Van még itt valaki? :)

Sziasztooooook! Van még itt valaki? :)
Aki szerette az írásomat annak van egy jó hírem!!!

ÚJ FANFICTION-be kezdtem! :D

Kukkantsatok be!

Pusziiiii <3

https://www.wattpad.com/335728006-fogadom-shawn-mendes-prol%C3%B3gus

Új blog

Ha szerettétek ezt a történetet, akkor lessetek be az új blogomba! A prológus már fent is van.:))

My new boss is Mr. Horan

Harmincadik rész. Betartotta az ígéretét...

30. rész

Betartotta az ígéretét...

2013. augusztus 16.

Ma van a műtétem napja. Rettenetesen félek, hogy mi lesz, ha valami nem sikerül, és valami bajom lesz. Niall és a többiek szerencsére mellettem vannak és próbálnak nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, de rajtuk is látszik, hogy ők is félnek. Anya nincs itt, már rég elköltözött Amerikába valahová. Természetesen hiányzik, de nem érdekel. Soha nem bánt jól velem, mindig is a bátyámat szerette jobban..

Éreztem az altató hatását. Rápillantottam még Niallre, majd miután egy lágy csókot nyomott ajkaimra, lehunytam a szemeimet.

2013 augusztus 17.

Amikor kinyitottam íriszeimet, csak a fehér plafont láttam. Éreztem, hogy valaki a kezemet fogja és hüvelyk ujjával néhányszor végig simít rajta. Illatáról megismertem Niallt. Laposan pislogva néztem rá, ő pedig izgatottan figyelte minden egyes mozdulatomat. Láttam, amint megnyomta a nővér hívót, és pár perc után be jött egy fiatal nő. Mosolyogva nézett, majd a kezében lévő dolgot a fülemhez helyezte. Ezután elhagyta a szobát. 

Pí, pí, pí.. 

Olyan kellemetlen ezeket hallani.. Mi? Úristen! Hallom a hangokat. Ez..ez valami hihetlen dolog..

- Szerelmem. - hallottam meg magam mellől egy selymes hangot. Azt hittem hirtelenjében, mintha egy angyal beszélne, de amikor oldalra néztem, rájöttem, hogy valóban az volt, az én csodálatos, énekes angyalom.

- Niall. - kezdtem el sírni. Felült mellém az ágyra és magához ölelt.

- Kicsim. Itt vagyok. Minden rendben van.

2016. december 25.

Izgatottan pattantak ki a szemeim és a mellettem fekvő szőkeséget is felébresztettem. 

- Niall! - simítottam végig kissé borostás arcán, majd lágy csókot nyomtam rá. Végig csókoltam a nyakát, az álla vonalát végül pedig a szájára adtam egyet, amit mosolyogva viszonzott.

- Jó reggelt! - mosolyodtam el.

- Ennél jobb nem is lehetne. - mondta és megcirógatta meztelen hátamat. Mosolyogva simogatott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kezei melleim felé kalandoznak.

- Naa. - nevettem fel és lehámoztam magamról hatalmas 'mancsát'. 

- Mi az? - kuncogott ő is, reggeli mély hangján. Megpusziltam, majd  a takarót magam köré csavarva felálltam az ágyból. Felkaptam magamra egy összeállítást, majd miután Niall is elkészült a földszint felé vettük az irányt. A Karácsonyfa alatt ajándékok gyülekeztek, Greg és Denise gyermeke már vadul tépte a  csomagokat. Imádom őt, rengeteget játszok vele. Maura nevetve figyelte fiával és annak feleségével együtt.

Mi is csatlakoztunk hozzájuk és leültünk a kanapéra. Niall megfogta kezemet, összekulcsolta, majd a combjára tette azokat. 

Nem sokkal később mi is nekikezdtünk az ajándékok kibontásának.Mindenki nagyon örült annak amit kapott, de annak még jobban, hogy a másik boldog a tőle kapott ajándéktól. Volt még egy utolsó kicsi doboz, amit Niall mosolyogva a kezembe nyomott, ám felfedeztem, hogy kicsit ideges is. 

Amikor felnyitottam a tetejét egy karkötő lapult benne szív alakú medállal. Mosolyogva vettem ki és csodálattal néztem. Pontosan ugyanolyan volt, mint amilyen nyakláncot kaptam tőle még 2012 -ben. Azt még azóta is hordom, csak néhányszor vettem le. A medálja ennek is kinyitható volt. Kíváncsivá tett, hogy van -e benne valami?! 

Egy papír volt összehajtva. Széthajtogattam és amikor elolvastam a kérdést ami rá volt írva eltátottam a számat és a szemeim is elkerekedtek. 

'Hozzám jössz feleségül?'

- Niall. - nyögtem ki a nevét, majd ránéztem. Már előttem térdelt egy apró dobozzal a kezében. Egy meseszép gyűrű lapult benne. 

- Nem igazán tudom mit is mondhatnék.. Emlékszel még amikor négy évvel ezelőtt így kérdeztem meg, hogy leszel-e a barátnőm - gyűrű nélkül - ? - kérdezte csillogó szemekkel. Aprót bólintottam, miközben könnyeim már utat törtek maguknak. - Annyi mindenen keresztül mentünk már, és szeretném veled összekötni az életemet. Szükségem van rád és Te vagy az életem. Mindennél jobban szeretlek és bízom benned! Remélem te is így érzel és olyan választ fogsz adni, amilyet hallani szeretnék. - mosolyodott el. - Hozzám jössz? - kérdezte és szemeimet fürkészte. Bólogatni kezdtem, majd kimondva a bűvös szót a nyakába ugrottam.

- Ezerszer is igen szerelmem. - suttogtam a fülébe mosolyogva. Felhúzta ujjamra a gyűrűt, de közben ő is bekönnyezett. Közelebb hajolt, majd egy forró csókban részesített.

2022. július 14.

- Anya, anya. Akkor most a kistestvérem ott van a pocakodban? - nézett fel rám hatalmas kék szemeivel az öt éves Sunshine. Niall felnevetett kislánya erre kérdésére, majd leguggolt mellé. Bólogattam és elmosolyodtam. 

- Hamarosan láthatod majd őt. De ugye őt is úgy fogod szeretni, mint ahogyan minket szeretsz? - kérdezte Niall felhúzott szemöldökkel a hercegnőjétől.

- Igen apuci. Majd segít nekem felépíteni a baba házamat, és majd játszik velem. - Niallel ismét felnevettünk. Hihetetlenül édes kislányunk van.

- Azzal még várjál, jó? Most még nagyon pici. De pár év múlva biztosan fog veled játszani. - mosolygott a férjem és megpuszilta kislánya fejét. - Nem akarod megpuszilni a kistestvéredet? Biztosan nagyon örülne neki. - mondta.

- De! - mosolyodott el. Niall felnézett rám -hiszen még mindig térdelt kislányunk mellett - és mosolyogva felhúzta a pólómat. A kis hercegnő a hasamra tette apró kezeit, és végig simított rajta, majd mosolyogva megpuszilta. Niall közben telefonjával megörökítette a pillanatot. A pocaklakó mozgolódni kezdett Sunshine pedig nevetve vette tudomásul, hogy kistestvére megmozdult. Niall is a hasamra tette a kezét, miközben egy apró puszit adott a számra.

2030. szeptember 5.

- Anyu annyira csodaszép voltál, és még most is az vagy. -  mondta az immáron tizennégy éves Sunshine meghatódva, miközben azt a videót nézte, amikor Niall megkérte a kezemet (Greg az egészet felvette).

