Huszonhetedik rész. Nem akarsz engem?

Drága olvasóim!

Eljutottunk arra a szintre a történetben, hogy sok időugrás lesz. Semmi kedvem a téli időszakokról írni, így már a tavasz utolsó hónapjában. Remélem nem bánjátok. Remélhetőleg az események is felfognak pörögni majd és sokkal izgalmasabb lesz a történet. Kaptam egy újabb díjat, amit a díjak menüben megtekinthettek. A megjegyzéseket és szavazatokat is köszönöm! És el sem tudom hinni, hogy már 51 rendszeres olvasóm van.<3 Most is várom a véleményeket, szavazatokat!!!:)

Remélem tetszeni fog, bár bevallom nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet.:))

Jó olvasást!

27. rész

Nem akarsz engem?

December 25.

Reggel amikor felébredtem, egyedül feküdtem az ágyban. Niall nem tudom, hogy hová tűnt, de valószínűleg az ajándékokat bontja ki. Tegnap este legalábbis nagyon be volt zsongva miattuk. Felálltam és a pizsamát átvettem egy piros pulóverre és egy fekete nadrágra. A fürdőben rendbe szedtem magam, majd levánszorogtam a lépcsőn. Igazam volt, ugyanis a szőke fiú hatalmas mosollyal az arcán tépkedte a csomagokat, Anyukája nevetve nézte őt, ami megmosolyogtatott. Amikor észrevette, hogy megálltam mellette, csillogó szemekkel felpattant. Egy sapka volt a fején, amit valószínűleg most kapott. Egy apró puszit adott az arcomra és kezembe nyomott egy kicsi ezüstös ajándékdobozt, ami fehér szalaggal volt gondosan átkötve. Mosolyogva bontottam ki a kis csomagot. Ahogy levettem a tetejét a lélegzetem is elállt. Egy csodaszép csillogó nyakláncot rejtett a doboz. Szív alakú medál volt az egyszerű ezüst láncon. Kivettem és mosolyogva simítottam rajta végig. Észrevettem, hogy a medál az kinyitható. Félve pattintottam ki a körmömmel. Egy kis papírfecni volt benne összehajtva. Kivettem belőle, és szétnyitottam és ahogy elolvastam a kézzel írt sorokat könnyek szöktek a szememben. 'Leszel a barátnőm?' állt a papíron. Felnéztem a szőke hercegre és mosolyogva a nyakába ugrottam ő pedig azon nyomban szorosan karolta át a derekamat és simogatta a hátamat fel s le. Kicsit elhúzódtam tőle és bólogatni kezdtem.

- Igen. - próbáltam suttogva mondani. Azt hiszem sikerült ugyanis meglepődöttség csillogása tisztán ott volt kék íriszeiben. Arcára is kiült a döbbenet, majd ajkai felfelé görbültek. Közelebb hajolt hozzám és lágy csókkal köszönte meg válaszomat.

Négy hónappal később, Niall szemszöge:

Olyan boldog vagyok, mint még életemben soha. Annyira jó érzés a barátnőmnek tudhatni őt. Bármikor megcsókolhatom, ölelhetem. Szeretem őt, ebben már biztos vagyok. Selymes hangja melegíti szívemet. Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy beszél, és annyira jó érzés, hogy ezt mindet miattam csinálja. Elmondta, hogy nem nagyon szeret beszélni, mert fél, hogy valamit rosszul mondd. Persze nem úgy ejti ki a szavakat, mint mi, de tisztán lehet érteni mit beszél. 

