Huszonnegyedik rész. El sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok

Jó estét.

Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem a résszel! Remélem nem nagy baj.:) A véleményeket meg el sem tudom mondani mennyire köszönöm. Annyira jól esnek. :) Megkaptam egyébként a 3. és 4. díjat amit a DÍJAK menüben megtaláltok, ha kíváncsiak vagytok rá. Annyira boldog vagyok.<3

Jó olvasást.

24.rész

El sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok

Nehezen tudtam csak felfogni, hogy mit kért tőlem. Menjek vele haza? Nem. Kivan zárva. Nem mehetek. Anya megölne. Jaj, de akkor is. Felnőtt nő vagyok azt csinálhatok amit akarok! Ránéztem a fiúra, aki reményteli szemekkel pillantgatott rám. Nem tudom mit válaszoljak.

Niall szemszöge
Nem tudom, hogy honnan jött ez az ötlet, de tetszett. Szívesen bemutatnám a családomnak, hiszen szeretem őt, és büszke vagyok, hogy ilyen lányt találtam. Bár még hivatalosan nem vagyunk együtt, de úgy viselkedünk. Tervezem, hogy majd karácsonykor kérem meg, hogy legyen a barátnőm, csak még nem tudom hogy hogy. Pedig már ideje lenne kitalálni, mert pár nap és karácsony.
Csak néztem őt, amint gondolkodik. Annyira aranyos volt, hogy muszáj volt elmosolyodnom. Reménykedtem benne, hogy igent mond, de erős a gyanúm, hogy a 'nem' szócska lesz a válasz. Rám emelte tekintetét, majd lassan alig észrevehetően megrázta a fejét, hogy: nem. Bevallom kicsit csalódott lettem, de meg kell értenem őt. Mégis csak a karácsonyról van szó, amit a legjobb a családdal ünnepelni. Láttam rajta, hogy fél nehogy megharagudjak rá, de csak elmosolyodtam és magamhoz húztam így megnyugodott. Természetesen elfogadom a döntését, csak örültem volna neki, ha mást mondd. Mindegy.
Winnie szemszöge
Szerettem volna igent mondani, mert több időt tölthetnék vele együtt, de nem tettem. Tudtam, hogy kicsit csalódott volt, de mégis mit tehettem volna. Karácsony. Ilyenkor a családnak együtt kell lennie..
Végül ott maradtam az este. Éppen  most ágyazunk meg a szobájába. Eddig nem nagyon csináltunk mást, csak feküdtünk a nappaliba és egymással foglalkoztunk, néha ettünk valami édességet.
Amikor ezzel készen voltunk, szekrényéhez sétált és kivett belőle egy boxer alsót, valamint egy fehér pólót. Mielőtt a kezembe adta volna egy puszit nyomott a homlokomra aminek hatására bőröm bizseregni kezdett, majd elkísért a fürdőszobáig. Tudtam, hogy legszívesebben bejönne velem, de én mosolyogva bezártam előtte az ajtót. Nem fordítottam rá a  kulcsot, hiszen azért van benne némi tisztelet. Egy gyors zuhanyzást terveztem csak, hogy minél hamarabb vele lehessek. Hajamat felfogtam egy kontyba, majd ruháimat levette, és megnyitottam a vizet.
Amikor végeztem, alaposan megtörölköztem és felvettem a Niall által adott ruhát. Éreztem a pólón bódító illatát. Senki másnak nincs ennyire jó illata. Nem tudom milyen parfümöt használ, de nagyon tetszik és ráadásul a parfüm mellé még hozzájárul egy másik illat is. Olyan Niallös. De most komolyan azon gondolkodom, hogy milyen az illata? Jaj!
Niall közölte, hogy a szekrényben találok új fogkefét és nyugodtan fogat moshatok. Kinyitottam hát az ajtaját és valóban ott lapult benne a keresett tárgy. Kettő bontatlan is volt ott, így elvettem az egyiket és használatba is vettem azt.
Amint mindennel kész lettem, a ruháimat felkaptam és visszamentem Niall szobájába. Elmosolyodtam amikor megláttam őt, az ágyon hasalva laptopozni. Észrevette, hogy bejöttem és azonnal felpattant, majd szemei testemet pásztázta, fedetlen lábaimon kicsit elidőzve. Megnyalta ajkait, majd szemembe nézett. Rám villantotta mosolyát, majd ő is elment fürdeni.
A ruháimat letettem az egyik fotelbe, majd az ágyhoz vettem az irányt. Leültem rá, és hirtelen ötlettől vezérelve a laptopot az ölembe vettem. E -mail fiókja volt megnyitva, de nem léptem ki belőle, csak nyitottam egy új lapot. Eszembe sem jutott megnézni akármelyik levelét, mert nem érdekel. Bejelentkeztem Twitterre és kicsit körülnéztem ott. Lett 'pár' új követőm és néhányat akik szimpatikusak voltak visszakövettem. Már elég régen voltam itt, hiszen anya elvett minden olyan eszközt amivel tarthattam volna a kapcsolatot a barátaimmal, legfőképpen Niallel.
Winnie Devine: Itt most minden olyan kellemes. A legjobb, hogy Vele lehetek. xx
Írtam pár szót, mert nagyon sokan kérdezték, hogy miért nem adtam magamról életjelet már több napja. Egy kicsit még olvastam, hogy ki mit írt ki, amikor megakadt az egyiken a szemem.
Niall Horan: A legjobb érzés, ha olyannal vagy akit szeretsz.
Tudtam, hogy ez nekem szólt, ezért elmosolyodtam. Pont ekkor megéreztem, amint valaki a hátamhoz simul és kezeit hasamnál összekulcsolja, állát pedig fejemre teszi, amitől testem bizseregni kezdett, pocakomban pedig a pillangók úgy döntöttek most fognak egyet táncolni. Mosolyom még szélesebb lett és egyik kezemet ő kezeire simítottam a másikkal pedig kijelentkeztem a közösségi oldalról. A laptopot félre tettem és hátrafordultam hozzá. Akaratlanul mellé pillantottam és megláttam az ágyon egy csomag csokis kekszet. Szemezni kezdtem vele, hiszen nem tudok az édességeknek ellenállni. Főleg nem ha az a valami csokis. Ránéztem Niallre, aki csak mosolyogva nézett majd elmosolyodott.
- Egyszer említetted, hogy szereted az ilyenfajta nassolni valókat, tejjel. - húzódtak tökéletes ajkai aranyos mosolyra, miközben az éjjeliszekrényre mutatott, amin ott lapult két pohár tej.
- Imádlak. - tátogtam majd megöleltem őt, amit készségesen  viszonzott. Elhúzódtunk egymástól, majd felbontotta a finomságot. Felém nyújtotta, én pedig kivettem belőle egyet és beleharaptam. Lehunytam a szemem az íze miatt. Annyira finom volt. Ő közben a hajamhoz nyúlt és megint kibontotta a azt. Csak elmosolyodtam. Már egyszer közölte, hogy úgy jobban szereti a hajam.
Miközben ettünk és ittunk előkapta a telefonját és közölte, hogy szeretne egy képet csinálni rólam. Annyira aranyos volt, hogy lehetetlen volt neki ellenállni, így hogy egy kissé viccesebb legyen a kép a csokis keksznek a felét a szám elé tettem és belemosolyogtam  a kamerába. Amikor elkészült a kép megmutatta és annyira nem is lett rossz. Ügyködött valamit még rajta, majd sejtelmesen mosolyogva félretette. Gyanúsan néztem rá és felkaptam a telefonját. Amikor feloldottam a billentyűzetet és megláttam a háttért meglepődve néztem a szőke fiúra, ugyanis az előbb elkészített fotó volt az. Csak mosolygott és szégyenlősen lehajtotta a fejét, mire muszáj voltam elmosolyodni. Egyrészről azért, mert nagyon örültem, hogy engem állított be háttérnek, másrészről pedig mert iszonyatosan édes volt. Közelebb kúsztam hozzá és kezemet arcára simítottam. Felemelte fejét, majd oldalra döntötte azt, így belepuszilt a tenyerembe, mire az bizseregni kezdett és teljesen felforrósodott. Ekkor jöttem rá, hogy én nem bírnám ki ezt az időt nélküle. Megcirógattam a puha arcát és tátogni kezdtem.
- Elmegyek veled. -
Először szemei tágra nyíltak, majd visszaformálódtak eredeti állapotukba és jobban csillogni kezdtek, mosolya pedig egyre csak szélesedett. Hirtelen felugrott és rám vetette magát. Nevetni kezdtem, ő pedig ott csókolt ahol csak ért. Amikor úgy gondolta, hogy elég csókot adott egy ideig kezeit megtámasztotta fejem mellett és úgy nézett rám.
- El sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. - olvastam le ajkairól és nem bírta abbahagyni a mosolygást, úgy, ahogy én sem. Közeledni kezdett arcával és édesen bekebelezte ajkaimat, szívem pedig majd' kiszakadt mellkasomból ennek tettének köszönhetően..