- Igazat mondd. - bólintott a szorosan mellettem ülő férjem, miközben a derekamat karolta át. A nappaliban voltunk és egy családias estét tartottunk. Általában majdnem minden nap leülünk és átbeszéljük az aznap történteket az iskolában, a munkahelyen vagy akárhol máshol. Most a kislányunk találta meg ezt a videót és megakarta nézni. 

- Annyira szeretlek titeket. - mondtam, majd mosolyogva magamhoz öleltem őket, vigyázva, hogy a legkisebb csöpséget - a pár hónapos Saraht - ne nyomjuk össze.

- Mi is téged anyu. - mondta a nyolc éves kisfiunk James.

2073. január 10. 

Így nyolcvan évesen úgy gondolom, hogy az életem tökéletes volt. Vagyis majdnem tökéletes. Tökéletes azóta volt, amióta megismertem Őt. Őt akit még mai napig is ugyanúgy szeretek, mint akkor. 

Van három csodálatos gyerekünk, és unokáink. 

Férjem a mai napig mellettem van és szeret. Megfogta a kezemet és még akkoriban megígérte nekem, hogy örökké mellettem lesz. 

Betartotta ígéretét..

Vége

Drága olvasóim! Remélem tetszett a történet és fogtok rá emlékezni még sokáig! 

Én örülök, hogy vége van, hiszen mint már párszor mondtam, nem igazán van ehhez a történethez ihletem. De azért mégis.. egy kicsit hiányozni is fog..

Megkérek minden olvasót, hogy írja le a véleményét! Köszönöm!<3

Ezennel Winnie és Niall történetét LEZÁROM! :)

Köszönöm, a 62 rendszeres olvasót!
Köszönöm a rengeteg megjegyzést!
Köszönöm a több mint 30 000 látogatót!
Köszönöm a díjakat!
Köszönöm a bíztatást!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Viszlát a másik blogomon! xoxo

Huszonkilencedik rész. Bízok benned, ezért neked adom magam

Drága olvasóim! Mint észrevehettétek, már egyre ritkábban érkeznek a részek. Sajnálattal közlöm, hogy ez lenne az utolsó előtti rész. És mivel még ilyen rész nem volt a történetben, ezért most már lesz.:D Ne legyetek szomorúak, mert vége lesz a blognak, úgy érzem ez a legjobb megoldás! Az utóbbi pár rész annyira össze van már csapva, hogy én szégyenlem, hogy közzétettem! És még egy utolsó előtti dolog: Aki az előző részhez  'nem tetszik'-et pipálta be, azt megkérném, hogy fejtse ki nekem komment formájában, hogy mi az ami nem tetszett neki és akkor talán a következő történetemben nem követném el azt a hibát.:) Sokat segítenél!!:)
Végül pedig: Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket és szavazatokat! Édesek vagytok!!<3
Jó olvasást!:)

29. rész

Bízok benned, ezért neked adom magam

Sírva rohantam szerelmem védelmező karjaiba, már a koncert helyszínén. Szorosan zárt magához és fogalma sincs arról, hogy miért vagyok ilyen állapotban. Zokogtam és egyszerűen képtelen voltam abbahagyni. Nagy kezeivel cirógatta hátamat és párszor végig simított szőke hajamon is. Amikor viszonylag megnyugodtam, elhúzódtam tőle, és kék szemeibe néztem, amik aggodalommal telve tekintettek vissza enyéimbe.
- Mi a baj, édesem? - olvastam le ajkairól. Csak megráztam a fejem, majd a mellettem álló Perriere néztem, aki vette az adást és elmondta, hogy mi történt. Kezei egyre jobban ökölbe szorultak, tekintete elsötétült. Soha nem láttam még őt ennyire idegesnek és ez kicsit megrémített. Félve öleltem derekát körül és hajtottam fejemet gyorsan emelkedő mellkasára. Kis idő múlva keze újra hátamra siklott.

Niall szemszöge:
Nagyon megijedtem, amikor megláttam a Kedvesemet zokogva felém rohanni. Fogalmam sincs mi történhetett vele, de rettenetesen fájt őt így látni, és ez könnyeket csalt a szemembe. Viszont amikor Pezz elmesélte, hogy mégis mi zaklatta fel az Egyetlenemet, hihetetlen düh áramlott végig az egész testemben. Elmémet ellepte a sötétség és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy hogy lehet valaki ennyire szívtelen  és undok, mint Winnie anyja. Egyedül csak az tudott megnyugtatni, hogy hozzám bújt és puha kezével oldalamat kezdte el simogatni. Szorosan magamhoz szorítottam és egyből az jutott eszembe, hogy nem engedhetem vissza ahhoz a nőhöz! Szeretem őt és bármit megtennék érte. Bármit..

Pár órával később
Winnie nem akart hazamenni, de ha még ha menni is akart volna én nem engedtem volna.
- Költözz hozzám. - motyogtam, már a koncert után az öltözőnkben ülve. Meglepődve nézett rám, miután leolvasta ajkaimról a szót és eljutott a tudatáig. Csak gyengéden megrázta a fejét és halványan elmosolyodott, miközben puha, apró kezével megfogta az enyémet. - Csak egy pár napig. - erősködtem. Hirtelen jött egyébként ez a költözős ötlet, de nem bántam meg, amikor elhagyták a szavak a számat. A második ajánlatomra, félénken rábólintott, mire bennem egy hatalmas öröm bomba robbant szét. Felugrottam és magammal rántva őt is karjaimba kaptam, majd forró csókokkal leptem el arca minden szegletét. Ő csak angyali kacajával válaszolt tettemre, és láttam a szemében a boldogságot. Végre nevetni hallom. Szerencsére sikerült elvonnom a figyelmét arról a dologról..

Még pár órával később
Az óra mutatója már javában hajnali kettőt mutatott, amikor mi végeztünk a zuhanyzással és lefeküdtünk az ágyba. Többször nálam aludt már csak úgy spontán ötlet gyanánt, ezért nem régiben elmentünk és vettünk pár fehérneműt és tisztálkodási eszközt neki, ami nálam van.

Winnie szemszöge:
Annyira édes, udvarias figyelmes. Mindig tudja mire van szükségem. Szeretem őt, mindennél és mindenkinél jobban és ezen soha senki nem változtathat. Bízok benne, és azt akarom, hogy teljesen az övé legyek..
Óvatosan fordultam felé, arcát az ablakon át beszűrődő gyér utcai lámpa fénye megvilágította. Szemei csillogtak, miközben a telefonját bújta és éppen az egyik rajongójának válaszolt. Amikor elküldte a tweetet, kivettem a kezéből a telefont és letettem az éjjeli szekrényre. Érdeklődve figyelte, ahogyan az ölébe mászok és ráfekszem.
- Bízok benned, ezért neked adom magam! - mondtam.. Szemei elkerekedtek, majd halványan elmosolyodott. Értette a célzást és azon nyomban maga alá gyűrt. Hosszasan fürkészte kék szemeivel enyémet. Teste betakarta testemet. Arcomra simította puha kezét, majd cirógatni kezdte azt. Érintése hatására egész testem megremegett és nagyokat sóhajtottam. Lassan közelebb hajolt és ajkait összetapasztotta enyéimmel. Lágy volt és romantikus, szerelemmel teli. Keze gyengéden érintett, minden egyes porcikámat bebarangolta vele. Akartam őt. Nyakamat hintette be forró csókokkal, majd lassan lehúzta rólam pólómat. Szégyenlős vagyok még előtte is, így érthető, hogy eltakartam melleimet. Viszont neki ez nem tetszett, ezért puha ujjaival körbe fonta csuklómat és karomat magam mellé helyezte. Nézett és ez zavart, de ezt ő észre is vette, ezért szemeimet kezdte el fürkészni csillogó tekintetével. Újra csókolni kezdett. Ajkai bejárták egész testemet, melleimnél elidőzve kicsit. Ujjaimat beleakasztottam boxerébe és lassan lehúztam róla. Simogattam testét miközben kényeztetett, néha számat nagyobb sóhajok illetve nyögések hagyták el. Amikor ő is levette rólam az egyetlen rajtam lévő ruhadarabot, még egyszer a szemembe nézett, majd vágyaink utat szabtak maguknak..
Elmondhatatlanul gyengéd volt velem, és tudtam, hogy a legmegfelelőbb embernek adtam oda magam, még akkor is, ha egyszer talán kettéválnak útjaink.