Ma este elviszem őt vacsorázni. Nem igazán voltunk még nyilvános helyen randizni, mindig inkább egy eldugottabb helyet választottam, vagy csak simán főztem itthon és itt varázsoltam az ebédlőt romantikus övezetté, gyertyákkal és rózsaszirmokkal kiegészítve. Nagyon tetszettek neki ezek az esték, és remélem a mai is fog. Igazából egyre többször jelenünk meg újságokban, de még semmit sem erősítettünk meg. Mikor interjún vagyunk akkor is kitérek a válasz alól, ezért is biztosak benne a rajongók, hogy együtt vagyunk. Persze meg hát mutatkoztunk már együtt, akár egy sétán, de kerültünk minden testi kontaktust. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk tökéletes. Amikor csak tudunk kettesben töltjük szabad óráinkat, ennek ellenére, a barátaimmal való viszonyom sem romlott meg, hiszen van, amikor Winnievel érkezem egy-egy ilyen baráti délutánra. Sőt szinte mindig. Nagyon jóban van mindenkivel és ennek nagyon örülök. Ráadásul a srácok is eszméletlenül örülnek nekünk. Amikor megtudták a hírt még aznap lesem lehetett lőni őket. Mindegyikőjük azzal a szöveggel jött, hogy 'na végre már megtalálta a kicsi szőke a hercegnőjét'. A családom is majd kicsattant az örömtől, hiszen nagyon megkedvelték Winniet. 

Még utoljára a tükörbe néztem és megigazítottam a hajamat. Igazából nem volt rajta túl sok minden igazítandó, mert csak le volt lapítva, mert tudom, hogy Winnie így jobban szereti. Felvettem a zakómat, majd a kocsimhoz vettem az irányt. 

Egy kicsit távolabb parkoltam le a házuktól, csak mert nem akartam, hogy a drágám anyja észrevegyen. Kint volt már és amikor észrevett elkezdett közeledni felém. Kiszálltam az autóból és kitártam a karjaim. Mosolyogva ölelt meg és bújt hozzám, miközben szorosan tartottam őt. Beszippantottam haja gyümölcsös illatát, ami mindig teljesen elkábított, a puha bőréről meg ne is beszéljünk. Elhúzódtam tőle, de csak éppen annyira, hogy egy csókot tudjak adni ajkaira. Mindenem remegett, amikor puha ajkai enyémhez értek és a szívem is őrült tempóra váltott, szinte majd' kiugrott a helyéről. Ő is hasonló érzésekkel küszködött ami megmosolyogtatott.

Mielőtt még beült volna a kocsiba alaposan végig mértem szemeimmel. A vágy eluralkodott rajtam, formás lábait figyelve, fekete ruhája kiemelte vékony derekát. Szőke hajzuhataga jobb vállán pihent, karjait fekete blézer takarta. Elpirulva simította füle mögé egyik rakoncátlan hajtincsét, mire felkuncogtam.
- Gyönyörű vagy! - fogtam meg apró kezeit. Ahogy leolvasta számról, hogy mit mondtam még jobban zavarba jött. Rengetegszer illetem őt kedves szavaimmal, hiszen szeretném ha felhőtlenül boldog lenne. Viszont tudom, hogy még mindig nem az..