Remélem tetszett a rész. Na mit szóltok ehhez? Ne fogjátok vissza magatokat megjegyzés írása téren! :) xoxo

Huszonharmadik rész. Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Sziasztoooook! Iszonyatosan boldog vagyok hiszen rengetek megjegyzést kaptam! Pontosan 16 (!!!!!!) darabot. Elképesztőek vagytok komolyan.:) Nagggyon nagggyon nagggyon köszönöm őket!<3

Bár egy kicsit rövid lett, azért remélem ez a rész is tetszeni fog. 

Jó olvasást!:)

Huszonharmadik rész.

Gyere velem haza, haza Mullingarbe

Winnie szemszöge

Nem értettem mit talált ki már megint Perrie, de amikor a kezembe nyomta a csizmámat, összeállt a kép. Elmegyünk Niallhöz. A félelem eluralkodott rajtam. Mi van akkor, ha annyira megharagudott rám, hogy nem akar látni? Nem rám kell haragudnia, hanem az anyámra.. Csak ő ezt nem tudja. Felhúztam magamra a csizmát meg egy kabátot és már rohantunk is le a földszintre. Perrie gyorsan belebújt csizmájába, kabátját pedig kezébe fogva nyitotta ki az ajtót és kezdtünk el szaladni. Közben persze magára aggatta a meleg ruhát.
Csak rohantunk és rohantunk. Hasam már fájt és nehezen lélegeztem, de ez kevésbé érdekelt. Szemeimből újra előtörtek a könnyek és már alig láttam tőlük. Hirtelen egy fekete autó állt meg mellettünk Perrie pedig berántott magával a kocsi hátsó ülésére. Megijedtem nem tagadom, de amikor megláttam a sofőr tökéletesen belőtt éj fekete haját, mosoly húzódott az ajkaimra. Nem olyan sokat mentünk már, amikor megálltunk a háznál. Perriere néztem, aki csak biztatóan rám villantotta meseszép mosolyát és unszolni kezdett. Kifojtam az eddig bent tartott levegőt, majd miután egy hatalmas ölelésben részesítettem a lányt kiszálltam az autóból. Intettem ők pedig elhajtottak. Felnéztem a házra és szaggatottan fújtam ki a levegőt.  Lassan lépkedtem az ajtóhoz, majd amikor odaértem, lassan a csengőre tettem a kezem. Félek, de ha vele akarok lenni muszáj megnyomnom. Meg is nyomtam. Vártam egy kicsit, majd kinyílt az ajtó és egy szomorú, fáradt, de meglepődött tekintetbe ütköztem.
- Hát te? -olvastam le puha ajkairól a szavakat. Kézjelekkel mutogatni kezdtem miközben tátogtam hozzá.
- Nem én küldtem azt az üzenetet.
Felhúzta szemöldökét, majd kitárta az ajtót ezzel jelezve, hogy menjek be. Óvatosan lépkedtem, majd miután levettem a csizmát és kabátom Niallel a nyomomban leültem a kanapéra. Mellém ült és csak nézett rám. Elővettem a kis noteszemet, hiszen ha leírom jobban megérti.
Amikor anya berángatott a házba elvette a gépem és a telefonom. Ő írta azt, amit. Még most sem adta vissza és Perrie ha nincs, akkor most nem lennék itt, mert nem tudnám, hogy anyám mit írt neked az én nevemben. Ráadásul a szobámból sem nagyon enged ki. Perrie is csak azért tudott feljönni hozzám, mert anyám nincs otthon és Rose felengedte. 
Miután elolvasta rám nézett. Könnyeim újra utat törtek maguknak, amit Ő meglátva letörölt arcomról. Érintése hatására testem megremegett, amit ő is észrevehetett ugyanis szépen ívelt ajkai mosolyra húzódtak.
- Sajnálom, hogy kételkedtem benned. Nem is tudom, hogy tudtam elhinni azt, hogy azt te írtad. Ne haragudj. - mondta. Belenéztem kék szemeibe, amik teljesen elvarázsoltak. Megráztam a fejem, hogy nincs gond, mire ő elmosolyodott. Közelebb csusszant hozzám, majd szorosan magához húzott és arcát nyakamba fúrta. A tipikus ölelése. Viszonoztam ölelését, aztán ő adott egy puszit az érzékeny bőrömre. Megremegtem. Olyan jó volt őt ölelni, érezni a közelségét, miközben meleg lehelete csiklandozza bőrömet. Simogatni kezdte a hátamat. Teljesen elvesztem a közelsége miatt. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Lehetetlennek bizonyul, ha Ő itt van velem. Bódító illata beszökött orromba és ha eddig azt hittem, hogy elájulok akkor szerintem hamarosan ez bekövetkezik, ugyanis picit elhúzódott tőlem, majd tekintete ajkaim és szemem között kezdett cikázni.
Közelebb hajolt, s száját számra tapasztotta. Pillangóim felébrednek, szívem hevesen ver, térdeim megremegnek. Az ismerős érzés, amit végre újra érezhetek. Imádom. Szorosan tartott. Óvatosan ledöntött a kanapéra és fölém hajolt. Annyira gyengéden csinálta  mindezt, mintha egy porcelánbaba lennék, és bármelyik pillanatban összetörhetnék egy rossz érintéstől. Szenvedélyesen, de mégis lágyan cirógattuk egymás ajkait, szívem erre a tettre pedig kihagyott néhány ütemet. Ajaki édesek voltak, akár a méz. Szerettem csókolózni, de csakis vele. Mással nem is próbáltam, de nem is szeretném. Azt hiszem képtelen lennék rá. Amikor már teljesen elfogyott mindkettőnk levegője elhúzódott tőlem, de azonnal vissza is hajolt és édes puszikkal jutalmazott meg. Felkuncogtam tettére, mire ő elhúzódott és rám mosolygott. Beszélni kezdett.
- Aranyos vagy, amikor nevetsz. - olvastam le mosolygós ajkairól, majd sikeresen elpirultam. - És akkor vagy a legszebb, amikor elpirulsz. - mondta tovább. Teljesen zavarba jöttem, de ő csak mosolygott.
- Nem vagyok szép. - tátogtam, ő pedig erre csak felhúzta szemöldökét.
- Hát pedig, nálad gyönyörűbb lányt még soha nem láttam. - mondta teljesen komolyan, miközben arcomat simogatta.
Nem tudtam erre mit reagálni, csak szerintem még jobban elpirultam, de ez mindegy már. Mellém feküdt. A kanapé háttámlája és az ő teste között voltam. Kezét derekamra simított, miközben szorosan bújt hozzám. Fejünk egy vonalban volt, így tökéletesen eltudtunk egymás tekintetébe merülni. Leírhatatlan az az érzés, amikor azzal vagy, akit szeretsz. Megsimogatta az arcom és beszélni kezdett.
- Velem maradsz, ugye? - tette fel a kérdést, ami igazán meglepett. Nem tudom, hogy itt maradhatok-e vele, mert anyám úgy is egyből Niallnél keresne. Bár mondjuk úgy sem tudja, hogy hol lakik szóval nem érdekel. - Kérlek. Holnap utazok haza és már csak jövőre lehetek veled. - folytatta. Haza megy? Írországba? Jaj, mennyire messze lesz tőlem.. Nem akarom, hogy elmenjen most, hogy már minden rendben van köztünk, de tudom, hogy haza kell mennie, hiszen hiányzik neki a családja és velük szeretné tölteni az ünnepeket. Ez teljesen érthető és én is ezt tenném a helyében. Végül rábólintottam, hiszen az éven már úgy sem látom, használjuk ki azt az időt, amit együtt tölthetünk. Szája széles mosolyra húzódott és egy puszit adott a homlokomra.
- Mikor fogsz holnap indulni? - tátogtam felé a kérdésemet.
- Délután. - mosolyodott el.
- Nagyon fogsz hiányozni. -tátogtam, majd szorosan mellkasára feküdtem Ő pedig hajamat simogatta. Pár perc után hirtelen felült majd kezei közé  fogta arcomat és beszélni kezdett.
- Gyere velem haza, haza Mullingarbe.