Tudom NAGYON rövid lett és lapos, de remélem néhányotoknak azért tetszett!:) Várom a véleményeket.xoxo

FIGYELEM!
Június 1-jén felkerül az új blogomba a prológus! Iratkozzatok fel, ha szerettétek ezt a történetet!:) Nagyon örülnék.:)
http://mynewbossismrhoran.blogspot.hu/

Huszonnyolcadik rész. Egy szörnyeteg vagy

Drága olvasók!

Meghoztam a következő részt, és már nem is kezdek magyarázkodni a kihagyás után.. Én csak.. SAJNÁLOM! <3 Köszönöm az előző részhez a megjegyzéseket, Imádlak Titeket.<3 Ráadásul, a követők száma is emelkedett lassan elérjük a 60-at (!!!!!), és 5(!!!!) díjat kaptam ebben a két hétben! Hihetetlenek vagytok.<3 A részhez nincs mit hozzáfűznöm, legyen meglepetés.:)

Jó olvasást!

28. rész

Egy szörnyeteg vagy

Pár nappal később

Négy hónap telt el azóta mióta megkért, hogy legyek a barátnője. A mai napig könnyek szöknek a szemembe az örömtől, hogy egy ilyen csodálatos fiú van mellettem. Alig tudom elhinni, de az ezer százalék, hogy Niall a legjobb férfi a világon. És ezt elsősorban nem a kinézete miatt mondom. Hanem, mert kedves, segítőkész romantikus és még sorolhatnám napnyugtáig is. Pedig még csak reggel van.. Ahányszor találkozunk mindig meglep valamivel. Akár egy vörös rózsával, vagy csokival. 

Sajnos anya irtózatosan haragszik Niallre. Amikor pedig elmentem vele Írországba még jobban leírta magát a szőke fiú anya szemében. Egyszerűen nem képes elfogadni, hogy szeretjük egymást és mindenáron közénk akar állni. Próbálkozott már azzal is, hogy bemutatott egy fiatalembernek, aki az egyik ismerőse fia. Nem tudtam rá máshogyan nézni, csak úgy, mint egy ismerősre, vagy akár egy új barátra. Aztán volt amikor Amerikába akart elküldeni iskolába. Hát az sem jött neki össze, ugyanis az én szerető testvérem és Rose lebeszélték róla. Vagyis hát jobban mondva megfenyegették. Leginkább Rose.. Kétségtelenül hálás voltam neki ezért, meg úgy mindenért. Rengetegszer volt már olyan, hogy Niall nálunk volt és ő egy szót sem szólt anyunak róla, meg úgy amúgy is nagyon szereti Niallt. És ez kölcsönös érzés. Tegnap este elvitt vacsorázni és iszonyatosan jól éreztem magam. Szürreális érzés vele lenni, egyszerűen képtelen vagyok elhinni még most is, hogy szeret engem. Leírhatatlanul jól bánik velem és nem ítél el sem ő, sem pedig a szerettei, hogy nem hallok. Azért ennek nagyon örülök. A nyaklánc még most is ott lóg a nyakamba, a kis üzenettel együtt, annyi különbséggel, hogy most egy kép is párosul hozzá, Niallről. Egyébként a One Direction jelenleg turnézik. Ma például az utolsó Angliai helyszínen lépnek fel Manchesterben. Én is ott leszek, hiszen meghívtak rá. Dél körül el is kezdtem készülődni, mert nemsokára indulunk. Lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott ruhát. Sminknek tettem fel alapozót, majd a szememet is kiemeltem szempillaspirállal, ceruzával és tussal. Számra barackszínű ajakápolót tettem fel, majd késznek nyilvánítottam magam. Még egyszer utoljára végig néztem magamon, majd táskámat felkapva mentem le a földszintre. Amint leértem Rose egyből a kezembe nyomott egy borítékot. Meglepődve néztem, hogy az egyik zene iskolából küldték. Tudom, hogy eléggé furcsa, de mindig is vágyat éreztem az iránt, hogy zenéljek. A borítékban több levél is helyet kapott. Az első kezembe akadót kezdtem el olvasni: 'Tudomásunkra jutott, hogy elutasítja Chochleáris implantátum beültetését. (...) Tanulóink 65% vetette alá magát a műtétnek a beavatkozás sok esetben  lehetővé teszi, hogy hallja a hangokat, sőt még a zenét is.'

Olvastam fel magamban a sorokat. Ezt nem hiszem el. Anyám eldöntötte helyettem, hogy ne műtsenek meg és soha ne halljak. Éreztem amint a düh körbeveszi az elmémet. Egyre idegesebb lettem. Felkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami anya kedvenc bögréje volt, és magamból kikelve üvöltve a földhöz vágtam. Rosera néztem, aki szintén mérges volt. Megragadta a karom és finoman kezdett az ebédlő felé húzni, ahol anya boldogan nevetgélt a telefonba miközben uzsonnáját fogyasztotta, de amint észrevett minket letette és érdeklődve nézett ránk. Megálltam előtte és mutogatni kezdtem és láttam amint Rose tolmácsol. Mostanában ez sokszor van, hiszen anyám nem képes rám figyelni és koncentrálni.

