szervusz drágám. - köszönt kedvesen, miközben egy apró szorítást ejtett kezemen. 

- Nos, most hogy már ismeritek egymást Perriet felkísérem Winniehez. - mondta Josh.

- Kicsim, csak óvatosan. Alice tudod milyen. -nézett Joshra, majd rám. - Lehetőleg még azelőtt távozz mielőtt megjönne. Nem szereti, ha Winniehez jönnek. - 

- Rendben. - mosolyodtam el. Rose rám mosolygott, majd elment. 

Miután Josh felkísért Winnie szobájához, óvatosan nyitottam be. Ott ült az ablakpárkányon és búskomoran bámult ki az ablakon. Lassan lépkedtem felé, majd felnézett rám. Valószínűleg megérezhette, hogy itt vagyok. Arca szörnyen nézett ki. Persze még így is nagyon szép volt, de szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Kissé sápadt volt és fáradt. Nem volt jó így látni.

- Szia. - köszöntem, mire ő eltátogott egy köszönést. Felállt, majd megölelt. Visszaöleltem. Teste rázkódni kezdett.. Az ágyhoz vezettem, majd leültünk rá. Amikor megnyugodott rám emelte hatalmas könnyektől csillogó szemeit. Televolt fájdalommal.

- Mi a baj? - kérdeztem. Elővette a kis noteszét és a rózsaszín tollát, majd írni kezdett. Felém nyújtotta. 

Anyám elakar küldeni Amerikába egy olyan helyre, ahol olyanok tanulnak, mint én. Tehát siketek.

- Tessék? - kerekedtek ki a szemeim. Nem, az nem lehet. Nem hagyhatja itt Niallt és minket sem. Josh miért nem említette ezt? Talán nem is tudja? 

Nem akarok menni. Kérlek segíts! Elsősorban azért akar elküldeni, mert tudja, hogy szeretem Niallt és meglátott minket csókolózni.. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek. Ráadásul, azt sem tudom mi van Niallel. Anyám elvette  a laptopom meg a telefonom. Nem enged ki a házból. Ha már meglát a nappaliban egyből felküld alaptalan ürügyökkel, hogy Josh ne tudja ezeket. Nekem is megtiltotta, hogy elmondjam neki... 

Olvastam el a következő sorokat. Közben újra sírni kezdett. Magamhoz öleltem és simogatni kezdtem a hátát. Tudtam! Tudtam, hogy ő nem lenne képes azt írni Niallnek. Biztosan az anyja volt. És mi az, hogy Amerikába akarja őt küldeni? Nem lehet ennyire szemét a saját lányával. Kicsit eltoltam magamtól és beszélni kezdtem.

- Tudnod kell valamit.. Niall kapott egy üzenetet a te nevedben, hogy téged ő nem érdekel és hogy ne keressen soha többé téged. Valószínűleg anyukád írta neki. - meséltem el. Elképedve nézett rám. Csak nézett és nézett, mint aki nem akarja elhinni ezt az egészet. Pár perc múlva végül megmozdult és lehajtotta a fejét.

- Most azonnal elakarok menni innen! - mondta ki hangosan. Szemeim elkerekedtek, ahogy hallottam őt beszélni. Kissé lassan és pontatlanul formálta a szavakat, de tisztán lehetett érteni, amit mond. Hangja kellemes volt. Mintha egy angyal csilingelő hangját hallottam volna. Gondolkodni kezdtem. Mi lenne, ha elvinném Niallhöz? Akkor talán tisztázhatnák ezt az egészet..

- Gyere. - mondtam majd kezét megfogva húztam fel. Melegítő nadrágot viselt és meleg kapucnis pulcsit. gardróbjába szaladtam miközben tárcsáztam Zaynt. Hamarosan megtaláltam amit kerestem, és Zaynnek is mondtam, hogy gyorsan jöjjön Winnieék felé, majd egyenesen menjen tovább Niall háza felé és majd felvesz minket..

Ehhez a részhez is várom a véleményeket és szavazásokat!!:)) xoxo