Remélem tetszett a rész.;) Várom a véleményeket! ♥ xoxo

Huszonkettedik rész. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Sziasztoook!!

Na ki a király? Na ki? Hát biztos, hogy nem én hanem TI!! El sem tudom hinni, hogy 10 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! darab megjegyzést kaptam!!:)) Annyira boldog vagyok!:D Ennek örömére, olyan ihlet szállt meg, hogy az nem igaz. Ezért is hoztam ilyen hamar az új részt. NAGYON KÖSZÖNÖM ŐKET! Imádlak titeket.<3 Egyébként már 36 !! feliratkozóval büszkélkedhet a blog! Csodásak vagytok!

  Remélem tetszeni fog ez a rész is.

 Jó olvasást!<3

22.rész

Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek

Niall szemszöge:

- Ezt biztos, hogy ő írta? - kérdezte Perrie, amikor néhány nap múlva megmutattam mit írt Winnie. 

- Ki más? - csuktam le a laptopom elkeseredve. Kezét vállamra simította mire ránéztem.

- Sajnálom. - nézett együtt érzően. - De ez akkor is hihetetlen. Ő nem ilyen. Egyébként is nekünk is azt mondta, hogy szeret téged. - folytatta. Szívem az utolsó két szóra hevesen kezdett el kalapálni és szomorúan elmosolyodtam.

- Valószínűleg hazudott. - nyögtem ki nehezen. 

- Josht kérdezted már, hogy mit tud? - kérdezte.

- Nem, de nem is érdekel. Játszott velem érted? Sikerült neki elérnie, hogy beleszeressek, majd pofára ejtett.  - mondtam. 

- Nem mondj ilyet. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy félreértés. Nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni. Szeret téged! - mondta. Ránéztem, de ekkor már szemeimet könnyek lepték el. - Ne sírj kérlek. - mondta és magához húzott. Szorosan ölelt én pedig úgy bújtam hozzá, akár egy kisfiú. Könnyeim utat törtek maguknak ezzel eláztatva Pezz pólóját. - Shh. Nincs semmi baj. Beszélek vele, rendben? - próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Éreztem, hogy valaki vállamra teszi kezét. 

- Haver, mi a baj? - hallottam meg Zayn hangját magam mellől. Felnéztem rá, mire arckifejezése még ijedtebbé változott. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert ijesztően festek, vagy mert félt engem. Remélem az utóbbi.

- Majd Perrie elmondja, de most ha nem haragudtok meg, szeretnék egyedül lenni. - jártattam köztük bocsánatkérő tekintetemet. Bólintottak, majd mindketten felálltak. 

- Ha bármire szükséged van szólj, rendben? - mondta Perrie, majd lehajolva hozzám egy puszit nyomott homlokomra. Apró mosollyal az arcomon bólintottam, majd Zayn is megölelt. Felálltam és kikísértem őket. Mielőtt beszálltak volna az autóba intettünk egymásnak, majd becsuktam az ajtót és a konyha felé vettem az irányt. Szükségem van egy kis csokoládéra. 

Perrie szemszöge:

- Nem hiszem, hogy Winnie képes lenne ilyesmire. - nézett felém Zayn, mikor elmeséltem neki a történteket. Amikor ezt beszéltük Niallel, akkor Zayn éppen a mosdóban volt és ezért nem tudott róla.

- Én sem.. Figyelj. Elviszel hozzájuk? Úgy is útba esik. Szeretnék Winnievel beszélni. - tettem a kezemet az övére. 

- Persze drágám. - mosolygott rám, majd újra az utat figyelte. Kifújtam a levegőt, majd azon gondolkodtam, hogy Winnie vajon miért írta azt. Ha egyáltalán ő írta.. 

Hamarosan megérkeztünk, majd miután egy búcsúcsókot váltottam a szerelmemmel kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ház lépcsője felé vettem az irányt. Még nem jártam náluk, de elnézve a hatalmas szinte már villát, érdemes lenne bemenni és körülnézni. Biztosan gyönyörű. Mikor felértem a lépcsőn - a kapu nyitva volt - bekopogtattam. Éppen elvettem a kezem, amikor kinyílt az ajtó. Meglepődve nézett rám Josh. Rámosolyogtam, majd beszélni kezdtem.

- Szia. Winnie itthon van? - kérdeztem.

- Szia. Öhm igen. Gyere be. - mondta majd mosolyogva kitárta nekem az tölgyfaajtót. Levettem a cipőm és a kabátom. - Menjünk be. -hallottam meg Josh hangját. Bólintottam, majd beléptem az ajtóval elkülönített nappaliba. Kellemes meleg uralkodott, amit egyrészt a kandalló adott, amiben lobogott a tűz. Mindenhol karácsonyi díszítések voltak, a frissen sült csirke illata pedig beszökött az orromba. Valószínűleg most készült el. 

- Szép ház. - emeltem tekintetem a fiúra. Elmosolyodott kijelentésemre.

- Egy pillanat és jövök. Addig ülj le. - mosolygott rám, majd a bőrkanapéra mutatott. 

- Öhm inkább  állnék. - mosolyodtam el. 

- Ahogy gondolod. -nevetett fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Alig egy perc múlva egy idősebb nővel tért vissza.