Narrátor:
A lány idegesen magyarázott, Rose pedig készségesen  fordított.
- Mi ez az egész? - nyomta az anya kezébe a levelet miután elmutogatta a mondatot. Az anya megilletődve nézte a levelet, majd büszkeségét megtartva kezdett zavartan magyarázni.
- Azt mondták végleg tönkre mehet a füled. - kezdett magyarázkodni az anya ridegen.
- Már tönkre ment. Hogy dönthettél anélkül, hogy szóltál volna? Nem neked kell eldöntened, hanem nekem! Ez az én életem és én hallani akarok! Mindig irányítani akartál engem... És ezért nem szóltál erről a műtétről.. Nem akartad, hogy halljak és elveszíts az irányítást! - befejezte a lány a mutogatást, erőt vett magán, majd beszélni kezdett.
-Most vesztetted el! -kezdett bele kellemesen csilingelő hangján a lány, bár kiejtése eléggé szabálytalan volt, de ez érthető. Az anya és Rose is meglepődött, de az utóbbi boldog és büszke volt Winniere. Ők még nem hallották őt beszélni.  - Utállak, és nem kellesz többé! -
- Ó, jobban kellek, mint valaha. - mondta az anya ellentmondást nemtűrő hangon. - Ki fog támogatni? A lúzer barátod? -
- Ne beszélj így róla. Egyébként is zenét fogok tanulni. -mondta Winnie, mire az anyja gúnyosan felhorkant.
-Hah.. Örök álmodozó vagy, pont mint az apád. - rosszul estek a lánynak az anyja szavai, hiszen mégis csak az apjáról beszél, gúnyos arckifejezéssel, de tudta, ha elgyengül itt kell maradnia és újra az anyja irányítása alá kerül akárhogyan harcol ellene.
-Úgy van! Mert az álmok valóra válnak, ha küzdesz értük! Apa tudta ezt! -kezdett egyre hangosabban beszélni. - Minden erőfeszítésed dacára SZERELMES VAGYOK, ÉS HALLANI FOGOK ÉS ZENÉLNI FOGOK, AKÁRCSAK APA ÉS TÖBBÉ SEMMIT SEM TEHETSZ HOGY MEGÁLLÍTS ENGEM! - kelt ki magából a lány és kezdett kiabálni. Könnyei már ellepték szemeit, de nem engedte kitörni őket. Megmutatta, hogy igenis erős lány és többé nem parancsolhat neki senki. Az anya megkövülten nézte lányát. Ideges lett. Megakarta állítani Winniet, de a meglepődöttségtől nem tudta. Hallani a selymes hangját felgyorsította szívverését mégis.. nem sikerült büszkeségéből csillapítani. A lány elfutott, Rose pedig még egy pillanatra ott maradt, hogy a nő arcába vágjon pár szép szót.
- Te teljesen elvesztetted az eszedet! Nem vagy normális. Hogy voltál képes ilyet eltitkolni? Nem hiszem el, hogy ennyire nem szereted őt. Tudod nagyon jól, hogy minden vágya az, hogy halljon, de te megpróbáltad ezt megakadályozni. Most már büszke lehetsz magadra.. A fiam sokkal jobbat érdemel, mint te. Nem is értem mit eszik rajtad!Egy szörnyeteg vagy, érted?! -

Winnie szemszöge:
Képtelen vagyok felfogni, hogy van esélyem arra, hogy újra halljak, erre anyám elutasítja és nem szól róla! Hihetetlen egy nőszemély. Ahogy kiszaladtam a kapu elé pont akkor parkolt le egy autó előtte. Pezz volt az és egy ember. A lány ahogyan meglátta zaklatott arcomat kipattant a kocsiból és azonnal hozzám szaladtm, majd karjaiba zárt. Nem tudom miért, de Perrievel tudom magam megérteni a legjobban. Persze a másik két lánnyal is nagyon jóba vagyok, de vele más a kapcsolatom.
Rázkódtam a sírástól, aztán meg már kapkodtam a levegő után. Szó szerint sírógörcsöt kaptam. Kissé elhúzódott tőlem a lány, és letörölte az arcomra folyt könnyeket. Amikor csillapodott sírásom, beszélni kezdett.
- Mi a baj? - olvastam le szájáról. Szemei aggodalommal telve voltak, féltett. Megláttam a háta mögött, hogy a hatalmas ember, aki a kocsit vezette, felénk közeledett. Nem igazán rémisztett meg, hiszen tudom, vagyis hát gondoltam, hogy egy testőr.

Remélem azért tetszett.:) Következő rész hamarosan! Várom a véleményeket, hideget-meleget.
A rész egy film szerint íródott! xoxo

Huszonhetedik rész. Nem akarsz engem?

Drága olvasóim!

Eljutottunk arra a szintre a történetben, hogy sok időugrás lesz. Semmi kedvem a téli időszakokról írni, így már a tavasz utolsó hónapjában. Remélem nem bánjátok. Remélhetőleg az események is felfognak pörögni majd és sokkal izgalmasabb lesz a történet. Kaptam egy újabb díjat, amit a díjak menüben megtekinthettek. A megjegyzéseket és szavazatokat is köszönöm! És el sem tudom hinni, hogy már 51 rendszeres olvasóm van.<3 Most is várom a véleményeket, szavazatokat!!!:)

Remélem tetszeni fog, bár bevallom nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet.:))

Jó olvasást!

27. rész

Nem akarsz engem?

December 25.

Reggel amikor felébredtem, egyedül feküdtem az ágyban. Niall nem tudom, hogy hová tűnt, de valószínűleg az ajándékokat bontja ki. Tegnap este legalábbis nagyon be volt zsongva miattuk. Felálltam és a pizsamát átvettem egy piros pulóverre és egy fekete nadrágra. A fürdőben rendbe szedtem magam, majd levánszorogtam a lépcsőn. Igazam volt, ugyanis a szőke fiú hatalmas mosollyal az arcán tépkedte a csomagokat, Anyukája nevetve nézte őt, ami megmosolyogtatott. Amikor észrevette, hogy megálltam mellette, csillogó szemekkel felpattant. Egy sapka volt a fején, amit valószínűleg most kapott. Egy apró puszit adott az arcomra és kezembe nyomott egy kicsi ezüstös ajándékdobozt, ami fehér szalaggal volt gondosan átkötve. Mosolyogva bontottam ki a kis csomagot. Ahogy levettem a tetejét a lélegzetem is elállt. Egy csodaszép csillogó nyakláncot rejtett a doboz. Szív alakú medál volt az egyszerű ezüst láncon. Kivettem és mosolyogva simítottam rajta végig. Észrevettem, hogy a medál az kinyitható. Félve pattintottam ki a körmömmel. Egy kis papírfecni volt benne összehajtva. Kivettem belőle, és szétnyitottam és ahogy elolvastam a kézzel írt sorokat könnyek szöktek a szememben. 'Leszel a barátnőm?' állt a papíron. Felnéztem a szőke hercegre és mosolyogva a nyakába ugrottam ő pedig azon nyomban szorosan karolta át a derekamat és simogatta a hátamat fel s le. Kicsit elhúzódtam tőle és bólogatni kezdtem.

- Igen. - próbáltam suttogva mondani. Azt hiszem sikerült ugyanis meglepődöttség csillogása tisztán ott volt kék íriszeiben. Arcára is kiült a döbbenet, majd ajkai felfelé görbültek. Közelebb hajolt hozzám és lágy csókkal köszönte meg válaszomat.

Négy hónappal később, Niall szemszöge:

Olyan boldog vagyok, mint még életemben soha. Annyira jó érzés a barátnőmnek tudhatni őt. Bármikor megcsókolhatom, ölelhetem. Szeretem őt, ebben már biztos vagyok. Selymes hangja melegíti szívemet. Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy beszél, és annyira jó érzés, hogy ezt mindet miattam csinálja. Elmondta, hogy nem nagyon szeret beszélni, mert fél, hogy valamit rosszul mondd. Persze nem úgy ejti ki a szavakat, mint mi, de tisztán lehet érteni mit beszél. 