Kihúztam neki a széket, amit egy mosollyal díjazott. Az asztal gyönyörűen megvolt terítve, pont úgy ahogy kértem. Egy olyan étterembe hoztam, ahol a tetőtéren is lehet vacsorázni. Nem igazán voltak rajtunk kívül itt fent sokan, csak úgy egy két asztal volt foglalt, mindenki inkább a beltériben volt, valószínűleg féltek, hogy elered az eső és nem mertek asztalt foglalni ide. Kicsit még csípős volt az idő, de nem érdekelt, hiszen a Szerelmemmel lehetek. Mostanában nem igazán találkozunk, hiszen turnén vagyunk, de minden szabad időmet vele akarom tölteni. Hamarosan kijött a pincér és felvette a rendelésünket. Winnie beszélt velem. Hangja simogatta szívemet, olyan mint egy angyalé. Mindenről szó esett, a turnéról, családról és általános dolgokról. Kezemet az ő asztalon nyugvó kezére simítottam, majd elmosolyodtam. Megremegett érintésemre és ennek nagyon örültem, hiszen még mindig ilyen reakciókat váltok ki belőle. Kék szemei igézően csillogtak, a gyertyák hatására, ami még nagyobb mosolyt csalt az arcomra. Csodálva néztem őt, nem tudom hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?! Szerintem valami angyal lehet, vagy nem tudom. Bármit megadnék neki, amit csak kérne, annyira elvarázsolt. Szeretem őt! Bármilyen hihetetlen még egyszer sem mondtuk ki a szeretlek szót egymásnak. Éreztetjük egymással, és ez többet jelent egy szónál.
Miután megvacsoráztunk még ültünk egy kicsit és csak élveztük egymás tekintetét. Nem sokkal később felálltunk letettem az asztalra a pénzt és távoztunk az étteremből. Ahogyan kiléptünk az épületből pár újságíróval találtuk szembe magunkat. Szorosabban megfogtam barátnőm kezét és gyorsabban kezdtünk a kocsim felé lépkedni.
- Tényleg együtt vagytok? - kérdezte az egyik nő egy kamerát pedig az arcomba nyomtak.
- Igen, de kérem hagyjanak minket elmenni! - kértem kissé dühösen. Persze nem tettek eleget kérésemnek és még több kérdéssel bombáztak. Amikor végre a kocsimhoz értünk kinyitottam Kedvesemnek az ajtót és segítettem neki beülni. Szemét és arcát készségesen takarta a fényképezők miatt. Gyorsan átszaladtam a vezető oldalára és bepattantam. Eléggé nehezen tudtunk kijutni, hiszen teljesen körbeállták az autót. Nagyokat lélegeztem és egyre jobban szorítottam a kormányt, hiszen klausztrofóbiás vagyok és nem bírom ha körbezárnak. Winnie tudta ezt és nyugtatólag kezét térdemre tette és óvatosan cirógatni kezdte azt. Nagyot nyeltem érintésére, de megnyugtatott a tudat, hogy ő mellettem van. Szorításom ellazult és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Elmosolyodtam és ránéztem. Viszonozta mosolyomat, majd én újra az utat kezdtem el kémlelni.

- Winnie.. - néztem a szemébe már a házuk előtt a kocsiban ülve. Érdeklődve figyelt. - Kérlek ne haragudj, de.. megkérdezte az egyik újságíró, hogy együtt vagyunk-e én pedig.. azt mondtam, hogy igen. - halkult el a hangom a végére. - Sajnálom. - tettem még hozzá. Megbeszéltük, hogy nem fogjuk még egy darabig elmondani, hogy együtt vagyunk, de úgy gondolom, hogy négy hónap után már ideje tudni a rajongóknak.. Nem reagált semmit.. De most hirtelen száját enyémre tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Nem igazán volt még ezelőtt ilyen vad, de meg kell hogy mondjam, tetszett. Kezét mellkasomra vezette és az ingem gombjaival kezdett el játszadozni, de mielőtt még kigombolhatta volna megállítottam őt. Kicsit csalódottan húzódott el tőlem, de a szokásos szégyenlős pír ott volt az arcán.
- Nem akarsz engem? - kérdezte miközben mutogatott. Félt, hogy valamit rosszul mondd és ez többször is előfordult már, hogy mutogatott hozzá. Szemeim elkerekedtek kérdése hallatán.
- Kicsim.. - hajoltam közel hozzá. - Ilyenre ne merj még egyszer gondolni. Mindennél jobban akarlak, de ennek nem most és nem itt jött el a megfelelő pillanata. - mondtam miközben megsimítottam az arcát. Ahogy végeztem a mondattal felnézett a szemembe. Elmosolyodott.
- Szeretlek. - mondta. Szívem hevesebben vert az átlagnál e szó hallatára. Annyira jó volt ezt hallani. Vigyorom hatalmas lett ő pedig az ajkaimra pillantott, amikor az mozogni kezdett.
- Én is szeretlek. - suttogtam.

Várom a véleményeket és a szavazatokat. Mostanában mindkettő eléggé 'ritkult'. Ne fogjátok vissza magatokat, mert iszonyatosan jól esnek a szavaitok. És akár azt is írhatjátok, hogy kevésbé tetszett ez a rész, vagy ilyesmi. Csak írjatok valamit kérlek! xoxo