- Rose ő itt az egyik One Direction tag barátnője. Perrie ő itt Rose, a nevelőapámnak az anyukája, akit imádok, hiszen egy kincs. - mondta Josh. Az utolsó pár szóra Rose elérzékenyülve nézett fel rá és rámosolygott. Tényleg megható pillanat volt, így nekem is felfelé gördültek ajkaim. 

- Jó napot. - nyújtottam a kezem, amit ő mosolyogva elfogadott.

- Szervusz drágám. - köszönt kedvesen, miközben egy apró szorítást ejtett kezemen. 

- Nos, most hogy már ismeritek egymást Perriet felkísérem Winniehez. - mondta Josh.

- Kicsim, csak óvatosan. Alice tudod milyen. -nézett Joshra, majd rám. - Lehetőleg még azelőtt távozz mielőtt megjönne. Nem szereti, ha Winniehez jönnek. - 

- Rendben. - mosolyodtam el. Rose rám mosolygott, majd elment. 

Miután Josh felkísért Winnie szobájához, óvatosan nyitottam be. Ott ült az ablakpárkányon és búskomoran bámult ki az ablakon. Lassan lépkedtem felé, majd felnézett rám. Valószínűleg megérezhette, hogy itt vagyok. Arca szörnyen nézett ki. Persze még így is nagyon szép volt, de szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Kissé sápadt volt és fáradt. Nem volt jó így látni.

- Szia. - köszöntem, mire ő eltátogott egy köszönést. Felállt, majd megölelt. Visszaöleltem. Teste rázkódni kezdett.. Az ágyhoz vezettem, majd leültünk rá. Amikor megnyugodott rám emelte hatalmas könnyektől csillogó szemeit. Televolt fájdalommal.

- Mi a baj? - kérdeztem. Elővette a kis noteszét és a rózsaszín tollát, majd írni kezdett. Felém nyújtotta. 

Anyám elakar küldeni Amerikába egy olyan helyre, ahol olyanok tanulnak, mint én. Tehát siketek.

- Tessék? - kerekedtek ki a szemeim. Nem, az nem lehet. Nem hagyhatja itt Niallt és minket sem. Josh miért nem említette ezt? Talán nem is tudja? 

Nem akarok menni. Kérlek segíts! Elsősorban azért akar elküldeni, mert tudja, hogy szeretem Niallt és meglátott minket csókolózni.. Nem akarja, hogy boldog legyek, azt akarja, hogy szenvedjek. Ráadásul, azt sem tudom mi van Niallel. Anyám elvette  a laptopom meg a telefonom. Nem enged ki a házból. Ha már meglát a nappaliban egyből felküld alaptalan ürügyökkel, hogy Josh ne tudja ezeket. Nekem is megtiltotta, hogy elmondjam neki... 

Olvastam el a következő sorokat. Közben újra sírni kezdett. Magamhoz öleltem és simogatni kezdtem a hátát. Tudtam! Tudtam, hogy ő nem lenne képes azt írni Niallnek. Biztosan az anyja volt. És mi az, hogy Amerikába akarja őt küldeni? Nem lehet ennyire szemét a saját lányával. Kicsit eltoltam magamtól és beszélni kezdtem.

- Tudnod kell valamit.. Niall kapott egy üzenetet a te nevedben, hogy téged ő nem érdekel és hogy ne keressen soha többé téged. Valószínűleg anyukád írta neki. - meséltem el. Elképedve nézett rám. Csak nézett és nézett, mint aki nem akarja elhinni ezt az egészet. Pár perc múlva végül megmozdult és lehajtotta a fejét.

- Most azonnal elakarok menni innen! - mondta ki hangosan. Szemeim elkerekedtek, ahogy hallottam őt beszélni. Kissé lassan és pontatlanul formálta a szavakat, de tisztán lehetett érteni, amit mond. Hangja kellemes volt. Mintha egy angyal csilingelő hangját hallottam volna. Gondolkodni kezdtem. Mi lenne, ha elvinném Niallhöz? Akkor talán tisztázhatnák ezt az egészet..

- Gyere. - mondtam majd kezét megfogva húztam fel. Melegítő nadrágot viselt és meleg kapucnis pulcsit. gardróbjába szaladtam miközben tárcsáztam Zaynt. Hamarosan megtaláltam amit kerestem, és Zaynnek is mondtam, hogy gyorsan jöjjön Winnieék felé, majd egyenesen menjen tovább Niall háza felé és majd felvesz minket..

Ehhez a részhez is várom a véleményeket és szavazásokat!!:)) xoxo

Huszonegyedik rész. Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Sziasztok. Tudom sokat késtem.. ne haragudjatok!!!! Nem is tudok igazából mit mondani.. talán a lustaságomnak köszönhetően késett a rész.. De remélem tetszeni fog és megajándékoztok pár kommentel.:) Az előző részhez ismét sokat kaptam pontosan 7-et :') Annyira jól esik!!!!!! Nagyon-nagyon köszönöm őket.:) 
És mint látjátok új design van készülőben. Fejléc is hamarosan lesz.:) Remélem eddig tetszik, mert szerintem jobb mint az a komor szürke.:D Már így a tavasz miatt is.:) Na jó befejeztem.:D
 Jó olvasást!:)

21.rész

Ezek után már én sem vágyom a társaságára

Forró nyelve lágyan simogatta enyémet, miközben táncoltak egymással. A fellegekben éreztem magam és azt kívántam, bár sohasem lenne vége ennek a pillanatnak, de mint mindennek ennek is az lett. Ziháltan váltunk el egymástól. Lehajtottam fejemet, hiszen zavarba jöttem. Zavartan álltam fel és sepertem le - már amennyire tudtam - magamról a havat. Nem értettem magam. Én mondtam neki, hogy ne csináljuk ezt, erre mikor már elhúzódott én csókoltam meg őt. Teljesen idióta vagyok. Erőt vettem magamon és felnéztem rá. A hideg miatt arca kissé piros volt, kék szemei pedig, még a legfényesebb gyémántnál is jobban ragyogtak. Hihetetlen, hogy ennyire képes elvarázsolni. Biztosan valami varázsereje van, amivel magába bolondítja a lányokat, vagy én nem tudom..
Csak álltunk egymással szemben, és élveztük, amint a tekintetünk egymásba fonódik. Igazából hihetetlenül jó volt ismét érezni puha ajkait. Minden érintésébe beleremegek, de amikor megcsókol akkor összetudnának a térdeim csuklani. Szeretem őt és ez ellen nem tudok mit tenni, még ha akarnák sem. Állam alá nyúlt és felemelte a fejem, amit időközben lehajtottam. Beszélt.
- Talán jobb lenne, ha mindketten hazamennénk. - mondta, arcán semmiféle érzelem nem tükröződött. Csalódottan bólintottam, majd hátat fordítva neki, menni kezdtem.