Ma este elviszem őt vacsorázni. Nem igazán voltunk még nyilvános helyen randizni, mindig inkább egy eldugottabb helyet választottam, vagy csak simán főztem itthon és itt varázsoltam az ebédlőt romantikus övezetté, gyertyákkal és rózsaszirmokkal kiegészítve. Nagyon tetszettek neki ezek az esték, és remélem a mai is fog. Igazából egyre többször jelenünk meg újságokban, de még semmit sem erősítettünk meg. Mikor interjún vagyunk akkor is kitérek a válasz alól, ezért is biztosak benne a rajongók, hogy együtt vagyunk. Persze meg hát mutatkoztunk már együtt, akár egy sétán, de kerültünk minden testi kontaktust. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk tökéletes. Amikor csak tudunk kettesben töltjük szabad óráinkat, ennek ellenére, a barátaimmal való viszonyom sem romlott meg, hiszen van, amikor Winnievel érkezem egy-egy ilyen baráti délutánra. Sőt szinte mindig. Nagyon jóban van mindenkivel és ennek nagyon örülök. Ráadásul a srácok is eszméletlenül örülnek nekünk. Amikor megtudták a hírt még aznap lesem lehetett lőni őket. Mindegyikőjük azzal a szöveggel jött, hogy 'na végre már megtalálta a kicsi szőke a hercegnőjét'. A családom is majd kicsattant az örömtől, hiszen nagyon megkedvelték Winniet. 

Még utoljára a tükörbe néztem és megigazítottam a hajamat. Igazából nem volt rajta túl sok minden igazítandó, mert csak le volt lapítva, mert tudom, hogy Winnie így jobban szereti. Felvettem a zakómat, majd a kocsimhoz vettem az irányt. 

Egy kicsit távolabb parkoltam le a házuktól, csak mert nem akartam, hogy a drágám anyja észrevegyen. Kint volt már és amikor észrevett elkezdett közeledni felém. Kiszálltam az autóból és kitártam a karjaim. Mosolyogva ölelt meg és bújt hozzám, miközben szorosan tartottam őt. Beszippantottam haja gyümölcsös illatát, ami mindig teljesen elkábított, a puha bőréről meg ne is beszéljünk. Elhúzódtam tőle, de csak éppen annyira, hogy egy csókot tudjak adni ajkaira. Mindenem remegett, amikor puha ajkai enyémhez értek és a szívem is őrült tempóra váltott, szinte majd' kiugrott a helyéről. Ő is hasonló érzésekkel küszködött ami megmosolyogtatott.

Mielőtt még beült volna a kocsiba alaposan végig mértem szemeimmel. A vágy eluralkodott rajtam, formás lábait figyelve, fekete ruhája kiemelte vékony derekát. Szőke hajzuhataga jobb vállán pihent, karjait fekete blézer takarta. Elpirulva simította füle mögé egyik rakoncátlan hajtincsét, mire felkuncogtam.
- Gyönyörű vagy! - fogtam meg apró kezeit. Ahogy leolvasta számról, hogy mit mondtam még jobban zavarba jött. Rengetegszer illetem őt kedves szavaimmal, hiszen szeretném ha felhőtlenül boldog lenne. Viszont tudom, hogy még mindig nem az..

Kihúztam neki a széket, amit egy mosollyal díjazott. Az asztal gyönyörűen megvolt terítve, pont úgy ahogy kértem. Egy olyan étterembe hoztam, ahol a tetőtéren is lehet vacsorázni. Nem igazán voltak rajtunk kívül itt fent sokan, csak úgy egy két asztal volt foglalt, mindenki inkább a beltériben volt, valószínűleg féltek, hogy elered az eső és nem mertek asztalt foglalni ide. Kicsit még csípős volt az idő, de nem érdekelt, hiszen a Szerelmemmel lehetek. Mostanában nem igazán találkozunk, hiszen turnén vagyunk, de minden szabad időmet vele akarom tölteni. Hamarosan kijött a pincér és felvette a rendelésünket. Winnie beszélt velem. Hangja simogatta szívemet, olyan mint egy angyalé. Mindenről szó esett, a turnéról, családról és általános dolgokról. Kezemet az ő asztalon nyugvó kezére simítottam, majd elmosolyodtam. Megremegett érintésemre és ennek nagyon örültem, hiszen még mindig ilyen reakciókat váltok ki belőle. Kék szemei igézően csillogtak, a gyertyák hatására, ami még nagyobb mosolyt csalt az arcomra. Csodálva néztem őt, nem tudom hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?! Szerintem valami angyal lehet, vagy nem tudom. Bármit megadnék neki, amit csak kérne, annyira elvarázsolt. Szeretem őt! Bármilyen hihetetlen még egyszer sem mondtuk ki a szeretlek szót egymásnak. Éreztetjük egymással, és ez többet jelent egy szónál.
Miután megvacsoráztunk még ültünk egy kicsit és csak élveztük egymás tekintetét. Nem sokkal később felálltunk letettem az asztalra a pénzt és távoztunk az étteremből. Ahogyan kiléptünk az épületből pár újságíróval találtuk szembe magunkat. Szorosabban megfogtam barátnőm kezét és gyorsabban kezdtünk a kocsim felé lépkedni.
- Tényleg együtt vagytok? - kérdezte az egyik nő egy kamerát pedig az arcomba nyomtak.
- Igen, de kérem hagyjanak minket elmenni! - kértem kissé dühösen. Persze nem tettek eleget kérésemnek és még több kérdéssel bombáztak. Amikor végre a kocsimhoz értünk kinyitottam Kedvesemnek az ajtót és segítettem neki beülni. Szemét és arcát készségesen takarta a fényképezők miatt. Gyorsan átszaladtam a vezető oldalára és bepattantam. Eléggé nehezen tudtunk kijutni, hiszen teljesen körbeállták az autót. Nagyokat lélegeztem és egyre jobban szorítottam a kormányt, hiszen klausztrofóbiás vagyok és nem bírom ha körbezárnak. Winnie tudta ezt és nyugtatólag kezét térdemre tette és óvatosan cirógatni kezdte azt. Nagyot nyeltem érintésére, de megnyugtatott a tudat, hogy ő mellettem van. Szorításom ellazult és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Elmosolyodtam és ránéztem. Viszonozta mosolyomat, majd én újra az utat kezdtem el kémlelni.

- Winnie.. - néztem a szemébe már a házuk előtt a kocsiban ülve. Érdeklődve figyelt. - Kérlek ne haragudj, de.. megkérdezte az egyik újságíró, hogy együtt vagyunk-e én pedig.. azt mondtam, hogy igen. - halkult el a hangom a végére. - Sajnálom. - tettem még hozzá. Megbeszéltük, hogy nem fogjuk még egy darabig elmondani, hogy együtt vagyunk, de úgy gondolom, hogy négy hónap után már ideje tudni a rajongóknak.. Nem reagált semmit.. De most hirtelen száját enyémre tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Nem igazán volt még ezelőtt ilyen vad, de meg kell hogy mondjam, tetszett. Kezét mellkasomra vezette és az ingem gombjaival kezdett el játszadozni, de mielőtt még kigombolhatta volna megállítottam őt. Kicsit csalódottan húzódott el tőlem, de a szokásos szégyenlős pír ott volt az arcán.
- Nem akarsz engem? - kérdezte miközben mutogatott. Félt, hogy valamit rosszul mondd és ez többször is előfordult már, hogy mutogatott hozzá. Szemeim elkerekedtek kérdése hallatán.
- Kicsim.. - hajoltam közel hozzá. - Ilyenre ne merj még egyszer gondolni. Mindennél jobban akarlak, de ennek nem most és nem itt jött el a megfelelő pillanata. - mondtam miközben megsimítottam az arcát. Ahogy végeztem a mondattal felnézett a szemembe. Elmosolyodott.
- Szeretlek. - mondta. Szívem hevesebben vert az átlagnál e szó hallatára. Annyira jó volt ezt hallani. Vigyorom hatalmas lett ő pedig az ajkaimra pillantott, amikor az mozogni kezdett.
- Én is szeretlek. - suttogtam.

