Huszonkilencedik rész. Bízok benned, ezért neked adom magam

Drága olvasóim! Mint észrevehettétek, már egyre ritkábban érkeznek a részek. Sajnálattal közlöm, hogy ez lenne az utolsó előtti rész. És mivel még ilyen rész nem volt a történetben, ezért most már lesz.:D Ne legyetek szomorúak, mert vége lesz a blognak, úgy érzem ez a legjobb megoldás! Az utóbbi pár rész annyira össze van már csapva, hogy én szégyenlem, hogy közzétettem! És még egy utolsó előtti dolog: Aki az előző részhez  'nem tetszik'-et pipálta be, azt megkérném, hogy fejtse ki nekem komment formájában, hogy mi az ami nem tetszett neki és akkor talán a következő történetemben nem követném el azt a hibát.:) Sokat segítenél!!:)
Végül pedig: Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket és szavazatokat! Édesek vagytok!!<3
Jó olvasást!:)

29. rész

Bízok benned, ezért neked adom magam

Sírva rohantam szerelmem védelmező karjaiba, már a koncert helyszínén. Szorosan zárt magához és fogalma sincs arról, hogy miért vagyok ilyen állapotban. Zokogtam és egyszerűen képtelen voltam abbahagyni. Nagy kezeivel cirógatta hátamat és párszor végig simított szőke hajamon is. Amikor viszonylag megnyugodtam, elhúzódtam tőle, és kék szemeibe néztem, amik aggodalommal telve tekintettek vissza enyéimbe.
- Mi a baj, édesem? - olvastam le ajkairól. Csak megráztam a fejem, majd a mellettem álló Perriere néztem, aki vette az adást és elmondta, hogy mi történt. Kezei egyre jobban ökölbe szorultak, tekintete elsötétült. Soha nem láttam még őt ennyire idegesnek és ez kicsit megrémített. Félve öleltem derekát körül és hajtottam fejemet gyorsan emelkedő mellkasára. Kis idő múlva keze újra hátamra siklott.

Niall szemszöge:
Nagyon megijedtem, amikor megláttam a Kedvesemet zokogva felém rohanni. Fogalmam sincs mi történhetett vele, de rettenetesen fájt őt így látni, és ez könnyeket csalt a szemembe. Viszont amikor Pezz elmesélte, hogy mégis mi zaklatta fel az Egyetlenemet, hihetetlen düh áramlott végig az egész testemben. Elmémet ellepte a sötétség és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy hogy lehet valaki ennyire szívtelen  és undok, mint Winnie anyja. Egyedül csak az tudott megnyugtatni, hogy hozzám bújt és puha kezével oldalamat kezdte el simogatni. Szorosan magamhoz szorítottam és egyből az jutott eszembe, hogy nem engedhetem vissza ahhoz a nőhöz! Szeretem őt és bármit megtennék érte. Bármit..

Pár órával később
Winnie nem akart hazamenni, de ha még ha menni is akart volna én nem engedtem volna.
- Költözz hozzám. - motyogtam, már a koncert után az öltözőnkben ülve. Meglepődve nézett rám, miután leolvasta ajkaimról a szót és eljutott a tudatáig. Csak gyengéden megrázta a fejét és halványan elmosolyodott, miközben puha, apró kezével megfogta az enyémet. - Csak egy pár napig. - erősködtem. Hirtelen jött egyébként ez a költözős ötlet, de nem bántam meg, amikor elhagyták a szavak a számat. A második ajánlatomra, félénken rábólintott, mire bennem egy hatalmas öröm bomba robbant szét. Felugrottam és magammal rántva őt is karjaimba kaptam, majd forró csókokkal leptem el arca minden szegletét. Ő csak angyali kacajával válaszolt tettemre, és láttam a szemében a boldogságot. Végre nevetni hallom. Szerencsére sikerült elvonnom a figyelmét arról a dologról..

Még pár órával később
Az óra mutatója már javában hajnali kettőt mutatott, amikor mi végeztünk a zuhanyzással és lefeküdtünk az ágyba. Többször nálam aludt már csak úgy spontán ötlet gyanánt, ezért nem régiben elmentünk és vettünk pár fehérneműt és tisztálkodási eszközt neki, ami nálam van.

Winnie szemszöge:
Annyira édes, udvarias figyelmes. Mindig tudja mire van szükségem. Szeretem őt, mindennél és mindenkinél jobban és ezen soha senki nem változtathat. Bízok benne, és azt akarom, hogy teljesen az övé legyek..
Óvatosan fordultam felé, arcát az ablakon át beszűrődő gyér utcai lámpa fénye megvilágította. Szemei csillogtak, miközben a telefonját bújta és éppen az egyik rajongójának válaszolt. Amikor elküldte a tweetet, kivettem a kezéből a telefont és letettem az éjjeli szekrényre. Érdeklődve figyelte, ahogyan az ölébe mászok és ráfekszem.
- Bízok benned, ezért neked adom magam! - mondtam.. Szemei elkerekedtek, majd halványan elmosolyodott. Értette a célzást és azon nyomban maga alá gyűrt. Hosszasan fürkészte kék szemeivel enyémet. Teste betakarta testemet. Arcomra simította puha kezét, majd cirógatni kezdte azt. Érintése hatására egész testem megremegett és nagyokat sóhajtottam. Lassan közelebb hajolt és ajkait összetapasztotta enyéimmel. Lágy volt és romantikus, szerelemmel teli. Keze gyengéden érintett, minden egyes porcikámat bebarangolta vele. Akartam őt. Nyakamat hintette be forró csókokkal, majd lassan lehúzta rólam pólómat. Szégyenlős vagyok még előtte is, így érthető, hogy eltakartam melleimet. Viszont neki ez nem tetszett, ezért puha ujjaival körbe fonta csuklómat és karomat magam mellé helyezte. Nézett és ez zavart, de ezt ő észre is vette, ezért szemeimet kezdte el fürkészni csillogó tekintetével. Újra csókolni kezdett. Ajkai bejárták egész testemet, melleimnél elidőzve kicsit. Ujjaimat beleakasztottam boxerébe és lassan lehúztam róla. Simogattam testét miközben kényeztetett, néha számat nagyobb sóhajok illetve nyögések hagyták el. Amikor ő is levette rólam az egyetlen rajtam lévő ruhadarabot, még egyszer a szemembe nézett, majd vágyaink utat szabtak maguknak..
Elmondhatatlanul gyengéd volt velem, és tudtam, hogy a legmegfelelőbb embernek adtam oda magam, még akkor is, ha egyszer talán kettéválnak útjaink.

Tudom NAGYON rövid lett és lapos, de remélem néhányotoknak azért tetszett!:) Várom a véleményeket.xoxo

FIGYELEM!
Június 1-jén felkerül az új blogomba a prológus! Iratkozzatok fel, ha szerettétek ezt a történetet!:) Nagyon örülnék.:)
http://mynewbossismrhoran.blogspot.hu/