Niall szemszöge:
Elmondhatatlanul fájt ezt mondanom. Legszívesebben vele tölteném az egész napomat és még az sem érdekelne, ha próbákra kellene mennem. Nem mennék el. Szeretem őt és tudom, hogy ő is, csak féltem őt. Félek, ha netalántán együtt lennénk, akkor a rajongók teljesen összetörnék őt. Már így is rengetegen gyanakodnak ránk..
Hazakísértem, mert nem mertem volna hagyni, hogy egyedül menjen haza meg egyébként is itt van a kocsim. A kapuban megálltunk és csak néztünk egymásra. Szeretném megcsókolni, de azt mondta, hogy ez nem helyes. Igaza van, de szeretem megszegni a szabályokat. Közel hajoltam hozzá és adtam neki egy puszit az arcára. Egész teste remegni kezdett. Bőre annyira puha volt, mint egy kisbabának..
- Hát akkor.. Szia. - mondtam miután elhúzódtam tőle. Intett és elmosolyodott. Megpördültem tengelyem körül és az autóm felé vettem az irányt. Kevés kell ahhoz, hogy ne forduljak vissza és szorítsam magamhoz és összevissza csókoljam őt, de türtőztetem magam. Kulcsomat előhalászom a zsebemből, majd megnyomom rajta a gombot ezzel elérve, hogy az autó nyitva legyen. Már majdnem kinyitottam az ajtót, amikor valaki erőteljesen megfogta a karom és maga felé fordított. Meglepődni is alig volt időm a kék szemek láttán, hiszen a kocsi oldalához nyomott és felpipiskedve arcomhoz, száját enyémhez nyomta.
Automatikusan lecsukódtak szemeim és kezeim körülölelték derekát ezzel teljesen magamhoz szorítva őt. Elmondhatatlanul lágyan csókolóztunk. Szerelemmel és szenvedéllyel teli. Soha nem akarom elengedni őt. Fordítottam helyzetünkön és most én nyomtam a kocsinak őt. Hajamba túrt én pedig derekát simogattam. Az idilli pillanatot egy hangos rikácsolás törte meg.
- Mégis mit csinálsz te a lányommal? - hallottam meg egy igen mérges hangot, mire szétrebbentünk a szőke szépséggel. Valaki elrángatott mellőle. - Mit képzelsz te magadról, hm? Most azonnal takarodj innen és meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében! - kiabált velem Winnie anyja. Komolyan megijedtem tőle. Azok a mérges tekintetek megrémítettek. Megtudott volna ölni velük..
- Kérem.. -kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de leintett. A hátamhoz lépett és megfogta a hercegnőm kezét és őt is rángatni kezdte. Winnie kétségbe esetten rám nézett, majd megpróbálta lefejteni magáról anyja szorító kezét. Közbe kellett avatkoznom. - Ne rángassa! - emeltem most én fel a hangom. Mégis, hogy gondolta azt, hogy majd itt rángatja őt.
- Parancsolsz? - fordult meg és kérdőn nézett rám.
- Ne rángassa Winniet. Felnőtt nő hagy csinálja már azt, ami jól esik neki. - mondtam.
- Addig amíg az ÉN házamban él azt csinálja amit mondok neki! - szemei szikrákat szórtak. Felrángatta Winniet a házhoz vezető lépcsőn. Nem is az ő háza. Ez a nő nem normális. A szőke lány még egyszer belenézett szemembe, majd eltűnt az ajtó mögött. Idegesen rúgtam bele a kocsi kerekébe, de ezt azonnal meg is bántam, mert nagyon fájt.
- A kurva életbe már.. - nyögtem fel, majd a lábamat fájlalva bepattantam az autóba, majd erőteljesen vágtam be magam után az ajtaját.
Viszonylag már nyugodtan parkoltam le a házam előtt. Az idegességemet egyre jobban átvette a félelem. Félek, hogy az anyukája valamit csinál vele. Nem bírnám elviselni, ha miattam bántaná. Josht közben próbáltam felhívni, de valószínűleg ki volt kapcsolva a telefonja. Remek.


Winnie szemszöge:
- Menj be a szobádba. És meg ne lássalak ma még egyszer. - olvastam le anyám szájáról a keserű szavakat. Fátyolos tekintetem egy percre sem vettem le róla. - A telefonoda és a gépedet pedig elveszem. - na nem, azt nem teheti. Hevesen kezdtem rázni a fejem nemtetszésem alapján, de ő csak megragadta a csuklómat és felrángatott a szobámba. Ekkora már könnyeim potyogtak, mint a záporeső. Egyrészt azért, mert elveszi azokat a dolgokat, amivel kommunikálhatok a barátaimmal másrészt pedig, mert iszonyatos erővel szorította a csuklómat. Belökött az ajtón, aminek következtében a földre zuhantam, majd végignéztem ahogyan laptopomat és a telefonomat felkapta és a kulcsot kivette a zárból, majd egy gúnyos pillantás után kiment a szobából. Kétségbeesetten pattantam fel a padlóról és szaladtam az ajtóhoz. Akárhogy rángattam a kilincset, nem nyílt ki az ajtó. Zokogva dőltem nekik és csúsztam le a földre, majd térdeimet átölelve, vártam a csodára, hogy ez csak egy rossz álom és hamarosan felébredek. De ez nem történt meg..


Alice szemszöge:
Egy óra elteltével..
Felháborító, amit a lányom művel. Mit képzel ő magáról? Az utca kellős közepén áll le csókolózni egy fiúval. Nagyon jól tudom, hogy ki ő. Azt hittem nem ilyen komolyak a szándékai Winnievel, de tévedtem. Úgy gondoltam, hogy csak egy barátja lesz, erre tessék. Együtt vannak. Vagyis az lenne a jobbik eset, mert ha kiderülne, hogy nincsenek együtt és úgy csókolóznak még nagyobb balhét csapnék. Leültem az ágyamra és felnyitottam a laptop tetejét. Remélem nem lesz kijelentkezve egyéb közösségi oldalakról.
Először a facebook nevű oldalt vettem célba. Szerencsém volt, ugyanis be volt jelentkezve. Elég jól ismerem ezt az oldalt, hiszen nekem is van. Kijelentkeztem a chatből, hogy valaki nehogy ráírjon. Volt egy bejövő üzenete. Niall Horan. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet és olvastam fel magamban.
"Szia. Remélem minden rendben van és nem nagyon szidott le az anyukád. Sajnálom, ami történt jobban kellett volna figyelnünk mindkettőnknek. Ha tehetném visszatekerném az időt és nem mondanám az, hogy jobb ha megyünk. Talán akkor nem buktunk volna le. Természetesen a csók az nagyon jólesett. El sem tudod hinni mit érzek akkor, amikor csak meglátlak. Hiányzol és féltelek. Remélem minden rendben van. Ha elolvastad kérlek válaszolj..:)"
Nem engedhetem meg neki, hogy együtt legyen ezzel a fiúval. A lányom nem lehet egy ilyen srácba szerelmes. Neki egy illedelmes férfi kell, aki gazdag, nem pedig egy fiatal énekes, aki gazdag. Talán majd bemutatom őt az egyik barátom fiának. Muszáj volt visszaírnom ennek a srácnak.


Niall szemszöge:
"Szia. Egyáltalán nem szidott le és rádöbbentett, hogy nem lehetek veled és nekem nem te kellesz. Semmit nem érzek irántad! Kérlek ne keress SOHA többé. Most, hogy megtudtam mit érzel irántam egyáltalán nem vágyom a társaságodra!"
A szívem minden egyes szó után tört darabokra. Hiba volt leírnom neki azokat a sorokat. Nem érdemelte meg.. Most teljesen összetört. Egymás után többször elolvastam a szöveget, de mindig ugyanaz volt ott. Pedig tudom, hogy szeret. Látszik rajta! Már egy érintésemtől remeg egész teste.. Vagy talán félreismertem, de ennyire? Egy emberben sem csalódtam ekkorát mint benne. Átvert. Csak játszott velem.. az érzéseimmel. Éreztem a könnyeket végig folyni az arcomon. Ezek után már én sem vágyom a társaságára..

Na ehhez mit szóltok?:D Remélem tetszett.Várom a véleményeket és a szavazásokat. xoxo

Huszadik rész. Hócsata

Jó estét manók!