Várom a véleményeket és a szavazatokat. Mostanában mindkettő eléggé 'ritkult'. Ne fogjátok vissza magatokat, mert iszonyatosan jól esnek a szavaitok. És akár azt is írhatjátok, hogy kevésbé tetszett ez a rész, vagy ilyesmi. Csak írjatok valamit kérlek! xoxo

Drága olvasóim

Nagyon örülnék, ha benéznétek egy újabb blogba ahol One Shot-okat olvashattok. 3-an írjuk, de ha szeretnél te is szerkesztő lenni, akkor írj egy e-mailt (a blogon fel van tüntetve).
Vagy csak írj egy sima novellát és azt mi kitesszük az oldalunkra a neveddel együtt és a blogodat is reklámozzuk. Szerintem megéri! ;)
Nagyon nagyon örülnénk, ha egyre többen olvasnátok és feliratkoznátok!:)

A blog: One shots (katt rá)

Huszonhatodik rész. A kedves család és egy meghitt est

Drága olvasóim!
Van egy eléggé nagy problémám. Ihlet hiányban szenvedek! Sajnos nincs ötletem a folytatáshoz. Vagyis lenne, csak nem tudom, hogy hogy következzen be.. Tehát nem ígérem, hogy minden hétvégén lesz rész.. De megpróbálok írni azért. És szeretném mihamarabb befejezni ezt a blogot. Még nyárig. De nem fog menni.:) A megjegyzések még mindig hihetetlen jól esnek és továbbra is várom őket.:) A 49 rendszeres olvasó láttán pedig elmondhatatlanul boldog vagyok.:')Annyira jól esik.:)) 
Remélem tetszeni fog a rész.
Jó olvasást!

26. rész

A kedves család és egy meghitt est

A bőröndünket magunk után húzva lépünk ki a hűvös levegőre. Niall azt mondta, hogy a bátyja eljön értünk, tehát nem kell vonatra ülnünk. Pár perc múlva meg is találtuk őt. Boldogan ölelték meg egymást, majd felém fordultak. Greg kicsit meglepődött, hogy a testvére hozott magával valakit, de szerencsére jól fogadta a dolgot.
- Szia. Greg vagyok. - olvastam le szájáról a szavakat. Intettem neki ő pedig elmosolyodott és magához ölelt. Nem kicsit lepődtem meg gesztusa miatt, de nagyon örültem neki. Miután elengedtük egymást beültünk az autóba és elindultunk. A táj látványa felüdülés volt a szememnek. Nagyon tetszett Írország. Niall néha hátra fordult és egy mosolyt küldött felém, amit boldogan viszonoztam.

Egy barátságos családi ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk majd befelé vettük az irányt. Greg közben udvariasan elvette a kezemből a bőröndöt, amit csak egy mosollyal köszöntem meg. Annyira kedves volt velem. Remélem Niall többi családtagja is ilyen. Még fel sem értünk az ajtóhoz, de egy szőke hajú nő könnyes szemekkel, hatalmas mosollyal az arcán rohant Niall karjaiba. Gondolom ő az anyukája. Szorosan öleltél egymást, és egyszerűen csak jó volt nézni őket. A szőke hajú fiú szemben is megcsillant néhány könnycsepp, de ő nem engedte szabadjára őket, ellentétben az édesanyjával. Kis idő múlva elengedték egymást és a nő kíváncsian nézett rám. Niall odavezette hozzám, majd bemutatott egymásnak minket. Ahogy Niall kimondta a nevemet, a nő szeme felcsillant és mosolyogva ölelt magához. Mesélt volna rólam neki? Szerintem igen, mert nagyon megörült amikor a fia elmondta a nevem. Elhúzódtunk egymástól, majd felém nyújtotta a kezét.
- Maura vagyok, Niall édesanyja. - olvastam le ajkairól a szavakat miközben elfogadtam felém nyújtott kezét.

- Winnie. - tátogtam és elmosolyodtam. 

Niall szemszöge:
Úgy érzem a családom nagyon megkedvelte Winniet és ez nagyon jól esik. Az ebédlőben üldögéltünk már teli hassal és beszélgettünk. Apa is itt van szerencsére, bár azt mondta, hogy nem fog ráérni. Nagy meglepetést okozott. Greg menyasszonya Denise is itt van, aki szintén nagyon megkedvelte Winniet.
- Niall drágám, segítenél nekem kivinni a tányérokat a konyhába? - állt fel anya és kérdőn nézett rám.
- Persze. - mosolyodtam el, majd felálltam és miután anya leszedte a tányérokat a kezembe nyomta, én pedig kivittem azokat a konyhába. Letettem őket pultra és addigra már anya is mellém ért.
- Nagyon aranyosa lány. - nézett rám mosolyogva. Gondoltam, hogy azért hívott ki, mert beszélni szeretne velem. Számat mosolyra húztam, majd beszélni kezdtem.
- Tudom, ezért is ragadott teljesen magával. - néztem a szemébe.
- Szereted? -
- Azt hiszem. - nyögtem ki csendesen.