Remélem jól telt a hétvégétek és kipihentétek magatokat, mert én nem, de az mindegy.:) Először is szeretném megköszönni a 8 !! darab megjegyzést. El sem hittem, hogy ennyien írtatok nekem, és hogy miket. Ráadásul 32 rendszeres olvasóval is büszkélkedhet az oldal. És ez még mindig nem minden. Az oldal elérte a 10 000 megtekintést.:) Annyira boldog vagyok!!!!:') Egyébként ez már a huszadik rész. Remélem tetszeni fog.:)

Jó olvasást az elég hosszúra sikeredett részhez!

20.Rész

Hócsata 

Másnap már dél volt, amikor felébredtem. Az éjjel meglátogattam Josht és sikeresen megettünk mindent, amit vettünk a boltba. Mellette aludtam el, ő pedig szorosan magához von. Nem is tudom mit kezdenék magammal nélküle. Mondta az éjjel, hogy amiért olyan bunkó volt velem pár napja, az azért volt, mert van barátnője és teljesen beleszeretett és minden percet vele szeretett volna tölteni, de aztán rájött, hogy én is itt vagyok neki és szükségem van rá. Óvatosan lehámoztam magamról erős karjait és kimásztam az ágyból. Adtam még egy puszit bátyám arcára, majd átbattyogtam az én szobámba. Vettem egy frissítő zuhanyt, majd a gardróbomban kerestem egy ruha összeállítást és magamra kaptam azt. Hajamat kifésültem majd egy laza kontyba fogtam.
Leszáguldottam a földszintre, majd a konyhába mentem. Sehol senki.. Csináltam egy szendvicset és jóízűen elfogyasztottam azt, egy pohár narancslé kíséretében. Mivel miután elmostam a tányért és a poharat unatkozni kezdtem, úgy döntöttem, hogy felmegyek az internetre egy kicsit, hiszen már pár napja nem látogattam meg se a twitteremet, se a facebookomat. Gyorsan felszaladtam a laptopomért, majd visszamentem a nappaliba, csakis azért, mert itt minden olyan karácsonyi hangulatban van. Amíg betöltődött a gép, azon gondolkodtam, hogy írni kellene egy üzenetet Niallnek a tegnapi miatt. Bánt, hogy nem mentem végül fel hozzá és nem köszöntem el tőle. Jó lett volna..
Twitteren gyarapodott a követőim száma, és kaptam pár tweetet is, hogy miért csak most tudódott ki az, hogy Joshnak van egy húga. Senkinek nem válaszoltam, hiszen ezt még nem beszéltem meg a bátyámmal, hogy az ilyenekre mit válaszoljak, vagy válaszoljak-e egyáltalán. Észrevettem, hogy kaptam egy üzenetet. Nialltől. Remegő kezekkel és eszeveszett tempóban kalapáló szívvel nyitottam meg.
Köszönés nélkül mentél el.. Kicsit rosszul esett! 
Istenem, miért vagyok ennyire hülye? Megbántottam. Akaratom ellenére bántottam meg. Annyira egy hülye vagyok. Jobban számított nekem a büszkeségem, mert féltem, hogy a többiek cikizni fognak. Pedig úgy is tudják, hogy szeretem őt.
Sajnálom.. 
Gépeltem be, majd elküldtem neki.
Nincs baj, csak rosszul esett. Nem találkozhatnánk a délután folyamán? 
Szívem hevesebben kezdett el dobogni.
De persze. Átjössz?
Írtam meg a választ.
Tíz perc. x
Válaszolt.
Tíz perc múlva itt lesz a fejem meg szerintem rohadtul rosszul néz ki. Gyorsan lecsuktam a laptopom tetejét, majd felszaladtam vele a szobámba. Letettem a gépet az ágyra, én pedig a fürdőszobámba rohantam. Beálltam a tükör elé és csak néztem az arcom. Egy ismeretlen lány köszönt vissza.. Egy boldog lány.
Régen nem ilyen voltam, de mióta megismertem a lányokat és a fiúkat, ráadásul Josh is itthon van teljesen kicserélődtem. Vidám vagyok. Ez az öltözködésemen is megmutatkozik, hiszen régebben még sötétebb ruhákat hordtam, most pedig egyre többször színeseket.
De miért is akarom kifesteni magam? Hiszen ha Niall szeret, akkor smink nélkül is tetszem neki. Tegnap sem volt rajtam egy gramm smink sem mégis azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Tehát nincs mitől félnem, ezért vissza is tettem az alapozót a helyére. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra, majd csak vártam. Vártam, hogy küldjön egy sms-t, hogy itt van. Pár perc múlva meg is kaptam és én eszeveszett rohanásba kezdtem. Ajtót nyitottam.
Ott állt. Ő, akibe én végérvényesen beleszerettem, az imádott szürke csőszára melegítőnadrágban. Elmosolyodott, én pedig zakatoló szívvel beljebb invitáltam őt a lakásba. Levette kabátját, majd a fogasra akasztotta. Visszafordult és hirtelen magához szorított. Csak ölelt erős karjaival és ez mindennél fontosabb volt nekem. Visszaöleltem. Beszívtam kábító illatát és muszáj voltam lehunyni szemeim. Kissé elhúzódott és egy apró puszit nyomott az arcomra, számhoz közel. Elpirultam és a pillangók pedig a megszokott szenvedélyes táncba kezdtek gyomromban.
- Menjünk fel. - tátogtam felé a szavakat. Elmosolyodott és bólintott. Gyorsan lehúzta cipőit, majd kezemet az övével összekulcsolva indultunk el a szobámba. Lehajtottam a fejem, hiszen éreztem, hogy arcom felveszi a pipacs színét már ettől az apró gesztustól is. Nagyon jól tudja, hogy mit vált ki belőlem és szerintem most is mosolyog rajtam. Persze ez engem nem bánt, mert tudom nem azon szórakozik ilyen jól, hogy mennyire is szerencsétlen vagyok, hanem azon, hogy boldog amiért ezt ő váltja ki belőlem.
Becsukta a szobaajtót magunk után, majd az ágyhoz invitált. Meglepődtem amikor leült engem pedig az ölébe rántott. Felnevetett, valószínűleg az ijedt arcomon. Mosolyogva nekidöntötte a homlokát az enyémnek és a szemeimet kémlelte. Teljesen elvesztünk egymás tekintetében. Elhúzódott és beszélni kezdett.
- Tegnap miért nem jöttél fel elköszönni tőlem? - kérdezte egy szomorkás mosoly kíséretében. Nem tudtam mit válaszoljak neki. Talán az a legjobb ha az igazat.
- Féltem, hogy a fiúk majd ezzel fognak szekálni. - tátogtam a szavakat. Halványan elmosolyodott és kezét felemelve kivette a hajgumit a hajamból, így a szőke tincseim hátamra valamint vállamra omlottak.
- Így sokkal szebb vagy. - mondta miközben száját édes mosolyra húzta. Belepirultam mondatába és fejemet mellkasába rejtettem. Éreztem amint teste megremeg erős karjai pedig körülölelnek. Szívverése egyre gyorsabb lett, csakúgy mint az enyém. Tudom, nem helyes az ahogy mi viselkedünk egymással, de nem tehetek ez ellen semmit. Általában így a szerelmespárok viselkednek. Mi pedig nem vagyunk együtt, tehát nem helyesen cselekszünk.
Percekig ültünk így egymás közelségét élvezve. Néha Niall nyakamba temette arcát és egy-egy puszit adott rá, amitől a bőröm felforrósodott és bizseregni kezdett. Végül megelégelte azt, hogy csak ülünk és hátradőlt engem pedig húzott magával, így rajta feküdtem. Kezeim mellkasán pihentek és lovaglóüléseben ültem rajta. Egy tincsem arcába hullott, ő pedig mosolyogva simította azt a fülem mögé. Arcát vizslattam, és annyira gyönyörű volt. Tudom nem szokás egy fiúra ezt mondani, de egyszerűen nincs rá jobb szó. Talán a tökéletes. Ajkai elváltak egymástól és csillogó szemekkel nézett rám. Azt szeretné ha megcsókolnám, de nem hiszem hogy kellene ez.
Leszálltam róla és melléfeküdtem. Arcára néztem. Kicsit mintha csalódott lett volna. Elidőzhettem egy kicsit rajta és megérezhette, hogy nézem, mert hibátlan arcát felém fordította. Oldalára feküdt és kezét hasamra tette, míg másikat feje alá tette. Beszélt.
- Miért nem csókolsz meg? Te nem akarod? - kérdezte. Nem gondoltam volna, hogy megfogja kérdezni.
- Akarom.. De ez így nem helyes. - tátogtam. Egy pillanatig lehunyva tartotta a szemét majd újra kinyitotta.
- Igazad van. - csúsztatta közben a kezét le a hasamról. - Ne haragudj, ha valami olyat tettem veled, amit te nem szerettél volna. - mondta, majd elfordította a fejét és a plafont kezdte el bámulni. Azt hiszem ismét sikerült csalódottá tennem.. Miért vagyok ennyire hülye? És egyáltalán miért csinálom ezt vele? olyan rossz őt szomorúnak látni. A szemei nem ragyognak annyira, az ajkai pedig nem húzódnak félmosolyra, mint általában amikor vele vagyok. Ha így folytatom mindent elrontok..