- Választhatsz. Velem alszol vagy kint az udvaron? - kérdeztem Winniet már a szobámban, ő pedig készségesen figyelte ajkaim minden mozzanatát. Felnevetett, majd egy kicsit beleütött a hasamba, mire odakaptam a kezem. Természetesen nem fájt, csak próbáltam vele elhitetni, hátha megajándékoz egy csókkal. Tervem sikeres volt, ugyanis amint meglátta szenvedő arcomat, aggódva vette le a kezemet a hasamról és simította oda az övét. Bár pólón keresztül érintett meg, akkor is felforrósodott a testem, egészen a lábujjaimtól a fejem búbjáig. Közel hajolt hozzám, felpipiskedett arcomhoz, és ajkát enyémre nyomta. Kezeimet automatikusan fontam dereka köré, míg ő a hátamat és a karomat cirógatta. Imádom, hogy minden egyes csókjával a fellegekbe tud repíteni, és remélem, ő is ugyanezt érzi amikor csókolózunk. Csókja még a legédesebb süteménynél is édesebb, olyan, mint a méz. Hamarosan elválasztottuk szánkat egymásétól és homlokomat az övéhez szorítottam. Szemei csukva voltak és puha formás ajkain ott ült az az ártatlan mosoly. Remegő kezekkel simogattam arcát miközben éltünk a pillanatnak.
Hátrálni kezdtem az ágy felé, mire ő édesen felkuncogott. Amint a lábam beleütközött az ágyba hátradőltem, magammal rántva a lányt, akiből egy kisebb sikoly bukkant ki. Elnevettem magam, hiszen elmondhatatlanul aranyos volt. Fejét mellkasomra tette és biztos vagyok benne, hogy érezte, amint a szívem eszeveszettül kalapál. Haját kezdtem el rendezgetni, majd csak játszadoztam vele. Puha volt és ápolt, ami jó, hiszen egy férfi sem szereti, ha a lány aki tetszik neki ápolatlan és a haja is elvan töredezve, vagy csak a hajfesték színe már teljesen kifakul. Előnytelen egy nő számára! Viszont Winniet féltem, hiszen minden férfi álma lehetne ő már ha csak a kinézetét nézzük. Eszméletlenül csinos még ha ő ezt nem is tudja magáról, vagy csak nem akarja elhinni. Az arca elmondhatatlanul gyönyörű. Igéző kék szemei teljesen rabul ejtenek, formás ajkait pedig állandóan csókolnám. Ő olyan, mint egy mesebeli hercegnő és remélem, hogy hamarosan hivatalosan is az én hercegnőm lesz. Szeretem, de ezt még félek neki kimondani, mert lehet, hogy ő még nem áll erre készen. Én vagyok az első olyan az életében, aki közelebb került hozzá. Az első csókját is én adhattam neki, aminek iszonyatosan örülök. Szeretnék mindenben én lenni neki az első. De ez még a jövő zenéje.
Óvatosan emelte fel fejét pár perc múlva, szemei álmosságtól csillogtak. Leszállt rólam és mellém ült. Kezemet felvezettem karján át a hátára, onnan le a derekára. Mutogatni és tátogni kezdett.
- Szeretnék elmenni zuhanyozni. - elmosolyodtam és felálltam. Segítettem neki is, és míg ő a Perrie által adott bőröndből szedte ki a ruhákat, addig én előkerestem egy törülközőt. Kezébe adtam és elvezettem a fürdőszobáig. Egy lágy puszit adtam a homlokára, ő pedig pirulva tűnt el az ajtó mögött.
Úgy döntöttem bekopogok Greghez és beszélgetünk pár dologról. Mindig akad téma, amit jól kivesézhetünk. Így hát az ő szobája felé vettem az irányt.
- Gyere. - hallottam meg a hangját miután kopogtam. Lassan nyitottam be, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A Deniessel feküdtek az ágyon és tévét néztek.
- Sziasztok - köszöntem, majd leültem az ágyra.
- Szia. - köszöntek vissza kórusba. Greg közben felült. - Minek köszönhetjük látogatásod?
- Winnie elment zuhanyozni én pedig unatkoztam volna. - vontam lazán vállat.
- Jó lányt választottál. - kacsintott rám Denise, mire felkacagtam.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Én is nagyon kedvelem őt. Kedves meg minden, nincs elszállva magától és ő Téged szeret, nem pedig a hírneved. Ez látszik rajta, már ahogy csak rád néz. Ráadásul amikor hozzáérsz megremeg. Bár nem tudom, az lehet azért van, mert megijed. - nevetett fel, mire csak szórós szemekkel pillantottam rá.
- Te mióta vagy ennyire nagy megfigyelő? - fordult vőlegényéhez felhúzott szemöldökkel a lány.
- Régóta, csak eddig jól titkoltam. Mindig kiszúrtam, hogy melyik az a lány aki csak Niall hírneve miatt ismerkedik vele. - vont vállat. Denise rám nézett, de én csak megráztam a fejem és eltátogtam egy 'nem igaz' mondatot. - Láttam Niall.
- Jaj, Greg. Ne mondd ezeket mert ez nem igaz. Nem is voltak barátnőim. Csak egy pár lány volt az akivel ismerkedtünk. Nem is találkoztál velük, csak meséltem róluk. - oktattam ki a szeretett bátyámat.
- Haha, nem igaz. - vágott hozzám egy párnát.
- De igaz. - jelentettem ki és visszadobtam.

Winnie szemszöge:
Miután lezuhanyoztam és felvettem a hálóruhámat, ami egy topból és egy hosszú pizsama nadrágból állt, visszamentem Niall szobájába. Értetlenül álltam a szobaközepén, hiszen nem volt itt. Biztos a konyhában van, vagy Gregnél. Mindegy. Mivel már nagyon fáradt voltam és úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lecsukódhatnak a szemeim és akár állva is elaludnék, úgy döntöttem, hogy lekapcsolom a villanyt és bebújok  az ágyba. Mielőtt még álomra hajtottam volna a fejemet, kezembe kaptam a telefonomat, ami az éjjeliszekrényen pihent. Jött egy új üzenetem Joshtól nemrég. Megnéztem.
Szia. Anya nagyon kivan akadva nagyon aggódik érted. Nem mondtam el neki, hogy hol vagy, tetettem, hogy én is nagyon aggódok, mert 'eltűntél'. Szerintem dobj neki egy üzenetet, vagy valamivel jelezd, hogy ne aggódjon, mert tényleg nagyon kivan borulva. Remélem, hogy jól érzed magad, ha ráérsz írj. x
Egyáltalán nem volt kedvem neki most még vissza is írni, majd inkább holnap. Mindenesetre örülök annak, hogy anya aggódik értem, de rosszul is érzem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam. De majd holnap neki is írok. Visszatettem a telefont a helyére, majd elhelyezkedtem az puha ágyban. Szemeim egyre nehezedtek és fokozatosan kerültem az álmok világába. Viszont azt még éreztem, hogy valaki befekszik mellém és egy puszit nyom a nyakamra, miközben magához húzott. Szerintem észrevehette, hogy fent vagyok, hiszen kirázott a hideg, amin ajkai érintették a bőrömet. Mivel háttal voltam neki felé fordultam és hozzádörgölőztem, akár egy kiscica.

Remélem tetszett és várom a véleményeket! Valamint szeretnélek megkérni, hogy ha elolvastad a részt akkor pipáld ki hogy 'tetszett' vagy 'nem tetszett'. Köszönöm.:) xoxo

Információ + új blog

Sziasztok drága olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy nem hoztam még a részt. Nem akarok magyarázkodni, hogy miért nincs még. Talán a lustaságomnak köszönhető, hogy még bele sem kezdtem..
Megpróbálom mihamarabb hozni!

 Egyébként megcsináltam az új blogot. A prológus csak JÚNIUSban fog felkerülni, de addig is ha érdekel titeket IRATKOZZATOK FEL! Köszöntem.:)) xoxo

My new boss is Mr. Horan

Huszonötödik rész. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Szép estét.:)

Meghoztam a frisset. És ez már a rendes 25. rész.:)) Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm az előző részhez a megjegyzéseket, ehhez is várom őket. A hamis 25. fejezetért pedig ne nagyon haragudjatok. Párotokra nagyon sikerült ráijesztenem.:) Kaptam egy újabb díjat amit megtekinthettek a DÍJAK menüben. És már 44 rendszeres olvasója van a blognak!! El sem hiszem, nagyon Drágák vagytok.<3

 Egyébként hoztam egy nagyon jó hírt is: Elkezdtem írni egy új történetet. Annyit mondok, hogy csak nyáron fogom közzé tenni, amikor ennek a blognak már a végén jártok. De júniusban mindenképpen közzéteszem a prológust, addig pedig dolgozok a többi részen.:)

A Listen to your heart előreláthatólag 40-45 részes lesz, szerintem az pont elég.:))

Jó olvasást!

Sokszor egy homlokpuszi sokkal többet jelent,
mint egy sima szájra puszi.

25. rész

Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban

Finom illatok és egy puha kéz simogatása keltett fel édes álmomból. Lassan nyitottam ki szemeim és hunyorogni kezdtem a gyér fény miatt. Tekintetem a mellettem ülő káprázatos fiúra tévedt, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. Kék vággyal teli égő íriszei láttán arcomra pír szökött és szégyenlős mosoly követte az előző akaratlan tettemet. Észrevettem, ahogyan egyre közelebb hajol és egy puha puszit nyom szám sarkába. Szívem őrült módon, hangosan dübörögni kezdett mellkasomban, féltem, hogy ő is meghallja. 