...

Nem sokkal később Josh is csatlakozott kétszemélyes társaságunkhoz. Eléggé meglepődött, amikor benyitott a szobámba is egymás mellett feküdve talált Niallel, de nem szólt egy szót sem. Mivel elkezdett esni a hó úgy döntöttünk ellátogatunk a közeli parkba. Vagyis csak Niall és én mentünk, mert Joshnak dolga volt. Állítólag a barátnőjével találkozik. Felvettem egy melegebb ruhát és egy kevéske sminket is tettem fel, bár Niallel kicsit összekaptunk, mert azt mondta, hogy semmi szükségem sminkre, de én nem hallgattam rá. Előtte nem kell, de ha az utcára megyek akkor nem nagyon szeretem ha nincs rajtam smink. A földszintem felvettem a fehér bakancsomat, a fekete kabátommal és a szürke sapkámmal együtt. Niall közben elém állt és segített megigazítani a sapkámat. Mosolyogva néztem fel rá és adtam neki egy puszit az arcára, azért, mert segített nekem. Persze, amúgy is jól esett nekem is és szerintem neki is. A meleg sálam közben a nyakamba tettem és a kesztyűmet is felhúztam.
Niall kinyitotta nekem az ajtót és igazi úriember módjára előreengedett, amit csak egy mosollyal nyugtáztam. Ő még gyorsan a kocsijához szaladt és kivett belőle egy sapkát, sálat és kesztyűt, majd felvette azokat. Rám mosolygott amit viszonoztam és elindultunk. Imádok hóesésben sétálni, ilyenkor minden olyan nyugodt. Ráadásul az egész táj hófehérbe van öltözve, ami már inkább meseszép. Szerintem ez az egyetlen jó dolog a télben, de ez is csak addig ameddig meg nem unjuk a havat és ez beszokott következni már január végén..
Hamarosan egy kisebb parkhoz értünk. Szinte alig voltak egy páran, akik itt voltak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy adag hó pottyan az arcomba. Szemeim hirtelen tágra nyíltak, majd Niallre pillantottam, aki nevet és az egyik kezében ott egy újabb adag hógolyó. Elmosolyodtam rajta, majd futásnak eredtem. Éreztem amint a hátamnak ütközik a másik hógolyó, de csak nevetve hátra néztem. Közelebb van mint gondoltam.
Hirtelen elkapta a derekam és magához szorított. Nevetve próbáltam lefejteni magamról a kezeit, de csak annyit sikerült elérnem, hogy mindketten elestünk. Az egész ruhánk havas lett, ahogyan ott fetrengtünk, mint két nemnormális. Elég vicces látvány lehetett. Feltérdeltem és megpróbáltam felállni és amikor ez sikerült Niall visszahúzott. Térdre estem, ő pedig hátulról átölelte a nyakam. Hátranéztem rá, ő pedig kihasználva az alkalmat, forró ajkait enyéimre nyomta. A meglepődöttségtől hirtelen nem tudtam mit is kell csinálni, viszont amikor már húzódott volna el, mohón ajkai után kaptam..

Remélem tetszett a rész.:) Várom a véleményeket és a szavazásokat. xoxo 

Tizenkilencedik rész Szeretném

Sziasztok!

 El sem hiszem, hogy van már 26 rendszeres olvasója a blognak!! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien lesztek. :) Ha tetszik egyébként a történet Te is iratkozz fel, kérlek.:) Arra szeretnélek kérni titeket, hogy találjatok ki valamilyen összevont nevet A Niall Horan-ből és Winnie Devine-ból. Én valahogyan az ilyenekben sohasem voltam jó, szóval ezért kérlek meg titeket. cc: Az előző részhez köszönöm a véleményeket! Örülök,  hogy már hiányoltatok.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog, csak úgy mint az előzőek! 

Jó olvasást!:)

19.Rész

Szeretném

Josh otthonosan nyitotta ki a ház ajtaját és lazán lépett be rajta. Levette a kabátját, majd segített a sajátomat is levenni és miután a cipőinktől is megszabadultunk, a tálca sütivel léptünk be a nappaliba. Amint megpillantottam Őt, ahogyan rám emeli ragyogó kék szemeit sikerült elpirulnom és végül zavaromban lehajtottam a fejem. Akaratom ellenére is elmosolyodtam, ráadásul a szívem is eszeveszett tempóban kezdett el kalapálni. Észrevettem, hogy valaki megállt előttem. Lassan néztem fel, és az Ő arcával találtam szembe magam. Mosolygott, majd óvatosan magához ölelt amit viszonoztam. Térdeim, érintése hatására megremegtek, fejemet nyakába hajtottam. Bódító illata beszökött orromba és azt hittem, menten elájulok. Na nem azért mert rossz lett volna, éppen ellenkezőleg. Mivel kissé feltűnő, hogy ilyen sokáig öleljük egymást, ezért elhúzódtam tőle. Adott még futólag egy puha puszit az arcomra, majd Joshhoz ment. Itt volt a három lány is és már a többiek is - kivéve Harryt akiről kiderült, hogy Amerikában van - szóval őket is üdvözöltem. Niall intett, hogy üljek le mellé, amit mosolyogva meg is tettem. Megfogta  a kezem, mire ránéztem. Mosolyogva majszolta  a csokis finomságot, majd miután lenyelte az éppen szájában lévő falatot beszélni kezdett.

- Te csináltad? - kérdezte.

- Hát, Joshsal, csak nem sokra mentem a segítségével. - tátogtam felé a szavakat ő pedig felnevetett.