- Készítettem reggelit. - olvastam le ajkairól a szavakat. Hatalmas mosoly kúszott arcomra, és oldalra néztem az éjjeliszekrényre. Valóban ott volt egy tálca, rajta a finomságokkal. Óvatosan elemelte onnan, majd miután törökülésbe helyezkedtem, letette elénk a tálcát. Csillogó szemekkel szemeztem, a sonkás tojásrántottával és a pirítóssal, valamint a narancslével. Szép ébredés, közös reggeli az ágyban egy csodálatos fiúval. Annyira hihetetlen ez az egész. Pedig ez a valóság.. 

Miután végeztünk a közös reggelinkkel magamra kaptam a tegnapi ruhámat és segítettem Niallnek pakolni. Nem sok ruhát fog hozni ugyanis azt mondta van még náluk több ruhája. Inkább csak alsóneműt és pár melegítőnadrágot meg pólót tett be, valamint tisztálkodási eszközöket. Nem tudom jó ötlet-e elmenni, hiszen még alig pár hete ismerkedtünk meg, de máris szeretne bemutatni a családjának. Ráadásul csak barátok vagyunk, akik néha csókolóznak és úgy viselkednek, mint akik együtt vannak. Persze, csak barátok...
Azt még egyikünk sem tudja, hogy hogyan fogunk nekem összepakolni, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy Niall felhívja Perriet. Neki mindig vannak jó ötletei és remélem most sem hagy cserben. Azt mondta, hogy menjünk át hozzájuk addigra készen lesz. Nem tudom mivel, ne kérdezzétek!
- Szerinted mit talált ki Perrie? 
Írtam le egy papírfecnire a kérdésemet, majd Niall orra alá nyomtam. Elmosolyodott és megrántotta a vállát  'nem tudja' alapon, majd beszélni kezdett.
- Valamit ismét kitalált és tudom, hogy nem rossz ötlete lesz. - olvastam le mosolygós ajkairól a szavakat, ami melegséggel öntötte el a szívemet. Mosolya egyszerűen csodálatos, már attól az ájulás szélén járok. - De induljunk. -

---

Niall rutinosan nyomta le a kilincset már Zaynék ajtaja előtt, majd maga elé engedett, akár egy angol fiatalember csak ír változatban. Segített levenni  a kabátomat, majd besétáltunk -természetesen cipő nélkül- a nappaliba, ahol Perrie és Zayn heverészett miközben tévét néztek. A hatalmas karácsonyfa már feldíszítve állt a fal mellett kék színekbe öltözve. Nagyon szép volt. Perrie azonnal felpattant és odaszaladt hozzám, majd magához ölelt.
- Örülök, hogy szent a béke. - mosolygott én pedig leolvastam a szavakat, a most rúzs nélküli ajkairól. Elmutogattam egy választ ami az 'Én is' szavait rejtette. Elmosolyodott, majd megsimogatta a vállamat és a kanapé hátához pattogott. Közben Zayn is köszöntött egy puszival, majd Niall felé fordult volna vissza, de ő addigra eltűnt. Csak elmosolyodott és egy fejrázás kíséretében a konyha ajtaja felé vette az irányt. Nekem is felfelé görbültek ajkaim, mert valószínűleg valami nassolni valót ment keresni, hiszen panaszkodott még reggeli közben, hogy semmit nem talált a kamrában. Egyszer csak Pezz állt meg velem szemben vigyorogva, majd lejjebb pillantva elkerekedtek szemeim, hiszen egy fekete bőrönd volt a kezében. Csillogó szemekkel néztem fel rá, majd a nyakába vetettem magam. Éreztem, hogy rázkódik a nevetéstől, majd visszaölel.

- Köszönöm. - tátogtam miután elhúzódtam tőle és a szemébe néztem. Legyintett egyet, majd tudatta velem, hogy Josh mindjárt ideér és hoz néhány tisztálkodási eszközt. Eltátottam a számat, hiszen ilyen rövid idő alatt annyi mindent elintézett, hogy az nem igaz.
- Gyere. - fogta meg a kezemet és az emeletre vezetett. Beinvitált a szobájukba és az ágyra mutatott, amint ruhák sorakoztak. Rám mosolygott, majd magamra hagyott miszerint öltözzek át.

Niall szemszöge
- Hallod, de biztos vagy benne, hogy szeretnéd anyukádéknak bemutatni őt? - kérdezett rá Zayn, majd bekapott egy szem gumicukrot, amit a szekrényükben találtam.
- Igen. - vágtam rá azonnal. Bólintott majd tovább ettünk. - Nem vagyunk még együtt szóval nem a barátnőmként fogom bemutatni őt, hanem az egyik legjobb barátomként. - Zayn meglepődött és ezt szóvá is tette.
- Nem vagytok még együtt? De.. de miért nem? Niall ne várjál a végsőkig vele, mert megfogja unni a várakozást és ott fog hagyni téged! - kezdte Zayn és még mondta volna tovább is, de félbeszakítottam.
- Hazajönni már úgy fogunk, hogy együtt leszünk. Nyugi van már. - mondtam, majd Perrie lépett be Joshsal az oldalán.
- Niall azért azt ugye tudod, hogy haragszom rád? - jött felém Josh majd miután Zaynnel lepacsizott leült mellém. Sejtem, hogy miért mérges..
- Josh.. - kezdtem volna, de közbevágott.
- Figyelj, ha megmered Winniet bántani kitekerem a nyakad. És most legszívesebben adnék neked egy pofont, amiért elcsaltad magaddal őt és így külön töltjük a karácsonyt. De nem adok. Még. - mondta, mire kissé megijedtem és nyeltem egy hatalmasat. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorgott Perrievel egyetemben és mire vissza néztem Joshra, már kuncogott. - Haver látnod kellett volna az arcod. - nevetett fel hangosan, én pedig csak szúrós szemeket meresztettem rá. - Nyugi nem csinálok veled semmit. - veregette meg a vállam, majd ő is enni kezdett a gumicukorból.
Beszélgettünk, amikor Ő lépett be a konyhába egy egyszerű, de mégis szexi felszerelésben. Szívem hevesen dobogott és alig akartam elhinni, hogy ez a csoda velem jön, és tölti a karácsonyt. Annyira hihetetlen. Érzem és tudom, hogy ő a Hercegnőm. Talán korai ilyet kijelenteni, de egyáltalán nem érdekel. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló lánnyal, aki ilyen érzéseket váltana ki belőlem. Egyszerűen kell nekem. Akarom minden egyes porcikáját, a szívét pedig a legjobban. Belepusztulnék a tudatba, ha nem lehetne az enyém. De az enyém lesz, hiszen engem választott a családja helyett. Szeretem és ő viszont szeret, ez a legcsodálatosabb dolog az egész világon. Habár még nem mondtuk ki egymásnak, de érzem.

---

- Aztán vigyázz a húgomra. - ölelt meg Josh már az én házamban. Bólintottam egyet, majd testvéréhez ment és jól megszorongatta. Addig én kivittem a bőröndöket a kocsiba. Hamarosan már Winnievel a kocsiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Szerencsére nem adtam a nyilvánosság tudtára, hogy ma repülök haza, de azért a biztonság kedvéért nem együtt leszünk majd Winnievel. Csak majd  a gépen. Repülőjegyet még sikerült délelőtt foglalni. Leparkoltam a parkolóban és mielőtt kiszálltunk volna, magamhoz húztam a lányt és a szája helyett a homlokára adtam egy csókot. Rámosolyogtam, majd kiszálltunk.

Várom a véleményeket! Ne fogjátok vissza magatokat.:)) xoxo