- Nagyon finom lett. - bókolt aranyosan, mire újra arcomba szökött a vér.
Az édesség hamar elfogyott, és szerencsére mindenkinek ízlett.
Mivel mindenki vágyott már egy kis gyümölcslére, Niall felajánlotta, hogy hoz be. Fejével intett, hogy menjek majd utána. Mikor felálltam, mindenki rám emelte tekintetét. Kicsit zavarba hozott, hogy mindenki engem figyel, de eltátogtam nekik, hogy segítek Niallnek. Aprót bólintottak, majd folytatták tovább a csacsogást. Vagyis Josh az kérdőn nézett rám, amit egyáltalán nem értettem. Mindegy.
Niall után eredtem végül.
Éppen a poharakat rendezte a tálcán, amikor beléptem. Mosolyogva rám emelte tekintetét és intett, hogy nyugodtan menjek közelebb. Kissé félve léptem mellé bár nem értem, hogy miért.
- Elképesztően gyönyörű vagy. - cirógatta meg az arcom. Zavarba jöttem, ma már nem tudom hányadgyára. - És csodálatos. - hajolt egyre közelebb a fejével. Ajkai hozzáértek enyéimhez, mire egész testem remegni kezdett. Nem csókolt meg, csak egy puszit adott. A bőröm libabőrös lett, szívem pedig megint kiakart törni mellkasomból. Viszont, amikor már majdnem kiszakadt a mellkasom elhúzódott tőlem. -Vigyük ki az innivalókat. - mosolygott rám. Aprót bólintottam.

...

A fiúk videó játékoznak, mi lányok pedig unottan nézzük őket. Vagyis, én jobban inkább Niallt figyelem ahogyan boldogan kacag vagy éppen kissé ideges, mert vesztésre áll. Néha ő is rám emelte pillantását, de akkor, csak zavartan sütöttem le a szemeim. Kis idő elteltével, Niall vesztett és annyira ideges lett, hogy levágta a kontrollert, és dühöngve felpattant, majd felrohant az emeletre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megtud sértődni egy ilyen kis pitiáner dolgon. A fiúk csak röhögtek, a lányok pedig mosolyogtak. Nem értettem most miért lett hirtelen ennyire jókedvük. Értetlenül néztem a mellettem ülő Daniellere, aki arckifejezésem láttán magyarázni kezdett.
- Azért röhögnek ennyire, mert Niallt sikerült felidegesíteniük. Azon kezdték el cikizni, hogy szerelmes beléd. - vázolta fel a helyzetet. Kitágultak szemeim a meglepődöttségtől, azt hittem, hogy nem jól olvastam le ajkairól azt a két szót.
- Szerelmes belém? -tátogtam a szavakat. Nagyokat bólintott miközben mosolygott. Én is elmosolyodtam, hiszen iszonyú jól esett, hogy valaki szeret engem Úgy. És ráadásul az az ember, akibe én is kezdek szerelmes lenni. Bár mondjuk szerintem ez a srácoktól gonosz volt, hogy kiröhögték őt. Már éppen azon gondolkodtam, hogy felmegyek hozzá, amikor Josh megérintette a kezem, és mondta, hogy ideje lenne menni. Bólintottam, majd miután felvettük magunkra a kabátot és a bakancsot, elköszöntünk mindenkitől. Vagyis majdnem mindenkitől. Niall nem volt lent. Nem firtattam, hogy elakarok tőle búcsúzni, mert akkor az nagyon gyanús lenne. Mondjuk a többiek szerintem tudják, hogy mit érzünk egymás iránt, de akkor is..
Hamar hazaértünk és mivel már este nyolc óra tájékán jártunk, elmentem fürödni. Megengedtem a vizet és tettem bele fürdősót is. Levetkőztem, s beleültem a meleg vízbe. Testemet átjárta a kellemes meleg és sóhajtva hunytam le szemem. Mostanában annyira más lett minden. Soha nem voltam még ennyire boldog, mint az utóbbi pár napban. Megismerkedtem a One Directionnel és a három lánnyal. Annyira kedvesek és megértőek velem. Tudják, hogy síket vagyok mégis úgy viselkednek velem, mintha én is normális lennék, és ez nagyon jól esik.
Bár Harryvel kicsit rögösen indult a kapcsolatunk mára már ugyanolyan jóba vagyok vele, mint a többiekkel. Louis és az állandó viccei. Ezt nagyon bírom benne. Ahhoz képest, hogy ő a legidősebb a viselkedése alapján egy tizenéveshez hasonlítanám. Liam, aki mindig apáskodik és megállítja a többieket, ha éppen valami olyat csinálnak, amivel bajba sodornák magukat. Zayn pedig a lazaságával lopta be magát a szívembe. Igazi rossz fiús kinézete van, de ha megismered őt, akkor rájössz, hogy egyáltalán nem rossz fiú. Sőt, néha ő viselkedik a legaranyosabban, mint egy ártatlan kisfiú. Főleg, amikor valami rosszat csinál Perrie pedig leszidja őt, akkor megtudnám zabálni őt.
Pezz, mint ahogy az előbb említettem mindig próbálja helyre tenni Zaynt, ha Liamnek nem sikerül. Nagyon őrült a csaj. A lila haját pedig egyre jobban imádom. Eleanor meg egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van, mint egy modell. Szép arca van, valamint csinos alkata. Imádni való. Ha ő nem lenne komolyan ki kellene találni. Louis igazán jól választott, illenek egymáshoz, hiszen mindketten benne vannak minden hülyeségben. Daniellet ugyan később ismertem meg, de vele is ugyanolyan jóba lettem, mint a másik két lánnyal. Örülök, hogy Liammel végül úja együtt vannak, mert így leagalább megismertem őt. A tánctudása egyszerűen elképesztő.
Na és Niall. Amikor rágondolok, mindig hatalmasat dobban a szívem, és ez most sem volt másképp. Ő áll hozzám a legközelebb a bandatagok közül. Hiányzik minden egyes másodpercben. Szeretnék vele lenni, és csak megölelni őt, de most nem lehet. Fáj, hogy nem köszöntem el tőle, már megbántam, hogy nem mentem fel hozzá. A szemei valami elképesztően gyönyörűek, kisfiús arca folyton magával ragad, és kedvessége egyszerűen elbűvölő. Féltem eddig bevallani, de Szeretem őt. Nem tudok az érzés ellen semmit sem tenni, de bevallom nem is akarok. Ajkait még most is ajkaimon érzem. Kezeimet számhoz emeltem és végig simítottam rajta.
Szeretném még csókjait érezni, szeretném ha karjaiba zárna és magához szorítana, szeretném, hogy kék íriszei enyéimbe nézzenek. Szeretném, ha szeretne..
Nem is értem mivel érdemeltem ki a barátságukat és legfőképpen egy olyan testvért mint Josht. De az életem még mindig nem teljes és nem tudom, hogy mikor lesz az. Megakarom tapasztalni azt, hogy milyen hallani. A szeretteim hangját, és a zene hangját. Kiskoromban apa tanított gitározni. Emlékszem arra a pillanatra, amikor sikerült valamennyire is, de nagyjából eljátszani egy dalt, amit apa írt. Elmosolyodtam a régi emlékre és kigördült egy könnycsepp a szememből. Hosszú órákat tanultam azt apával. Akkor volt minden tökéletes. Apa még élt és anya is boldogan élt mellette. De azután az este után minden megváltozott..

Remélem tetszett a rész.:) Várom a szavazásokat és véleményeket! És szavazzatok az oldalsávban a blog kinézetéről is!!! xoxo